Kfv.37995/2010/9 – Kúria

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Ürmös Ferenc ügyvéd /6720 Szeged, Oskola u. 25./ által képviselt I. rendű és II. rendű felpereseknek a dr. Bereczky Katalin jogtanácsos által képviselt Csongrád Megyei Kormányhivatal /6741 Szeged, Rákóczi tér 1./ - mint a Dél-alföldi Regionális Államigazgatási Hivatal jogutódja I. rendű, és a dr. Harsány i Gábor ügyvéd /1068 Budapest, Benczúr u. 11./ által képviselt Zrt. II. rendű alperesek ellen kisajátítási ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perében a Csongrád Megyei Bíróság 5.K.20.602/2009/

1. számon
2. június 28-án hozott jogerős ítéletével szemben a felperesek által
3. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelem elbírálása során, az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Csongrád Megyei Bíróság 5.K.20.602/2009/
4. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a Legfelsőbb Bíróság a felpereseket, hogy 15 nap alatt egyetemlegesen fizessenek meg az I. rendű alperesnek 20.000 /húszezer/ forint, a II. rendű alperesnek 30.000 /harmincezer/ forint felülvizsgálati eljárási költséget, továbbá az államnak külön felhívásra - 36.000 /harminchatezer/ forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A II. rendű alperes kérelme folytán eljárt I. rendű alperes 318311/
5. számon,
6. október 15-én hozott határozatával az I. és II. rendű felperes 1/2-1/2 arányú tulajdonát képező, külterület /6 hrsz-ú, 8 ha 5447 m2 nagyságú gyep (rét) szántó művelési ágú ingatlan tárgyában az ingatlan megosztásáról, illetve - a megosztást követően egy részének kisajátításáról hozott határozatot. Az I. rendű alperesi határozat a felperesek tulajdonát képező - a Zrt. javára bejegyzett - bányaszolgalmi joggal, az Nyrt. javára bejegyzett gázvezeték-szolgalmi joggal és bányaszolgalmi joggal, továbbá az Rt. javára bejegyzett szolgalmi joggal terhelt ingatlant - a /28 hrsz-ú, „szántó, rét” művelési ágú, 5698 m2 - nagyságú, a /29 hrsz-ú, „szántó, rét” művelési ágú, 5 ha 9832 m2 nagyságú, a /30 hrsz-ú, „szántó, rét” művelési ágú, 8151 m2 nagyságú, a /31 hrsz-ú, „szántó” művelési ágú, 1 ha 0925 m2 nagyságú, a /32 hrsz-ú, „szántó” művelési ágú, 97 m2 nagyságú, valamint a /33 hrsz-ú, „szántó” művelési ágú, 744 m2 nagyságú további ingatlanokra megosztotta. A megosztást követően létrejött /28, /31, /32, valamint /33 hrsz-ú ingatlanokat közlekedési infrastruktúra fejlesztése közérdekű célra (az M43 autópálya megépítése érdekében) kisajátította, és tehermentesen a Magyar Állam tulajdonába adta. A kisajátítás következtében a kisajátított ingatlan forgalmi értékeként 5.055.900 Ft-ot, értékveszteségként 590.400 Ft értékcsökkenést; mindösszesen 5.646.300 Ft összegű kártalanítást állapított meg fejenként a felperesek részére, továbbá a földhasználó részére értékveszteségként 523.920 Ft megállapításáról rendelkezett. Az alperesi határozattal szemben a felperesek terjesztettek elő keresetet, kérve annak jogszabálysértés miatt történő megváltoztatását. Keresetükben a kisajátítási kártalanítási összeg alapjául szolgáló forgalmi érték megállapítását sérelmezték, állítva, hogy a határozat a kisajátításról szóló
7. évi CXXIII. törvény /a továbbiakban: Ktv./
8. §-át megsértve állapította meg a forgalmi értéket, az I. rendű alperes figyelmen kívül hagyta a tényleges forgalmi viszonyokat, köztudomású tényeket. Sérelmezték emellett az övezeti besorolásra vonatkozó megállapításokat, utalva arra, hogy a terület közelében ipari, kereskedelmi övezet, használtautó-kereskedések, benzinkutak, sok egyéb szolgáltató és más létesítmény található, melyből következően tévesen került megállapításra a kisajátításkori forgalmi érték (579 Ft/m2 korrigált fajlagos ár), melyet minimálisan - megítélésük szerint 2.500 Ft/m2 fajlagos ár alapján kellett volna meghatározni. A bíróság a keresetet kisebb részben találta alaposnak, ezért jogerős ítéletében az alperesi határozatot akként változtatta meg, hogy a II. rendű alperest a felperesek számára személyenként 183.300 Ft többlet-kártalanítási összeg, és annak
9. október hó
10. napjától (az I. rendű alperesi határozat jogerőre emelkedése napjától) a kifizetés napjáig számított késedelmi kamatának megfizetésére kötelezte, egyebekben a felperesek keresetét elutasította. Jogerős ítéletének indokolásában a bíróság megállapította, hogy a felperesek keresetlevelükben csak a kisajátítással érintett ingatlanok forgalmi értékét vitatták, az ennek megállapítása alapjául szolgáló négyzetméterár felemelése iránt terjesztettek elő határozott kereseti kérelmet, fejenként 16.779.000 többletkártalanítás megfizetését kérve. A visszamaradó ingatlanok kisajátítás következtében bekövetkező értékveszteségét keresetükben nem támadták, mindössze az egyik tárgyaláson nyilatkozott jogi képviselőjük úgy, hogy azt is vitatják. Ezért a közigazgatási perekben alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló
11. évi III. törvény /a továbbiakban: Pp./ 335/A. § /1/ bekezdése értelmében - mely szerint a keresetet a közigazgatási határozatnak a keresetlevéllel nem támadott, önálló, a határozat egyéb rendelkezéseitől egyértelműen elkülöníthető rendelkezésére csak a per indítására nyitva álló határidőn belül lehet kiterjeszteni - a Pp.
12. § /23/ bekezdésére is figyelemmel, a bíróság a visszamaradó ingatlanok értékvesztesége tekintetében a kiterjesztett keresetet elutasította. A kisajátításkori forgalmi érték meghatározása érdekében a felperesek bizonyítási indítványára a bíróság ingatlanforgalmi szakértőket rendelt ki, továbbá meghallgatta a felperesek által előterjesztett ún. magánszakértői vélemény készítőjét, és a közigazgatási eljárásban kirendelt igazságügyi szakértőt is. A bíróság által kirendelt N. F. által előterjesztett szakvélemény a jogerős ítélet megállapítása szerint - nem volt alkalmas a perbeli ingatlan kisajátításkori piaci forgalmi értékének megállapítására, mert az alap-, illetve kiegészítő szakvéleményben felhozott, és összehasonlításként figyelembe vett forgalmi adatok az ingatlanok eltérő jellemzőinél fogva alkalmatlanok az összehasonlításra; ezen túlmenően a szakértő alapvetően az ingatlan művelési ágából indult ki, és másodlagos jelentőséget tulajdonított az ingatlan, a Helyi Építési Szabályzaton nyugvó, övezeti besorolásának. Ezért újabb igazságügyi szakvéleményt szerzett be a bíróság (K. Zs. szakértőtől), melyet ítélkezése alapjául elfogadott, mert azt mind szakmai, mind módszertani szempontból megfelelőnek tartotta. A szakértő az ingatlan földrajzi közelségében lévő ingatlanokat választott összehasonlítási alapul, melyek mezőgazdasági művelésűek voltak. Kellő indokát adta a szakértő annak is, hogy bizonyos ingatlanokat miért nem vett, illetve miért vett figyelembe; utalva arra, hogy teljesen azonos művelési ágú és besorolású, paramétereiben is megegyező ingatlan nem található, ezért az adathalmazból kiválasztott ingatlanok jellemzőit össze kellett vetni a felperesi ingatlannal, a különbségeket a korrekciós tényezők körében kellett levonni. A bíróság a megítélése szerint a megalapozott, aggálytalan és ellentmondásmentes szakvéleményre figyelemmel a felperesek által előterjesztett magánszakvéleményt, továbbá az ezen túlmenően összehasonlítási alapként bemutatott adásvételi szerződéseket a tényállás megállapítása során nem vette figyelembe. Az ítélet rögzítette, hogy a kereset kisebb részben alapos, és a rendelkező rész szerinti többlet-kártalanítás megállapításáról, és annak II. rendű alperes általi kamatokkal együttes megfizetéséről határozott. A jogerős ítélettel szemben a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését, és a felperesi keresetnek megfelelő új határozat meghozatalát. A felperesek álláspontja szerint az eljárt bíróság a határozat meghozatala során a Pp. több rendelkezését - így a
13. § /3/ bekezdését,
14. § /1/ bekezdését,
15. § /1/ bekezdését,
16. §-át és
17. §-át megsértette. Állították, hogy a kisajátítással érintett 1 ha 7744 m2 területű ingatlannal összefüggő kártalanítás megállapítása során a bíróság figyelmen kívül hagyta azt, hogy az ingatlan közvetlenül a gyorsforgalmi autóút mellett fekszik, olyan környezetben, ahol ipari kereskedések, benzinkutak és éttermek veszik körül. A kisajátítást megelőző, illetve azzal együtt elrendelt megosztás folytán az egy felperesi ingatlanból öt további ingatlan keletkezett; az így létrejött megszabdalt terület maradványainak használhatósága nem csak korlátozott, hanem kizárt is. A bíróság a kártalanítás megállapításakor az alperesi határozat módosításáról történő rendelkezés során nem volt figyelemmel a nyilvánvalóan köztudomású és ismert tényekre, mely szerint a terület - részben a földgáz kitermelése, részben a város terjeszkedése folytán földrajzilag frekventált területen található. A felperesek álláspontja szerint a bíróság a Pp.
18. § /2/ bekezdését megsértve hagyta érdemben elbírálatlanul a visszamaradt területek értékcsökkenésével összefüggő felperesi keresetet, mert álláspontja szerint - a forgalmi érték vitatásával egyben az annak alapján meghatározott értékcsökkenést is vitatta, a perbeli terület négyzetméter-értékének megváltoztatása szükségszerűen érvényesül a visszamaradt területek értékcsökkenésének mértékében; erre külön kereseti kérelmet nem kellett előterjesztenie. A felperesek - a jogerős ítéletben foglaltaktól eltérően - eleget tettek a Pp.
19. § /1/ bekezdésében foglalt bizonyítási kötelezettségüknek; ezzel szemben a bíróság a felperesi bizonyítékokat konzekvensen kirekesztette a bizonyítékok köréből; a Pp.
20. § /1/ bekezdése, illetve
21. § /1/ bekezdése megsértésével hagyta figyelmen kívül a felperes által csatolt szerződéseket, mint olyan okiratokat, melyek az általuk kért magasabb forgalmi érték megállapítására alkalmasak lettek volna. Utaltak arra, hogy az ingatlanok övezeti besorolása a Ktv-ben nem szerepel, mint kiemelt forgalmi érték-megállapító tényező; a bíróság azonban jelentős mértékben erre alapította a szakértői vélemény elfogadásával összefüggő indokolását. Arra is rámutattak, hogy az általuk csatolt szerződéseknél a végleges szerződésben valóban „kivett telephely” minősítés szerepel az ott értékesített ingatlanok tekintetében, azonban ezek az előszerződés megkötésekor még mezőgazdasági termelésből ki nem vont területek voltak, a forgalmi értéket is ez alapján rögzítették. Tévesnek tartották a bíróság által ítélkezése alapjául elfogadott szakértői vélemény értékelési és összehasonlító módszereit, az összehasonlítás alapjául felhasznált ingatlanokat. Véleményük szerint a bíróság tévesen ítélte meg a felperesek által benyújtott magánszakértői véleményt, valamint annak megmagyarázása során a tárgyaláson tett szóbeli kiegészítéseket. A felülvizsgálati kérelemmel szemben a II. rendű alperes terjesztett elő ellenkérelmet, kérve annak elutasítását és a jogerős ítélet hatályban való fenntartását. A II. rendű alperes előadta, hogy a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályi rendelkezéseket az eljárt megyei bíróság ítélete nem sértette meg, a kisajátított ingatlan kisajátításkori forgalmi értékének meghatározása nem köztudomású tényeken, hanem szakértői bizonyításon nyugvó kérdés. Álláspontja szerint a bíróság helyesen alkalmazta a visszamaradt területek értékveszteségével összefüggésben a Pp. 335/A. §-ának /1/ bekezdését, mert a Ktv.
22. §-a alapján a kisajátítási határozatban az alperesnek külön kellett rendelkeznie a forgalmi érték, az értékcsökkenés és az egyéb címen járó kártalanítás összegéről, így annak megtámadására csak a kereset benyújtására nyitva álló, a Pp.
23. § /2/ bekezdésében rögzített 30 napos határidő alatt lett volna a felpereseknek lehetősége, melyet elmulasztottak. Állította, hogy a felperesek által felajánlott bizonyítást (magánszakértői véleményt, valamint előszerződések), illetve bizonyítékok köréből való kirekesztését a bíróság az irányadó perjogi szabályok helyes alkalmazásával tette meg. Az I. rendű alperes ellenkérelmet nem terjesztett elő, a megtartott nyilvános tárgyaláson azonban a felülvizsgálati kérelem elutasítását, és a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérte. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet - a II. rendű alperes ez irányú kérelme folytán - a Pp.
24. § /1/ bekezdése alkalmazásával nyilvános tárgyaláson bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. Az eljárt megyei bíróság az alapul fekvő törvényi rendelkezések helyes alkalmazásával állapította meg azt, hogy a felperesi keresetben nem érvényesített a visszamaradt területek értékcsökkenésének felemelésére vonatkozó - felperesi igény a perben nem volt elbírálható; e tekintetben az I. rendű alperes határozatának felülvizsgálatára, a kereset kiterjesztésének elkésettsége okán nem volt törvényes lehetőség. A Pp. 335/A. § /1/ bekezdése értelmében a keresetet a közigazgatási határozatnak a keresetlevéllel nem támadott önálló, a határozat egyéb rendelkezéseitől egyértelműen elkülöníthető rendelkezésére csak a perindításra nyitva álló határidőn belül (ez a Pp.
25. § /2/ bekezdése alapján jelen per esetében 30 nap volt) lehet kiterjeszteni. A Ktv.
26. § /1/ bekezdése szerint az I. rendű alperesnek a kérelemnek helyt adó határozatában a jelen ügyben nem alkalmazandó kivétel mellett - külön kellett rendelkeznie arról, hogy a kisajátított ingatlanért, az ingatlanra vonatkozóan más személyt megillető jogok megszűnéséért és a jogok megszűnése miatt keletkezett kárért, továbbá a kisajátítással kapcsolatos értékveszteségért és költségekért milyen összegű kártalanítást állapít meg. Rendelkezni kellett a kártalanítás megfizetésének határidejéről is. Az I. rendű alperes perben felülvizsgált határozatának
27. oldalán e törvényi előírásnak megfelelően, külön tüntette fel felperesenként a forgalmi érték, illetve az értékveszteség alapján meghatározott kártalanítási részösszeget. A felperesek keresetükben egyértelműen a forgalmi érték felemelése tárgyában, illetve annak meghatározása törvénysértő jellege miatt terjesztettek elő határozott és összegszerűen is meghatározott kereseti kérelmet; az értékveszteséget nem támadták. Az I. rendű alperes-határozatból kitűnően a visszamaradt terület értékveszteségét - arra tekintettel, hogy az ingatlan mintegy 20 %át érinti a kisajátítás 3 %-ot meg nem haladó értékcsökkenés figyelembevételével rögzítette. A 3 % számítási alapját természetesen az ingatlan egészének forgalmi értéke, illetve az annak alapjául szolgáló fajlagos négyzetméter-ár képezte, ugyanakkor ez a számítási (matematikai) összefüggés nem mentesítette a felpereseket attól, hogy keresetükben figyelemmel a Ktv.
28. § /1/ bekezdésére - külön megjelöljék az értékveszteséget, és annak nemcsak törvénysértő megállapítására, hanem felemelése, az alperesi határozat ilyen irányú módosítása tekintetében összegszerű kereseti kérelmet terjesszenek elő. Mivel ez elmaradt, a bíróság e tekintetben nem vizsgálhatta felül az alperesi határozatot. A Legfelsőbb Bíróság megállapította azt is, hogy a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályi rendelkezéseket az eljárt megyei bíróság a forgalmi érték, és az annak alapjául szolgáló fajlagos négyzetméter-ár meghatározása során nem sértette meg. Meghallgatta az alperesi határozat meghozatalát megelőző közigazgatási eljárásban igénybe vett igazságügyi szakértő véleményét, egyben - az indokolásban részletesen leírt módon kirekesztette a bizonyítékok köréből a felperesek által felkért szakértő ún. magánszakvéleményét. A bíróság a Pp.
29. § /1/ bekezdésében írt indokolási kötelezettségének eleget téve világított rá arra, hogy a felperesi szerződéseket - melyek kivett ingatlanok tekintetében születtek miért nem vette figyelembe, illetve miért fogadta el az igazságügyi szakértő szakvéleményét, mely ezen összehasonlító adatok figyelmen kívül hagyásával született. Az eljárt bíróságnak nem volt kötelessége köztudomású tények alapján meghozni a döntését, tekintettel arra, hogy az állandóan követett bírói gyakorlat értelmében a kisajátításkori forgalmi érték meghatározása olyan szakértői kérdés, melyre a Pp.
30. § /1/ bekezdésének figyelembevételével a bíróságnak megfelelő bizonyítási indítvány alapján - szakértőt kell kirendelnie. (Például: Legf. Bír. Kfv.II.37322/2009., közzétéve: KGD2010.120, Legf. Bír. Kfv.II.37.402/2008., közzétéve: KGD
31. 246) A bíróság a Pp.
32. § /3/ bekezdése alkalmazásával - és az ítéletben ennek kellő súlyú indokolása mellett - hagyta figyelmen kívül az első szakértő véleményét, és rendelkezett újabb indítvány folytán, újabb szakértő kirendeléséről. A szakértők megfelelő összehasonlító adatok figyelembevételével, illetve teljesen azonos ingatlanok összehasonlítási alapként való felhasználása hiányában korrekciós tényezők helyes alkalmazásával jutottak arra a következtetésre, melyet szakvéleményükbe foglaltak, és amelyet a jogerős ítélet meghozatalánál az eljárt bíróság ítélkezésének alapjául elfogadott. A Ktv.
33. §-a, a Pp.
34. § és
35. § alapján kisajátítási ügyben a bíróság a bizonyítékok mérlegelése során dönti el, hogy a rendelkezésére álló szakvéleményekből melyikre alapítja döntését (KGD
36. 38). Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a felperesek alaptalan felülvizsgálati kérelmét elutasította, és a jogerős ítéletet a Pp.
37. § /3/ bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta. A Pp.
38. § /1/ bekezdése folytán alkalmazandó Pp.
39. § /1/ bekezdése alapján kötelezte a Legfelsőbb Bíróság a felpereseket az alperesek felülvizsgálati eljárás során felmerült költségének megfizetésére, kötelezte továbbá őket a tárgyi illeték-feljegyzési jogra tekintettel le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték külön felhívásra történő - megfizetésére. Budapest,
40. május
41. Dr. Buzinkay Zoltán sk. tanácselnök, Dr. Patyi András sk. előadó bíró, Dr. Fekete Ildikó sk. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő