Bhar.713/2010/9 – Kúria

(1)bekezdés a) pont,

(3)bekezdés a) pont) miatt emelt vád alól felmenti. I n d o k o l á s A Zala Megyei Bíróság a

1. április 9-én kihirdetett 3.B.22/2008/
2. számú ítéletével · az I. rendű vádlottat különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette miatt 15 évi fegyházbüntetésre és a közügyektől 10 évi eltiltásra ítélte; · a II. rendű vádlottat - bizonyítottság hiányában - felmentette az ellene bűnpártolás bűntette miatt emelt vád alól. Ügyész által - bűnösség megállapítása végett - bejelentett fellebbezés alapján eljárva a Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a
3. március 4-én kihirdetett Bf.76/2009/
4. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet, a II. rendű vádlott tekintetében megváltoztatta, és a II. rendű vádlottat bűnösnek mondta ki bűnpártolás bűntettében (Btk.
5. §

(1)bek. a) pont,

(3)bek. a) pont). Ezért őt 10 hónapi - végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte. A másodfokú bíróság az I. rendű vádlott esetében az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A másodfokú ítélet ellen a II. rendű vádlott és védője jelentett be (másod)fellebbezést felmentés, a védő másodlagosan enyhítés érdekében is. Az ügyész a másodfokú ítéletet tudomásul vette. A Legfőbb Ügyészség BF.1222/

1. számú írásbeli nyilatkozatában a védelmi fellebbezéseket alaptalannak tartotta és a másodfokú ítéletnek a II. rendű vádlottat érintő helybenhagyását indítványozta. Indokai szerint a tényállás megalapozott, irányadó. A II. rendű vádlott magatartása tényállásszerű, bűnösségére vont következtetés okszerű, vele szemben alkalmazott joghátrány arányos. A Legfelsőbb Bíróság a II. rendű vádlott ügyében a Be.
2. §

(2)bekezdése alapján nyilvános ülést tartott, melyen a védő a fellebbezést fenntartotta, csatolta annak írásbeli indoklását, s azzal egyező tartalommal szólalt fel. Kifejtette, hogy a másodfokú bíróság a változatlan ténybeli alapon megalapozatlanul és felülmérlegeléssel vont következtetést a II. rendű vádlott bűnösségére. Az irányadó tényállásnak ugyanis nincs olyan megállapítása, melynek alapján a szándékosság megállapítható. A II. rendű vádlott a szülőknek segített, az I. rendű vádlott édesapjával és nem pedig az I. rendű vádlottal volt baráti viszonyban. A Legfőbb Ügyészség képviselője írásbeli nyilatkozatában foglaltakkal egyezően a másodfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. Álláspontja szerint az elsőfokú ítélet

1. oldalának 1-
2. bekezdése szerinti ténymegállapítás alapján a másodfokú bíróság jogkövetkeztetései alaposak. A II. rendű vádlott eshetőleges szándékkal hozzájárult ahhoz, hogy az I. rendű vádlott a hatóság elől meneküljön. A II. rendű vádlott és védő (másod)fellebbezése alapos. A II. rendű vádlott esetében harmadfokú eljárásnak van helye, mert bűnössége kérdésében a másodfokú bíróság az elsőfokú bírósághoz képest eltérő döntést hozott. A bűnpártolás bűntette miatt emelt vád alól felmentett vádlott bűnösségét e bűncselekményben megállapította. A másodfokú ítélet ellen a II. rendű vádlott és védője fellebbezést jelentett be [Be.
3. §

(1)bek. a) pont,

(3)bek.; 367/A. §

(1)bek. a), d) pont]. A Legfelsőbb Bíróság a Be. 387. §

(1)bekezdés alapján, illetve a

(2)bekezdés szerinti terjedelemben felülbírálta a megtámadott másodfokú ítéletet és az azt megelőző első- és másodfokú eljárást. Ennek során nem észlelt olyan - a Be. 399. §

(1)-

(4)bekezdése szerinti - eljárási szabálysértést, amely feltétlen hatályon kívül helyezési okot képez, az ügy érdemi elbírálását kizárja. Ilyenre a felek sem hivatkoztak. Az első- és a másodfokú bíróság az eljárást a perjogi szabályokat betartva folytatta le; indokolási kötelezettségének a szükséges mértékben eleget tett, mérlegelő tevékenységéről, illetve annak eredményéről, ellenőrizhető módon számot adott. A másodfokú ítélet helyesen állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság tényfelderítési kötelességének eleget tett. Az ügy érdemi megítéléséhez, a vád tárgyává tett cselekmény elbírálásához szükséges bizonyítékokat beszerezte és tárgyaláson megvizsgálta. Az így megállapított tényállás megalapozott és a harmadfokú eljárásban is irányadó volt (Be. 388. §

(1)bek.). A másodfokú bíróság azonban következtetett a vádlott következtetést bűnösségére. az irányadó tényállásból tévesen tudattartalmára és vont jogi A Btk. 244. §

(1)bekezdés

1. a)pontja szerinti bűnpártolást követi el, aki anélkül, hogy a bűncselekmény elkövetőjével az elkövetés előtt megegyezett volna segítséget nyújt ahhoz, hogy az elkövető a hatóság üldözése elől meneküljön. A személyi bűnpártolás alá az olyan magatartás tartozik, amely közvetlenül és kifejezetten az elkövető hatóság általi kézrekerítésének megakadályozását célozza. Ebből következően az elkövetővel való puszta kapcsolattartás amennyiben nem jár együtt az elkövető tartózkodási helyének, kapcsolatrendszerének leplezésével - bűnpártolást nem valósít meg. Az irányadó tényállás szerint a II. rendű vádlott 2007. augusztus 10-én az I. rendű vádlott szüleitől tudta meg, hogy az I. rendű vádlott gyilkossági ügybe keveredett, keresik, amit másnap előtte az I. rendű vádlott megerősített. Következésképpen a 2007. augusztus 10-éig eltelt időben a II. rendű vádlott nem tudott arról, hogy az I. rendű vádlott a hatóság üldözése elől menekül, így addigi magatartása eleve nem róható fel bűnpártolásként. Ezt követően pedig a II. rendű vádlott - irányadó tényállás szerinti - magatartása szintén kimerült az I. rendű vádlott és szülei közötti kapcsolat fenntartásában. Az irányadó tényállásból pedig nem vonható következtetés arra, hogy eközben a II. rendű vádlott (akár eshetőlegesen
2. is)tisztában volt azzal, hogy · azért ő tartja a kapcsolatot, mert az I. rendű terhelt tudta, · · hogy lehallgatják, illetve keresik; mi volt, illetve mi célt szolgált az I. rendű vádlott és szülei közötti kapcsolat (így a telefonon, és személyesen történt beszélgetés, valamint a létre nem jött találkozó) tartalma; mi volt az I. rendű vádlott édesapja általi telefonváltás indoka. Ehhez képest pedig nincs alap arra következtetni, hogy a II. rendű vádlott magatartása konspiratív okból, a hatósági felderítés meghiúsítása végett történt. A Be. 244. §

(1)bekezdés a) pontja szerinti bűnpártolás nem célzatos bűncselekmény, tehát nem csak egyenes, hanem eshetőleges szándékkal is elkövethető. Utóbbi esetben azonban a bűnpártolónak tudnia kell, hogy segítsége egyben az alapcselekmény elkövetőjének hatóság üldözése előli menekülését biztosítja, az elkövető nyomára bukkanást késlelteti vagy kizárja, s ebbe az előre látott lehetőségbe belenyugodva cselekszik. A II. rendű vádlott irányadó tényállás szerinti magatartása azonban kimerült az I. rendű vádlott és annak szülei közötti kapcsolat puszta fenntartásában, a hatóság előli meneküléshez közvetlenül nem kapcsolódott. Ennélfogva személyi bűnpártolást sem valósított meg. Ekként a Legfelsőbb Bíróság a Be. 398. §

(1)bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét - a II. rendű terhelt tekintetében - a törvénynek megfelelően megváltoztatta, és a II. rendű vádlottat a Be. 6. §

(3)bekezdés a) pontjára figyelemmel, a 331. §

(1)bekezdése alapján az ellene a Btk. 244. §

(1)bekezdés a) pontjába ütköző és a

(3)bekezdés a) pontja szerint minősülő bűnpártolás bűntette miatt emelt vád alól - bűncselekmény hiányában felmentette, mert a vádlott magatartása nem tényállásszerű. Budapest,

1. december
2. Dr. Akácz József s.k. a tanács elnöke, Dr. Márki Zoltán s.k. előadó bíró, Dr. Demeter Ferencné s.k. bíró A Győri Ítélőtábla Bf.76/2009/
3. számú ítélete, a Legfelsőbb Bíróság Bhar.III.713/2010/
4. számú ítéletében foglalt változtatásokkal a II. rendű vádlott tekintetében
5. december
6. napján jogerős. Dr. Akácz József s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő N-né TH