Bfv.832/2008/5 – Kúria

(1)és

(2)bekezdés b/ pont), lőfegyverrel, lőszerrel visszaélés bűntette (Btk. 263/A.§

(1)bekezdés a/ pont), robbanóanyaggal visszaélés bűntette (Btk. 263.§

(1)bekezdés) és rongálás bűntette (Btk. 324.§

(1)bekezdés és

(3)bekezdés a/ pont) miatt halmazati büntetésül 7 év fegyházra és 8 év közügyektől eltiltásra ítélte. A tényállás - felülvizsgálati indítvánnyal érintett - I. pontja a következőket tartalmazza: A terhelt

1. évben - közelebbről nem tisztázható időpontban elhatározta, hogy a bűncselekmények elkövetése útján szerez jelentősebb összegű készpénzt, amelyből kocsmát nyitott volna. A terhelt az általa végzett fűtésszerelési munkák alkalmával azt tapasztalta, hogy a sértett az átlagot meghaladó anyagi körülmények között él. Úgy döntött, hogy jogtalan haszonszerzés végett a sértettet élet, testi épség elleni fenyegetéssel pénz átadására kényszeríti. Ennek megfelelően
2. október 5-én az éjszakai-hajnali órákban megjelent a sértett házánál, s csúzlival egy csapágygolyót lőtt be a lakás ablakán. Az üveg csörömpölésére a sértett felébredt, de mindennek csak akkor tulajdonított jelentőséget, amikor ugyanezen a napon 18 óra 50 perckor a terhelt telefonon felhívta őt, s közölte vele, hogy 5.000.000 forintot fizessen meg. Röviddel ezt követően a terhelt a mobiltelefonján is felhívta a sértettet azzal, hogy amennyiben egy héten belül 5 millió forintot nem ad át a részére, a következő golyó a sértett gyermekének fejébe megy. A sértett még ezen a napon 22 óra 30 perckor feljelentést tett a rendőrkapitányságon. A terhelt a zaklatással nem hagyott fel, s
3. október 13-án smst küldött a sértettnek, amelyben ismét követelte az 5 millió forint átadását, egyben kilátásba helyezte, hogy ha ezt nem teszi meg, a sértett gyermekét lelövi. A sértettben ezek a fenyegetések komoly félelmet keltettek, ezért újból megjelent a rendőrségen, ahol
4. október 14-én sor került az ismételt kihallgatására. Eközben a terhelt mobilszámáról sms-t kapott azzal a szöveggel, hogy „Patrik élt 11 évet. Meghalt, mert az anyukája nem tett érte semmit." A terhelt még ezután is több, a sértett gyermekének élete, testi épsége elleni fenyegetést tartalmazó sms-t küldött a sértett mobiltelefonjára. Amint azonban tudomást szerzett arról, hogy a sértett értesítette a rendőrséget, a cselekményével felhagyott. A sértett a terhelt részére a követelt 5 millió forintot nem adta át. A jogerős ügydöntő határozat ellen a Be. 416.§-a

(1)bekezdésének a/ és b/ pontja alapján a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt. Álláspontja szerint a sértett sérelmére megvalósított cselekmény kapcsán a Btk. 17.§-ának

(3)bekezdésében foglalt büntethetőséget megszüntető ok miatt a terhelt felmentésének lett volna helye. Az eljárt bíróságok e cselekményt tévesen értékelték befejezett kísérletként, a 4/

1. számú jogegységi határozatból kitűnően az ugyanis befejezetlen kísérlet volt, a bűncselekmény befejezésétől pedig a terhelt önként elállt. Önmagában az a körülmény, hogy a sértett értesítette a rendőrséget, az önkéntességet nem zárja ki, hiszen a rendőrség a bűncselekmény megakadályozása érdekében nem avatkozott be. A II. tényállási pont esetében egyébként a terhelt még akkor sem állt el a cselekmény folytatásától, amikor már tudta, hogy folyik a rendőri intézkedés. Ekként a jelzett cselekmény során a terhelt túlnyomórészt saját elhatározásából lépett vissza a folytatástól. Kifogásolja továbbá az indítvány, hogy a megyei bíróság - bár rögzítette enyhítő tényezőként, hogy a terhelt a kárt megtérítette - az első fokon kiszabott büntetést nem mérsékelte. Ezzel megsértette a Btk.
2. §-ának

(1)bekezdésében írt szabályt. A legfőbb ügyész a BF.2327/2008. számú nyilatkozatában és a nyilvános ülésen jelenlévő képviselője - a bűnösségi körülmények értékelését kifogásoló részében törvényben kizártnak, egyéb vonatkozásban alaptalannak tartva a felülvizsgálati indítványt - a megtámadott határozatok hatályban fenntartását indítványozta. A felülvizsgálati indítvány nem alapos. A Btk. 16.§-ának

(3)bekezdése értelmében nem büntethető kísérlet miatt, akinek önkéntes elállása folytán marad el a bűncselekmény befejezése. A jelzett büntetlenséget eredményező ok ekként akkor alkalmazható, ha a bűncselekmény kísérlete fogalmilag lehetséges; a kísérlet nem teljes, befejezetlen (a materiális bűncselekmény befejezett kísérleténél ugyanis már csak eredményelhárítás lehetséges); a visszalépés pedig önkéntes. A felülvizsgálati indítvány helyesen hivatkozott a 4/

1. BJE határozatban kifejtett iránymutatásra, amelyből kitűnően a zsarolás bűncselekményének nem teljes (befejezetlen) a kísérlete mindaddig, amíg az erőszakos, fenyegető elkövetési magatartás miatt a passzív alany nem kényszerül a tettes akarata szerinti tevésre, nem tevésre vagy eltűrésre. A tényállás I. pontjában írt cselekmény esetében tehát - minthogy a sértett a fenyegetés ellenére sem teljesítette a terhelt követelését - valóban a súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás bűntettének nem teljes kísérletéről van szó, ennélfogva a terheltnek a befejezéstől való visszalépésre lehetősége nyílt. Az elállás - amint arra a 4/
2. büntető jogegységi határozat szintén kitér - azonban csak akkor tekintendő önkéntesnek, ha az elkövető döntően belső elhatározásából hagy fel a külső körülmények által nem akadályozott magatartás folytatásával. A jelen esetben viszont a terheltnek nem volt lehetősége a cselekmény zavartalan véghezvitelére, hiszen tudomást szerezve arról, hogy a sértett bejelentést tett a rendőrségen (amitől - amint arra az elsőfokú tárgyaláson tett vallomásában utalt - megijedt), nem belső elhatározás eredményeként, hanem külső kényszerítő tényező hatására lépett vissza a bűncselekmény befejezésétől. A jelzett szempontból közömbös, hogy a sértetti bejelentés alapján a rendőrség foganatosított-e intézkedéseket az elkövető személyének felderítése, vagy a bűncselekmény megakadályozása érdekében. Helyes az a védői érv, hogy az I. tényállási pontot érintő elállás önkéntességének megítélése csak az adott cselekmény kapcsán vizsgálandó, s nem hozható kapcsolatba a későbbi - fegyverek, lőszerek beszerzésében, illetve más személy sérelmére véghezvitt zsarolás kísérletében megnyilvánuló - terhelti tevőlegességgel. Ebből viszont az is következik, hogy az I. pontban részletezett elállás önkéntességének igazolására nem alkalmas az a tény, hogy a terhelt két és egynegyed év elteltével vakmerőbbé, gátlástalanabbá válva más sértett esetében a zsarolási fenyegetéssel akkor sem hagyott fel, amikor már tudott az ügyben tett konkrét rendőri intézkedésekről. A kifejtettekből következően tehát nem sértettek büntető anyagi jogi szabályt az eljárt bíróságok, amikor a terhelt javára a Btk. 17.§-ának

(3)bekezdését nem látták alkalmazhatónak. A Be. 416.§-a

(1)bekezdésének b/ pontja értelmében a felülvizsgálati eljárásban a büntetés mértéke kizárólag akkor támadható, ha az a cselekmény téves jogi minősítése, avagy a büntető jog más szabályának megsértése miatt vált törvénysértővé. A Btk. 37.§-ában és 83.§-ában foglalt elv sérelmére történt hivatkozás azonban kívül esik a felülvizsgálatot megalapozó anyagi jogi szabálysértések körén, mivel a büntetés célját szolgáló büntetőjogi joghátrány meghatározása a bíróság értékelő - s ekként e rendkívüli jogorvoslat keretében nem is vitatható tevékenységének eredménye. A bűncselekménnyel okozott kár megtérítése a kialakult ítélkezési gyakorlat szerint kétségtelenül enyhítő körülmény, amely azonban korántsem jelent kötelezettséget a büntetés mérséklésére, minthogy annak nyomatékát az egyéb enyhítő és súlyosító körülmények egybevetésével mérlegeli a bíróság. A terhelt terhére rótt bűncselekmények súlyosságát figyelembe véve pedig a kiszabott fő- és mellékbüntetés tartama törvénysértően eltúlzottnak egyébként sem tekinthető, s még akkor sem lett volna az, ha az I. tényállási pontban írt cselekmény kapcsán az önkéntes elállás, mint büntethetőséget megszüntető ok valóban megállapítható. Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság - nem adva helyt a felülvizsgálati indítványnak - a megtámadott határozatokat a Be. 426.§-a értelmében hatályukban fenntartotta. A fellebbezés és a felülvizsgálat kizártságára, valamint az indítvány megismétlésének tilalmára vonatkozó figyelmeztetés a Be. 3.§-ának

(4)bekezdésén, illetve 416.§-a

(4)bekezdésének b/ pontján, továbbá a 418.§-a

(3)bekezdésén és 421.§-ának

(2)-

(3)bekezdésén alapszik. Budapest,

1. február
2. Dr. Kónya István s.k. a tanács elnöke, Dr. Akácz József s.k. előadó bíró, Dr. Márki Zoltán s.k. bíró. A kiadmány hiteléül: írnok MV