Kfv.37829/2009/4 – Kúria

Kfv.IV.37.829/2009/4.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága az elsőfokú eljárásban dr. Csurgó Katalin ügyvéd, a felülvizsgálati eljárásban dr. Kerekes Szilvia ügyvéd által képviselt felperesnek akinek a pernyertessége érdekében a Kft. a perbe beavatkozott - a Magyar Bányászati és Földtani Hivatal /1145 Budapest, Columbus u. 17-23./ alperes ellen bányászati jog törlése tárgyában hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Fejér Megyei Bíróság

1. május
2. napján kelt 21.K.21.275/2008/
3. számú jogerős ítélete ellen az alperes által
4. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Fejér Megyei Bíróság 21.K.21.275/2008/
5. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, és a felperes keresetét elutasítja. Kötelezi a Legfelsőbb Bíróság a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 20.000 /húszezer/ forint elsőfokú és 20.000 /húszezer/ forint felülvizsgálati eljárási költséget, továbbá az államnak külön felhívásra - 16.500 /tizenhatezerötszáz/ forint kereseti és 36.000 /harminchatezer/ forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s Az elsőfokú hatóság a
6. február
7. napján kelt VBK/849/1/
8. számú határozatával törölte a felperesnek a II-Dolomit védnevű bányatelekben megnyilvánuló bányászati jogát. A határozat indokolása rögzítette, hogy a bányatelket megállapító ezáltal bányászati jogot keletkeztető - határozata
9. december 14-én jogerőre emelkedett. Az azóta eltelt időben a bányatelek jogosítottja bányanyitásra, feltárásra és kitermelésre vonatkozó műszaki üzemi terv engedélyezését nem kezdeményezte, és a bányászati tevékenység végzését nem kezdte meg. A kitermelés megkezdésére rendelkezésére álló határidő
10. december 14-én letelt, a határidő meghosszabbítását a bányavállalkozó nem kezdeményezte. A határozat jogalapjául a bányászatról szóló
11. évi XLVIII. törvény /a továbbiakban: Bt./ 26/A. § /6/ bekezdés a/ pontját jelölte meg. A felperes fellebbezett a határozat ellen, amelynek elbírálása során az alperes a
12. április 23-án kelt MBFH/570/5/
13. számú másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Hivatkozott a Bt-nek a bányatelek megállapítása időpontjában hatályos
14. § /5/ bekezdésére, valamint a Bt-t módosító
15. évi XXXVIII. törvény
16. február 12-től hatályos rendelkezéseire, ezen belül is a 26/A. § /5/ és /6/ bekezdésére. A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát, annak megváltoztatását és az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Arra hivatkozott, hogy a bányatelek fektetésének feltétele volt az annak megfelelő környezetvédelmi engedély beszerzése; részletezte a környezetvédelmi eljárás elhúzódásának okait. Álláspontja szerint a környezetvédelmi engedélyezési eljárás ideje nem számítható bele a bányászati jog törlésére megszabott jogvesztő határidőbe. Arra hivatkozott, hogy az ügyintézési határidő elhúzódása teremtette a kft. részére azon sérelmes helyzetet, amely indokolatlanul alapul szolgált a hatóság bányászati jog törlésére vonatkozó eljárásának. A per során a felperes úgy nyilatkozott, hogy amennyiben a
17. február
18. előtt hatályos jogszabályhelyeket kell alkalmazni, abban az esetben a Bt.
19. §-a és
20. § /5/ bekezdésének előírásai nem egyértelműek; azok ugyanis a kutatási engedélyről szólnak, illetőleg a koncessziónál alkalmazott határidőre utalnak vissza. Úgy ítélte meg, hogy nem egyértelmű, hogy a bányatelek- alapításnál a kitermelés megkezdésével hogy függ össze a kutatási engedélyre vonatkozó szabály, illetőleg a koncesszióra alkalmazott határidő; ugyanakkor a hatóság a
21. február 12-től hatályos 26/A. § /5/ bekezdésére is hivatkozott. Álláspontja szerint a környezetvédelmi eljárás elhúzódására való hivatkozása a Bt. hatályos, 50/B. § /2/ bekezdésére figyelemmel, feltétlenül értékelendő; ez a jogszabályi rendelkezés az Alkotmánybíróság határozatának indokolásával együtt értelmezendő. Hivatkozott arra, hogy a Bt-nek sem a korábbi, sem a módosított szabályai - így különösen az átmeneti rendelkezések - nem egyértelműek; ezért olyan súlyos jogkövetkezményt, mint a bányászati jog törlése, a nem egyértelmű szabályok alapján nem lehet alkalmazni. A megyei bíróság a felperes keresetét megalapozottnak értékelte, és az alperes MBFH/570/5/
22. számú határozatát - az elsőfokú határozatra kiterjedően - hatályon kívül helyezte. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy osztotta a felperes álláspontját atekintetben, hogy a bányatelek alakításakor hatályos Bt.
23. § /5/ bekezdésének alkalmazása a bányatelken kezdendő kitermelés időpontjára vonatkozóan nem egyértelmű. A Bt.
24. §-a az engedély alapján végzett kutatásra vonatkozik; ezzel összefüggésben utal vissza a koncessziónál előírt határidők (14., 15.§) alkalmazására. Az engedély alapján végzett kutatásokra előírt szabályozásból, illetve határidőből pedig nem következik, hogy a bányatelek hivatalból törlésre kerülhet, amennyiben a kitermelésre a
25. § /5/ bekezdésében megállapított öt éves határidő eredménytelenül eltelik. A Bt
26. § /9/ bekezdése értelmében hivatalból a bányatelek akkor törlendő, ha a külön jogszabályban meghatározott környezetvédelmi engedély iránti kérelmet elutasították. A bányatelek hivatalbóli törlésére más okból nem ad felhatalmazást a Bt. Rámutatott arra a megyei bíróság, hogy amennyiben - az alperes álláspontja szerint - a
27. február 12-től hatályos módosított Bt. szabályait kell alkalmazni (a kitermelés megkezdésére megállapított határidő-módosítás lehetősége), ebben az esetben viszont nem hagyható figyelmen kívül az Alkotmánybíróság határozata, továbbá a Bt. 50/B. §-ának rendelkezései sem. Idézte a megyei bíróság a Bt-t módosító
28. évi CXXXVIII. törvény
29. §-ához fűzött indokolásban foglaltakat. Kifejtette, hogy amennyiben a hatóság a Bt. 26/A. §-át alkalmazta, úgy nem tekinthetett volna el a törvény módosításának indokolásában foglaltaktól sem. Amennyiben pedig a Bt. korábban nem tartalmazott határidőt a kitermelés megkezdésére, úgy nem volt mire beadjon módosítási kérelmet a bányavállalkozó. A megyei bíróság álláspontja szerint ezen értelmezést támasztja alá egyébként a Bt. 50/B. § /2/ bekezdése, amely átmeneti rendelkezésként szabályokat ír elő a rendelkezés hatályba lépése előtt megállapított bányatelkekre. Mindezek alapján a hatóság a felperes bányászati jogát a kitermelés megkezdésének elmaradása miatt sem a Bt. korábban hatályban volt,
30. § /5/ bekezdése, sem pedig a Bt. hatályos, 26/A. §-a alapján hivatalból nem törölhette. A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti a Bt.
31. § /5/ bekezdésében, 26/A. § /5/ és /6/ bekezdésében, valamint a Pp.
32. § /1/ bekezdésében foglaltakat. A felülvizsgált határozatokban foglalt jogértelmezésével kapcsolatosan más megyei bíróságok ítéleteire hivatkozott. Kifejtette, hogy a
33. február
34. előtt hatályos, Bt.
35. § /5/ bekezdése szerinti jogvesztés esetén a bányavállalkozó bányászati joga megszűnik - külön hatósági aktus nélkül, a törvény erejénél fogva -, ebben az esetben viszont rendelkezni kell a jogosított nélküli bányatelek sorsáról, tehát a bányatelek törlésére ezért kerül sor. A perbeli ügyben azonban - mivel a kitermelés megkezdésére nyitva álló határidő
36. február 12-ét követően telt el - a bányahatóság alkalmazhatta a Bt. 26/A. § /6/ bekezdésének rendelkezését; azaz nem a bányatelket törölte, hanem a felperes bányászati jogát. Az alperes megítélése szerint a Bt-nek a
37. évi CXXXVIII. törvény
38. § /2/ bekezdésével módosított
39. § /5/ bekezdése és az új rendelkezésként hatályba léptetett 26/A. § /5/-/6/ bekezdése nem új jogintézményt (kitermelési határidő) helyezett el a Bt-ben, hanem a már meglévő rendelkezéseket pontosította. A megyei bíróság által hivatkozott Bt. 50/B. § /2/ bekezdése nem a kitermelési határidővel kapcsolatos rendelkezés, hanem olyan átmeneti rendelkezés, amely biztosítja, hogy a megváltozott bányatelek-megállapítási eljárásra (már a bányatelek-megállapítási kérelemhez kell mellékelni a környezetvédelmi engedélyt a Bt. 26/A. § /3/ bekezdés b/ pontja alapján); tekintettel azoknál a már megállapított bányatelkeknél, amelyek nem rendelkeztek környezetvédelmi engedéllyel, de a kitermelést még nem kezdték meg, azoknál az első kitermelési műszaki üzemi terv-kérelemhez kell (kellett) mellékelni a környezetvédelmi engedélyt. Hangsúlyozta, hogy a bányatörvény 26/A. § /5/ bekezdése egyértelműen a bányavállalkozó kötelezettségévé teszi a kitermelés megkezdését. A
40. évi CXXXVIII. törvény által bevezetett módosító rendelkezések
41. február
42. napjától léptek hatályba. A törvény ezen túlmenően az alkalmazhatóság körében külön rendelkezést nem tartalmazott; így ebből következik, hogy a bevezetett módosításokat a hatályba lépés időpontjától,
43. február
44. napjától valamennyi folyamatban lévő eljárásban alkalmazni kell. Hangsúlyozta az alperes, hogy az általa részletesen hivatkozott és idézett megyei bírósági ítéletek amelyek alakították (megerősítették) a bányafelügyelet kitermelési határidő elmulasztásával kapcsolatos joggyakorlatát, és a tárgyi üggyel hasonló (azonos) tényállás esetén születtek - ellentétesek a megyei bíróság ezen ítéletével. Az alperes - álláspontja szerint - helyesen alkalmazta a Bt.
45. /5/ bekezdését és 26/A. § /5/-/6/ bekezdését, ezek alapján jogszerű döntést hozott. A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. bekezdésének megfelelően tárgyaláson kívül bírálta el.
46. § /1/ A felülvizsgálati kérelem alapos. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a megyei bíróság megfelelő alapossággal feltárta és rögzítette ítéletének indokolásában az ügyben irányadó tényállást, de abból - az ide vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkalmazásával - téves jogkövetkeztetést vont le. A megyei bíróság álláspontjával szemben a közigazgatási határozatok jogszerűségét a Pp. 339/A. §-a értelmében a határozatok meghozatalakor hatályos jogszabályi rendelkezések alapján kellett megítélni. Az elsőfokú határozat
47. február 5-én, a másodfokú, ezt helybenhagyó döntés pedig
48. április 23-án született. A Bt. ekkor hatályos 26/A. § /5/ bekezdése értelmében a bányavállalkozó a bányatelek megállapításától számított öt éven belül köteles a kitermelést, üzemszerű föld alatti szénhidrogéntárolást megkezdeni. A bányavállalkozó a bányatelekre vonatkozóan legfeljebb egy alkalommal kérheti a bányafelügyelettől a kitermelés, illetve az üzemszerű tárolás megkezdésére megállapított határidő legfeljebb öt évvel történő meghosszabbítását. A perben rendelkezésre állt adatok tanúsága szerint a bányatelket megállapító, és bányászati jogot keletkeztető határozat
49. december 14-én emelkedett jogerőre. Ehhez képest a kitermelés megkezdésére előírt öt éves határidő
50. december 14-én letelt; a felperes nem kérte ezen határidő meghosszabbítását. Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperesi hivatkozás szerinti környezetvédelmi engedélyezési eljárás elhúzódása a törvényi szabályozás értelmében nem hosszabbítja meg ezen határidőt, így alaptalan a felperes erre való hivatkozása. A felperes legfeljebb ezen indokkal kérhette volna az öt éves határidő további - legfeljebb öt évvel történő - meghosszabbítását, erre azonban nem került sor. A Bt. 26/A. § /6/ bekezdés a/ pontja akként rendelkezik, hogy a bányafelügyelet a bányavállalkozó bányászati jogát törli, ha a kitermelést, illetve az üzemszerű tárolás megkezdésére megállapított határidőt engedély hiányában elmulasztja. Tekintettel arra, hogy a felperes nem vitásan ezen határidőt elmulasztotta, jogszerűen döntött az alperesi hatóság, amikor bányászati jogát törölte. Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy a perben felülvizsgált közigazgatási eljárás során az alperesi hatóság kizárólag azt vizsgálhatta, hogy a bányatelek megállapításától számított öt éven belül megkezdődött-e a kitermelés, vagy sem. Mivel egyértelműen megállapítást nyert - és azt a felperes is elismerte -, hogy a kitermelés ezen időn belül nem kezdődött meg, jogszerűen alkalmazta a bányászati jog törléséről rendelkező Bt. 26/A. § /6/ bekezdését a felperessel szemben. Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat megsértette, ezért azt a Pp.
51. § /4/ bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes alaptalan keresetét a Pp. 339/A. § /1/ bekezdése értelmében elutasította. Az elsőfokú és a felülvizsgálati eljárásban felmerült alperesi perköltség megfizetésére a Legfelsőbb Bíróság a felperest a Pp.
52. § /1/ bekezdése folytán alkalmazandó Pp.
53. § /1/ bekezdése szerint kötelezte. A tárgyi illeték-feljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti és felülvizsgálati eljárási illeték viselésére a felperes a 6/
54. /VI. 26./ IM rendelet
55. § /2/ bekezdése értelmében köteles. Budapest,
56. július
57. Dr. Buzinkay Zoltán sk. tanácselnök, Dr. Fekete Ildikó sk. előadó bíró, Dr. Patyi András sk. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő