Pfv.20329/2007/6 – Kúria

(3)bekezdésében foglaltakra arra hivatkozott, hogy miután az I. rendű alperesnek a per tárgyává tett ingatlan 1/2 tulajdoni illetőségére korlátozott lakhatási joga jogerős bírósági ítéleten alapul, ezért "az mindaddig fennmarad, amíg részére az ingatlanra kötött adásvételi szerződés szerinti vételár visszafizetésre nem kerül". Hasonlóan ahhoz a helyzethez, amikor a lakott tulajdonos forgalmi értéken a használója, marad lakás történő az árverés I. után rendű a volt alperest a bérlővel azonos jogállás illeti meg; ebben az esetben "a bírósági ítélet rendelkezése hozza létre a használatra jogosító, úgynevezett quasi bérleti részleges jogviszonyt". megtérítése után Lakhatási is joga fennmaradt, követelésének emiatt "nem csak jogalap nélkül van a perbeli ingatlanhányad birtokában, … annak elhagyására nem kötelezhető." A II. rendű alperest viszont - akinek bentlakásához a tulajdonos felperes nem adta hozzájárulását (1993. évi LXXVIII. törvény /Lt./ 21. §

(1)bekezdés), és lakáshasználatát bírósági ítélet sem biztosítja - a Ptk. 193. §

(1)bekezdésének alkalmazásával - mint jogcím nélküli ingatlanhasználót kötelezte az ingatlan kiürítésére. A felperes és a II. másodfokú bíróság az Ítélete indokolásában rendű alperes elsőfokú fellebbezése bíróság kifejtettek folytán ítéletét szerint az eljárt helybenhagyta. elsőfokú bíróság helytálló jogi következtetéssel jutott arra az álláspontra, hogy az I. rendű alperes a felperessel szemben - aki a kiegészített ítéleti tényállás értelmében kívülállóként, annak ismeretében vásárolta meg az anyja 1/2 tulajdoni illetőségét, hogy azon az I. rendű alperesnek bírói ítéleten alapuló használati joga van - a bérlő jogállásába került és jogviszonyukra az Lt. rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. Ezzel összefüggésben alaptalannak ítélte a II. rendű alperes fellebbezését is, mivel álláspontja szerint őt nem illeti védelem, miután az Lt. szerint nem szerzett jogot az ingatlan használatára. A jogerős ítélet jogszabályoknak ellen megfelelő - annak új hatályon határozat kívül helyezése meghozatala végett és a - a felperes és a II. rendű alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. A felperes az elsőfokú ítéletnek - az I. rendű alperes vonatkozásában - a keresete szerinti megváltoztatását, míg a II. rendű alperes az elsőfokú ítélet reá vonatkozó rendelkezésének a megváltoztatásával a keresetének az kérelmében kifejtett felperes elutasítását vele kérte. álláspontja A szemben előterjesztett felperes felülvizsgálati szerint a támadott másodfokú ítélet iratellenes és megalapozatlan; "kizárt a bérlet szabályainak analógiával történő alkalmazása", mivel tulajdoni illetősége "beköltözhető árverésre", azon "kívülállóként" a áron perbeli és ingatlan állapotban szerzett 1/2 került tulajdonjogot. Hivatkozott arra, hogy "az ingatlanok végrehajtás alá vonásának az ingatlant terhelő, a foglalás időpontjában jelentik akadályát, a végrehajtási jog fennálló erősebb jogok nem valamennyi, az ingatlanra vonatkozó jognál". Előadása szerint a felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős ítélet sérti az általa hivatkozott anyagi és eljárásjogi szabályokat. A II. rendű alperes a felülvizsgálati kérelme alapjaként azt adta elő: a felperes "már az árveréskor tudta, hogy alperesek közösen bent laknak" az ingatlanban. Bentlakásának jogcíme az I. rendű alperestől származtatható, ezért nem tekinthető jogcím nélküli ingatlanhasználónak. A felperes felülvizsgálati kérelme alapos, a II. rendű alperes felülvizsgálati kérelme nem alapos. A Legfelsőbb Bíróságnak a felülvizsgálati kérelmek közös tartalma alapján abban a jogkérdésben kellett állástfoglalni, hogy a per tárgyává tett ingatlanilletőségen - figyelemmel a felperes árverési vétel jogcímén történő tulajdonszerzésére is - fennmaradt-e az alperesek birtoklása jogszerűségét megalapozó olyan lakhatási jog, amelyet a felperes is biztosítani, illetőleg tűrni köteles. Az első- és másodfokú bíróság egyaránt helyesen járt el, amikor vizsgálta, hogy a lakottság szempontjából milyen ingatlan volt az árverés tárgya. Helyesen állapították meg, hogy okirattal igazoltan és a felek által sem vitatottan a felperes az ingatlan beköltözhető állapotának megfelelő vételáron szerzett tulajdonos nem becsérték alapján tulajdonjogot. használta, így Az azt kialakult ingatlant kellett az árverési adós vizsgálni, mint hogy az alpereseknek - különösképpen az I. rendű alperesnek - volt-e olyan kötelmi jogi jogosultságuk, amelyet a felperessel szemben is érvényesíthetnek. Ennek megítélésekor a másodfokú bíróság jogszabályt sértett, amikor elfogadta az elsőfokú bíróságnak azt az álláspontját, miszerint az I. rendű alperes birtoklását - a felperes jogszerzését követően is - megalapozza Szigetvári bírói Városi rendelkezése alperes a Bíróság ugyanis számára ítéleten az alapuló használati 2.P.20.175/1996/10. valójában nem ingatlan, számú keletkeztetett illetőleg joga. az ítéleti I. ingatlan A rendű illetőség mindenkori tulajdonosával szemben is hatályosuló lakáshasználati jogosultságot. A hivatkozott ítélet - a Ptk. 237. §-ára utalással a perbeli tulajdoni illetőséget eladni kívánó tulajdonos, és a jelen per I. rendű alperese mint vevő között létrejött adásvételi szerződés érvénytelenségére törekedett olyan helyzet vonatkozó megteremtésére, szabályokat mintha a alkalmazva szerződés az érintett felek között létre sem jött volna. A kifejtettekből az következik: azzal, hogy az eljárt bíróság az egyidejű teljesítés elrendelése körében az I. rendű alperes számára, a részére visszajáró vételár önkéntes megfizetésének kikényszerítése végett biztosította az általa használt ingatlanrész birtokbaadásának visszatartását - függetlenül a másik fél által fizetendő késedelmi kamat ellenében megítélt használati díjtól - határozatával nem keletkeztethetett olyan jogviszonyt, amely jogcímül szolgálhatna a felperessel szemben is az I. rendű - és reá tekintettel a II. rendű - alperes lakáshasználatára. A jogerős ítélettel helybenhagyott elsőfokú ítéletben hivatkozott eseti döntésekben elismert ún. "quasi bérlet" szabályainak analógia útján történő alkalmazásának az adott sajátos jogi helyzetben nincs törvényes indoka. Egyfelől: az adott esetben az I. rendű alperes a per tárgyává tett ingatlanilletőség tulajdonjogát az annak átruházására vonatkozó szerződés érvénytelensége miatt nem szerezte meg, így reá vonatkoztatva nem jönnek szóba a volt tulajdonos érdekvédelmét szolgáló indokok. Másfelől: a beköltözhető forgalmi érték alapján meghatározott kikiáltási ár mellett folyamatban volt árverés eredményeként, az ennek megfelelő vételárat fizető felperesnek nem kellett számolnia a lakottság jogi terhével. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek az I. rendű alperesre vonatkozó, jogszabálysértéssel meghozott rendelkezését - a Pp. 275. §

(4)bekezdése alapján - hatályon kívül helyezte, és annak helyébe lépően az elsőfokú bíróság ítéletét - a Pp. 253. §

(2)bekezdése alkalmazásával - megváltoztatta akként, hogy a Ptk. 193. §

(1)bekezdésében írtak szerint kötelezte az I. rendű alperest, mint jogcím nélküli birtokost az általa birtokban tartott ingatlanrész kiürítésére és a felperes részére történő birtokbaadásra. A Legfelsőbb Bíróság ezen ítéleti rendelkezéséből szükségszerűen következik, hogy a II. rendű alperes felülvizsgálati kérelme - minthogy a lakáshasználat joga az általa kifejtettek szerint is legfeljebb az I. rendű alperes e jogához kapcsolódóan, járulékos jelleggel áll fenn - nem vezetett eredményre. A Legfelsőbb Bíróság ezért a támadott jogerős ítélet reá vonatkozó rendelkezését - a Pp. 275. §

(3)bekezdése értelmében - hatályában fenntartotta. A fenti ítéleti felperes és az rendelkezés I. pervesztességének rendű aránya, következményeként megváltozott a alperes pernyertességének, illetőleg ezért Pp. bekezdése a 270. §

(1)értelmében irányadó Pp. 78. §

(1)bekezdése szerint az I. rendű alperes köteles megfizetni a pernyertes felperesnek az elsőfokú eljárással és a jogerős ítélet helyébe lépő ítéleti rendelkezés folytán a másodfokú eljárással felmerült költségét, melyek összegszerűségének meghatározásakor a Legfelsőbb Bíróság figyelembe vette, hogy az elsőfokú eljárásban a felperes által lerótt eljárási illeték a II. rendű alperes marasztalásával már megtérült. A Legfelsőbb Bíróság a Pp. előzőekben hivatkozott rendelkezései alapján kötelezte eredményes és a az I. és II. rendű a II. alperes rendű alperest alaptalan a felperes felülvizsgálati kérelmével felmerült - a lerótt felülvizsgálati illetéket, a jogi képviselőnek az általános forgalmi adóval növelt díját és készkiadását magába foglaló - felperesi költségek megtérítésére. A II. rendű alperes a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §

(2)bekezdés alapján köteles a személyes illetékfeljegyzési joga folytán megfizetni az állam javára a le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket. Budapest,

1. szeptember
2. Dr. Szőke Irén sk. a tanács elnöke, Dr. Orosz Árpád sk. előadó bíró, Dr. Csentericsné Dr. Ágh Bíró Ágnes sk. bíró