Győri Ítélőtábla Pf.III.20.247/2010/
- szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az ítélőtábla dr. Ádám János ügyvéd által képviselt felperesnek dr. Máté Ildikó ügyvéd által képviselt alperes ellen intéző bizottsági határozat megsemmisítése iránt indított perében, a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság
- május
- napján kelt P.20.621/2009/
- számú ítéletével szemben, a felperes által
- sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson - meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét megváltoztatja, az alperes intézőbizottságának a felperest a tagnévsorból törlő,
- május
- napján kelt 1/2009.05.
- számú határozatát megsemmisíti. A felperest perköltség megfizetésére kötelező rendelkezést mellőzi. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 195.200.(Egyszázkilencvenötezer-kettőszáz) forint első- és másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. I n d o k o l á s: A megyei bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletében a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 150.000.-Ft perköltséget. Határozata indokolásában megállapította, hogy a felperes az alperesi vadásztársaság tagja volt. Az alapszabály
- §
(2)bekezdés c.) pontja szerint a tag köteles a tagdíjat esedékességkor megfizetni. Amennyiben kötelezettségének az írásbeli felszólításban kitűzött póthatáridőben sem tesz eleget, úgy az intézőbizottság törli a tagot a nyilvántartásból. A második negyedéves tagdíj befizetési határideje az alperes taggyűlésének döntése szerint
- április
- napja volt, ennek a felperes határidőben nem tett eleget. Az intézőbizottság május 7-re hívott össze ülést, ezen a felperes is megjelent. Határozatképtelenség miatt azonban az ülésre nem került sor, azonban az egyesület gazdasági vezetője az írásbeli fizetési felszólítást a felperes részére személyesen átadta. A felszólítás szerint a fizetési kötelezettséget a kézhezvételtől számított 8 napon belül rendezni kell. Ezt követően az alperes írásban is megküldte a felszólítást a felperesnek, a küldeményt a tértivevény tanúsága szerint
- április 11-én átvették, de nem a felperes és nem is a hozzátartozója. A felperes a fizetési kötelezettségét
- május 20-án teljesítette. Az alperes
- május 28-án intézőbizottsági ülést tartott, ekkor törölték a felperest a tagok sorából. A törlésről szóló határozatot postai úton is megküldték a felperesnek, azonban átvevőként ennek tértivevényén sem a felperes hozzátartozójának aláírása található. Ítélete jogi indokolásában az elsőfokú bíróság kiemelte, hogy az alapszabály egyértelmű rendelkezése szerint az intézőbizottságnak írásban kell felszólítania a tagot a fizetési kötelezettség teljesítésére. Olyan kötelezettség azonban nincs, amely a postai kézbesítést előírná. A bíróság "A" és "B" tanúk vallomása alapján megállapította, hogy a szóbeli egyeztetésen
- május 7-én az írásbeli felszólítást a felperesnek átadták. Ebből pedig az következik, hogy a 8 napos határidő
- május 15-én lejárt. A személyes kézbesítés az irányadó az átvételt tekintve, már csak azért is, mert a postai úton való kézbesítés nem volt szabályos. A postai küldemény felperes általi átvételének időpontja bizonytalan. Mindezek miatt az intézőbizottság döntése az alapszabály
- § c.) pontján alapul, hisz a póthatáridőt a felperes elmulasztotta. A felperes fellebbezésében kérte, hogy az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet változtassa meg, keresetének adjon helyt. Álláspontja szerint téves a bíróságnak az a megállapítása, hogy
- május 7-én az írásbeli felszólítást a felperesnek átadták. Utalt az alapszabály
- §
(2)bekezdés e.) pontjára, amely a felszólítások kiküldéséről rendelkezik, ez a megfogalmazás pedig postai kézbesítésre utal. Kiemelte azt is, hogy a sikertelenül összehívott intézőbizottsági ülést megelőzően az intézőbizottság semmiféle felszólítást nem adott és nem is adhatott át. Amennyiben ilyenre sor került volna, akkor sem ennek átvételével kezdődött volna a fizetési határidő, ugyanis az innét számított
- napon, május 15-én megkapta a postai úton elküldött felszólítást, amely a kézhezvételtől számított 8 napot biztosít a kötelezettség teljesítésére. A postai küldeményben szabott határidő újabb póthatáridőnek felel meg, ezen belül pedig eleget tett a kötelezettségének. A kézbesítés tértivevény szerinti időpontja a szakértői bizonyítás eredményeképpen megdőlt, ezek után az alperesnek kellett volna bizonyítania, hogy a felperes milyen más időpontban vette át a fizetési felszólítást. E tekintetben azonban bizonyítékot nem szolgáltatott és az eljárás során sem merült fel adat arra, hogy a felperes által megjelölt május 15-höz képest eltérő időpontban került sor a küldemény átvételére. Kitért arra is, hogy a tagsági jogviszony törléséről rendelkező intézőbizottsági ülés megfelelő összehívása sem került bizonyításra. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az ítélet helybenhagyását kérte. Utalt a keresetlevélben tett azon felperesi nyilatkozatra, hogy a felhívást május 7-én vette kézhez. Vitatta, hogy az ténylegesen elírás lett volna. Ugyancsak a keresetlevélben foglaltakra hivatkozással emelte ki, hogy a felperes maga ismerte el a kötelezettségének egynapos késedelemmel való teljesítését. Ebből pedig arra lehet következtetni, hogy
- május 11-én mégiscsak átvette a levelet. Csupán az első tárgyaláson hivatkozott arra először, hogy a küldeményt nem vette át személyesen, illetőleg nem a férje írta alá a tértivevényt. Két tanú is megerősítette a felszólítás
- május 7-i átvételét, a május 15-i időpont csak a felperes előadása, ami bizonyítékként nem vehető figyelembe. A felperes fellebbezése érdemben az alábbiak szerint alapos. Az elsőfokú bíróság a jogvita eldöntéséhez szükséges bizonyítást lefolytatta, a peradatok okszerű mérlegelésével helyes tényállást állapított meg, de abból részben helytelen jogi következtetésre jutott. A fellebbezésben foglaltakkal szemben helyes az az ítéleti megállapítás, hogy a felperes
- május 7-én személyesen átvette a fizetési felszólítást. Ezt a tanúk vallomásának értékelése útján a felperes tagadásával szemben ítéleti bizonyossággal meg lehetett állapítani. Téves az a felperesi álláspont, hogy az alapszabály kizárólag a postai úton kézbesített fizetési felszólítás teljesítésének elmulasztása esetén teszi lehetővé a tag nyilvántartásból való törlését. Az alapszabály
- §
(2)bekezdés d.) pontja ugyanis csupán írásbeli felszólítást ír elő, a 27. §
(2)bekezdés e.) pontjának rendelkezése sem értelmezhető úgy, hogy az írásbeli felszólítás kézbesítésére csak postai úton kerülhet sor. A perbeli esetben azonban a
- május 7-én átvett felszólításban meghatározott határidő lejártáig, május 15-ig a felperes újabb, immár postán kézbesített fizetési felszólítást kapott. Az alperes
- számú jegyzőkönyvben foglalt elismerő nyilatkozatára figyelemmel helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy ezt a küldeményt nem a felperes, illetve a hozzátartozója vette át, az átvételt igazoló tértivevény valóságtartalma tehát megdőlt. A felperes ezt a felszólítást nyilvánvalóan a feltüntetett május 11-i dátumhoz képest csak később vette kézhez, és a tényleges kézhezvételtől számított 8 napos határidőn belül befizette a tagdíjhátralékot. Tévedett a megyei bíróság, amikor ennek, tehát a postai úton megküldött felszólítás átvételének, majd teljesítésének nem tulajdonított - a kézbesítés szabályszerűtlensége miatt jelentőséget. E tekintetben az ítélőtábla osztotta a felperes azon fellebbezési álláspontját, hogy a felszólítás személyes átvétele folytán megnyílt 8 napos határidőn belül kézbesített újabb fizetési felszólítás által szabott határidő újabb póthatáridőnek minősül, a felperes pedig az abban foglalt határidőben, május 20-án a fizetési kötelezettségének nem vitatottan eleget tett. Az alperes intézőbizottságának támadott határozata tehát az alapszabály
- §
(2)bekezdés c.) pontjának megsértésével rendelkezett május 28-án a felperes tagnévsorból való törléséről. A fentieken túl azonban törvénysértő a határozat amiatt is, hogy a tagnyilvántartásból való törlésről már a kötelezettségek teljesítését követően határozott az intézőbizottság. A mulasztás esetére rendelt jogkövetkezmények levonásának a kötelezettség teljesítését követően ugyanis már nincs helye. A fentebb kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla a Pp.253. §
(2)bekezdés alapján a megyei bíróság ítéletét megváltoztatta, a felperes keresetének helyt adott, és ennek megfelelően rendelkezett az 1989. évi II. törvény 10. §
(1)bekezdése alapján támadott határozat 16. §
(2)bekezdés a.) pontja szerinti megsemmisítéséről. Az eredményes fellebbezésre figyelemmel a felperest az alperes javára perköltség megfizetésére kötelező ítéleti rendelkezést az ítélőtábla mellőzte, és a Pp.78. §
(1)bekezdése alapján az alperest kötelezte a felperes javára a felmerült első- és másodfokú perköltség megfizetésére. Ennek összege a felperes által előlegezett 88.200.-Ft szakértői díjból, az összesen 42.000.-Ft lerótt kereseti és fellebbezési illetékből, továbbá a 32/2003.(VIII.22.) IM. rendelet 3. §
(3)és
(5)bekezdése szerint megállapított - az áfát is magában foglaló 50.000.-Ft elsőfokú és 15.000.-Ft másodfokú ügyvédi munkadíjból áll. Győr,
- június
- napján Dr. Világi Erzsébet sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó: Dr. Maurer Ádám sk. előadó bíró Dr. Havasiné dr. Orbán Mária sk. bíró