Pf.21810/2010/4 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésének a) pontjára hivatkozva arra is utalt, hogy az I. és a IV. rendű kötelezettek között valós gazdasági események nem történtek, így a váltó útján biztosított, az I. rendű kötelezett és a felperes között létrejött faktoring szerződés alapja egy fiktív, jogszabályba ütköző, ezért semmis jogügylet. A perújításra nyitva álló 6 hónapos határidő lejárta miatt igazolási kérelemmel élt, mert csak a határidő lejárta után jutott tudomására, hogy több bűncselekményben folyik nyomozás a sérelmére elkövetett csalás miatt. A perújított felperes a perújítási kérelem elutasítását és a perújító alperes perköltségben való marasztalását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével a ... Megyei Bíróság ... számú, 2009. december 7-én jogerőre emelkedett fizetési meghagyását hatályában fenntartotta. Kötelezte a perújító alperest, hogy fizessen meg a perújított felperesnek 3 napon belül 200.000 forint perköltséget. A perújítási kérelmet érdemben vizsgálva a Pp. 260. §

(1)bekezdésének a) pontja alapján azt állapította meg, hogy a perújító alperes nem tudott olyan egyértelmű tényt, illetve bizonyítékot szolgáltatni, amelynek elbírálása esetén a bíróság rá nézve kedvezőbb határozatot hozott volna. Az állított bűncselekménnyel kapcsolatosan jogerős bírói határozatra nem hivatkozott. A csatolt feljelentésmásolatok, illetőleg a nyomozás során felvett jegyzőkönyvek önmagukban az előadását nem támasztják alá. A tárgyaláson bemutatott váltó az iratok között megtalálható másolattal megegyezik. Az ítélet ellen a perújító alperes terjesztett elő fellebbezést, amely annak megváltoztatására és a perújítási kérelmének megfelelő határozat meghozatalára irányult. Az elsőfokú eljárásban előadottakat megismételve arra hivatkozott, hogy az egész jogügyletet a II. rendű kötelezett irányította, a pénzt ő használta fel, ebből következően bűncselekmény áldozatává vált. A büntetőeljárásoknak ki kell terjednie a perújított felperes szerepére is. A perbeli váltót nem ismerte, nem emlékszik rá. Feltehetően több más irat között íratta vele alá a II. rendű kötelezett anélkül, hogy a tartalmára, váltó jellegére utalt volna. Álláspontja szerint az ügy eldöntése olyan előzetes kérdéstől függ, melynek elbírálása a büntetőbíróság hatáskörébe tartozik. A perújított felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult annak helyes indokai alapján. Utalt arra, hogy a váltókezesi minőségben történő ügyletkötés alkalmával bűncselekmény nem történt, erre a perújító alperes sem hivatkozott, ezért a büntetőeljárás eredménye a jelen ügyben hozott határozatot nem befolyásolhatja. Az elsőfokú ítéletnek jogerőre emelkedett rendelkezése nem volt, ezért azt az ítélőtábla teljes terjedelmében vizsgálta felül. A fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, érdemi döntése is helytálló, annak indokolását azonban az ítélőtábla pontosítja, illetve kiegészíti az alábbiak szerint. A perújított felperes a fizetési meghagyás kibocsátására irányuló kérelmével váltóbirtokosként megtérítési igényt érvényesített a perújító alperessel szemben a Genfben 1930. június 7-én megkötött váltójogi egyezmény közzétételéről szóló 1/1965. (I.24.) IM rendelet (továbbiakban: Vt.) 43. §

(1)bekezdése szerint. Figyelemmel arra, hogy az esedékességkor a főadós nem fizetett, a felperes a Vt. 77. §

(3)bekezdése értelmében a per tárgyát képező saját váltó esetén is alkalmazandó Vt. 30. §

(1)bekezdése és Vt. 32. §

(1)bekezdése alapján követelhette a teljesítést a váltókezes perújító alperestől. A követeléssel szemben jelen eljárásban a perújító alperes kifogást érvényesített, amelyre vonatkozóan a Vt.

1. §-a úgy rendelkezik, hogy a váltón alapuló keresettel megtámadott személy a váltóbirtokossal szemben nem hivatkozhat olyan kifogásra, amely a kibocsátóval vagy valamelyik előbbi váltóbirtokossal szemben fennálló személyes viszonyán alapul, kivéve, ha a váltóbirtokos a váltó megszerzésével tudatosan az adós hátrányára cselekedett. A bírói gyakorlat rámutatott, hogy a váltóban tett feltétlen fizetési ígéretre és az érvényesítés módjában is privilegizált kötelezettségvállalásra tekintettel nem fogadható el korlátlanul minden kifogás, ami a váltóadós és a váltóbirtokos között nem váltójogi jogviszonyból ered. Abban az esetben, ha az alapügy jogosultja és kötelezettje kerül szembe egymással a váltójogviszonyban, a bíróság csak bizonyos feltételek esetében vizsgálhatja a mögöttes ügyletet annak érdekében, hogy tartozatlan fizetés ne történjék pusztán a váltóval történő fizetés miatt. Ehhez azonban szükséges, hogy a kötelezett legalább valószínűsítse azon alapügylet meglétét, amelyből eredően a felperessel szemben olyan ellenkövetelése áll fenn, amely alkalmas a váltóval szemben annak kifogás útján történő érvényesítésére (BH
2. 777). Mindezekből következik, hogy a nem váltójogi kifogásnak is a megtérítési váltóadós és a váltóbirtokos közötti jogviszonyból kell erednie, csak ebben az esetben van lehetősége a bíróságnak arra, hogy azt érdemben vizsgálja. Jelen esetben a perújító alperes a főváltóadós és más - hasonló tulajdonosi körrel létrejött gazdasági társaságok közötti ügyletek színleltségére hivatkozott, ez azonban a perújítás szempontjából irreleváns. Így a főváltóadós és a IV. rendű kötelezett közötti ügyletek sem vizsgálhatók ebben az eljárásban, mert az erre alapított kifogás nem a váltóadós és a váltóbirtokos közötti jogviszonyból származik. A perújító alperes által hivatkozott, a főváltóadós kft-t - állítása szerint - ténylegesen irányító személlyel való kapcsolata a váltókezesség létrejöttét és érvényességét szintén nem érinti, ezért kifogás tárgyát nem képezheti. A bíróságnak a Pp.
3. §

(1)bekezdése alapján hivatalból kellett vizsgálnia, hogy a perújításnak a 260-

1. §-ban meghatározott előfeltételei fennállnak-e: ebben a körben azt is, hogy a perújító fél által a perújítás alapjául felhozottak valóságuk bizonyítása esetében alkalmasak lehetnek-e arra, hogy a bíróság a perújító félre kedvezőbb határozatot hozzon. A perújítási eljárásban a felek közötti jogviszonyra vonatkozó anyagi jogi szabályok határolják be a jelentőséggel bíró tényeket, körülményeket: a nem ezekre irányuló bizonyítás a félre kedvezőbb eredményre nem vezethet. Adott esetben a Vt. szabályai alapján kellett a releváns tényeket meghatározni, a perújító alperes által felhozottak azonban nem esnek ebbe a körbe. A hivatkozott büntetőeljárás, illetve egy, a nem a peres felek közötti esetleges leplezett szerződés érvénytelensége a perújítás alapját nem képezheti. Az ítélőtábla csak utal arra, hogy a csatolt feljelentést tevő T. T. a főadós által
2. április 18-tól megkötött ügyleteket kifogásolta, ezért az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a feljelentés nem érintheti a per tárgyát képező,
3. február 21-én létrejött jogviszonyt, a per tárgyalásának felfüggesztése ezért sem indokolt. Mindezek alapján az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a Pp.
4. §

(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A perújító alperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért a Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján köteles a perújított felperes részére a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §

(2)és

(5)-

(6)bekezdése alapján a másodfokú eljárás kisebb munkaterhére tekintettel mérsékelt összegben megállapított ügyvédi munkadíjból álló perköltség megfizetésére. A perújító alperes költségmentességére tekintettel a feljegyzett fellebbezési illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §

(1)bekezdése alapján az állam viseli. Budapest,

1. január
2. . Szabó Klára s.k. a tanács elnöke . Sándor Ottó s.k.. Csordás Csilla s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: bíró