A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA Bfv.III.273/2011/8.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Budapesten, a
- év július hó
- napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő v é g z é s t : A súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás bűntette miatt L. I. ellen folyamatban volt büntetőügyben a terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Gyulai Városi Bíróság 17.B.200/2009/
- számú ítéletét és a Békés Megyei Bíróság 1.Bf.88/2010/
- számú végzését hatályában fenntartja. E végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. I n d o k o l á s A terheltet a Gyulai Városi Bíróság a
- január
- napján kelt 17.B.200/2009/
- számú ítéletével súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás bűntettének kísérlete miatt 2 év 10 hónapi börtönbüntetésre és 5 évi közügyektől eltiltásra ítélte. A bíróság által megállapított tényállás a következő. A terhelt
- év nyarának végén, pontosabban meg nem határozható időpontban felajánlotta P. Z. sértettnek és élettársának, P. I.nek, hogy segítséget nyújt nekik gépjármű vásárlásához, egyben vállalta, hogy a sértett és az élettársa részére kedvezményes hitelszerződés megkötésében, illetve a P. I. részére őstermelői igazolvány beszerzésében közreműködik, amely a hitelfelvételhez volt szükséges. A sértett és élettársa nem adott írásban megbízást a terheltnek, ellenben szóban megegyeztek. A fenti szóbeli megállapodás ellenére P. Z. és P. I.
- év szeptember hónapjában opciós lízingszerződést kötött egy Citroen C3 típusú személygépkocsira, amelynek üzembentartójaként P. I.-t jegyezték be. Ezt követően tájékoztatták a terheltet, hogy a továbbiakban már nincs szükség a segítségére. L. I. e tájékoztatást nem vette tudomásul és felhívta telefonon a sértettet, amelynek során a megkötött hitelszerződés felmondását vagy 300.000 forint átadását követelte azzal, hogy ha ennek nem tesz eleget, megveri őt, illetve „kioszt pár pofont". Ezt követően a terhelt szeptember hónapban egészen október
- napjáig naponta többször felhívta a sértettet mobiltelefonján, sok esetben az éjszakai órákban. A terhelt P. I.-vel is közölte, hogy a sértett nagyon rosszul fog járni, ha nem teljesítik a feltételeit. A terhelt folyamatosan fenyegette a sértettet azzal, hogy nemfizetés esetén „leveri rajta a 300.000 forintot!". A terhelt jogtalanul követelte a pénzt, mert ilyen költségei nem merültek fel. A fenyegetések során a terhelt hol 600.000 forint, hol 300.000, volt amikor 20.000, illetve 40.000 forint kifizetését követelte, és minden esetben kilátásba helyezte a sértett bántalmazását.
- október
- napján a sértett édesanyjának telefonjáról is felhívta P. Z.-t és közölte vele, hogy ingóságokat fog elvinni a lakásból, és ha megtalálja, megveri. Ezt követően a sértett a rendőrségre menekült és feljelentést tett. A feljelentés után pár nappal L. I. a sértett lakásához ment, P. Z. kiment a lakásból, mire L. I. kérdőre vonta és a sértett felé ütő mozdulatot tett, melynek hatására a sértett visszamenekült a házba. A terhelt és védője fellebbezése folytán eljáró Békés Megyei Bíróság a
- szeptember
- napján kelt 1.Bf.88/2010/
- számú határozatával az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A másodfokú bíróság a tényállást helyesbítette akként, hogy a terheltnek a sértett részére történő gépjármű ügyintézéssel összefüggésben igazolt költségei nem merültek fel, így a 300.000 forint összeget jogtalanul követelte. Pontosított továbbá abban is, hogy a terhelt többször kilátásba helyezte a sértett megverését. A másodfokú bíróság a tényállást kiegészítette a híváslista adataival, amely szerint a sértett és a terhelt között
- szeptember
- napjának 9 óra 57 perctől
- október 11-ig a következő, a terhelt által kezdeményezett hívásokra került sor.
- szeptember
- napján 9 óra 57 perctől 12 óra 22 percig összesen 13 alkalommal hívta fel a sértettet, és ezek közül csak egy nem fogadott hívás volt.
- szeptember
- napján 7 óra 54 perctől 30 alkalommal hívta fel a sértettet, melyekből 29 hívás volt nem fogadott.
- szeptember
- napján 8 óra 15 percétől 4-szer próbálta sikertelenül felhívni a sértettet.
- szeptember
- napján 8 alkalommal próbálta elérni telefonon a sértettet, de sikertelenül.
- szeptember
- napján 2 sikertelen hívásra került sor.
- szeptember
- napján 6 hívásból 5 volt sikertelen a terhelt részéről.
- szeptember
- napján 1 alkalommal került sor egy 21 másodpercig tartó telefonbeszélgetésre a sértett és a terhelt között. A terhelt
- szeptember
- napján 2 alkalommal hívta sikertelenül a sértettet.
- szeptember
- napján szintén 2 sikertelen hívásra került sor a terhelt részéről. A terhelt
- szeptember
- napján 1 alkalommal hívta sikertelenül a sértettet. A következő hívásra
- október
- napján került sor, amely telefonbeszélgetés 17 perc 30 másodpercig tartott. A terhelt
- október
- napján 3 alkalommal hívta sikertelenül a sértettet.
- október
- napján 5 sikertelen hívásra került sor a terhelt részéről. A jogerős ügydöntő határozatok ellen a terhelt védője - a Be. 416.§
(1)bekezdés
- a)és
- b)pontjára hivatkozással - felülvizsgálati indítványt nyújtott be. A felülvizsgálati indítványban a védő elsődlegesen a súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás bűntettének kísérlete miatt emelt vád alól a terhelt felmentését, és bűnösségének a Btk. 273.§
(1)bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő önbíráskodás bűntettének kísérletében történő megállapítást; másodlagosan a tényállásban rögzített cselekmény zsarolás bűntettének alapesete szerinti minősítését; harmadsorban pedig a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezését, és az első fokon eljárt bíróság új eljárásra utasítását indítványozta. Arra hivatkozott, hogy a terhelt önkéntes elállása folytán maradt el a zsarolás bűntettének befejezése, tekintettel arra, hogy a saját elhatározásából döntött a követelési összeg 20.000, illetve 40.000 forintra történő leszállításáról, amely összeget a terhelt már jogosnak vélt, így cselekménye az önbíráskodás bűntettének kísérletét valósítja meg. A zsarolás bűntette esetében a minősítést sérelmezve vitatta a súlyos fenyegetéssel elkövetés megállapítását. A Legfőbb Ügyészség a BF.1052/2011. számú átiratában és a nyilvános ülésen jelen lévő ügyész a felülvizsgálati indítványt részben mint tényállást támadót - törvényben kizártnak, az anyagi jog szabályainak megsértésére vonatkozó érveit pedig megalapozatlannak tartotta, ezért a megtámadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta. A legfőbb ügyész indítványára tett észrevételében és a nyilvános ülésen a védő a felülvizsgálati indítványát változatlan tartalommal fenntartotta és az abban foglaltak szerinti határozat meghozatalát kérte. A felülvizsgálati indítvány nem alapos. A Be. 423.§
(1)bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó. A jogkérdések is kizárólag a tényállás alapulvételével vizsgálhatók és dönthetők el. Az irányadó tényállás alapján elsődlegesen abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy a terhelt által elkövetett bűncselekmény zsarolás vagy önbíráskodás bűntettének törvényi tényállását valósítja meg. A két bűncselekmény elhatárolásánál az elkövetői magatartás azonosságára figyelemmel a célzatnak van meghatározó jelentősége. Ugyanis a zsarolás bűntettének elkövetése során az elkövető szándéka jogtalan haszonszerzésre irányul, míg az önbíráskodás esetén a jogos, vagy az általa jogosnak vélt vagyoni igény kielégítésére. Az irányadó tényállásban a bíróság megállapította, hogy a terhelt „jogtalanul követelte" a 300.000 forintot a sértettől és „jogtalan haszonszerzés céljából tovább fenyegette". A tényállás szerint a terheltnek a gépkocsi- ügyintézéssel kapcsolatban költsége vagy kiadása nem merült fel, így a sértettel szemben - a tények alapján - semmilyen jogos vagy jogosnak vélt követelése nem állott fenn. A felülvizsgálati indítvány a két bűncselekményt olyan szempontok és tények alapján határolta el egymástól az önbíráskodás javára, amelyek az irányadó tényállásban nem, vagy azzal ellentétesen szerepelnek. Az indítványban foglaltakkal szemben nem elegendő a követelést jogos vagy jogosnak vélt igénynek nyilvánítani, ugyanis a jogos igénynek valamilyen egyértelmű ténybeli vagy jogi alapja van, míg a jogosnak vélt igény jogi alapokon vitatható körülmény. Az irányadó tényállás azonban erre utaló adatok hiányában egyértelművé tette, hogy a terheltnek a gépjármű-vásárlással kapcsolatban olyan kiadása vagy költsége nem merült fel, amely a követelés jogalapjául szolgálhatott volna. A terhelt szándéka a tényekből felismerhetően jogellenes vagyoni haszonszerzésre irányult. Ekként az eljáró bíróságok az anyagi büntetőjog szabályainak helyes alkalmazásával törvényesen minősítették a terhelt cselekményét zsarolás bűntette kísérletének. A terhelt javára az önkéntes elállás alkalmazására sem volt alap. A Btk. 17.§
(3)bekezdése értelmében nem büntethető kísérlet miatt, akinek önkéntes elállása folytán maradt el a bűncselekmény elkövetése. Az ítélkezési gyakorlat értelmében az önkéntes elállás kizárólag befejezetlen (nem teljes) kísérlet esetén és akkor állapítható meg, ha a tettes külső körülmények kényszerítő befolyása nélkül döntően saját belső elhatározásából lép vissza a megkezdett bűncselekmény továbbfolytatásától - megváltoztatva eredeti szándékát - azzal véglegesen felhagy, holott az elkövetési tevékenység zavartalan befejezésének nem lenne akadálya. A 4/2002. büntető jogegységi határozat meghatározása szerint a zsarolás bűntettének befejezetlen a kísérlete mindaddig, amíg az erőszakos, vagy fenyegető elkövetési magatartás miatt a sértett nem kényszerül a tettes akarata szerinti valaminek a tevésére, nem tevésére vagy eltűrésére. Az irányadó tényállásból kitűnően a sértett a terhelt folyamatos fenyegetésével szemben kitartóan ellenállt, telefonjait nem fogadta, vagy arra nem reagált. A terhelt követeléseit részben sem teljesítette, a sértett akarata szerinti tevékenységet egyáltalán nem fejtett ki, azt meg sem kezdte. Mindezekből következően befejezetlen. a jelen esetben a zsarolás kísérlete A zsarolás bűntette esetében is a befejezetlen kísérlettől elállás, az elkövetési magatartás - a sértett erőszakkal vagy fenyegetéssel tevésre, nem tevésre vagy eltűrésre kényszerítésének - nem folytatása, abbahagyása. A hivatkozott jogegységi határozat értelmében nem szükséges ugyan, hogy a terhelt a sértett tudomására hozza azt az elhatározását, hogy a bűncselekmény véghezviteléről végleg lemond, de a Btk. 17.§
(3)bekezdése szerinti büntethetőséget megszüntető ok megállapításához a véglegességet jelentő visszalépésnek a ráutaló körülményekből egyértelműen megnyilvánulónak, felismerhetőnek kell lennie. Az elállásra utaló és felismerhető külső körülmények meglétére vagy hiányára a konkrét tényállás alapján kell következtetést vonni. Önkéntes elállásra utaló adatokat azonban az ítélet tényállása nem tartalmaz. A fenyegetések során a követelés összegének rendszertelen, önkényes változtatása önmagában közömbös. A tényállás a különböző pénzösszegek követelésének sorrendjét sem tartalmazza. Az indítványban hivatkozottak ráutaló önkéntes elállást nem alapozzák meg. körülmények hiányában az Ellenkezőleg, az irányadó tényállás alapján egyértelmű, hogy a terhelt mindvégig folyamatosan, kitartó jelleggel, végül megverése kilátásba helyezése mellett ingóságainak elvitelével is fenyegette a sértettet, a pénzkövetelésével még átmenetileg sem hagyott fel, a feljelentés megtételét követően is tettlegességet kísérelt meg vele szemben, aki ez elől menekülni volt kénytelen. Mindezek alapján megalapozottan arra kell következtetni, hogy a zsarolás bűntettének befejezése nem a terhelt önkéntes elállása, hanem a sértett kitartó ellenállása és a büntetőeljárás megindítása miatt maradt el. Nem alapos a védőnek a súlyos fenyegetést vitató azon érvelése, hogy a Btk. 138.§-ában írt komoly félelem keltésére alkalmas súlyos hátrány kilátásba helyezése sem valósult meg. Jelen esetben a terhelt nem csupán súlyos hátrányt helyezett kilátásba, hanem a sértett testi épsége elleni támadást, amely olyan mértékben súlyos fenyegetésnek bizonyult, hogy annak a sértett pszichikumára gyakorolt hatása, illetve következménye - a terhelő vallomás visszavonása - a tárgyalás közvetlensége folytán is észlelhető volt (elsőfokú ítélet 18. oldal utolsó bekezdés, 19. oldal 3. bekezdés). Kétségtelen, hogy a Btk. 138.§-ában írt fenyegetés fogalmába az élet- vagy testi épség elleni közvetlen vagy közvetett fenyegetés is beletartozó elkövetési magatartás. A Btk. 323.§
(2)bekezdés b) pontja ezen általános fogalomból kiemelte és három fordulatban, élet vagy testi épség elleni, avagy más hasonló súlyos fenyegetés formájában minősített elkövetési magatartásként szabályozta. A Btk. 138.§-ában írt és a Btk. 323.§
(2)bekezdés b) pontjában megfogalmazott fenyegetés között minőségi különbség nincs, azok az általános és különös viszonyában állnak egymással. Ebből következően, amennyiben az elkövető a passzív alanyt élet-, vagy testi épség elleni, avagy más hasonlóan súlyos fenyegetés valamelyikével kényszeríti arra, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön, a zsarolás bűntettének minősített esetét valósítja meg. Az eljárt bíróságok tehát az anyagi büntető jogszabályok sérelme nélkül állapították meg a terhelt bűnösségét és minősítették a tényállásban írt cselekményét súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás bűntette kísérletének. A Legfelsőbb Bíróság a Be. 423.§-ának
(5)bekezdése alapján, a Be. 416.§
(1)bekezdés c) pontja szerinti felülvizsgálatot elvégezve nem észlelt abszolút hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést sem, ezért az alaptalan felülvizsgálati indítványra figyelemmel a megtámadott határozatokat a Be. 426.§-a alapján hatályában fenntartotta. A fellebbezés és a felülvizsgálat kizártságára, valamint az indítvány megismétlésének tilalmára vonatkozó figyelmeztetés a Be. 3.§-ának
(4)bekezdésén, illetve a 416.§
(4)bekezdésének b) pontján, továbbá a 418.§
(3)bekezdésén és a 421.§-ának
(2)és
(3)bekezdésén alapszik. Budapest,
- július
- Dr. Demeter Ferencné s.k. a tanács elnöke, Dr. Varga Zoltán s.k. előadó bíró, Dr. Akácz József s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő N-né TH