← Magyarország

Gf.20500/2010/4 – Győri Ítélőtábla

Győri Ítélőtábla Gf.II.20.500/2010/

  1. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Győri Ítélőtábla a dr. Paizsné dr. Egyed Gabriella Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek a Dr.Faragó Ügyvédi Iroda által képviselt alperes ellen várakozási díj megfizetése iránt indított perében a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság
  2. november
  3. napján kelt 13.G.40.007/2010/
  4. szám alatti ítéletével szemben az alperes által
  5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítélete fellebbezett részét részben megváltoztatja és az alperest terhelő elsőfokú perköltség összegét 148.
  6. (Egyszáznegyvennyolcezernégyszázhetven) Ft-ra szállítja le. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 14.
  7. (Tizennégyezer-ötszáz) Ft másodfokú perköltséget. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: Az alperes ellentmondása folytán perré alakult eljárásban a felperes
  8. december
  9. napján terjesztett elő fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet a felek közötti nemzetközi vasúti árufuvarozási jogviszony alapján 409.536.Ft várakozási díj és késedelmi kamatai megfizetése iránt. Keresetét arra alapította, hogy a
  10. december 19.-i és 22.-i kisbéri rakodáskor a rakodási időt 24 óra - 24 óra időtartamban az alperes érdekkörében felmerült okból túllépték. Az alperes ellenkérelmében egyrészt a jogviszony hiányára hivatkozott, másrészt azzal védekezett, hogy a rakodási késedelem vis maior miatt merült fel, melyet a kedvezőtlen időjárás okozott. Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel részben támadott ítéletével a kereset szerint 409.536.Ft várakozási díjban és késedelmi kamataiban marasztalta az alperest. Ezen túl 173.070.Ft perköltség megfizetésére kötelezte a Pp.78.§ .

(1)bekezdése, valamint a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet (R.) 2.§.
(1)bekezdése alapján. Az ítélet indokolása perköltség összegére vonatkozó része szerint a megyei bíróság nem látott lehetőséget az ügyvédi megbízási szerződésben kikötött díj és az indokolt, igazolt készkiadások mérséklésére. A perköltség megállapításánál figyelembe vette a bíróság a felperes által lerótt 24.600.Ft kereseti illetéket is. Az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatása és az alperest terhelő perköltség 75.000.Ft-ra leszállítása iránt az alperes terjesztett elő fellebbezést. Kifejtett álláspontja szerint a felperes javára megállapított elsőfokú perköltség összege a perértékre és az bonyolultságára figyelemmel rendkívül eltúlzott. A számba vehető felperesi perköltségek közül nem vitatta a 24.600.Ft lerótt kereseti illeték összegét, elismert 10.000.Ft utazási költséget, 14.775.Ft egyéb készkiadást. A felperes jogi képviseletével felmerült ügyvédi munkadíjat az R. ügyértékhez igazodó számítása, 20.500.Ft + áfa (25.625.Ft) összegben kérte meghatározni. Úgy vélte, hogy nincs olyan tény, amely a felperes perköltsége mérséklését kizárná. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet fellebbezett része helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a megyei bíróság az R. 2.§.
(1)bekezdése szerint, a csatolt megbízási szerződés alapján helyesen határozta meg az elsőfokú perköltség mértékét. Rámutatott, hogy az eljárás elhúzódása az alperes képviselője magatartására volt visszavezethető, aki egy tárgyaláson sem jelent meg, illetve mulasztott a nyilatkozatok tételében is. A fellebbezés nagyobbrészt alaptalan. A bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló R. 2.§.
(1)bekezdése szerint a fél pernyertessége esetére igényelheti, hogy részére a bíróság az ügyvéd munkadíjának és készkiadásának címén kötelezze a pervesztes felet a fél és a képviselője között létrejött ügyvédi megbízási szerződésben kikötött megbízási díj (a.), valamint a fél által képviselője részére költségtérítésként megfizetett indokolt készkiadások (b.) együttes összegének megfizetésére. A pernyertes fél perköltségigénye kiterjed a jóhiszemű és célszerű pervitellel kapcsolatban a teljes eljárás alatt felmerült minden indokolt költségre. (Pp.75.§.
(1)bekezdés) A felperes az R. idézett 2.§.
(1)bekezdése szerint kérte az elsőfokú eljárásban a perköltsége megállapítását, melyhez - az alperes képviselője távollétében megtartott utolsó elsőfokú tárgyaláson - csatolta a felperes és meghatalmazott jogi képviselője közötti, módosított, határozatlan időre megkötött megbízási szerződést. A megbízási szerződés 2010. március 1. napjától hatályos V. pontja szerint a megbízott ügyvédi iroda megbízási díj címén munkaóránként 19.000.Ft/óra/fő + áfa díjazásra jogosult. Mellékelte ezen túl az R.4.§.
(1)bekezdése alapján a készkiadásaira vonatkozó kimutatását is (18/F/2). Eszerint a meghatalmazott ügyvédnek a két tárgyalási megjelenésével 5.120.Ft vonatköltsége merült fel, a kereseti illeték 24.600.Ft volt, míg ügyvédi munkadíjként - a tárgyalási jelenlétet és a beadványok szerkesztését figyelembevevő - 5 munkaóra alapján 95.000.Ft + áfa (118.750.Ft) díjigénye volt. (Együtt: 148.470.Ft) A fellebbezés helytálló hivatkozása szerint az R.2.§.
(1)bekezdése szerint megállapított ügyvédi munkadíj összege indokolt esetben mérsékelhető, ha az nem áll arányban a pertárgy értékével, vagy a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységgel. (R.2.§.
(2)bekezdés) A konkrét esetben a felperes meghatalmazott jogi képviselője az elsőfokú eljárás során két tárgyaláson jelent meg, és (a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemmel együtt) három beadványt szerkesztett, melyeket - összesen - 10 melléklettel látott el. Ezzel a kifejtett ügyvédi tevékenységgel a költségkimutatásban felszámított 5 eltöltött munkaóra arányban áll, az nem eltúlzott. Az nem kétséges, hogy az egy munkaórára felszámítható, a megbízási szerződésben kikötött nettó díjazás, és így a felperes által az R.2.§.
(1)bekezdése alapján igényelhető ügyvédi munkadíj mértéke (95.000.Ft) lényegesen eltér az R.3.§.
(2)bekezdésében meghatározott tarifarendszer alapján követelhető ügyvédi munkadíjtól. Ez utóbbi ugyanis a pertárgyérték alapulvételével csak az áfa nélküli 20.500.Ft lenne. Azonban a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló IM rendelet megalkotásának célja az volt, hogy a pernyertes fél a polgári perben érvényesíthesse a pervesztes féllel szemben perköltségként (Pp.78.§.
(1)bekezdés) a megbízott jogi képviselőjével kötött megbízási szerződésben meghatározott ügyvédi munkadíjat is. Így az R. az ügyfél választására bízta, hogy az ügyvédi megbízási szerződésben kikötött megbízási díj (2.§.
(1)bekezdés), avagy a jogalkotó által felállított tarifarendszer (3.§.
(2)bekezdés) alapján igényli az ügyvédi munkadíjat. A felperes jelen esetben az előbbi jogszabályi lehetőséget választotta és a megbízási szerződésben kikötött ügyvédi munkadíj nem mérsékelhető pusztán azért, mert megbízási szerződés megkötése hiányában a felperes kevesebb ügyvédi munkadíjat igényelhetne. Ezen túl az ítélőtábla egyetértett a fellebbezési ellenkérelem azon hivatkozásával is, hogy a bíróságnak a perköltségről való döntésénél figyelemmel kell lennie a fél perbeli magatartására, nyilatkozatainak célirányosságára és a bizonyítási eljárás menetére is. (így: BH 2000/504.) A Pp.80.§.
(2)bekezdése ugyanis úgy rendelkezik, hogy az a fél, aki egyes perbeli cselekményeket sikertelenül végez vagy más módon felesleges költségeket okoz, az ebből származó költségeit a per eldöntésére tekintet nélkül viselni köteles. A fellebbezési ellenkérelemben a felperes alappal hivatkozott arra, hogy az alperes a CIMfuvarlevél egyértelmű adatai ellenére, a jóhiszemű pervitel követelményével ellentétesen tagadta a nemzetközi vasúti árufuvarozási jogviszony létrejöttét, mely nyilvánvalóan a per elhúzódásához és a felperes perköltségei növekedéséhez hozzájárult. Ezeket a költségeket pedig a Pp.80.§.
(2)bekezdése szerint is viselni köteles. A fellebbezés viszont annyiban alapos, hogy a felperes maga sem igényelt az elsőfokú eljárásban 173.070.Ft perköltséget, az - a lerótt 24.600.Ft kereseti illetékkel együtt is - csak 148.470.Ft volt. A 173.070.Ft perköltséget az elsőfokú bíróság a kereseti illeték kétszeri felszámításával, tévesen határozta meg. Az ítélőtábla az alperes fellebbezését a Pp.256/A.§.
(1)bekezdés e/ pontja alapján tárgyaláson kívül bírálta el és az elsőfokú bíróság ítélete fellebbezett részét - a fentiekre figyelemmel - a Pp.253.§.
(2)bekezdése alapján részben megváltoztatta és az alperest terhelő perköltség összegét 148.470.Ft-ra szállította le. A fellebbezési perérték 98.070.Ft-ban volt meghatározható, melyből az alperes fellebbezése 24.600.Ft erejéig (25%-ban) vezetett eredményre. Az alperes fellebbezésén 7.000.Ft illetéket rótt le, jogi képviselője ügyvédi munkadíja az R.3.§.
(2),
(5)bekezdései alapján az áfával növelt 6.250.Ft-ban határozható meg. (együtt: 13.250.Ft) Ebből az összegből annak 25%-át, 3.312.Ft-ot igényelhet a felperestől a Pp.78.§.
(1)bekezdése, 81.§.
(1)bekezdése alapján. A felperes jogi képviseletével a másodfokú eljárásban felmerült ügyvédi munkadíjat az ítélőtábla az R.2.§.
(1)bekezdése alapján az áfával növelt 23.750.Ft-ban határozta meg. A felperes a másodfokú pernyerése arányára figyelemmel annak 75%-át, 17.812.Ft-ot igényelhet. Ezen összegek egybeszámításával az alperes 14.500.Ft másodfokú perköltség megfizetésére köteles a felperesnek. G y ő r , 2011. május 30. Dr. Szalai György sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül kiadó: Dr. Ferenczy Tamás sk. előadó bíró Dr. Bajnok István sk. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.