Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.20.532/2011/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla a pártfogó ügyvéd által képviselt felperesnek - a személyesen eljárt alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Heves Megyei Bíróság
- február 3-án meghozott 5.P.20.225/2010/
- számú ítélete ellen a felperes
- és
- sorszámon előterjesztett fellebbezése folytán meghozta a következő í t é l e t e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A felperes pártfogó ügyvédjének díját és a fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. I n d o k o l á s: Módosított keresetében a felperes az
- október 8-án elszállított ingóságai értéke ellenében 2.843.000 Ft vagyoni, az ezen a napon elszenvedett lelki sérelmei okán 3.000.000 Ft nem vagyoni és - mert elárverezett házát az alperes önbíráskodása miatt ettől kezdődően az alperes tulajdonjogának
- februári ingatlan-nyilvántartási bejegyzéséig nem használhatta - további 280.000 Ft vagyoni kára és mindezek
- október 8-tól a kifizetés napjáig járó és a mindenkori jegybanki alapkamattal egyező mértékű késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest (Ptk.
- §
(1)bekezdés). Az alperes a kereset elutasítását kérte az érvényesített igény elévülésére hivatkozva. Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a keresetet. Rendelkezése szerint a le nem rótt illetéket az állam viseli. Ítéletének indokolásában megállapította: a felperes ingóságai birtoklásától való
- október 8-i megfosztása miatt először
- október 15-én nyújtott be keresetlevelet, majd
- december 29-én az ingatlan használatának meghiúsulására alapítottan
- október 8-tól
- februárig terjedő időre terjesztett elő kártérítési igényt. Az egyes igények keletkezésének és a kereseti kérelmek előterjesztésének időpontjait összevetve megállapította, hogy a felperes követelései a Ptk.
- §
(1)bekezdés szerint elévültek. A felek nyilatkozatai és a csatolt iratok alapján azt is megállapította, hogy a felek viszonyában az elévülés megszakadására nem került sor, a felperes ugyanis a Pp. 141. §
(2)és
(6)bekezdésében, illetve a Pp. 3. §
(4)bekezdésében foglaltakra történt figyelmeztetése ellenére sem tudott olyan iratot csatolni, melyből az elévülés megszakadására lehetett volna következtetni. Mindezek alapján az elévült követelések érvényesítésére irányuló keresetet elutasította (Ptk. 325. §
(1)bekezdés). Az ítélet elleni fellebbezésében a felperes az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését kérte. Állította, hogy kára
- október 8-án keletkezett, és az alperest az ötéves elévülési időn belül, azaz
- április 14-én ajánlott küldeményként feladott levelében felszólította a teljesítésre, ezután pedig a peres eljárást már 2007-ben megindította. Fellebbezéséhez csatolta az elsőfokú eljárásban már mellékelt, alperesnek címzett
- április 12-én kelt levelet, és új bizonyítékként a feladóvevény másolatát. Az alperes nem tett észrevételt a fellebbezésre. Az elsőfokú bíróság ítéletének nem volt a Pp.
- §
(4)bekezdés szerint fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett rendelkezése, emiatt az ítéletet a másodfokú bíróság egészében bírálta felül. A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság érdemi döntésével és annak indokolásával is egyetértett, az elsőfokú bíróság ítéletét ezért a Pp. 253. §
(2)bekezdése és 254. §
(3)bekezdése alapján helyes indokaira visszautalással hagyta helyben. A másodfokú bíróság a fellebbezésben előadottak miatt kiemeli: az elsőfokú eljárásban már mellékelt és a fellebbezéshez szintén csatolt okirat tartalma alapján az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy ehhez az alperesnek címzett
- április 12-én kelt levélhez a perbeli követelések elévülését megszakító jogi hatás nem fűződik. Ebben a levélben ugyanis a felperes kizárólag - az egyébként konkrétan meg nem jelölt - ingóságai átadására szólította fel az alperest, és egyben tájékoztatta, hogy ennek elmaradása esetén bírósági eljárásban fogja érvényesíteni az ingók - ugyancsak meg nem jelölt - értékének megfizetése iránti igényét. Ezek a felperesi nyilatkozatok pedig a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint sem értelmezhetők a felperes
- április 17-én érkezett
- sorszámú beadványában tételesen megjelölt ingóságok 2.843.000 forintos értékének, a 3.000.000 forintos nem vagyoni és az ingatlan használatának elmaradása miatti 280.000 forintos vagyoni kárának megfizetését követelő írásbeli felszólításnak, a Ptk.
- §
(1)bekezdése értelmében viszont csak a követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólításnak van a követelés elévülését megszakító hatálya. A felperes fellebbezéséhez csatolt új okirati bizonyítékot, a levél
- április 14-i postai feladását igazoló tértivevény másolatát pedig a másodfokú bíróság azért nem vette figyelembe, mert annak előterjesztését a Pp.
- §
(1)bekezdése kizárta. Az előbbi levél feladásának ténye ugyanis még valósága esetén sem eredményezhetne a felperesre kedvezőbb határozatot, ráadásul ennek a feladóvevénynek a létezéséről a felperesnek már az elsőfokú ítélet meghozatala előtt is tudnia kellett, sőt, amennyiben a feladóvevényt bizonyítékként akarta felhasználni, azt az elsőfokú bíróság Pp. 141. §
(6)bekezdésre kiterjedő figyelmeztetése után már az elsőfokú eljárásban is csatolnia kellett volna. A költségmentes felperes eredménytelen fellebbezése folytán a fellebbezésre le nem rótt illetéket és a felperes pártfogó ügyvédjének díját is az állam viseli (Pp. 78. §
(1)bekezdés, 87. §
(2)bekezdés; 6/
- (VI. 26.) IM rendelet
- §
(1)bekezdés,
- §). Az alperesnek a másodfokú eljárásban nem merült fel igazolt költsége, ezért arról a másodfokú bíróságnak sem kellett rendelkeznie. Budapest,
- július
- Dr. Tölg-Molnár László s.k. a tanács elnöke Dr. Hőbl Katalin s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: . Madarász Anna s.k. bíró