Pfv.IX.20.625/2011/7.szám A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság dr. Paksi Ferenc ügyvéd által képviselt I.r. és II.r. felperesnek dr. Szikla Gergely) által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Fővárosi Bíróság előtt 11.G.41.864/2007. szám alatt indult és a Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.21.101/2010/7. számú ítéletével befejezett perében az említett jogerős ítélet ellen a felperesek által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.21.101/2010/7. számú ítéletét hatályban fenntartja. Kötelezi a felpereseket, hogy egyetemlegesen 15 napon belül fizessenek meg az alperesnek 625.000 (Hatszázhuszonötezer) Ft felülvizsgálati perköltséget és az államnak az adóhatóság felhívása alapján 2.500.000 (Kettőmillió-ötszázezer) Ft le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket. Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s : Az ingatlan-nyilvántartásba tulajdonosként még nem bejegyzett Sz Rt. 2003. július 21-én megkötött adásvételi szerződéssel a T Kft. részére értékesített öt ingatlant, összesen 27.000.000 Ft + 3.750.000 Ft ÁFA vételár fejében, továbbá gyárberendezéseknek minősülő ingóságokat 123.000.000 Ft + ÁFA vételár fejében. A szerződés szerint a vevőnek 2003. július 25-ig két részletben összesen 30.750.000 Ft vételár előleget kellett az eladó részére megfizetnie, 43.000.000 Ft + ÁFA vételár részlet megfizetése a szerződéskötéstől számított 30 napon belül volt esedékes, (ugyanilyen határidőn belül az eladó vállalta tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyeztetését), a 80.000.000 Ft + ÁFA utolsó vételár-részletet pedig - feltéve, hogy az eladó tulajdonjogának bejegyzése az ingatlan-nyilvántartásba már megtörtént - a vevőnek a szerződés aláírásától számított 60 napon belül kellett teljesítenie és pedig a H I és Társai Ügyvédi Iroda letéti számlájára való átutalással. Az eladó a vételár kifizetéséig tulajdonjogát fenntartotta és bár hozzájárult a vevő tulajdonjogának bejegyzéséhez, hozzájáruló nyilatkozatának hatálybalépését ahhoz kötötte, hogy a teljes vételár megfizetése után a letéteményes ügyvédi iroda benyújtsa a földhivatalhoz a vételár megfizetéséről szóló letéti igazolást. A vevő a letéti szerződést 2003. július 21-én megkötötte a H I és Társai Ügyvédi Irodával. Az Sz Rt. tulajdonjogának bejegyzése 2003. július 17-én az ingatlan-nyilvántartásba megtörtént. 2003. augusztus 1-én megkötött háromoldalú szerződésmódosítással a 2003. július 21-i adásvételi szerződés akként módosult, hogy az abban megjelölt vevő helyére új vevőként a felperes lépett. A módosító okirat rögzítette, hogy ennek folytán a felperest terheli letevőként a 80.000.000 Ft + ÁFA vételár-részlet megfizetésének kötelezettsége. 2003. augusztus 5-én a felperes, mint számlatulajdonos az alperessel „C Elektronikus Üzleti Számlaszerződés"-t kötött. A II.r. felperes 2008. december 8-ig az I.r. felperes önálló cégjegyzésre jogosult ügyvezetője volt jelenleg is közvetlen irányítási biztosító befolyással rendelkezik az I.r. felperesben. 2003. szeptember 25-én a szerződést módosító okirattal - annak rögzítése mellett, hogy az adásvételi szerződésben meghatározott 43.000.000 Ft + ÁFA vételár részletből csak 31.500.000 Ft megfizetésére került sor és elmaradt az utolsó vételárrészlet teljesítése is - akként módosították a vételár megfizetésének határidejét, hogy az I.r. felperes a még fennálló összesen bruttó 122.250.000 Ft összegű tartozást 2003. október 14-ig jogosult az eladó felé kiegyenlíteni. Az I.r. felperes 2003. szeptember 29-én két hitelszerződést kötött az alperessel. A GAE számú - közjegyzői okiratba foglalt hitelszerződés szerint az alperes az ingatlanon lévő gépek megvásárlásának finanszírozása és a technológia modernizálása céljából az I.r. felperes részére 2003. november 30-ig 100.000.000 Ft hitelt tart rendelkezésre azzal, hogy a hitel végső lejáratának időpontja 2010. június 30-a. Az FA7 számú hitelszerződéssel a perbeli adásvételi szerződéshez kapcsolódó beruházás ÁFA-jának részbeni finanszírozása céljából az alperes 2003. november 30-ig további 30.000.000 Ft hitel rendelkezésre tartását vállalta azzal, hogy a hitel végső lejárata 2004. január 20-a. Mindkét szerződés szerint a kölcsön folyósítására oly módon kerül sor, hogy azt az alperes az ügyfél bankszámláján jóváírja. A szerződések biztosítására a felek egyebek mellett jelzálogjogot alapítottak a II.r. felperes ingatlanain, valamint a II.r. felperes készfizető kezességet is vállalt 130.000.000 Ft visszafizetéséért. Az alperes a két hitelszerződés alapján 2003.október 10-i értéknappal összesen 127.000.000 Ft (97.000.000 Ft + 30.000.000 Ft) kölcsönt folyósított az I.r. felperesnek és ugyanezen a napon kelt igazolással értesítette az I.r. felperest arról, hogy pénzforgalmi bankszámlájáról 122.250.000 Ft-ot - a megjelölt két számla és az adásvételi szerződés alapján - átutalt az Sz Rt. számlájára. Az I.r. felperes tulajdonjogának bejegyzéséhez az Sz Rt. 2004. február 26-án adta meg a hozzájáruló nyilatkozatot. Miután azonban az Sz T Kft. - az ingatlanok korábbi tulajdonosa - 2004. február 10-én fellebbezést nyújtott be az Sz Rt. tulajdonjogának bejegyzését elrendelő végzés ellen, a másodfokú hatóságként eljáró Megyei Földhivatal 2004. május 11-én kelt határozatával elrendelte az Sz Rt. tulajdonjogának törlését és a Körzeti Földhivatalt az Sz T Kft. tulajdonjogának visszajegyzésére utasította. Az ennek megfelelő határozatot a Körzeti Földhivatal 2004. május 27-én meghozta. A felperes 2004. június 5-én benyújtott keresete alapján indult közigazgatási perben a bíróság 2004. október 18-án meghozott ítéletével elutasította a felperes keresetét. Az alperes 2005. április 12-én kelt levelével azonnali hatállyal felmondta a GAE számú hitelszerződést és 92.383.975 Ft tartozás megfizetésére hívta fel az I.r. felperest. Jelen per I.r. felperese az eredetileg 2003. július 21-én megkötött adásvételi szerződéstől elállt. Az I.r. felperes 2004. június 14-én benyújtott keresete alapján a Nógrád Megyei Bíróság 2008. július 4én jogerőre emelkedett 12.G.20.856/2005/80. számú ítéletével megállapította, hogy az I.r. felperes elállása folytán az adásvételi szerződés visszaható hatállyal megszűnt és az Sz Rt-t 184.500.000 Ft vételár és ennek kamatai megfizetésére kötelezte (a marasztalási összegnek része volt az alperes által átutalt 122.250.000 Ft és ennek 2003. október 10-től járó kamata is). Az ítélet szerint az I.r. felperes jogszerűen állt el az adásvételi szerződéstől, mert az Sz Rt. megsértette a szerződésben kikötött jogszavatosságot. Az ítélet indoklása azt is tartalmazta, hogy az Sz Rt. 2004-ben az Sz T Kft-el szemben pert indított tulajdonjogának megállapítása iránt és e perben a keresetének helytadó jogerős ítélet született. Az I.r. felperes keresetében szerződésszegéssel okozott kár címén 122.250.000 Ft és ennek 2003. október 10-től járó kamataiban kérte marasztalni az alperest, a Ptk. 318. § /1/ bekezdése és 339. § /1/ bekezdése alapján. A II.r. felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy mivel az I. r. felperes beszámította kártérítési követelését az alperesnek a hitelszerződés alapján fennálló követelésébe, megszűnt az alperes keretbiztosítéki jelzálogjoga a II.r. felperes tulajdonában álló ingatlanokon és kérte, hogy a keretbiztosítéki jelzálogjog törléséhez a bíróság hozzájáruló nyilatkozatát. ítéletével pótolja az alperes Az alperes mindkét kereseti kérelem elutasítását kérte. A Fővárosi Bíróság 56. sorszámú ítéletével a felperesek keresetét elutasította. Az ítélet szerint az alperes a Ptk. 523. § /1/ bekezdése és a GAE hitelszerződés 1.3.2 pontjának megfelelően járt el, amikor jóváírta az általa folyósított kölcsönt az I.r. felperes bankszámláján, a perbeli adásvételi szerződésben írtakat pedig melynek nem volt alanya - nem kellett figyelembe vennie. Az alperes a Ptk. 529. § /1/ bekezdése alapján köteles volt teljesíteni az I.r. felperes átutalásai megbízásait, az pedig bizonyítást nyert a perben, hogy az I.r. felperes ügyfélazonosítójával és felhasználói azonosítójával szabályszerű átutalási megbízás érkezett az alpereshez az Internetbankon keresztül, tehát az alperes akkor sem követett el szerződésszegést, amikor az I.r. felperes utasítása alapján az Sz Rt. javára átutalási megbízást teljesített. A felperest terheli a felelősség azért, ha az átutalási megbízás mégsem a felperestől érkezett, az pedig nem nyert a perben bizonyítást, hogy az alperes egyik alkalmazottja indította volna el a felperesek hozzájárulása nélkül az átutalást. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperes kártérítési felelősségét megállapítani nem lehet, és - mivel beszámítható követelés hiányában az I.r. felperes jelenleg is tartozik az alperesnek - a II.r. felperes alaptalanul kérte annak megállapítását, hogy a tulajdonában álló ingatlanokon az alperes keretbiztosítéki jelzálogjoga megszűnt. A felperesek fellebbezése alapján eljáró Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A jogerős ítélet szerint az I.r. felperes keresete nem felelt meg a Pp. 121. § /1/ bekezdésében írt követelményeknek, ugyanis az I.r. felperes alternatív kereseti tényállításokat tett. Egyrészt azt állította, hogy az alperes a bankszámla vezetésére vonatkozó szabályokat sértette meg azzal, hogy az I.r. felperes átutalási megbízása hiányában végzett az I.r. felperes számlájáról átutalást az Sz Rt. javára. Másrészt arra hivatkozott, hogy a hitel folyósításával valósította meg az alperes a szerződésszegést, ugyanis mivel az I.r. felperes által felvett hitel célhoz kötött hitel volt, az I.r. felperes nem is volt jogosult arról átutalási megbízásban rendelkezni. Harmadrészt azt is állította, hogy az alperes a kárt azzal okozta, hogy nem az ügyvédi számlára utalta át a vételárat. Az első két szerződésszegés semmiféle okozati összefüggésben nincs az I.r. felperes állított kárával, ugyanis a felperes kára nem a teljesítésből származott. Az I.r. felperesnek abból származott a kára, hogy miután az ingatlan tulajdonjogát csak jelentős késedelemmel tudta volna megszerezni elállt az adásvételi szerződéstől, a vételárat viszont nem fizette vissza részére az eladó Sz Rt. A kár felmerülésének végső oka az volt, hogy nem az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett vevőtől vásárolt. Így az okozati összefüggés hiánya miatt még akkor sem lenne helye az alperes kártérítésben való marasztalásának, ha a szerződésszegést ténylegesen elkövette volna. A jogerős ítélet szerint az alperes nem követett el szerződésszegést azzal, hogy nem az ügyvédi letéti számlára utalta át a vételárat és így az I.r. felperes által harmadrészt hivatkozott okból a felperest kár nem érhette. A 2003. szeptember 25-i adásvételi szerződésmódosításban ugyanis már nem szerepelt az, hogy a hátralékos vételár egy részét az ügyvédi letéti számlára kellene teljesíteni. Úgy rendelkeztek a felek, hogy az I.r. felperesnek a vételár tartozás összegét az eladó felé kell 2003. október 14-ig számla kiállítása ellenében átutalni. A másodfokú bíróság szerint ha igaz lenne, hogy a vételár hátralékot az ügyvédi letéti számlára kellett volna utalni, akkor pedig a szerződésszegés és a bekövetkezett kár közötti okozati összefüggés hiányozna, mert mivel az eladó tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése már az átutalás előtt megtörtént, tehát nem volt olyan ok, amely miatt az I.r. alperes a vételár utolsó részletét visszatarthatta volna. Az átutalt összeg az I.r. felperes szerződés szerinti teljesítése volt, melyre tekintettel az eladótól a bejegyzési engedélyt is megkapta. Ha a bejegyzési engedélyt korábban kiadta volna az Sz Rt., akkor sem lehetett volna megakadályozni, hogy az Sz T Kft. eredményes fellebbezést nyújtson be tulajdonjogának megállapítása iránt. Mindebből a másodfokú bíróság arra következtetett, hogy az I.r. felperes kárát nem az alperes magatartása, hanem az okozta, hogy az Sz Rt. nem fizette vissza részére a vételárat. A II.r. felperes keresetének elutasításával és annak indokával a Fővárosi Ítélőtábla egyetértett azzal a kiegészítéssel, hogy az I.r. felperes követelésének beszámításán alapuló igényt a II.r. felperes jelen perben nem érvényesíthet. A felperesek felülvizsgálati kérelmükben arra hivatkoztak, hogy a jogerős ítélet a Ptk. 207. § /1/ bekezdésébe, 240. § /2/ bekezdésébe, 318., 339., 340. és 529. §-ába, valamint a Pp. 3. § /3/ bekezdésébe, 7. §-ába, 206. §-ába, 221. § /1/ bekezdésébe, 239. §-ába és 252. § /2/-/3/ bekezdésébe ütközik. A felperesek elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő - azaz a kereseti kérelmeiknek helytadó új határozat meghozatalát kérték, másodlagos felülvizsgálati kérelmük pedig arra irányult, hogy a Legfelsőbb Bíróság az eljárt bíróságok valamelyikét új eljárásra és új határozat hozatalára utasítsa. Felülvizsgálati kérelmüket az alábbiak szerint indokolták: Az elsőfokú ítéletből kitűnően a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy az alperes egyik alkalmazottja az I.r. felperes megbízása nélkül, az I.r. felperes adatainak felhasználásával végezte 2003. október 10-én az átutalást, az elsőfokú bíróság ugyanakkor a 2008. augusztus 27-én tartott tárgyaláson nem ennek megfelelő tájékoztatást adott az I.r. felperes részére. Téves és iratellenes a Fővárosi Ítélőtábla azon álláspontja, hogy a felperesek az alperes belső szabályzatának becsatolására vonatkozó bizonyítási indítványukat az elsőfokú utolsó tárgyaláson nem tartották fenn, mert kifejezetten úgy nyilatkoztak az utolsó tárgyaláson, hogy korábbi nyilatkozataikat fenntartják. A jogerős ítéletből nem lehet megállapítani, hogy a felperesek keresetlevele a Pp. 121. § /1/ bekezdésének mely pontját sértette. Tévesen állítja a jogerős ítélet, hogy a felperesek alternatív kereseti tényelőadásokat tettek, mert mindvégig a Ptk. 529. §-ának megszegésére hivatkoztak, és nem volt egymásnak ellentmondó előadásuk. Az alperes magatartása és az I.r. felperes kára között az okokozati összefüggés fennáll. Az alperes önmagában azzal megszegte a bankszámla szerződést, hogy az I.r. felperes tudta és megbízása nélkül teljesített átutalást a számláról, mindezeken felül az átutalást rossz bankszámlára teljesítette, ugyanis nem az adásvételi szerződés 1.3.7 pontjában meghatározott ügyvédi letéti számlára, hanem az eladó számlájára utalta át a hátralékos vételárrészt. Az adásvételi szerződés I.3.5-I.3.7, valamint I.5 pontjai értelmében ezzel a magatartásával az alperes „rendkívül jelentős szerződési biztosítéktól fosztotta meg" az I.r. felperest. Az adásvételi szerződés hivatkozott rendelkezései a 2003. szeptember 25-i szerződésmódosítás után is hatályban maradtak, ugyanis ez a szerződésmódosítás kizárólag az utolsó két vételár-rész megfizetésének határidejét érintette. Amennyiben a teljesítésre az adásvételi szerződésben írtak szerint került volna sor, akkor az I.r. felperes tulajdonjogának bejegyzése 2003. november 15-ig megtörtént volna és a bejegyző határozat legkésőbb 2003. december 15-ig jogerőre emelkedett volna. Mivel azonban az ügyvédi letéti számlára az utolsó vételár-részlet nem érkezett meg, nem kerülhetett sor a vételár megfizetéséről szóló letéti igazolás kiállítására és az I.r. felperes tulajdonjogának bejegyzésére. Az Sz Rt. a felperes többszöri felszólítása után csak 2004. február 26-án adta ki a tulajdonjog bejegyzési engedélyt, ekkor azonban már - 2004. február 10-óta - folyamatban volt az Sz T Kft. fellebbezésének elbírálása, melynek eredményeként 2004. május 17-én a Körzeti Földhivatal visszajegyezte a perbeli ingatlanok tulajdonjogát az Sz T Kft-re. Miután a felperes által indított közigazgatási perben a Nógrád Megyei Bíróság 2004. május 17-én a felperes keresetét elutasító határozatot hozott, a felperes a Ptk. 369. § /1/ bekezdése alapján elállt az adásvételi szerződéstől, és egyértelmű, hogy 200 millió Ft-ot jóval meghaladó kárt szenvedett el az alperes magatartása miatt, ugyanis az általa ténylegesen kifizetett vételár és a jelentős értékű beruházás ellenére nem lett az ingatlanok tulajdonosa.Az alperes volt tehát az I.r. felperes a „kárának bekövetkeztéhez vezető folyamat indító oka". A jogerős ítélet iratellenesen és kirívóan okszerűtlenül értelmezi a 2003. szeptember 25-i szerződésmódosítást, mert az utolsó vételár-rész teljesítésének célszámlája továbbra is H I és Társai Ügyvédi Iroda letéti számlája maradt. Ennek megfelelően értelmezték a szerződő felek a szerződésmódosítást a Nógrád Megyei Bíróság előtt az elállás jogszerűségének megállapítása iránti perben is. Az elsőfokú bíróság nem tárta fel a tényállást azzal kapcsolatban, hogy az I.r. felperes jogosult volt-e a célhoz kötött kölcsönösszegek felett ténylegesen szabadon, banki ellenőrzés nélkül rendelkezni és nem indokolta meg, hogy ennek tisztázása érdekében miért nem volt szükséges az I.r. felperes által indítványozott belső szabályzatok tartalmának vizsgálata. Nem tartotta szükségesnek a bíróság annak vizsgálatát sem, hogy az Internetbankon keresztül beérkezett átutalási megbízást ki, milyen számítógépről indíthatta. A körülmények azt igazolják, hogy ez a személy nem az I.r. felperes volt, a perbeli átutalást csak az alperes ügyintézője indíthatta el. A felperes következetes álláspontja szerint csak az IP-cím alapján lehet megállapítani, hogy az alperes alkalmazottja adta-e fel a számítógépes rendszerben az átutalási megbízást, a felperesnek ezt az állítását azonban az eljárt bíróságok figyelmen kívül hagyták. Téves az elsőfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy az FA7 számú szerződés alapján folyósított kölcsönösszegnek nincs jelen perben relevanciája, ugyanis e szerződés alapján 30 millió Ft-ot, a GAE számú hitelszerződés alapján pedig 97 millió Ft-ot, azaz összesen 127 millió Ft-ot folyósított az alperes az I.r. felperesnek, és ebből az összegből került sor 122.250.000 Ft átutalására az Sz Rt. számlájára. Az alperes egyébként a 30 millió Ft folyósításáról nem értesítette az I.r. felperest, a 97 millió Ft jóváírásáról 2003. október 10-én - pénteki napon - állított ki-e értesítő levelet, melyet az I.r. felperes legkorábban 2003. október 13-án vehetett át és legkorábban ezen a napon vehette át az alperes 2003. október 10én kelt igazolását arról, hogy a felperes pénzforgalmi bankszámlájáról 2003. október 10-én az Sz Rt. részére 122.250.000 Ft átutalására került sor. Az I.r. felperes 2004. január 6-ig maradéktalanul megfizette az FA7 számú szerződés alapján fennálló tartozását, az alperes felé fennálló 92.383.975 Ft összegű tartozás kizárólag a GAE számú szerződés alapján áll fenn. Az I.r. felperes kára nem térült meg, ugyanis az Sz Rt. annak ellenére nem fizette vissza részére a 184.500.000 Ft-ot és annak késedelmi kamatait, hogy a jogerős bírósági ítéletben megállapított teljesítési határidő 2008. szeptember 30-án lejárt. A felperes 2003. novemberében szóban kifogásolta, hogy az alperes a 122.250.000 Ft-ot az ügyvédi iroda letéti számlája helyett az eladónak utalta át, majd 2005. május 28-án ezt levélben is sérelmezte. Az ezt követő levélváltások során az alperes előbb arra hivatkozott, hogy a felperes telefaxon adott megbízást az Sz Rt. részére való átutalásra, majd utóbb azt állította, hogy internetbankon keresztül került rögzítésre a felperes 2003. október 10-i átutalási megbízása. Elgondolkoztató, hogy az alperes nem naplóztatott 2003-ban informatikai rendszerében olyan internetbanki adatot, mely eljárásának jogszerűségét igazolná, nem őrizte meg a naplóbejegyzéseket, és jogszerű eljárásának bizonyítása céljából nem adta át a bíróságnak a beruházási hitel nyújtására és folyósítására vonatkozó belső szabályzatát sem. A perbeli hitelszerződések alapján folyósított kölcsönök célhoz kötött kölcsönök voltak és ilyen esetben a bankok nem engedik, hogy az ügyfél ténylegesen rendelkezzen a folyósított kölcsön összegével. A kölcsön összegét az ügyfél bankszámlájához kapcsolódó technikai számlára helyezik és innen utalják az összeget a hitelbírálati dokumentáció részét képező szerződésben meghatározott bankszámlára. A fenti gyakorlatot a bankok belső szabályzatai tartalmazzák. E banki gyakorlat miatt a perbeli esetben is kizárt volt, hogy a 122.250.000 Ft-os kölcsönösszeget az I.r. felperes utasítására utalhatta volna az alperes az Sz Zrt. bankszámlájára, ugyanis az I.r. felperes az összeg felett ténylegesen nem is rendelkezhetett. Az „Általános Szerződési Feltételek devizabelföldi társas vállalkozások részére a C elektronikus szolgáltatások igénybevételéhez" című szabályzat szerint az alperes a felhasználói azonosító és a mindenkori jelszó együttes szabályszerű alkalmazásával indított műveleteket az üzletfél rendelkezéseként teljesíti azzal, hogy egyes megbízások végrehajtásához a kódszót is meg kell adni, mintegy megerősítésként. Az alperesnek a képernyőn megjelenő visszaigazolással értesítenie kell az üzletfelet a megbízás elfogadásáról, annak teljesítéséről, vagy visszautasításáról. Tévesen állapította meg az elsőfokú ítélet azt, hogy az alperes alkalmazottja nem fért hozzá a felhasználói azonosítóhoz, a jelszóhoz és a kódszóhoz. Amennyiben ugyanis ha mint ahogy az a perbeli esetben is történt - nem került sor az internetbankba való első belépéskor a kötelező jelszó módosítására, akkor az illetékes banki alkalmazott mind a három azonosítót ismerhette, ugyanis a felhasználói azonosítót és az azzal azonos kezdeti jelszót a bank adta meg, a kódszót pedig az ügyfél adta meg írásban és a módosítását is csak írásban kérhette. E kérdéssel a szakértő - erre irányuló kérdés hiánya miatt - nem foglalkozott, nem is ismerte a hivatkozott ÁSZF-et. Azt viszont egyértelműen megállapította a szakértő, hogy a kezdeti jelszó megváltoztatására csak 2003. október 10-én 11 óra 34 perckor került sor és emiatt az internetbank vonatkozásában a felhasználói jogosultság aktiválása is csak 2003. október 10-én, 12 óra 14 perckor történt meg. A banki ügyintézőnek minden releváns információ a rendelkezésére állt 2003. október 10-én a kezdeti jelszó megváltoztatásához, így az internetbanki hozzáférés aktivizálásához és a perbeli átutalás elindításához is. A szakértő megállapította, hogy az I.r felperes 2003. október 9. és 2003. október 21. között nem használta a business terminált, és hogy az utalás egyértelműen az alperes internetbank rendszerén keresztül történt. A vo54cl internet felhasználó október 10-én 11 óra 32 perc 51 másodperckor jelentkezett be az internetbanki rendszerbe és a jelszóváltoztatás végrehajtása után 12 óra 14 perc 56 másodperckor sikeresen be is lépett 12 óra 21 perc 02 másodperckor megtörtént a 122.250.000 Ft átutalás és 12 óra 35 perc 50 másodperckor már a banki ügyintéző papír alapú igazolást nyomtatott ki az internetbanki átutalásról. Bár a szakértő nem emelte ki, a v internetbanki felhasználói azonosítóval a Windows operációs rendszer olyan változatával léptek be, amelyet nagy felhasználók pl. bankok belső számítógépes hálózatán szoktak használni. A C internetbank rendszer naplóbejegyzései szerint 2003. augusztus 5-én az M azonosítójú banki ügyintéző, 2003. augusztus 25-én pedig másik két azonosítójú banki alkalmazott végzett v felhasználóval kapcsolatban karbantartást. Az I.r. felperes azonosítójával azonban 2003. október 10-e előtt a C Internet Bank rendszerébe belépés nem történt, tehát a kezdeti jelszó sem került módosításra, így 2003. október 10-én 11 óra 32 perc 51 másodperckor mind a felhasználói azonosító, mind a jelszó v volt. Ezt a banki alkalmazott tudta, így megvolt a lehetősége arra, hogy 2003. október 10-én az internetbank rendszerbe belépjen, módosítsa a kezdeti jelszót és hogy azt értelemszerűen megismerhesse. A jelszómódosítás utáni aktiválást követően az I.r. felperes felhasználói azonosítójával rögzíthette az átutalás célszámláját, a hitelbírálati kérelem részeként becsatolt adásvételi szerződés alapján. Mivel az ügyfél kódszót megadó írásbeli nyilatkozata is papír alapon rendelkezésére állt, az ügyfél felhasználói jogosultságának aktiválását követően elindíthatta az átutalást is. Azért nyomtatott ki papír alapú igazolást az internetbanki átutalásról, mert tudta, hogy az átutalást nem az ügyfél indította el és ezért az ügyfél arról nem is tudhat. Az igazolást postai úton juttatta el az I.r. felpereshez. Ilyen módon való tájékoztatásra a banki gyakorlatban csak akkor kerül sor, ha a bank az ügyfél közreműködése nélkül utalja át a célhoz kötött kölcsönt a célszámlára. A tájékoztatást ugyanaz az M azonosítójú ügyintéző küldte, aki 2003. október 10-én 11 óra 7 perc 7 másodperckor karbantartást hajtott végre a v felhasználó internetbanki hozzáférésén és nyilvánvalóan csak azért tudhatott az átutalásról, mert azt ő maga indította el. A szakértői vélemény nem bizonyítja, hogy a perbeli átutalást az I. r. felperes indította el. Teljesen életszerűtlen, hogy az ügyfél véletlenül a második hitelösszeg fogadására szolgáló technikai számla létrehozása, a hitelösszeg e számlára történő folyósítása és a technikai beállítások elvégzése közötti időpontban lépjen be életében először az internetbanki felületre, 40 percet várjon a számítógép előtt és ezt követően ne a megszokott C üzleti termináljáról, hanem a számára újdonságot jelentő internetbankról utaljon el több mind 100 millió Ft-ot. Ez átutalást csak olyan banki ügyintéző indíthatta el, aki pontosan tudta, hogy hol tart a hitel folyósítása. Ezt támasztja alá az is, hogy az alperes által megküldött bankszámla kivonaton a banki tranzakciók más sorrendben szerepelnek. Az alperes csak akkor mentesülhetne a kártérítési felelősség alól, ha bizonyítást nyert volna, hogy a perbeli átutalási megbízás nem az alperes számítógépéről került feladásra. Ezt csak az IP cím alapján lehet megállapítani. Az alperesnél tárolt üzenetek, banki tranzakciók vonatkozásában visszakereshetőnek kell lennie a feladó számítógép IP címének, vagy banki számítógép-hálózaton belüli egyedi azonosítójának és egyéb adatainak, így a felhasználó névnek és a banki alkalmazott nevének is. Az alperes terhére esik, ha nem naplózta, vagy nem őrizte meg azokat az informatikai adatokat, melyek kizárhatnák, hogy az átutalást banki ügyintéző indította. 2003. október 10-én a felperes még azt sem tudta, hogy a kölcsön folyósítása megtörtént, az átutalás teljesítéséhez szükséges határidő csak 4 nappal később járt le és arról sem tudott, hogy a kölcsön összegéről rendelkezhet. Teljesen kizárható az is, hogy illetéktelen harmadik személy végezte volna az átutalást, mert ehhez tudnia kellett volna az I.r. felperes felhasználói azonosítóját, jelszavát és kódszavát, ismerni kellett volna az adásvételi szerződés tartalmát, hogy a felperesnek milyen összegű a hátralékos vételár tartozása és képesnek kellett volna lennie az internetbanki felhasználói jogosultság aktiválásra is. A szakértői vélemény 4.2 pontjában írtak szerint a 30 millió Ft összegű kölcsön 2003. október 10-én 10 óra 4 perc 51 másodperckor, a 97 millió Ft összegű kölcsön pedig 11 óra 17 perc 13 másodperckor került az I.r. felperes 511 számlájára, a tranzakció során megjelent két technikai bankszámlaszám pedig az ügyfél számára nem volt látható. Ugyanakkor a szakértői vélemény 6.3 pont 3. számú melléklet első oldala szerint a GAE számú hitelszerződés szerinti összeg még 11 óra 49 perc 30 másodperckor is a technikai számlán volt, tehát az utalás onnan történhetett 12 óra 21 perc 02 másodperckor, a technikai számláról viszont a felperes nem végezhetett utalást, mert az ott lévő összeget nem láthatta. Ebből is az következik, hogy az utalást csak a banki ügyintéző indíthatta el 12 óra 18 perckor és az utalás befejezése után könyvelhette át a 97 millió Ft kölcsönösszeget az I.r. felperes bankszámlájára. Mindezt az is bizonyítja, hogy a bankszámla kivonaton nem a szakértői véleményben rögzített időbeli sorrendben szerepelnek az I.r felperes bankszámláján eszközölt terhelések. Azért is egyértelmű, hogy a M azonosítójú banki ügyintéző indította az átutalást, mert e banki alkalmazott számítógépének azonosítója az I.r. felperes részére fenntartott internetbanki felület 2003. augusztus 5-i létrehozásakor A volt és 2003. október 10-én is az A azonosítójú számítógépre küldte az Internetbank rendszer a v felhasználó internetbanki felületéről indított forint átutalás befogadásáról szóló igazolást. Az alperes a Ptk. 529. § /1/ bekezdésében írtakat és a bankszámla szerződést önmagában azzal megszegte, hogy a számlatulajdonos hozzájárulása nélkül teljesített átutalást a számláról, ráadásul az átutalást rossz számlára teljesítette. Ezzel az I.r. felperest egy biztosítéktól fosztotta meg, ugyanis az eladó szerződésszegése esetén visszatarthatta volna a vételárnak ezt a részét, csökkenthette volna az eladó szerződésszegése miatti kárát és vissza tudta volna fizetni az alperesnek a kölcsön összeget is. A II.r. felperes a 2009. január 21-én benyújtott előkészítő iratban kifejtettek alapján kérte a keresetének helytadó határozat meghozatalát. Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, vizsgálhatta felül és arra a megállapításra jutott, hogy az az ügy érdemi elbírálására kihatóan nem jogszabálysértő. Az I.r. felperes 122.250.000 Ft és ennek kamataiban a Ptk. 318. § /1/ bekezdése és 339. § /1/ bekezdése alapján kérte az alperes kártérítésben marasztalását, tehát a kereset tárgya, jogcíme, tartalma egyértelműen meghatározható volt. A Pp. 121. § /1/ bekezdése arról szól, hogy a keresetlevélnek mint írásbeli beadványnak mit kell kötelezően tartalmaznia. A jogerős ítélet ugyan hivatkozik arra, hogy az I.r. felperes keresetlevele nem felelt meg a Pp. 121. § /1/ bekezdésében írt követelményeknek, de nem jelöli meg, hogy e jogszabályhely mely pontja alapján kell azt hiányosnak tekinteni. Mivel a jogerős ítélet az „alternatív kereseti tényállások" előadására utalt, arra kell következtetni, hogy a másodfokú bíróság szerint a keresetlevél tartalma a Pp. 121. § /1/ bekezdés
MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.