Bf.137/2010/3 – Győri Ítélőtábla

(1),

(2)bekezdés b/ pont szerint minősülő nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntettének kísérletében, a Btk. 170.§

(1)és

(2)bekezdése szerint minősülő súlyos testi sértés bűntettének kísérletében, a Btk. 316.§

(1),

(2)bekezdés d/ pont és

(4)bekezdés b/ pontja szerint minősülő lopás bűntettében és a Btk. 316.§

(1),

(2)bekezdés II. tétele szerint minősülő lopás vétségének kísérletében. Ezért - halmazati büntetésül - 15 év fegyházra és 10 évre a Magyar Köztársaság területéről történő kiutasításra ítélte. A szabadságvesztésbe beszámította a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt. Rendelkezett a bűnjelekről és kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Az ítélet ellen a vádlott és védője jelentettek be fellebbezést enyhítésért. A Győri Fellebbviteli Főügyészség átiratában és képviselője a másodfokú nyilvános ülésen a büntetéskiszabási tényezők kiegészítését és további bűnjelről való rendelkezést indítványozott, egyebekben a megyei bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. A másodfokú nyilvános ülésen a védő az enyhítésre irányuló fellebbezés keretében nagyobb nyomatékkal kérte értékelni a vádlott javára megállapítható enyhítő körülményeket, így a vádlott feltáró jellegű bűnösségére is kiterjedő beismerő vallomását, megbánását. Az élet elleni cselekmény minősítését illetően tartotta magát a védői perbeszédben kifejtett állásponthoz, mely szerint az ölési szándék hiányában a vádlott terhére „csak" rablás bűntettének kísérlete és életveszélyt okozó testi sértés bűntette róható. A fellebbezésekre tekintettel az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét az azt megelőző eljárással együtt teljes terjedelmében felülbírálta a Be. 348.§ /1/ bekezdése értelmében. Ennek során megállapította, hogy az első fokú bíróság az eljárási szabályok betartása mellett teljes körű bizonyítást folytatott le. Kihallgatta a vádlottat, számos tanút, akik a bizonyítandó cselekményekről bármilyen információval is rendelkeztek, figyelemmel volt emellett a szakértői vélemények megállapításaira és az egyéb okirati bizonyítékokban rögzített adatokra. A vádlott mindhárom vádpontot érintően ténybelileg elismerte a terhére rótt bűncselekmény elkövetését. A

1. tényállási ponttal kapcsolatosan maga sem vitatta, sőt elismerte tárgyaláson fenntartott nyomozati vallomásában, hogy a bántalmazás során több ízben is egyértelmű felszólítást intézett az idős sértetthez pénze átadása érdekében. A tényeket illetően tehát a rendelkezésre álló bizonyítékok mindhárom tényállási pont vonatkozásában egybevágtak, ezekre alapulóan, azok tartalmával azonosan, hiánytalanul került az ítéleti tényállás megállapításra, ezért alapját képezhette a másodfokú bíróság határozatának is a Be. 351.§ /1/ bekezdése szerint. A tényállás alapján helyesen vont következtetést a megyei bíróság a vádlott bűnösségére és a cselekményeket is az anyagi jogi szabályoknak megfelelően minősítette mind a négy cselekmény kapcsán. A tényállás
2. és
3. pontjában írt lopási és a
4. tényállásban írt testi épség elleni magatartások minősítését maga a védelem sem vitatta. A kísérleti szakban maradt lopási cselekmény esetében az első fokú bíróság a bírói gyakorlatnak megfelelően - egyéb adatok hiányában - a vádlottra nézve legkedvezőbb módon abból indult ki, hogy a vádlott a szabálysértési értéket meg nem haladó vagyontárgyak eltulajdonítására törekedett, amikor a szúnyogháló kivágásával a sértett házába behatolt. A
5. tényállási pont vonatkozásában, az élet elleni cselekményt illetően részletesen elemezte a Legfelsőbb Bíróság
6. számú irányelvének szem előtt tartásával azokat az alanyi és tárgyi oldalon jelentkező tényezőket, amelyek alapján megfelelő következtetést vonhatott a cselekmény minősítésére, ezen belül a vádlott szándékára. Az első fokú ítéletben e körben felsorolt körülmények egyrészt az objektív bizonyítékokon, orvosi látlelet, orvosszakértői vélemények megállapításain, másrészt az alanyi oldalt tekintve a vádlotti és a tanúvallomásokon alapszik. Az ehhez fűzött érvelést érdemben alappal maga a védelem sem tudta támadni, így az első fokú ítélet megváltoztatására, a
7. tényállási pont tekintetében a minősítésnek a védelmi oldal szerint indítványozott megváltoztatására a másodfokú eljárásban sem kerülhetett sor. A rendelkezésre álló adatokból egyértelműen megállapítható, hogy a vádlottban az este folyamán egyre nagyobb elszántság és annak esetleges következményeit illetően az adott sértett életének kioltásával is járó egyenes szándék alakult ki a minden ároni pénzszerzésre. Még önmagában, ha ez csak az elfogyasztott alkohol hatásának következménye is, a Btk.25.§ -a szerint a vádlott javára nem értékelhető, cselekményét úgy kell elbírálni, mintha annak elkövetésekor nem állt volna szeszesital hatása alatt. A rendelkezésre álló adatok alapján az első fokú bírósággal egyezően valóban csak arra vonható következtetés, hogy a vádlott szándéka az idős tanú 6 sértett megölésére irányult. A baltás támadás még a kivitelezés enyhébb változata, fokkal történő ütések eredményként is a sértett halálához vezethetett volna a sértett erőteljes és határozott fellépése nélkül. Nem szabad mindemellett figyelmen kívül hagyni a szintén sértett, tanú 6né igen aktív közreműködését sem. Ő volt az, aki egészségi állapota ellenére igen határozott fellépésével a vádlotti támadást - elsősorban a férje védelmében- magára irányította, a férje és később az ellene irányuló támadást a maga eszközeivel próbálta megakadályozni, vagy legalább is mérsékelni. Ténylegesen annak köszönhető a komolyabb eredmény elmaradása, hogy a rendőrség riasztása és helyszínre érkezése előtt a két idős embernek volt annyi ereje, lélekjelenléte, hogy a rendőri fellépésig kitartson. A vádlott a balta keze ügyéből való kikerülését követően sem hagyott fel tanú 6 bántalmazásával, eszköz nélkül, de továbbra is olyan módszerhez, a sértett nyakának elszorításához, fojtogatásához kezdett- továbbra is pénz követelve,- ami szintén annak halálát eredményezhette volna. Ilyen tartalmú bizonyítás mellett pedig nem lehet kétséges a vádlott szándékára vont első fokú bírósági következtetés e tényállási ponton illetően sem. A büntetés kiszabásakor irányadó körülményeket a megyei bíróság lényegében helyesen feltárta. Azok azonban a fellebbviteli főügyészség indítványának is megfelelően kiegészítendőek azzal, hogy a
8. tényállási pontban írt cselekményeket a vádlott idős, mozgásában korlátozott sértettek sérelmére követte el, olyan késői időpontban, amikor az tanú 6házaspár már aludt. Ezek a körülmények nyilvánvalóan hátrányosan befolyásolták a sértetteket a vádlott támadásával szembeni fellépésben, védekezésben. Enyhítő körülmény azonban, hogy a cselekmények közül három kísérleti szakban maradt, mindez azonban kisebb súllyal veendő figyelembe, hiszen a lopási cselekmény befejezését tanú 5 sértett határozott fellépése, míg a másik két cselekményt az tanú 6házaspár kitartó és hathatós védekezése akadályozta meg, emellett az élet elleni bűncselekmény kísérlete befejezett és közeli is volt. Az így kiegészített bűnösségi körülményekre is figyelemmel a négy rendbeli bűncselekmény miatt halmazati büntetésként kiszabott 15 év fegyházbüntetés egyáltalán nem eltúlzott, a legsúlyosabb bűncselekményre kiszabható büntetés 10 évtől 20 évig terjedő, vagy életfogytig tartó szabadságvesztés. A megyei bíróság határozott tartamú büntetés mellett döntött, mely halmazati büntetésként is legfeljebb 20 év lehetett volna. Ehhez képest a kiszabott büntetés az irányadó tételkeretek közt helyezkedik el, a középmértéknek felel meg. Az ítélőtábla sem talált további, olyan jelentős súllyal számba vehető további enyhítő körülményeket, amelyek ezen szabadságvesztés büntetés enyhítését lehetővé tették volna. A Magyarország területén tartózkodási jogosultsággal, személyes iratokkal, megfelelő lakhatással, jövedelemmel nem rendelkező, az adott bűncselekményeket elkövető román állampolgárságú vádlott esetében indokoltan és törvényesen került sor a kiutasítás mellékbüntetés alkalmazására is. Annak tartama megfelelően igazodik a kiszabott szabadságvesztéshez, illetve adódik az elkövetett cselekmények jellegéből is. Mint ahogy a fellebbviteléi főügyészség is hivatkozott rá, egyetlen ponton vált szükségessé az első fokú ítélet kisebb mérvű korrekciója. Az eljárás során lefoglalt TDK VHS video kazetta sorsáról ugyanis az első fokú bíróság elmulasztott rendelkezni. Ezért az ítélőtábla a Be. 155.§ /1/ bekezdése alapján a lefoglalást megszüntette és a kazetta iratokhoz csatolását rendelte el, egyebekben az első fokú bíróság ítéletét a Be. 371.§ /1/ bekezdése alapján helybenhagyta. Az első fokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött idő beszámítása a szabadságvesztésbe a Btk.99-án, míg a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezés a Be. 381.§ /1/ bekezdésén alapszik. Győr,
9. június
10. napján Dr.Nagy Zoltán sk..Takácsné dr.Helyes Klára sk. a tanács elnöke a tanács tagja, előadó .Csák Csilla sk. a tanács tagja Záradék: Ezzel a végzéssel a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság
11. szeptember
12. napján kelt B.63/2010/
13. szám alatti ítélete a mai napon jogerőre emelkedett és végrehajtható. Győr,
14. június
15. napján .Nagy Zoltán sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó: