Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.21.253/2007/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla dr. Strasser Tibor ügyvéd (címe) által képviselt felperes neve(felperes címe) felperesnek, dr. Karas Monika jogtanácsos által képviselt alperes neve(alperes címe) alperes ellen, sajtó-helyreigazítás iránt indított perében, a Fővárosi Bíróság
- június
- napján meghozott, 27.P.22.603/2007/
- számú ítélete ellen az alperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő í t é l e t e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperes által szerkesztett lapot kiadó ...-t, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 24.000 (huszonnégyezer) forint másodfokú perköltséget és a Magyar Államnak külön felhívásra 24.000 (huszonnégyezer) forint le nem rótt fellebbezési illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. I n d o k o l á s: Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy az általa szerkesztett ... című napilap ...i számában „...” címmel és a ...-i számban „...” címmel megjelent cikkekkel azonos helyen és betűszedéssel az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 8 napon belül tegye közzé azt a helyreigazítást, mely szerint a lap ...-i számában „...” címmel s a ...-i számban „...” címmel megjelent írásban valótlanul híresztelték, hogy a felperesi alapítvány korábban azt állította volna, hogy egy fillért sem költ működésre - ezzel szemben úgy nyilatkozott a képviseletére jogosult elnök, hogy az 1%-os adófelajánlásokból nem fordított működésre a 2005-
- évben az alapítvány; továbbá valótlanul híresztelte, hogy az alapítvány vezetője megszabja mit lehet venni a pénzből, hogyan s kitől. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította és kötelezte az alperes által szerkesztett lapot kiadó gazdasági társaságot, hogy a Magyar Államnak külön felhívásra fizessen meg 21.000 forint eljárási illetéket és a felperesnek 15 napon belül 20.000 forint perköltséget. Az ítélet indokolásában megállapította, hogy a felperes a sajtó-helyreigazítási eljárásra vonatkozó anyagi és eljárásjogi szabályokat megtartotta. A bíróság a szerkesztőség számára is helyreigazításként kezelhető május 17-i beadvány előterjesztésétől számította a határidőt, így a felperes terhére mulasztás nem volt megállapítható, ezért a keresetet érdemben vizsgálta. E körben ismertette a Ptk.
- §-ában, a Legfelsőbb Bíróság PK 12.,
- és
- számú állásfoglalásaiban foglaltakat, valamint a bizonyítási eljárásra vonatkozó Pp.
- §
(1)és a Pp. 206. §
(1)bekezdésében írt szabályokat. Utalt az Alkotmánybíróságnak a közügyek kulturális megvitatása érdekében, a véleménynyilvánítás szabadságára vonatkozó 36/
- számú határozatára és az abban kifejtett érvelésre. Rögzítette, hogy a bíróság a felperesi - az állampolgári Szja 1%-ból gazdálkodó alapítvány működésének bírálata körében indokoltnak tartotta a fokozottabb tűrőképességgel bírás alkotmányos követelményét. Az állampolgárok tájékoztatása - adójuk 1%-a tekintetében - kötelezettség is és e tevékenység ellátása során a megfogalmazott kritikát a felperesnek tűrnie kell. Azon közlés miatti kérelem körében, hogy a költ-e működésre a felperesi szervezet, a helyreigazítást elrendelte, mert ilyen kijelentést a felperesi elnök nem tett, tehát az alperes valótlant állított. A valótlan közléssel szemben helyreigazításként elrendelte annak nyilvánosságra hozatalát, hogy az 1%-okból történő működésre fel nem használásról nyilatkozott a felperesi alapítvány vezetője. ...nak a ...ban közölt nyilatkozata és a másik sajtóperben csatolt okiratok alapján megállapította az elsőfokú bíróság, hogy bruttó 123 milliós értékű pályázati orvosi gyógyító eszköz beszerzését tette lehetővé a felperesi alapítvány. A pályázat lebonyolításával összefüggésben sok megkötés szerepelt, az eljárás túl bürokratikusnak is tűnt, azonban azzal a megfogalmazással, ami az alperesi lapban megjelent az olvasó azt az üzenetet kapta, hogy a felperes határozza meg azt, hogy mit s kitől lehet venni, márpedig ez a közlés nem valós. A perköltség viseléséről a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján határozott. Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben az elsőfokú ítélet megváltoztatását, és a kereset teljes egészében történő elutasítását kérte. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a helyreigazítási eljárás a
- május 7-én kelt levéllel indult meg, mert abban az alapítványi elnök helyreigazító cikk közzétételét kérte és valótlan tényekre utalt, valamint a valós adatokat is megjelölte. Erre tekintettel a keresetindítási határidő
- május 30-án lejárt, a felperes keresete elkésett. Érdemben is vitatta a felperesi igényt, mert a felperes nem igazolta, hogy nyilatkozata kifejezetten az 1%-os személyi jövedelemadó felajánlásokra vonatkozott. Elismerte, hogy a nyilvánosság felé ilyen kommunikáció történt a részéről, azonban az lényegtelen különbség, pontatlanság hogy egy alapítvány saját működésére a felajánlások melyik szegmenséből költ. Ezen túl az alapítvány társadalmi megbecsülését az nem befolyásolja, hogy saját szervezetének működésére a felajánlott 1%-os adókból költ-e, vagy más szervezetek, személyek által felajánlott és juttatott vagyonból. Kitért arra is, hogy a valóságként közölni kért tényeket pedig a felperes bizonyítékokkal nem támasztotta alá. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a 27.P.22.263/
- számú eljárás anyagából az
- számú jegyzőkönyvet jelen per anyagává tette, azonban az abban lefolytatott bizonyítási eljárás anyagát nem ismeri, azokra észrevételt sem tudott tenni. ... alátámasztotta azt, hogy a felperesi alapítványtól körülményes a támogatás elnyerése, és ezt a másik tanú is megerősítette, így megalapozottan fejthető ki az a vélemény, hogy a felperestől igényelt segítségnek tízszeres ára van. Ez a nyilatkozó véleményeként is értékelhető, tekintettel arra, hogy a mondatokat nem szakmailag, hanem a szavak általánosan elfogadott értelme szerint kell minősíteni, márpedig a kijelentés azt takarja, hogy nem elegendő a kórház részéről megmondani azt, hogy mire van szükség a gyógyításhoz. A tanúk utaltak a bürokratikus eljárásra és az utólagos kommunikációs elvárásokra, melyek csak a felperesi alapítványt jellemzik. A felperes az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte annak helyes indokaira valamint a korábbi eljárásban meghozott jogerős határozatra utalással. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
- §
(3)bekezdésének megfelelően a fellebbezési kérelem és ellenkérelem keretei között bírálta felül. Ebben a körben eljárva a másodfokú bíróság az alperes fellebbezését nem találta alaposnak, mert az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg a tényállást, és az arra alapított döntése is helyes, ezért a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a Pp. 253. §
(2)bekezdése és a Pp. 254. §
(3)bekezdése szerint helybenhagyta annak indokolására is kiterjedően. A Fővárosi Ítélőtábla elsődlegesen arra mutat rá - a PK
- számú állásfoglalás értelmében -, hogy a felperesi alapítvány elnökének
- május 7-i keltezésű levele nem felel meg azoknak a kritériumoknak, amely megalapozná a sajtóhelyreigazítási eljárásban irányadó jogszabályi határidők számításának megkezdését. A szerkesztőséghez érkező levél ugyanis akkor minősíthető sajtó-helyreigazítási eljárást megindító kérelemnek, ha abban a helyreigazításra határozott igény kerül előterjesztésre, amelyben megjelölésre kerül az igénylő által sérelmezett kitétel és az is, hogy az igényt érvényesítő fél milyen tartalmú nyilatkozat közzétételét kéri. A felperes elnöke a levélben arra hivatkozott, hogy a perbeli cikk tartalma valótlan, károsítják a felperes jóhírnevét, és csak lehetőséget kért biztosítani arra - egy helyreigazító cikk megírásával -, hogy a valós tényeket előadhassák. Helyesen foglalt állást ezért az elsőfokú bíróság, amikor a jogi képviselő útján előterjesztett
- május 17-i keltezésű kérelem előterjesztésétől számította a jogszabályban meghatározott határidőket, és a kereseti kérelmet - felperesi mulasztás hiányában - érdemben bírálta el. A hatályos jogszabályi rendelkezések alapján, ha a jogsértő magatartás a sajtó útján történik, akkor az érintett fél a Ptk.
- §
(1)bekezdése alapján sajtóhelyreigazítást kérhet a sajtóközleményben megjelent valótlan tényállítások és a valóság hamis színben történő feltüntetése miatt. A Ptk.
- §-ában meghatározott sajtó-helyreigazítás tényállításokkal, tényközlésekkel okozott jogsérelem orvoslására szolgál. A Legfelsőbb Bíróság PK
- számú állásfoglalásának II. pontja alapján a bíróságnak a sajtóközleményt a maga egészében kell vizsgálnia és a kifogásolt közléseket, kifejezéseket valóságos tartalmuk szerint kell figyelembe vennie. A kifogásolt tényállítások valóságát a sajtószerv köteles bizonyítani akkor is, ha híven közli más személy nyilatkozatát (Legfelsőbb Bíróság PK
- számú állásfoglalása). A Fővárosi Ítélőtábla ezen általános szempontok alapján vizsgálva a perbeli sajtóközleményt arra az álláspontra jutott, hogy az alperes az őt terhelő bizonyítási kötelezettségnek nem tudott eleget tenni, az eljárás során nem igazolta, hogy a felperesi alapítvány elnöke a cikkben jelzett tartalmú nyilatkozatot tette, és azt sem, hogy a
- évi pályázat során meghatározták, hogy a pályázati támogatásból mit és kitől lehet vásárolni. Egyetértett a másodfokú bíróság azzal, hogy bürokratikusnak tűnő pályázati rendszer még nem indokolja azt, hogy az olvasókat, az Szja 1%-át az alapítványnak felajánló állampolgárokat a sajtó a pénzösszegek, támogatások felhasználásáról a valóságtól eltérő tartalommal tájékoztassa. Helytállóan kötelezte ezért az elsőfokú bíróság az alperest helyreigazítás közzétételére, amelynek megfogalmazásával is egyetértett a Fővárosi Ítélőtábla. Mindezek alapján a másodfokú bíróság elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és fellebbezési eljárásban felmerült költségekről a Pp.
- §-án keresztül érvényesülő Pp.
- §
(1)bekezdése alapján határozott, figyelemmel a 32/
- (VIII. 22.) IM rendeletben foglaltakra is. Budapest,
- november
- Kizmanné dr. Oszkó Marianne s. k. a tanács elnöke . Győriné dr. Maurer Amália s. k. előadó bíró Böszörményiné dr. Kovács Katalin s. k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő