Pécsi Ítélőtábla Pf.IV.20.187/2011/
- szám A Magyar Köztársaság Nevében! A Pécsi Ítélőtábla a dr. Rihmer István ügyvéd által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek az OIT Hivatal Módszertani és Jogi Képviseleti Főosztálya által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Somogy Megyei Bíróság 21.P.21.246/2010/
- számú ítélete ellen a felperes
- sorszám alatt benyújtott fellebbezése folytán megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő í t é l e t e t: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes, B. F.-né és B. F. jogi képviselőjeként járt el a Pécsi Városi Bíróság előtt P.20.662/
- szám folyamatban volt perben, melyben a bíróság
- sorszámú ítéletével kötelezte a Sz. és F. Betéti Társaságot 4.424.544,- forint és 220.000,- forint perköltség megfizetésére. Megállapította, hogy amennyiben a követelés a társaságtól behajthatatlan, úgy a társaság beltagja, Sz. Zs. köteles ezt az összeget megfizetni. A Sz. és F. Bt. fizetésképtelenségét az alperes a
- július 13-án jogerőre emelkedett végzésével megállapította. B. F.-né
- február 22-én a felszámolónak a hitelezői igényét bejelentette. A felszámoló a felperest arról tájékoztatta, hogy ügyfele a kielégítési rangsorra figyelemmel nem, vagy csak csekély mértékben juthat követeléséhez. A felperes erről, valamint a követelés 1 %át kitevő regisztrációs díj megfizetési kötelezettségről ügyfelét tájékoztatta. Elmulasztotta azonban tájékoztatni arról, hogy amennyiben a regisztrációs díj befizetése nem történik meg, a felszámoláson túli igény érvényesítés lehetősége a mögöttes kötelezettel szemben is megszűnik. A felszámolási eljárásban a hitelezői igény bejelentésére megállapított egy éves jogvesztő határidő
- augusztus 5-én lejárt. B. F.-né a bt. kültagjával, Sz.L.-al szemben kérte fizetési meghagyás kibocsátását 4.894.544,- forint és járulékai erejéig. Képviseletével a felperest bízta meg. A fizetési meghagyásos eljárás Sz. L. ellentmondása folytán perré alakult. A Pécsi Városi Bíróság
- június 23-án kelt végzésével a hatáskörének hiányát állapította meg, és az iratokat áttenni rendelte az alpereshez. A Baranya Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság
- szeptember 5-én kelt végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Az áttételt elrendelő végzés
- szeptember 28-án érkezett meg az alpereshez. A per ezt követően az alperes előtt volt folyamatban P.21.022/
- szám alatt. Az alperes
- március 29-én az ügyben kitűzött
- tárgyalási határnapon meghozott
- sorszámú ítéletével B. F.-né keresetét elutasította, az ítéletet a Pécsi Ítélőtábla helybenhagyta. Az ítélet indokolása szerint a felperesnek igényét a Sz. és F. Bt. elleni felszámolási eljárásban kellett volna érvényesíteni az arra vonatkozó szabályok szerint. A nyilvántartásba vételi díj megfizetésével egyidejűleg kerülhetett volna az igénye a nyilvántartásba. Amiatt, hogy a felperes az igényét a bt.-vel szemben a felszámolási eljárásban nem érvényesítette, követelése a betéti társasággal szemben már nem áll fenn, ebből következően nem állapítható meg a bt. kültagjának mögöttes felelőssége sem. A felülvizsgálati kérelem folytán eljárt Legfelsőbb Bíróság az ítéletet hatályában fenntartotta. Az alperes a 11.P.20.230/2008/
- számú ítéletével kötelezte a felperest, hogy B. F.nek 4.824.544,- forint kártérítést és az állam javára 304.842,- forint illetéket fizessen meg. Az ítéletben megállapította, hogy B. F.-né azért nem tudta igényét érvényesíteni a kültaggal szemben, mert a téves jogi tanácsadás miatt a felszámolási eljárásban hitelezői igényét nem jelentette be. Az alperes ítéletét a Pécsi Ítélőtábla részben megváltoztatta, a marasztalási összeget 4.824.544,forintra leszállította. A felperes módosított keresetében kérte, hogy a bíróság az alperest 870.667,- forint és kamata, továbbá 304.842,- forint megfizetésére kötelezze. Előadta, hogy a vele szembeni marasztaló ítélet meghozatalát követően az ügyvédi felelősségbiztosító a megítélt összeg 85 %-át megtérítette, így ő két részletben 870.667,- forintot fizetett meg B. F.-nének. Ezen túl 304.842,- forint illetékfizetési kötelezettség terheli. Álláspontja szerint a kültaggal szemben folyamatban volt perben az alperes a Pp.
- §
(3)bekezdésében írt tájékoztatási kötelezettségét megsértette, nem tájékoztatta őt arról, hogy az igényét a felszámolási eljárásban az ügyfelének be kellett volna jelenteni, mert a bejelentés elmulasztása a mögöttes felelősségre is kiható jogvesztéssel jár, másrészt álláspontja szerint a kültaggal szemben előterjesztett keresetet a Pp. 130. §
(1)bekezdés b) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítani amiatt, hogy a felszámolási eljárás a betéti társasággal szemben már folyamatban volt. Ekkor egyértelművé vált volna, hogy az igényt a felszámolási eljárásban kell érvényesíteni. Másodlagosan az alperes marasztalását a felperes a Ptk.
- §-a alapján kérte. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a P.21.022/
- számú eljárásban nem a felperes volt peres fél, hanem a felperes képviselője. A tájékoztatási kötelezettség megsértésével kapcsolatban sem a fél, sem képviselője részére a Pp. nem biztosít fellebbezési lehetőséget, annak elmaradását az ítélet elleni fellebbezésben lehet sérelmezni, és ezt kizárólag a fél teheti meg. A bíróság nem a jogi képviselőt, hanem a felet köteles tájékoztatni, erre figyelemmel e szakasz megsértésére alapítottan kizárólag a peres fél terjeszthet elő igényt. Hangsúlyozta ugyanakkor az elsőfokú bíróság, hogy az alperes a tájékoztatási kötelezettségének maradéktalanul eleget tett. A Pp.
- §
(3)bekezdésén kívül eső tájékoztatás lett volna az arról történt tájékoztatás, hogy a fél egy adott igényt akkor érvényesíthet eredményesen, ha az igényét a felszámolási eljárásban bejelenti. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperesnek az az állítása, hogy az alperes előtt 21.P.21.022/
- számú ügyben a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítani, tartalmában vitatja a megyei bíróságnak ebben az ügyben hozott érdemi döntését. A bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránti igény érvényesítése során azonban az érdemi döntést ismételten vitatni nem lehet, különösen nem vitathatja a fél képviselője. Az elsőfokú bíróság utalt arra is, hogy a keresetlevelet nem lehetett idézés kibocsátása nélkül elutasítani, mert a felperes megbízója nem a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezettel szemben érvényesített igényt. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes a Pp.
- §
(3)bekezdésére hivatkozással, illetőleg a Pp. 130. §
(1)bekezdés b) pontja téves alkalmazására hivatkozással igény érvényesítésre nem jogosult, kereshetőségi joga nincs, de amennyiben rendelkezett volna ilyen igénnyel, abban az esetben is érdemben alaptalan az igénye. A Ptk.
- § alapján előterjesztett igényt az elsőfokú bíróság azért találta megalapozatlannak, mert a felperes vagyonában az értékcsökkenés nem amiatt állt be, hogy a bírósági eljárás nem volt megfelelő, hanem amiatt, hogy a B. F.-nével létrejött ügyvédi megbízási szerződés teljesítése során nem a megfelelő gondos eljárást tanúsította. A végzés ellen a felperes jelentett be fellebbezést. Kérte, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg, és a keresetnek adjon helyt. Arra hivatkozott, hogy az ügyfelét azért nem tájékoztatta arról, hogy a mögöttes kötelezettel szemben megszűnik az igény érvényesítés lehetősége, ha a regisztrációs díj teljesítése elmarad, mert a bíróság kioktatása (Pp.
- §
(3)bekezdés utolsó mondata) elmaradt. Elmaradt továbbá a Pp.
- § szerinti hiánypótlási felhívás, és a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem, illetve később a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítása a Pp.
- §
(1)bekezdés b) pontjának megfelelően. Elmaradt a keresetlevél tárgyalásra való alkalmasságának, azaz a perakadályoknak a vizsgálata is, ahogy ezt a Pp. 124. §
(1)bekezdése rögzíti. A felperes álláspontja szerint a Pécsi Városi Bíróság a keresetlevél tárgyalásra való alkalmasságának vizsgálata, a perelőfeltételek vizsgálata, észlelése helyett tárgyalásra tűzte ki az ügyet, és belebocsátkozott az ügy tárgyalásába, a következő tárgyalási határnapon pedig megállapította a hatáskörének hiányát. Az alperes is csak a harmadik tárgyalási határnapon, az ítélethozatal előtt tért rá a perakadályok vizsgálatára. Akkor kérdezett rá a felszámolóhoz való bejelentkezésre. A bíróságnak már a fizetési meghagyás, illetve később a felszámolási eljárásra is hivatkozó keresetlevél benyújtása után észlelnie kellett volna, hogy az alperes felelőssége mögöttes felelősség, amely csak akkor áll fenn, ha a felszámolóhoz a hitelező bejelentkezik. Az eljáró bíróság nem vizsgálta a kereset tárgyalásra való alkalmasságát, ezért nem észlelte a perakadályokat, ezért nem szólította fel a felperest hiánypótlásra, azaz a szabályszerű hitelezői igény bejelentés igazolására. A felperes álláspontja szerint nemcsak a kioktatás maradt el, hanem elmaradt a Cstv. 38. §
(3)bekezdésében, a Pp. 124. §
(1)bekezdésében foglaltak, a BH.1993.
- és a BH.1997.
- számú határozatokban foglaltak alkalmazása is. A felszámolót nem az eljárás végén, hanem az eljárás elején, legkésőbb a keresetlevél benyújtása után kellett volna megkeresnie a bíróságnak. Ekkor még lett volna elég idő ahhoz, hogy a felperes ügyfele a regisztrációs díjat megfizesse. A felperes - álláspontja szerint - nem vitatta az érdemi döntést, ellenkezőleg, az abban írtakra alapította a keresetét. Az igény érvényesítésekor a felszámolási eljárás már elkezdődött, ha pedig a felszámolási eljárást lefolytató bíróság hatáskörébe tartozik a jogvita elbírálása, az általános hatáskörű bíróságnak a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül el kell utasítania. A fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemre ugyanezek a szabályok irányadók. Álláspontja szerint a Ptk.
- §-ának alkalmazására is sor kerülhet jelen eljárásban. Az alperes az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. A fellebbezés nem megalapozott. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és abból érdemben helyes jogi következtetést vont le. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének jogi indokaival egyetért, azonban az indokolásából mellőzi azt a megállapítást, hogy a felperesnek nincs kereshetőségi joga. A felperes a Ptk. 339.§
(1)bekezdés, 349.§
(1)bekezdés és
(3)bekezdés és a Ptk. 6.§-ra hivatkozva kérte, hogy a bíróság az alperest kártérítés megfizetésére kötelezze. A kártérítés szabályait a Ptk. határozza meg. A Ptk. 7.§
(1)bekezdése szerint a törvényben biztosított jogok védelme az állam minden szervének kötelessége. Érvényesítésük ha a törvény másképpen nem rendelkezik - bírósági útra tartozik. Ebből következik, hogy mindenkinek joga van pert indítani, akit kár ért. Nem a kereshetőség jog fennállása vizsgálatának körébe tartozik az, hogy a felperest ért kárt az alperes okozta-e, ez a per érdemére tartozó kérdés. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének indokolását a következő szerint pontosítja, illetve kiegészíti: A felperes maga sem vitatta, hogy a Cstv. 37.§-a szerinti jogvesztő határidő 2005. augusztus 5-én telt le. Az áttétel nyomán az iratok 2005. szeptember 28-án, a jogvesztő határidő eltelte után érkeztek meg az alpereshez. Ebből következően fel sem merülhet, hogy a felperest az alperes mulasztása miatt érte volna kár. A Pécsi Városi Bíróság Borbás Ferencné kérelmére a fizetési meghagyást kibocsátotta. A kérelmet nem kellett a Cstv. 38. §
(3)bekezdésére figyelemmel elutasítani, mert B. F.-né nem a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet ellen érvényesített a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos pénzkövetelést. A kérelemnek nem volt olyan hiányossága, amely miatt kiegészítésre szorult. Az ellentmondás
- április 27-én érkezett meg a Pécsi Városi Bírósághoz. A Pécsi Városi Bíróság a perré alakult eljárásban
- május 9-én kelt
- sorszámú végzésével az első tárgyalási határnapot a Pp. 125.§
(1)bekezdése szerinti határidőn belül kitűzte.
- május 25-én érkezett meg a
- sorszámú előkészítő irat, melyet a felperes B. F.-né képviseletében nyújtott be. Ebben az előkészítő iratban a keresetet kiterjesztette Sz. G.-ra és kérte megállapítani, hogy a Sz. G. és Sz. L. között létrejött adásvételi szerződés B. F.-nével szemben hatálytalan. Ez a keresetmódosítás azt eredményezte, hogy a per
- május 25-e után már nem a Pécsi Városi Bíróság hatáskörébe tartozott. A Pécsi Városi Bíróság nem hozhatott olyan tartalmú ítéletet, amelyből a felperes megtudhatta volna, hogy B. F.-nének a felszámolási eljárásban hitelezői igényét érvényesíteni kell és a regisztrációs díjat meg kell fizetnie, ellenkező esetben az igényérvényesítés lehetősége a mögöttes felelősökkel szemben is megszűnik. A Pécsi Városi Bíróság kizárólag a keresetlevél áttételéről rendelkezhetett a Pp. 129.§
(1)bekezdése alapján, kioktatási kötelezettsége nem volt. A
- június 23-án megtartott tárgyaláson kihirdetett áttételt elrendelő végzés ellen a felperes nyomban fellebbezést jelentett be, ezért a végzés csak az alperes, mint másodfokú bíróság 3.Pkf.50.504/2005/
- számú végzésének meghozatalával, 2005.szeptember 5-én emelkedett jogerőre. A másodfokú bíróság a Pécsi Városi Bíróság eljárásban sem talált olyan mulasztást, amely a felperest ért kárral okozati összefüggésben állna, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253.§
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A fellebbezési eljárásban az alperesnek költsége nem merült fel, ezért a másodfokú bíróság nem kötelezte az eredménytelenül fellebbező felperest perköltség megfizetésére. A felperes illetékmentességre kiterjedő részleges költségmentességben részesült, ezért a feljegyzett fellebbezési illetéket a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13.§
(7)bekezdése és 14.§ alapján az állam viseli. Pécs,
- június
- Dr. Kovács Ildikó s.k. a tanács elnöke, Dr. Zóka Ferenc s.k. előadó bíró, Dr. Gyöngyösiné dr. Antók Éva s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő