Mfv.10780/2010/4 – Kúria

(1)bekezdés a) pontja szerinti rendeltetésellenes joggyakorlás következménye, másodlagosan pedig a Kjt. 34. §

(4)bekezdését jelölte meg keresete jogalapjául. Kérte továbbá, hogy a bíróság kötelezze az alperest a helytelen besorolásból eredő elmaradt illetménye megfizetésére.A Pécsi Munkaügyi Bíróság 3.M.1320/2009/

1. számú ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes jogviszonyát és az a munkáltatói intézkedés napján szűnt meg. Megállapította, hogy a felperes az „E" fizetési osztályba tartozott. Kötelezte az alperest átalánykártérítés, felmentési időre járó átlagkereset, helytelen besorolásból eredő illetménykülönbözet, szabadságmegváltáskülönbözet, túlóra ellenérték,
2. havi illetménykülönbözet, valamint a fenti összegek után járó kamatok és perköltség megfizetésére. A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes
3. február 25-től T.É. fizetés nélküli szabadsága miatt legfeljebb
4. február 24-ig tartó határozott idejű, részmunkaidős közalkalmazotti jogviszonyban állt az alperesnél ápoló munkakörben. A P.E.SZ.I.D. bizonyítványa értelmében OKJ számú ápolói szakképesítéssel rendelkezik. A kinevezési okirat értelmében az alperes a felperest „C" fizetési osztályba sorolta.A felperes munkaköri feladatai közé tartozott az alperes intézményben elhelyezett betegek fürdetése és az etetéssel kapcsolatos feladatok is. Munkakörét humánus, empatikus, toleráns magatartás mellett volt köteles ellátni.A felperes közalkalmazotti jogviszonya fennállása alatt több alkalommal volt táppénzen, többek között
5. április 3-től május 4-ig, illetve
6. május 30-tól július 13-ig. A felperes az első táppénzes időszakát követően a munkavégzés közben szájkendőt viselt, amelyet a
7. május 5-ei nővérértekezleten M.F. szóvá tett. A felperes a szájkendő viselését azzal magyarázta, hogy nem kíván korábbi betegségébe visszaesni. Ezen a nővérértekezleten felmerült a közvetlen felettes részéről az is, hogy a felperes nem tudja ellátni a betegek emelését. A felperes a felvetésre úgy nyilatkozott, hogy korábbi munkahelyén ilyen feladatot nem kellett ellátnia, azonban azt a jövőben megpróbálja teljesíteni. A szakmai vezető továbbá kérdőre vonta a felperest egy 90 éves lakó tisztálkodásának ügyében is.
8. július 15-én H.H.E. telepvezető és G.I. szakmai vezető a felperes munkavégzésével kapcsolatban feljegyzést készített. Rögzítették, hogy a felperes napi munkavégzése során jelentős szakmai hiányosságokat tapasztaltak, és annak ellenére, hogy a szükséges támogatást és információt a munkájához megkapta, a nem megfelelő empatikus készsége és a munkához való hozzáállása miatt a munkatársaival való kapcsolata megromlott, ezért a szakmához tartozó csapat-munkába képtelen volt beilleszkedni. Szakmai hiányosságát ez idő alatt maradéktalanul nem tudta pótolni, önálló munkavégzésre alkalmatlanná vált, a szakképzett ápoló, gondozói munkakör betöltéséhez nem rendelkezik kellő rátermettséggel. A feljegyzést követően
9. július 17-én - a határozott idő lejárta előtt - az alperes a Kjt.
10. §

(2)bekezdése alapján a felperes közalkalmazotti jogviszonyát azonnali hatállyal megszüntette. Az intézkedés indokolásában arra hivatkozott, hogy a felperes napi munkavégzése során jelentős szakmai hiányosságokat tapasztaltak, annak ellenére, hogy munkavégzéséhez a vezetőktől megkapta a szükséges támogatást. A telephelyvezető, valamint a szakmai vezető tapasztalatai szerint a felperes munkához való hozzáállása, empatikus képessége nem megfelelő. Munkatársaival való kapcsolata jelentősen megromlott, a munkába nem volt képes megfelelően bekapcsolódni, a szakmai hiányosságait emiatt nem tudta pótolni, ezért önálló munkavégzésre alkalmatlanná vált.A munkaügyi bíróság ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes az elsődleges kereseti kérelmében hivatkozott rendeltetésellenes joggyakorlást nem tudta bizonyítani, mert e körben az alperes intézkedésének valótlan tényállításaira hivatkozott. Az elsőfokú bíróság a másodlagos kereseti kérelmet megalapozottnak találta. A meghallgatott tanúk előadása alapján megállapította, hogy a bizonyítási eljárás adatai nem merítették ki azon indokok körét, amelyek jogszerűen vezethettek volna a felperes jogviszonyának megszüntetéséhez a Kjt. rendelkezése alapján. A bírói gyakorlat értelmében az alkalmatlansági okként megjelölt kötelezettségszegéseket azok súlya és gyakoriságának figyelembevételével kell értékelni és megállapítani, hogy együttesen megalapozzák-e az adott munkakörre való alkalmatlanságot. Megállapította, hogy a felperes jogviszonyának fennállása alatt többször, hosszabb ideig volt keresőképtelen, és az alperes a 2008. május 30. napjától kezdődő táppénzes időszakát megelőzően próbaideje alatt a jogviszonyát nem szüntette meg. Álláspontja szerint az alperes által megjelölt indokok részben semmitmondóak, közhelyszerűek, általános jellegű indoklásokat takartak, másrészt pedig az alperes nem bizonyította azokat a konkrét magatartásokat, amelyek jogszerűen alátámaszthatták volna az alkalmatlanságra való hivatkozást. Megállapította, hogy az alperes által említett esetek egyébként sem voltak olyan súlyúak, amelyek a jogszerű alkalmatlanságra történő hivatkozás és nem megfelelő munkavégzés esetét azonnali hatályú felmentésre hivatkozással megalapozták volna. A felperes „E" fizetési osztályba történő besorolása iránti kereseti kérelmét a munkaügyi bíróság megalapozottnak találta. Megállapította, hogy az alperes a felperest nem Kjt. 63. §

(1)bekezdése előírása szerinti legmagasabb iskolai végzettsége, illetőleg szakképesítése alapján sorolta be, miután a felperes középiskolai végzettséghez kötött akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szakképesítéssel rendelkezett. A felperes helytelen besorolásból eredő összegszerű kereseti kérelmét az alperes nem vitatta, ezért a bíróság őt 8.871 forint illetménykülönbözet, 5.541 forint szabadságmegváltás különbözet megfizetésére kötelezte. A jogellenes jogviszony megszüntetés miatt az alperest további félhavi, összesen 49.040 forint illetménykülönbözet és három havi átlagkeresetnek megfelelő átalánykártérítés megfizetésére kötelezte a Kjt.

1. §-a alapján alkalmazandó Mt.
2. §-a szerint, továbbá kötelezte 2.815 forint túlóra-ellenérték, 23.518 forint
3. havi illetménykülönbözet amely részben a rossz besorolásból adódott - megfizetésére is. Az alperes fellebbezése folytán eljárt Baranya Megyei Bíróság 1.Mf.20.158/2010/
4. számú ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét fellebbezett részében helybenhagyta, és az alperest 30.000 forint perköltség megfizetésére kötelezte. Megállapította, hogy a munkaügyi bíróság a Pp.
5. §

(1)bekezdése szerinti logikai hibától mentes mérlegeléssel jutott arra a következtetésre, hogy az alperes azért szüntette meg jogellenesen a felperes közalkalmazotti jogviszonyát, mert az eljárás során nem bizonyította, hogy a felperes a munkaköri feladatai ellátására tartósan alkalmatlanná vált, vagy munkáját nem végezte megfelelően. Kifejtette, hogy az alperes

1. július 15-ei feljegyzése, valamint a
2. július 17én kelt intézkedésében felhozott indokok sem tartalmazzák azokat a konkrét tényeket és körülményeket, amelyekből alappal lehetne következtetni arra, hogy miért nincs szükség a felperes munkájára. Konkrét kötelezettségszegést kizárólag a megszüntető okirattal együtt kézbesített
3. május 5-ei nővérértekezletről készült jegyzőkönyv tartalmaz, nevezetesen a szájkendő viselésével és a 90 éves lakó tisztálkodásával kapcsolatban a szakmai vezető által felvetett problémákat. M.F. szakmai vezető tanúvallomása szerint azonban a nővérértekezletet követően egy hónapot adtak a felperes számára a bizonyításra, és az ezt követő időszakban a felperes munkájával kapcsolatban problémát nem tapasztaltak. A tanúvallomások szerint a felperes nem tudta az emeléseket megtanulni, a félre nyelt falatot nem akarta a beteg szájából kivenni, illetve nem ismerte kellően a betegek állapotát. A megyei bíróság kifejtette, hogy a felperes magatartását és munkáját a nővérértekezletet követő egy hónapban kellett értékelni, vagyis
4. május 6-tól május 29-éig, mivel egy hónapot adtak számára a megfelelő munkavégzésre, másrészt pedig május 30-ától tartósan betegállományba került. Ezen időszakra vonatkozóan a tanúk által előadottakból azonban okszerűen nem következett az, hogy a felperes tartósan alkalmatlan az ápolói munkakör ellátására, mert a tanúvallomásokban előadott problémák súlya és gyakorisága ezt nem alapozta meg. Értékelte továbbá azt is, hogy az alperes a felperes jogviszonyát
5. május 25-éig, vagyis a próbaidő leteltéig nem tartotta szükségesnek megszüntetni. A megyei bíróság helytállónak találta az elsőfokú bíróság besorolásra vonatkozó rendelkezését is. Megállapította, hogy a felperes a munkaköri leírása szerint szakápoló, illetve ápoló volt, és nem általános ápoló. Ápolói szakképesítése a OM rendelet értelmében elfogadott emelt szintű az O.K.J.-ben szereplő szakképesítés volt. Az alperesi intézményre irányadó 257/
6. (XII.26.) Korm. rendelet
7. §

(2)bekezdése, valamint a

1. számú melléklet alapján megállapította, hogy a felperest az ápolói képesítése miatt az „E" fizetési osztályba kellett sorolni. A megyei bíróság továbbá megalapozatlannak találta az alperes másodlagos fellebbezési kérelmét is, és az átalánykártérítésként megállapított háromhavi átlagkereset kéthavira történő mérséklés iránti indítványát elutasította. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a munkaügyi bíróság ítéletének részbeni megváltoztatását, és a felperes keresetének teljes elutasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet jogszabálysértő, mert az eljáró bíróságok tévesen értékelték a rendelkezésre álló bizonyítékokat, és megalapozatlanul jutottak arra a következtetésre, hogy a felperes jogviszonyának megszüntetése jogellenes volt. Kifejtette, hogy a felperes a közalkalmazotti jogviszonya fennállása alatt egy 90 év feletti szellemileg leépült idős lakót a fürdőszobába küldött és felszólította, hogy mosakodjon meg, holott köztudomású volt, hogy a gondozott nem tud önállóan tisztálkodni. A lakókhoz való hozzáállása nem volt megfelelő, kellően empatikus, a munkavégzése közben szájkendőt viselt, amit azzal indokolt, hogy nem szeretné, ha a lakók a szemébe köpködnének. Utalt N.A. vallomására, aki előadta, hogy egy alkalommal a felperest kérte meg, hogy egy idős beteg szájából vegyen ki egy elakadt falatot, amire ő nem volt hajlandó, amely magatartásával veszélyeztette a gondozott életét is. Ugyancsak N.A. említette azt az esetet, amikor a felperes betegségére hivatkozva nem jött be dolgozni, ennek ellenére este egy szórakozóhelyen látta őt. Utalt arra, hogy a munkaidőt sem tartotta be maradéktalanul, gyakran már annak lejárta előtt eltávozott munkahelyéről. Nem tudott beilleszkedni a szakmai csapat-munkába, közvetlen munkatársaival nem tudott megfelelő munkakapcsolatot kialakítani. Álláspontja szerint téves a felperes „E" fizetési osztályba történő besorolása is, tekintettel arra, hogy a felperes nem volt szakápoló. Utalt arra, hogy az intézményben az 1/
2. (I.7.) SzCSM rendelet alapján alapápolási tevékenység zajlik, szakápolási tevékenységet nem is végezhetnek, azaz általános ápolókra van szükségük, és ebben a munkakörben foglalkoztatják a közalkalmazottakat. Téves tehát a jogerős ítélet azon megállapítása, hogy a felperes a munkaköri leírása szerint szakápoló lett volna. A felperes általános ápolói munkakört töltött be, amelyet „E" fizetési osztályba nem, legfeljebb a „D" fizetési osztályba lehetett volna besorolni.Hivatkozott még arra, hogy a jogerős ítélet téves rendelkezést tartalmaz a 30 nap felmentési időre járó illetménnyel kapcsolatban is. Kifejtette, ha a Kjt.
3. §

(2)bekezdésén alapuló jogviszony megszüntetését a bíróság jogellenesnek tekinti, akkor az ott előírt egyhavi átlagkereset sem illeti meg a felperest. Miután ez a részére kifizetésre került, ezt be kell számítani a másik jogcímen járó azonos mértékű követelésbe, ahogyan ezt az elszámoláskor megtették. A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérte. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálati ellenkérelem keretei között vizsgálta felül [Pp. 275. §

(2)bekezdés]. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban a Pp. 275. §-ának

(1)bekezdésére tekintettel a rendelkezésre álló periratok alapján dönt, nincs helye a bizonyítékok újra értékelésének, azaz felülmérlegelésének [Pp. 206. §

(1)bekezdés, 221. §

(1)bekezdés, BH 2001/197., BH 2002/29.]. Helytállóan állapították meg az eljáró bíróságok, hogy az alkalmatlansági okként megjelölt kötelezettségszegéseket azok súlya, gyakorisága figyelembevételével kell értékelni, tehát oly módon, hogy együttesen megalapozzák-e az adott munkakörre való alkalmatlanságot (BH 2004.158.). A megyei bíróság megalapozottan hivatkozott arra, hogy a tanúk által előadott, a felperes munkavégzésével kapcsolatos problémák túlnyomórészt még a közalkalmazotti jogviszonya kezdetén, de mindenképpen a

1. május 25-ei próbaidő lejártát megelőzően merültek fel. A munkáltató ennek ellenére a próbaidő lejártakor a felperes jogviszonyát nem szüntette meg. A felperes
2. május 30ától hosszabb ideig,
3. július 13-áig táppénzes betegállományban volt, ez időszak alatt munkavégzésével kapcsolatban hiányosságok nyilván nem merülhettek fel. Felgyógyulását követően azonban nagyon rövid időn belül, két nap múlva írásbeli feljegyzést készített a munkáltató, majd további két nap elteltével a jogviszony megszüntetéséről döntött. Az alperes az eljárás során nem tudta bizonyítani, hogy a
4. május 5-ei nővérértekezletet követően, illetőleg a július 13-ai táppénzről történő visszajöveteltől számítottan a felperes munkavégzésével kapcsolatban olyan súlyos kötelezettségszegések és olyan gyakorisággal merültek fel, amelyek a Kjt.
5. §

(2)bekezdésben, illetve a Kjt. 30. §

(1)bekezdés c) pontjában megfogalmazott munkáltatói intézkedést megalapozottá tennék. A felülvizsgálati kérelemben és a megelőző eljárások során felhozott mulasztások és hiányosságok ugyanis nem a figyelembe vehető, a nővérértekezletet követő időszakban, hanem azt megelőzően történtek.Helytállóan állapították meg továbbá az eljáró bíróságok, hogy a felperes ápolói munkaköre az alperesre irányadó a Kjt. végrehajtására kiadott 257/

1. (XII.26.) Korm. rendelet alapján az „E" fizetési osztályba tartozik. A felperest az alperesnél ápolónői munkakörbe alkalmazták, és az E.SZ.I.D.
2. június 16-án kelt bizonyítványa szerint az OKJ számú ápolói szakképesítéssel rendelkezik. A 257/
3. számú Korm. rendelet
4. számú mellékletének 2.b. pontja szerint az ápoló, valamint a csecsemő és gyermekápoló kizárólag az „E" fizetési osztályba sorolható munkakör. Mivel a felperes emeltszintű szakképesítéssel rendelkezett, ezért a rendelet
5. §

(2)bekezdése alapján a felsőfokú szakképesítésre vonatkozó rendelkezéseket kellett alkalmazni. A felülvizsgálati kérelem tehát alaptalanul sérelmezte a jogerős ítélet ez irányú rendelkezését. Ugyancsak alaptalanul hivatkozott a felülvizsgálati kérelem arra, hogy a felperest a Kjt. 27. §

(2)bekezdése szerinti jogviszony megszüntetése jogellenessége folytán felmentési időre járó illetmény már nem illeti meg.A Kjt. 34. §

(6)bekezdése szerint a közalkalmazottat, ha a közalkalmazotti jogviszonya nem felmentéssel szűnt meg - a

(2)-

(5)bekezdésben foglaltakon kívül - megilleti a munkavégzés alóli felmentés idejére átlagkeresete, és a felmentés esetén járó végkielégítés is.A felperes közalkalmazotti jogviszonya nem felmentéssel, hanem a Kjt. 27. §

(2)bekezdése szerint került megszüntetésre, ezért a fent idézett jogszabály alapján a munkavégzés alóli felmentési idejére járó átlagkeresete megillette. A Kjt. 34. §

(6)bekezdése alapján a fentiek alapján kifizetett egyhavi átlagkereset - a jogszabály ezirányú rendelkezése hiányában - nem számítható be. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának

(3)bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.A pervesztes alperest a Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján kötelezte a felülvizsgálati eljárás költségének megfizetésére.A felülvizsgálati eljárás illetékét az alperes személyes illetékmentessége folytán az 1990. évi XCIII. törvény 5. §

(1)bekezdés c) pontja alapján az állam viseli. Budapest,

1. április
2. Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, Dr. Hajdu Edit s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő