A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA Bfv.III.395/2010/5.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Budapesten, a
- év október hó
- napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő v é g z é s t : Az önbíráskodás bűntette miatt J.Cs. és társai ellen folyamatban volt büntetőügyben a Cs.Cs. II. rendű terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva az Ózdi Városi Bíróság 3.B.155/2007/
- számú ítéletét, illetőleg a Borsod-AbaújZemplén Megyei Bíróság 7.Bf.1716/2008/
- számú végzését Cs.Cs. II. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartja. E végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. I n d o k o l á s Cs.Cs. II. rendű terheltet az Ózdi Városi Bíróság a
- szeptember 18-án kelt 3.B.155/2007/
- számú ítéletével társtettesként elkövetett önbíráskodás bűntette miatt 1 év 8 hónapi börtönbüntetésre és 2 évi közügyektől eltiltásra ítélte, egyben elrendelte a Miskolci Városi Bíróság
- június 26-án jogerős végzésével kiszabott 10 hónapi, 3 évi próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását is. Az ítélet ellen a II. rendű jelentett be fellebbezést. terhelt és védője felmentésért A másodfokon eljáró Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság a
- április 20-án jogerős 7.Bf.1716/2008/
- számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A bíróság által megállapított tényállás a következő. B.K.B. III. rendű terhelt
- év elején pontosan már meg nem határozható időpontban megbeszélte Cs.Cs. II. rendű és J.Cs. I. rendű terhelttel, hogy megszerzik P.Á.-tól azt az 5000 dollárt, amellyel P. a Kanadában élő F.S.-nek tartozik. A terheltek
- január 7-én felkeresték P.Á.-t az O., B. út
- szám alatti lakásán, és beültették a személygépkocsiba, és miközben H. község felé tartottak, felszólították, hogy fizesse ki a tartozását. A sértett kijelentette, hogy nem tartozik F.S.-nek semmivel, ezért nem is fizet ki semmit részükre. Ezt követően előbb a III. rendű terhelt, majd a II. rendű terhelt fenyegette meg a sértettet. Utóbbi terhelt közölte, hogy ő személy szerint 10.000 dollárt kapna, ha eltörné a sértett lábát. Mindezek hatására P.Á. a gépkocsiban írt egy nyilatkozatot, amelyben elismeri, hogy 5000 dollárral tartozik F.S.-nek, és azt január 8-án kifizeti a III. rendű terheltnek. Ezt követően a terheltek a sértettet visszavitték a lakására. P.Á. másnap,
- január 8-án feljelentést tett a rendőrségen, így a rendőrök is jelen voltak a pénz átadására megjelölt helyszínen. A parkolóban a III. rendű terhelt kijelentette a sértettnek, hogy amennyiben nem fizeti ki a pénzt, „át kell gondolnia az életét", míg a II. rendű terhelt azt, hogy „az 5000 dollár kifizetésével a nyugalmat vásárolná meg". A közbelépő rendőrök a terhelteket előállították a rendőrkapitányságra, ahol kihallgatták őket. Délután az I. rendű terhelt telefonon felhívta P.Á.-t és közölte vele, hogy „a tartozás nincs elfelejtve, és ha azt akarja, hogy békén hagyják, az 5000 dollárt ki kell fizetnie". Újabb találkozót beszéltek meg az ó-i Ú. téren lévő pizzéria előtti területre, ahol a sértett 620.000 forintot adott át az I. rendű terheltnek, akitől azt a rendőrség lefoglalta, és a sértettnek kiadta, így az okozott kár teljes egészében megtérült. A jogerős határozattal szemben a II. rendű terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt. A védő okfejtése szerint a II. rendű terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jogszabályok megsértésével került sor, mivel a terheltek részéről elhangzott kijelentések nem merítették ki a Btk. 138.§-ában meghatározott fenyegetés fogalmát. Nem helyeztek kilátásba olyan súlyos hátrányt, amely alkalmas lett volna arra, hogy a sértettben komoly félelmet keltsen, ezért a védő a II. rendű terhelt felmentését indítványozta. A Legfőbb Ügyészség a BF. 1349/
- számú átiratában az indítványt alaptalannak tartva a megtámadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta. A nyilvános ülésen a védő írásbeli indítványát változatlanul fenntartotta, kiemelve, hogy a II. rendű terhelt részéről elhangzott kijelentések jelentéktelen súlyúak és komolytalanok voltak, így nem lehettek alkalmasak arra, hogy a sértettben komoly félelmet keltsenek. A Legfőbb Ügyészség képviselője írásbeli indítványával egyezően, a megtámadott határozatok hatályában fenntartására tett indítványt. A felülvizsgálati indítvány az alábbiak szerint nem alapos. A Btk. 273.§
(1)bekezdésben írt önbíráskodás bűntettét az követi el, aki jogos vagy jogosnak vélt vagyoni igény érvényesítése végett mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön. A Be. 423.§
(1)bekezdésének megfelelően a felülvizsgálat során irányadó tényállás szerint az ügy három terheltje abban állapodott meg, hogy a sértettől egy általuk jogosnak vélt tartozást hajtanak be. Ennek végrehajtása érdekében ültették be egy személygépkocsiba a tartozását vitató sértettet. A gépkocsiban a III. rendű terhelt kijelentette, hogy jobban tenné, ha fizetne, míg a II. rendű terhelt a vonakodó sértettel közölte, hogy ő „10.000 dollárt kapna, ha eltörné a sértett lábát". Mindezek hatására a sértett a terheltek követelésére egy tartozáselismerő nyilatkozatot írt, amelyben azt is vállalta, hogy már másnap kifizeti a pénzösszeget. A Btk. 138.§-a szerint a fenyegetés olyan súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen. A fenyegetés azonban nem csupán a sértettel szemben kilátásba helyezett hátrány verbális és nyílt megfogalmazásával, hanem indirekt módon, olyan tények burkolt és áttételes közlésével is megvalósítható, amelyekből a sértett számára egyértelműen levonható az a következtetés, hogy a követelés nem teljesítése számára milyen súlyos hátrányokkal járhat. Az ezzel egyidejűleg megteremtett fenyegető helyzet, a három terhelt fizikai jelenléte, a huzamos autóztatás, a fenyegető kijelentések és burkolt célzások oly mértékben növelték a sértett fenyegetettségének érzetét, hogy akarata ellenére elkészített egy olyan tartozást elismerő, és másnapi fizetést vállaló nyilatkozatot, amelyre a gépkocsiban történő beszállását követően még nem volt hajlandó, sőt a rendőri intézkedést követő ismételt felszólításra a követelt pénzt ki is fizette. Ennek megfelelően az alapügyben eljárt bíróságok az anyagi büntető jogszabályok helyes alkalmazásával állapították meg Cs.Cs. II. rendű terhelt bűnösségét, és minősítették a tényállásban írt cselekményét társtettesként elkövetett önbíráskodás bűntettének, ezért az ítéletek megváltoztatására és a terhelt felmentésére nincs törvényes lehetőség. A Legfelsőbb Bíróság a Be. 423.§-ának
(5)bekezdése alapján, a Be. 416.§
(1)bekezdés c) pontja szerinti felülvizsgálatot elvégezve nem észlelt abszolút hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést sem, ezért az alaptalan felülvizsgálati indítványra figyelemmel a megtámadott határozatokat a Be. 426.§-a alapján hatályában fenntartotta. A fellebbezés és a felülvizsgálat kizártságára, valamint az indítvány megismétlésének tilalmára vonatkozó figyelmeztetés a Be. 3.§-ának
(4)bekezdésén, illetve a 416.§
(4)bekezdésének b) pontján, továbbá a 418.§
(3)bekezdésén és a 421.§-ának
(2)-
(3)bekezdésén alapszik. Budapest,
- október
- Dr. Akácz József s.k. a tanács elnöke, Dr. Varga Zoltán s.k. előadó bíró, Dr. Márki Zoltán s.k. bíró. A kiadmány hiteléül: írnok MV