Kfv.38074/2010/4 – Kúria

Kfv.III.38.074/2010/4.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr.Magyar György ügyvéd által képviselt N. K. felperesnek a Budapest Rendőrfőkapitánya alperes ellen rendészeti ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perben a Fővárosi Bíróság

1. június
2. napján kelt 27.K.30.850/2010/
3. számú jogerős ítélete ellen a felperes által
4. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 27.K.30.850/2010/
5. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy alperesnek 10.000./azaz perköltséget. 15 napon tízezer/ belül fizessen meg az forint felülvizsgálati Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 36.000.- /azaz harminchatezer/ forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs. I N D O K O L Á S A felperes
6. december
7. napján a W. Üzletközpont bejárata előtt demonstráción vett részt, melynek során egy társával együtt egy 250 cm x 290 cm méretű fehérszínű lepedőt tartottak, melynek baloldalán egy kb. 50 cm méretű ötágú vöröscsillag, jobboldalon középen egy vörös öklöt formázó kéz volt látható, melyeket egy vörös színű nyíl kötött össze, valamint a - „NEO LIBERALISM", „FASCISM". „UNION OF LEFT YOUTH" és a „WWW.FIBU.HU" feliratok voltak olvashatóak. A rendezvény helyszínén megjelent egy rendőr és közölte a felperessel, hogy tiltott önkényuralmi jelképet használ, és felszólította magatartása abbahagyására. A felperes a rendőr felszólításának nem tett eleget, emiatt a rendőrök közölték vele, hogy elő fogják állítani, majd 16 óra 25 perckor előállították. A felperes panaszt nyújtott Panasztestülethez, mert vitatta be az a Független Rendészeti előállítás jogosságát, és előadta, hogy az indokolatlan előállítás sértette a véleménynyilvánításhoz és a békés gyülekezéshez való jogát. szabad A Testület az 50/2009./III.4./ számú állásfoglalásában megállapította, hogy az alapjogok korlátozása jogszerűen történt, erre tekintettel a felperes panaszát az intézkedést foganatosító szerv vezetőjéhez a Budapesti Rendőr-főkapitányság kerületi Rendőrkapitányság vezetőjéhez /a továbbiakban: elsőfokú hatóság/ tette át. Az elsőfokú hatóság
8. szeptember
9. napján kelt 146105/12/3/2009.P. számú határozatával a megismételt eljárásban a felperes panaszát elutasította. Indokolásában arra hivatkozott, hogy a felperes cselekménye a Büntető Törvénykönyvről szóló
10. évi IV. törvény /a továbbiakban: Btk./ 269/B. § /1/ bekezdésének c/ pontjába ütközött, és e szerint minősülő önkényuralmi jelképek használata vétségének megalapozott gyanúja miatt került sor a rendőri intézkedésre, ekként a fellépés jogszerű volt. Az alperesi másodfokú hatóság
11. november
12. napján kelt 01000105-350/14/
13. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az alperes határozata megállapította, hogy a rendőrségről szóló
14. évi XXXIV. törvény /a továbbiakban: Rtv./
15. §-ának /1/ bekezdése alapján a foganatosított igazoltatás jogos és szakszerű volt, a felperes cselekménye a Btk. 269/B. § /1/ bekezdésébe ütköző önkényuralmi jelképek használata vétség elkövetésének gyanújára utalt, melyre tekintettel a felperes előállítására az Rtv.
16. § /1/ bekezdésének a/ pontja alapján jogszerűen került sor. A Fővárosi Bíróság a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága /továbbiakban: a Bíróság/
17. július
18. napján kelt és
19. október
20. napján jogerőssé vált Vajnai kontra Magyarország ügyben megállapította, hogy a Magyar Köztársaság megsértette az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló
21. november
22. napján Rómában aláírt Egyezményt /a továbbiakban: Egyezmény/, annak véleménynyilvánítás szabadságára vonatkozó
23. cikkét, mert a Btk. 269/B. §-ában meghatározott jogi szabályozás által a véleménynyilvánítás szabadságát érintően megvalósuló korlátozás nem arányos a fennálló társadalmi szükséglettel, mint törvényes céllal. A vörös csillag ugyanis nem tekinthető kizárólag az önkényuralmi rendszert reprezentáló jelképnek, hanem a „tisztességesebb társadalomért küzdő nemzetközi munkásmozgalom", valamint egyes, több tagállamban aktívan működő törvényes politikai párt szimbóluma is. A magyar jog kísérletet sem tesz a különbségtételre, a jelkép többértelműsége folytán a tiltás egy demokratikus társadalomban túlzottan széleskörű. A korlátozásra vonatkozó nyomós társadalmi szükséglet hiányát mutatja többek között az, hogy a magyar jogi szabályozás nem kívánja meg annak igazolását, hogy a jelkép tényleges használata valóban önkényuralmi propagandának minősül-e. Így a tiltás különbségtételt nem ismerő vonása miatt elfogadhatatlanul széles körű és nem tekinthető olyannak, amely egy demokratikus társadalomban elismert nyomós társadalmi szükségletnek felel meg /ítélet
24. pont/. Az eljárt bíróság ítélete ezen strasbourgi bírósági ítélet kapcsán rámutatott arra, hogy a Magyar Köztársaság elmulasztotta a strasbourgi ítélet nyomán a jogszabály módosítást megtenni, annak ellenére, hogy az Alkotmány
25. §-ának /1/ bekezdése és az Egyezmény
26. cikk
27. pontjának értelmében erre kötelezettsége lenne. Mindezért a jelen esetben egy olyan kollízióról van szó, amelynek feloldása nem a jogalkalmazó, hanem a jogalkotók feladata, és az Alkotmány
28. § /1/ bekezdésében foglalt jogbiztonság sérelméhez vezetne, amennyiben a kollízió feloldását az intézkedést foganatosító rendőrtől vagy akár az alperestől várnánk. A jogbiztonság követelménye azt jelenti, hogy a rendőrök azon bűncselekmények alapos gyanújának felmerülése esetén is foganatosítsák a rendőri intézkedést, mely bűncselekmény az elkövetéskor hatályos Btk. különös részi tényállásai között szerepel, függetlenül azok Egyezménnyel való összhangjától. Nem volt alapos az a felperesi hivatkozás, hogy az elkövetés körülményeiből egyértelmű volt, hogy a vörös csillagot a kapitalista rendszer kritizálása céljából használta a felperes és nem önkényuralmi propaganda céljából, mivel ennek vizsgálata nem a helyszínen eljáró rendőr feladata, neki csak az alapos gyanú fennálltát kellett megállapítania. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát kérte. Állította, hogy az önkényuralmi jelkép használatára baloldali politikai meggyőződésének kinyilvánítása indította, ezért az intézkedő rendőröknek a helyszínen meg kellett volna győződnie a véleménynyilvánítás céljáról és kontextusáról, és ennek hiányában az Rtv.
29. § /1/ bekezdését sértette az intézkedés. Álláspontja szerint egyértelmű volt, hogy nem önkényuralmi propagandát folytatott, ennek ellenkezőjét az alperesnek kellett volna bizonyítania. Utalt rá, hogy
30. december 21-i „elfogása" és előállítása egy jogszerűtlen rendőri intézkedés volt, mivel magatartása nem valósított meg bűncselekményt, így tetten sem érhették. Véleménye szerint a bűncselekmény gyanújához nem elegendő, hogy egy adott magatartás formálisan kimerítse a Btk. valamely Különös részi tényállását. Hangsúlyozta, hogy
31. december 21-én már ismert volt az Emberi Jogok Európai Bíróságának a „Vajnai kontra Magyarország" ügyben hozott ítélete, így az intézkedő rendőrnek tudnia kellett arról, hogy az ő magatartása egyezmény konform, bűncselekmény. nem veszélyes a társadalomra, tehát nem Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában fenntartását, annak helyes indokai alapján. A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az eljárt bíróság a rendelkezésre álló adatok alapján a releváns tényállást feltárta és abból a vonatkozó jogszabályok helyes értelmezésével vonta le azt a következtetést, hogy az alperes határozata törvényes. Az Rtv.
32. § /1/ bekezdésének a/ pontja értelmében a rendőr a további intézkedés megtétele céljából elfogja és az illetékes hatóság elé állítja azt, akit szándékos bűncselekmény elkövetésén tetten értek. A Btk.
33. december 21-én hatályos 269/B. §-ának rendelkezése értelmében, aki horogkeresztet, SS-jelvényt, nyilaskeresztet, sarló-kalapácsot, ötágú vörös csillagot vagy ezeket ábrázoló jelképet terjeszt; nagy nyilvánosság előtt használ; közszemlére tesz, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétséget követ el, és pénzbüntetéssel büntetendő [/1/ bek.]. Nem büntethető az /1/ bekezdésben meghatározott cselekmény miatt, aki azt ismeretterjesztő, oktatási, tudományos, művészeti célból vagy a történelem, illetve a jelenkor eseményeiről szóló tájékoztatás céljából követi el [/2/ bek.]. Az /1/-/2/ bekezdés rendelkezései az államok hatályban lévő hivatalos jelképeire nem vonatkoznak [/3/ bek.]. Kétségtelen tény, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságának /továbbiakban: Bíróság/ felperes által hivatkozott ítélete szerint a magyar szabályozás sérti az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságok védelméről szóló Római Egyezmény véleménynyilvánítás szabadságára vonatkozó
34. cikkét, mivel nem számol azzal, hogy a vörös csillag nemcsak önkényuralmi rendszert reprezentáló jelkép, hanem a „tisztességesebb társadalomért küzdő nemzetközi munkásmozgalom", valamint több törvényes politikai párt jelképe is lehet. Kimondta továbbá a Bíróság azt is, hogy a jelkép többértelműsége miatt a tiltás túlzottan széles körű, és aggályos az is, hogy a szabályozás nem kívánja meg annak igazolását, hogy a jelkép használata ténylegesen önkényuralmi propagandának minősül. A fentiek alapján az eljárt bíróság a hatályos büntetőjogi szabályozást és a Bíróság ítéletének megállapításait helyesen értékelte, és megalapozottan jutott arra a következtetésre, hogy a felperes személyes meggyőződésének és belső indíttatásának vizsgálata, így annak felderítése, hogy a vörös csillag használatára önkényuralmi propaganda részeként került-e sor vagy sem, büntetőeljárás keretében a hatóság és nem a helyszínre kiérkező rendőr feladata. A büntetőjogilag kétes magatartást tanúsító - az önkényuralmi jelkép használatának alapos gyanúját felvető helyzetben lévő - felperessel szemben a tevékenység abbahagyására történő hatósági felhívás és a felperes szándékait feltáró büntetőeljárás megindítását célzó azonnali rendőri intézkedés az Rtv.
35. §-ának /1/ bekezdése szerint jogszerű volt. A rendőri intézkedés jogszerűségét nem befolyásolja, hogy a felperes tényleges szándékát feltáró büntetőeljárás eredményeként bűncselekmény elkövetését végül megállapítja-e a büntető bíróság, az intézkedő rendőrnek sem lehetősége, sem ideje nincs a cselekmény minden elemét érintő kérdések teljeskörű vizsgálatára, az intézkedés minősítése szempontjából elegendő, hogy az adott cselekmény minősülhetett a Btk. 269/B. §-ába ütköző cselekménynek, azaz a bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja fennállt. Az Egyezmény és a Btk. összhangjának megteremtése nem az intézkedő rendőr, hanem a jogalkotó feladata. A fenti okból a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott okból nem jogsértő, ezért azt a Polgári perrendtartásról szóló
36. évi III. törvény /a továbbiakban: Pp./
37. §-ának /3/ bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A sikertelen felülvizsgálattal élő felperes a Pp.
38. §-ának /1/ bekezdése folytán alkalmazandó Pp.
39. §-ának /1/ bekezdése alapján köteles megfizetni az alperesnek a felülvizsgálati eljárásban jogtanácsosi képviselettel felmerülő költségeket, és a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986./VI.26./ IM rendelet
40. §-ának /2/ bekezdése alapján köteles az illetékekről szóló
41. évi XCIII. törvény
42. §-ának /1/ bekezdése szerinti mértékű felülvizsgálati illeték viselésére. Budapest,
43. június
44. Bauer Jánosné dr. sk. a tanács elnöke, dr.Kovács András sk. előadó bíró, dr.Kovács Ákos sk. bíró