Bfv.1219/2010/5 – Kúria

(1)bekezdés,

(2)bekezdés b) pontja). Ezért őt 1 (egy) év 3 (három) hónapi fogházbüntetésre és 3 év közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. Rendelkezett a járművezetési tilalomba történő beszámításról és a bűnügyi költség viseléséről. Az elsőfokú ítélet tényállásának lényege szerint a terhelt a család vállalkozásaként működő kft-ben mint gépkocsivezető dolgozott. Munkáját a cég tulajdonát képező tehergépkocsival és a hozzá kapcsolt félpótkocsiból álló járműszerelvénnyel végezte. Azt rendszeresen vezette, így műszaki és menettulajdonságait ismerte. Reggel a terhelt úgy indult el, hogy nem ellenőrizte a járműszerelvény műszaki állapotát, nem győződött meg a fékrendszer biztonságos működéséről, és a gumiabroncsok állapotát sem tekintette meg. Nappali, jó látási viszonyok között, nedves felületű főút aszfalt burkolatú úttestjén gyér forgalom mellett egy jobbra ívelő, lejtős útkanyarulatban - a megengedett 70 km/óra sebesség helyett - kb. 76-78 km/óra sebességgel haladt. A terhelt figyelmen kívül hagyta a "Veszélyes útkanyar jobbra" jelzőtáblát, ezért a nedves úton elvesztette uralmát a járműve felett. Megpróbálta a járművet az úttesten tartani, ezért fékezett, de a járműszerelvény pótkocsija a jobb oldali sávból kilengett. Az egyenesben tartás érdekében a jobb oldali füves útpadkára letérve az út 1,5 méter magas partoldalán a gépkocsi fennakadt. A pótkocsi túlfékezettsége miatt bebicsaklott, teljes terjedelmében keresztbe fordult, így a bal oldali forgalmi sávból kb. 1-1,5 méteres részt elfoglalva sodródott, és ott mintegy 44-46 km/óra sebességgel mozgott. A járműszerelvénnyel szemben közlekedett ebben az időben a sértett.1 a munkahelye tulajdonát képező és általa vezetett kisteher-gépkocsival, amellyel frontálisan, kb. 20-25 km/óra sebességgel a járműszerelvény pótkocsija bal hátsó részének ütközött. A kisteherautó mögött - szintén szabályosan - közlekedő sértett.2 az általa vezetett személygépkocsival a kisteherautó hátsó részének ütközött. A baleset következtében a biztonsági övet használó sértett.1 olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy a helyszínen életét vesztette. Halálának közvetlen oka nagy kiterjedésű agyzúzódással szövődött koponyaalapi törés volt. Az elszenvedett sérülések és a halál között közvetlen okozati összefüggés áll fenn. Sértett.2 8 napon túl gyógyuló szegycsonttörést szenvedett, a jobb első ülésen utazó felesége szintén megsérült. A járműszerelvényben 3 millió kistehergépkocsi totálkáros lett, forint értékben rongálódott meg. forint kár keletkezett, a a személygépkocsiban 2 millió A terhelt által vezetett járműszerelvény műszaki állapota - a gumiabroncsok állapotát kivéve - az átlagostól jobb, kifogástalan volt a balesetet megelőzően. A félpótkocsi a vontatóhoz képest túlfékezett volt. A járműszerelvény elsodródásához hozzájárult még a gumiabroncsok nem megfelelő állapota is. Az elsőfokú bíróság a terhére rótta a KRESZ 25.§

(1)bekezdésében, a 26. §

(1)bekezdés b) pontjának második fordulatában és az 5. §

(2)és

(3)bekezdésben írt közlekedési szabályok megszegését. A jármű nem felelt meg a 6/1990. (IV. 12.) KÖHÉM rendelet 36. §

(4)bekezdés b) pontjában foglalt előírásoknak, mert a gumiabroncs futófelületének mintázata nem érte el annak teljes felületén a 3 mm-t. A bíróság határozatának indokolásában - a tényállás alapjául elfogadott műszaki szakértői vélemény alapján - kifejtette, hogy a baleset bekövetkezése nem vezethető vissza a járműszerelvény műszaki meghibásodására. A balesethez vezető ok-folyamatot a terhelt magatartása, a megengedett sebességnél nagyobb sebességgel haladása, a kanyarívben alkalmazott, viszonylag intenzívebb fékezés indította el, amely stabilitásvesztéséhez vezetett, amelyet növelt a gumiabroncsok nem megfelelő állapota is. A sértettet ért erőbehatás irányultsága azért irreleváns, mert a terhelt által előidézett vészhelyzet következtében kialakult közúti baleset során a sértett olyan fejsérüléseket szenvedett el, amely azonnali halálához vezetett. A terhelt és védője által a kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése, továbbá a járművezetéstől eltiltás tartamának enyhítése végett bejelentett fellebbezés folytán másodfokon eljáró Tolna Megyei Bíróság a 2010. augusztus 30. napján jogerős 1.Bf.139/2010/8. számú végzésével - a bűncselekmény megnevezésének helyesbítése és a járművezetési tilalomba történő további beszámítás mellett - az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az alapügyben hozott jogerős határozat ellen a terhelt meghatalmazott védője a Be. 416. §

(1)bekezdés b) pontjára alapítottan terjesztette elő felülvizsgálati indítványát, amelyben túlnyomórészt a fellebbezésében előadottakat ismételte meg. Elsődlegesen a sérelmezett határozat megváltoztatását és a fogházbüntetés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztését, másodlagosan a támadott határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását indítványozta. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok törvénysértő közlekedésjogi értékelés nyomán jutottak arra a következtetésre, hogy a halálos baleset kizárólag a terhelt szabályszegő magatartása folytán következett be. Figyelmen kívül hagyták, hogy a műszaki szakértő nem tudta kizárni műszaki hiba, a váratlan meghibásodás lehetőségét a pótkocsi túlfékezettségét illetően. Az igazságügyi orvosszakértő sértett halálát okozó erőbehatás irányát nem tudta pontosan meghatározni, így azt sem, hogy az elölről jött ütközés okozta. Az eljárt bíróság a tényállást feltételezett közlekedési helyzet elemzésére építette, a Be. 4. §

(2)bekezdésében írtak figyelmen kívül hagyása miatt az ítélet törvénysértő. Mindemellett a védő vélekedése szerint a büntetés indokolatlanul szigorú. Álláspontjának alátámasztására több eseti döntésre hivatkozott, amelyekben a bíróság a szabadságvesztés végrehajtását próbaidőre felfüggesztette. A Legfőbb Ügyészség BF.3546/

1. számú átiratában - arra utalással, hogy a felülvizsgálati indítvány túlnyomórészt a tényállás felderítettségét, megalapozottságát és a bizonyítékok mérlegelését támadja - az indítvány elutasítását, és a megtámadott határozatok hatályban tartását indítványozta. Kifejtette, hogy a büntetés felülvizsgálatára anyagi jogi jogsértés hiányában nincs lehetőség. A felülvizsgálati eljárás során megtartott nyilvános ülésen a védő felszólalásában a terhelt bűnösségének megállapítását, a bűncselekmény minősítését nem sérelmezte. Csupán a túlzottan szigorú büntetés enyhítését kérte a négy kiskorú gyermekre figyelemmel. A legfőbb ügyész képviselője az írásbeli nyilatkozattal egyezően szólalt fel. A terhelt szóbeli nyilatkozatában a sértettektől bocsánatot kért. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felülvizsgálati indítvány - a felülvizsgálat eljárásjogilag engedett kereti között a jogerős ítéletben rögzített tényállást figyelembe véve - részben a törvényben kizárt, részben alaptalan. A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amelynek a törvényben rögzített szigorú korlátai vannak. A Be.
2. §-a sorolja fel mindazokat az okokat, amelyek alapján a jogerős bírói határozat felülvizsgálatára sor kerülhet. A felülvizsgálatot megalapozó, törvényileg meghatározott eljárásjogi törvénysértések között a Be.
3. §-ának megszegése nem szerepel. A hivatkozott szabály a tényállás megállapításához kapcsolódik, ám a felülvizsgálati eljárás során a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó (Be.
4. §

(1)bekezdés). Az ítéleti tényállásban megállapítottak vitatása alapvetően a perbeli bizonyítást érinti. A Legfelsőbb Bíróság ezért érdemben nem foglalkozott a felülvizsgálati indítványnak azon részeivel, amelyek a jogerős határozatban megállapított tényállást érintették, mert a - műszaki hibát illetően ténybeli alapokat nélkülöző - közlekedésjogi felvetések valójában a tényállás hiányosságait, a bíróság ténybeli következtetéseit, a megállapított tények megalapozottságát támadták. A felülvizsgálati eljárásban a tényállás megállapításának alapjául szolgáló bizonyítékok vitatására nincs lehetőség. A jogkérdésekben az irányadó tényállás alapján kell állást foglalni. E tényállás alapján a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítására, a cselekmény minősítésére a büntető anyagi jog szabályainak sérelme nélkül került sor. A kiszabott büntetés érdemi felülvizsgálatára a védői hivatkozások nem szolgáltattak jogi alapot: a Be. 416. §

(1)bekezdés b) pontjában foglalt feltételek szerint erre ugyanis csak akkor kerülhet sor, ha a büntetés a bűncselekmény törvénysértő minősítése, vagy a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő. Ilyen anyagi jogi jogsértést a Legfelsőbb Bíróság nem állapított meg. A büntetéskiszabás önmagában a felülvizsgálat tárgyát nem képezheti, így az sem, hogy a bíróságok a büntetéskiszabás során a Btk.

1. §-ának,
2. §-ának előírásait, a súlyosító és enyhítő körülményeket miként veszik figyelembe (BH.2005/337.III.). A törvényi keretek között kiszabott főbüntetés felülvizsgálat tárgyát nem képezhette. Mindezekekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Be.
3. §-a alapján a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot hatályában fenntartotta. A Be.
4. §

(4)bekezdése kizárja a végzés elleni fellebbezés lehetőségét, felülvizsgálatnak a Be. 416. §

(4)bekezdés b) pontja alapján nincs helye. A Be. 418. §

(3)bekezdése értelmében minden jogosult csak egy ízben nyújthat be felülvizsgálati indítványt. Az ismételt indítvány benyújtásával kapcsolatos figyelmeztetés a Be. 421. §-ának

(3)bekezdésén alapul. Budapest,

1. április
2. Dr. Katona Sándor s.k. a tanács elnöke, Dr. Csere Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Molnár Gábor Miklós s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző Kné