Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.257/2007/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Fővárosi Ítélőtábla a Lázár Ügyvédi Iroda (ügyvédi iroda címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a Dr. Dibáczi Zsuzsanna Ügyvédi Iroda (ügyvédi iroda címe) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen tisztességtelen piaci magatartás megállapítása iránt indított perében a Pest Megyei Bíróság
- március
- napján kelt 22.G.20.363/2006/
- számú ítélete ellen az alperes által benyújtott fellebbezés folytán meghozta az alábbi ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyja azzal, hogy mellőzi a felperes
- december
- napján lejárt kiadási jogára vonatkozó megállapítást, továbbá pontosítja, miszerint a perújítási eljárást nem az alperes, hanem Sz. L. kezdeményezte. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 15.000,(Tizenötezer) Ft másodfokú költséget. Megállapítja, hogy az alperes személyes illetékmentessége folytán le nem rótt 24.000,- (Huszonnégyezer) Ft fellebbezési eljárási illeték az állam terhén marad. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A fellebbezés elbírálása szempontjából irányadó tényállás szerint a felperes és az amerikai székhelyű C. W. Alapítvány (a továbbiakban Alapítvány) között
- március
- napján létrejött kiadói szerződéssel az Alapítvány mint a szerzői jog birtokosa átruházta a kiadóra, azaz a felperesre W. A. író (a továbbiakban a szerző) összes művei kiadásának és terjesztésének jogát. A szerződés felsorolta azon műveket, amelyekre az kiterjed. A szerződés
- pontja rögzítette, hogy a felperes elnyeri a szerződésben megjelölt művek magyar nyelven való kiadásának kizárólagos jogát, teljes vagy részleges román nyelvre való fordításának jogát
- december
- napjáig, valamint ezeknek a műveknek a terjesztési jogát egész Európa területén
- december
- napjáig. A szerződő felek a szerződést
- július 27-én kiegészítették, és akként rendelkeztek, hogy a szerződésben feltüntetett művek utánnyomása és forgalmazása - más rendelkezésig -
- december
- napjáig lehetséges. Sz. L. magánszemély szerzői felhasználói jog megsértésének megállapítása iránt pert indított az Alapítvány és társai ellen arra hivatkozással, hogy a szerző 1989-ben a műveinek kiadására vonatkozó vagyoni jogait reá átruházta, ebből következően utóbb azokról nem rendelkezhetett. A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság a folyamatban volt szerzői jogi perben a Pf.IV.24.512/2004/
- számú és az azt a felülvizsgálati eljárásban hatályában fenntartó Pfv.IV.21.909/2004/
- számú részítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és az Alapítvánnyal szemben előterjesztett keresetet elutasította. Indokolásában megállapította, hogy a szerző a szerzői jogait még életében az Alapítványra átruházhatta és az Alapítvány jogosult volt a szerző műveinek kiadására, illetőleg annak engedélyezésére, hogy a művek kiadását további személyek végezzék anélkül, hogy ez a másik jogtulajdonos jogait megsértené. A jogerős részítélet ellen perújítási eljárás van folyamatban a Fővárosi Bíróság előtt 22.P.630.622/
- szám alatt. Az alperes kiadói joga Sz. L.tól származik. Az alperes
- augusztusában, a vele üzleti kapcsolatban álló könyvkereskedők közül az I. Könyvesboltja, a K. , a G. Bt., a S. Kft., a P.K. Kft., a C. Könyvesbolt, a L. Könyvkereskedés, a M. K. Kft. és a P. Könyvesbolt számára a következő tartalmú levelet küldte: „A alperes neve Egyesület jogi képviselője már
- decemberében felhívta a figyelmet arra, hogy W. A. kiadói jogával kapcsolatosan perújítási eljárást kezdeményezett Sz. L., aki W. A. műveinek jogszerű felhasználója, s aki ezt a jogát a alperes neve Egyesületre átruházta. A perújítási eljárás oka az a megállapításunk volt, hogy nem W. A. aláírása szerepel a C. W. Alapítvány és W. A. közötti szerződésen, amely szerződésből a M., illetve a L. Kiadók joga ered. A Fővárosi Bíróság a perújítást elrendelte. Ebből a döntésből arra lehet következtetni, hogy a bíróság által kirendelt igazságügyi szakértő szakvéleménye alapján - ha az alátámasztja a perújításhoz csatolt szakvéleményeket megállapításra kerül az, hogy a C. W. Alapítványnak nincs jogszerű felhasználói joga. Ebből a várható ítéletből az is következik, hogy a kiadók, akik jogosultságukat az alapítványtól szerezték - jelen esetben a M. és a L. Kiadók -, jogosulatlan felhasználók lesznek, és kártérítési kötelezettségük keletkezik a jogszerű felhasználóval szemben." „Mindezen túl az is tény, hogy a felperes neve kiadási joga
- december 31-én lejárt, a forgalmazási joga pedig - következésképpen a L. Kiadó terjesztési joga is
- december 31-én lejár valamennyi W. A. művel kapcsolatosan. Erre a körülményre egyébként a kiadványaikban ők maguk is felhívják a figyelmet. (pl. a 2003-ban megjelentetett „Valaki tévedett" c. könyvben, lsd. melléklet). Ebből következik, hogy a M. és L. Kiadók által kiadott művek forgalmazását meg kell szüntetni. Fentiekre tekintettel felhívom a szíves figyelmét arra, aki továbbra is folytatja a jogszerűtlenül kiadott művek forgalmazását azzal szemben a jogszerű felhasználó kártérítési igénnyel fog élni. A K. Kiadó vitán felül jogtiszta W. A. életműsorozatával (lsd. melléklet) a továbbiakban is a rendelkezésükre állunk." A felperes a Pest Megyei Bírósághoz
- január 19-én benyújtott keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes a könyvkereskedőkhöz írt leveleivel megsértette elsődlegesen az
- évi LVII. törvény (Tpvt.)
- §-át, másodlagosan annak
- §-át. A levelekben valótlanul állította, hogy a felperes kiadói, illetve forgalmazói joga megszűnt, illetve a perújítással kapcsolatosan a tényállásból csak a versenytársára hátrányos mondatokat emelte ki, és ezáltal hamis képet alakított ki a kereskedők előtt a felperesi cég tevékenységéről. Az inkorrekt információk terjesztésével sértette, de legalábbis veszélyeztette a felperes jó hírnevét, amely alkalmas arra is, hogy a felperes üzleti partnereinek bizalmát megingassa, ezáltal súlyos zavarokat okozzon a felperes és a könyvkereskedők közötti üzleti kapcsolatokban. Az alperes az alapvető üzleti tisztesség követelményeinek nem megfelelő eljárásával a felperes hátrányára tisztességtelen előnyre tesz szert a könyvkereskedői piacon, amelynek következményeképpen a felperesnek anyagi kárt is okoz, illetve okozott. Jelen eljárásban a felperes kártérítési igényt azonban nem érvényesített. Kérte, hogy a bíróság állapítsa meg az alperesnek a Tpvt.
- és
- §-ába ütköző jogsértő magatartását, kötelezze az alperest a jogsértés abbahagyására és tiltsa el a további jogsértéstől, valamint kötelezze megfelelő elégtétel nyújtására akként, hogy két országos napilapban jelentessen meg fizetett hirdetést, amelyekben a bíróság ítéletének jogsértés tényét megállapító rendelkező részét közzéteszi. Kérte az alperes perköltségben való marasztalását. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. Arra hivatkozott, hogy a megküldött levelekben az alperes nem valótlanul állította, hogy a felperesnek mind a kiadási, mind a forgalmazási joga megszűnt, figyelemmel arra, hogy a levél megírásának időpontjában a felperesnek már csak utánnyomási joga volt. A felperes egyébként a korábbi kiadványaiban maga adott tájékoztatást arról, hogy kiadási joga
- december 31-ig, forgalmazási joga pedig
- december 31-ig van, a levelekben az alperes ezt csak idézte. Előadta azt is, hogy a levél megírását megelőzően felhívta a felperest, hogy igazolja az általa az Alapítvánnyal kötött szerződés hatályának meghosszabbítását azonban a felhívásnak a felperes - ígérete ellenére - nem tett eleget. Tény az is, hogy a felperesnek
- január 1-jét követően
- július 27ig, a szerződés kiegészítéséig bezárólag nem volt szerződéses felhatalmazása arra, hogy a szerző műveit kiadja, de még arra sem, hogy ezeket utánnyomással megjelentesse. Az alperes egyébként csak a rendelkezésére álló információkból vonhatta le a nagy részben helyes következtéseit, miszerint a felperes felhasználói jogosultsága több vonatkozásban megkérdőjelezhető. A levél perújítással kapcsolatos része vonatkozásában előadta, hogy tárgyszerűen tájékoztatta az ügyfeleit a perújítási kérelemről is, és e körben arra is hivatkozott, hogy korábban az alperes jogi képviselője már hasonló, jogilag teljesen megalapozott tájékoztatást adott a címzetteknek a szerző műveivel kapcsolatos kiadási jogokról. Mindezekből álláspontja szerint az következik, hogy az alperes nem közölt hamis tényeket a könyvkereskedőkkel, ezáltal a felperes személyi jogait nem sérthette meg, mivel a közöltek a valóságnak megfeleltek és az alperes magatartása az üzleti tisztesség követelményébe sem ütközött. Ezt az álláspontját támasztja alá az is, hogy a szerzői jogi törvény értelmében a könyvkereskedőknek még jóhiszemű magatartásuk esetén is kártérítést kell fizetniük a kiadói jogok megsértése esetén. Az alperes csak ezen károsodástól kívánta a könyvkereskedőket megóvni. Végül hangsúlyozta, hogy a felperest nem érte károsodás, mert a forgalma nem csökkent a hivatkozott levelek megírását követően sem. Az elsőfokú bíróság a
- március
- napján kelt 22.G.20.363/2006/
- számú ítéletében megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes jóhírnevét, amikor az I. Könyvesboltja, a K., a G. Bt., a S. Kft., a P.K. Kft., a C. Könyvesbolt, a L. Könyvesbolt, a M. K. Kft., végül a P. Könyvesbolt számára
- augusztusában küldött levelekben valótlanul azt állította, hogy a felperes kiadási joga
- december
- napján lejárt, forgalmazási joga pedig
- december
- napján lejár valamennyi W. A. művel kapcsolatosan, és ebből következően a felperes neve és a L. Kiadó által kiadott művek forgalmazását meg kell szüntetni; valamint akkor, amikor azt állította, hogy az alperes által kezdeményezett perújítási eljárás során várható ítéletből az következik, hogy azok a kiadók, aki a jogosultságukat a C. W. Alapítványtól szerezték - jelen esetben a felperes neve és a L. Kiadó - jogosulatlan felhasználók lesznek, és kártérítési kötelezettségük keletkezik a jogszerű felhasználóval szemben. Az elsőfokú bíróság eltiltotta az alperest attól, hogy a jövőben a fenti tartalmú közlést tartalmazó levelet vele üzleti kapcsolatban álló könyvforgalmazók számára eljuttasson. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül a saját költségén az ítélet rendelkező részét küldje meg a felsorolt könyvkereskedők számára. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Határozata indokolásában rögzítette, hogy azt vizsgálta, hogy az alperes által megírt levelek a megírás időpontjában valótlan tényeket tartalmaztak-e, illetve valós tényeket hamis színben tüntettek-e fel, és ezzel a versenytárs jóhírnevét vagy hitelképességét sértették-e. Megállapította a csatolt kiadói szerződésből és annak
- július
- napján kelt kiegészítéséből, hogy a felperes a szerződésben rögzített művek kiadásának és terjesztésének jogával
- december
- napjáig, míg terjesztésének jogával
- december
- napjáig rendelkezett. A kiegészítés értelmében pedig a szerződésben feltüntetett kiadványok tekintetében
- december
- napjáig utánnyomási és forgalmazási joggal rendelkezik. Ezért az alperes
- augusztus
- napján kelt levelében valótlanul állította azt, hogy a felperes forgalmazási joga
- december
- napján lejár. Rámutatott, hogy az alperes a levél megírása előtt hitelt érdemlően nem győződött meg arról, hogy a felperes felhasználói jogai mely időszakban állnak fenn. A per tárgyát képező levél valósan tartalmazza azt, hogy perújítási eljárás van folyamatban a Fővárosi Bíróság előtt és a kérelmet a bíróság érdemi tárgyalásra alkalmasnak ítélte, azonban azzal, hogy az alperes a levélben az eljárás eredményét, annak befejezése előtt, egyoldalúan oly módon valószínűsítette, hogy az a felperesre várhatóan terhes lesz, ezzel megsértette a felperes jóhírnevét. Az ily módon történő tájékoztatás a perben nem álló személyek felé olyan fenyegetés, amely alkalmas a felperes jogainak megsértésére. A levél azt sugalmazza, hogy az Alapítványnak - amelytől a felperes a kiadói jogát származtatja - nincs jogszerű felhasználói joga. Ezáltal az alperes megsértette a felperes terhére a Tpvt.
- §-át. Az elsőfokú bíróság a Tpvt.
- §
(1)bekezdés
- a)pontja alapján megállapította a jogsértést, a
- b)pont eltiltotta az alperest attól, hogy a jövőben ilyen tartalmú levelet küldjön a vele üzleti kapcsolatban álló könyvkereskedők számára, végül a
- c)pont alapján elégtétel adására oly módon kötelezte az alperest, hogy az ítélet rendelkező részét azon könyvkereskedők részére kell elküldenie, akiknek a 2005. augusztusi levelét is megküldte. Az elégtétel-adás körében utasította el ezt meghaladóan a felperes keresetét, mellőzve a két országos napilapban történő közzétételt, mert indokolatlannak látta, hogy az elégtétel adására nagyobb körben kerüljön sor, mint amilyen körben a jogsértő levet közölték. Az ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, amelyben annak megváltoztatását, és a felperes keresetének elutasítását, továbbá perköltségben való marasztalását kérte. Előadta, hogy az elsőfokú ítélet rendelkező része ténybeli tévedést tartalmaz, mert a perújítást nem az alperes, hanem a perben nem álló Sz. L. kezdeményezte. Egyebekben az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, de az abból levont jogi következtetése téves. A rendelkezésre álló szerződésekből ugyanis egyértelműen megállapítható, hogy a valóságnak megfelelően tartalmazza a sérelmezett levél azt, hogy a felperes kiadási joga 2004. december 31-én lejárt. Különösen igaz ez azért is, mert a szerző számos olyan művét adta ki és forgalmazta a felperes, amelyre soha nem volt sem kiadói, sem forgalmazói joga. Az a tény, hogy a felperes számos mű vonatkozásában nem rendelkezik felhasználói jogosultsággal, a bizonyítási eljárás során derült ki, mivel ekkor mutatta be a felperes a szerződéseket. Ez azonban az elsőfokú bíróságot nem befolyásolta a döntése meghozatalakor, holott ezzel az alperes egyértelműen bizonyította azt, hogy egyes művek vonatkozásában soha nem volt felhasználói jogosultsága a felperesnek, más művek vonatkozásában pedig a kiadói joga 2004. december 31én valóban megszűnt. Forgalmazási joggal 2005. január 1-je és június 27-e között pedig egyáltalán nem rendelkezett. Tévedett az elsőfokú bíróság amikor az alperes terhére rótta, hogy a kifogásolt levél megírása előtt hitelt érdemlően nem győződött meg arról, hogy a felperes felhasználói joga mely időszakban állt fenn. Ez az elvárása az elsőfokú bíróságnak teljesen életszerűtlen, mivel üzleti titokra való hivatkozás okán a felhasználási jogosultsággal rendelkező kiadók nem mutatják be a konkurens cégeknek a szerződésüket. Jelen esetben is csak ígéretet tett erre a felperes. Emiatt nem volt megfelelő eszköz arra, hogy hitelt érdemlő információt szerezzen az alperes a felperes felhasználói jogáról. Ugyanakkor nem értékelte az elsőfokú bíróság azt az alperesi magatartást, hogy az alperesi levélben foglalt állítást a felperes saját kiadványaiból merítette, és azt is megpróbálta megtudni, hogy kötöttek-e újabb szerződést a felek, de a felperes nem mutatta be a szerződés kiegészítést, holott ezzel a tevékenysége jogszerűségét igazolhatta volna. A perújítással kapcsolatos ítéleti indokolás pedig azért téves, mert az alperes a levélben a tényeknek megfelelően tájékoztatta ezzel kapcsolatosan a könyvforgalmazókat, és csak feltételes módban jelezte az esetleges pernyertességet és annak következményeit. A "várható ítélet" megfogalmazás egy folyamatban lévő perben semmiképpen sem minősül jóhírnév megsértésének vagy tisztességtelen piaci magatartásnak, különös tekintettel arra, hogy korábban jogi képviselő részéről részletes és szakmailag pontos tájékoztatást kaptak a címzettek. Erre figyelemmel az alperesi levél csak valós tényeket tartalmaz, mellyel nem valósítható meg a jóhírnévhez való jog megsértése, sem pedig a tisztességtelen piaci magatartás, mely utóbbi jogsértésre való utalást csak az ítélet indokolása tartalmaz. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú helybenhagyását kérte, annak helyes indokai alapján. bíróság ítéletének A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között bírálta felül, a Pp. 253. §
(3)bekezdése alapján. A fellebbezés érdemben nem alapos. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és érdemben helytálló jogi következtetéssel és megalapozott indokolással állapította meg az alperes Tpvt.
- §-ába ütköző tisztességtelen piaci magatartását és alkalmazta a keresetben kért további jogkövetkezményeket. Megalapozottan hivatkozott azonban az alperes a fellebbezésében arra, hogy a sérelmezett levelekben, az a kijelentés, hogy a felperes kiadási joga
- december 31-én lejárt, a levél megírásakor megfelelt a valóságnak, emiatt e tekintetben nem állapítható meg az alperes Tpvt.
- §-ába ütköző jogsértő magatartása. A Fővárosi Ítélőtábla ezért mellőzte az elsőfokú ítélet rendelkező részéből a felperes
- december
- napján lejárt kiadási jogára vonatkozó megállapítást. Rámutat e körben, hogy az elsőfokú bíróság az ítélete indokolásában már helyesen rögzítette, hogy az alperes a
- augusztus
- napján írt levelekben valótlan tényként a forgalmazási jog
- december 31.-i lejáratát állította, figyelemmel arra, hogy az eredeti kiadói szerződés kiegészítése szerint a forgalmazási jog
- december
- napjáig meghosszabbításra került. Alappal hivatkozott az alperes a fellebbezésében arra is, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének rendelkező része tévesen tartalmazza, hogy a szerzői jogi perben a perújítást az alperes kezdeményezte. A Fővárosi Ítélőtábla ezt a nyilvánvaló elírást az elsőfokú ítélet rendelkező részében kijavította, nem érintve az ügy érdemében hozott helytálló mérlegelésen alapuló, megalapozott döntést az alábbiak szerint. A felperes a keresetét a Tpvt.
- és
- §-aira alapította. Az elsőfokú bíróság az ítélete rendelkező részében azt állapította meg, hogy az alperes megsértette a felperes jóhírnevét, azaz a jogsértést a Tpvt.
- §-a alapján állapította meg. Az alperes a fellebbezésében arra is hivatkozott, hogy a Tpvt.
- §-ában megfogalmazott általános tilalomra való utalást csak az ítélet indokolása tartalmaz. A fellebbezésben hivatkozott utalás az elsőfokú bíróság ítéletének az indokolásában a jogszabály szövegének rögzítése, egyebekben az indokolás a Tpvt.
- §-ával nem foglalkozik, ezért az kiegészítésre szorul az alábbiak szerint. A bírói gyakorlat egységes abban a kérdésben, hogy ha a keresetben a felperes a Tpvt.
- §-ára, továbbá a 3-
- §-okban meghatározott valamely ún. típustényállásra is hivatkozik, a sérelmezett alperesi magatartást elsődlegesen a típustényállás alapján kell vizsgálni. Amennyiben azt - jelen esetben a Tpvt.
- §-ában megfogalmazott jóhírnév sértést - a sérelmezett magatartás megvalósítja, úgy a típustényállásba ütköző jogsértés megállapításának van helye. Ugyanezen magatartás tekintetében a Tpvt.
- §-ának megsértése már nem vizsgálható, de nincs is jelentősége. A jogalkotó a Tpvt.
- §-át, az ún. fejezeti klauzulát abból a megfontolásból alkotta meg a törvény magyarázata szerint, hogy azon tisztességtelen gazdasági tevékenységek esetén is megteremtse a szankcionálás lehetőségét, amelyek jellegüknél fogva nem sorolhatók egyetlen nevesített tényállás keretébe sem, vagy azokon valamiféle többletmagatartással túlmutatnak. Jelen esetben ezért a Tpvt.
- §-ára alapított felperesi igény elutasításának volt helye figyelemmel a Tpvt.
- §-ába ütköző alperesi jogsértő magatartás megállapítására. Az elsőfokú bíróságnak a helyt adó ítéleti rendelkezést meghaladó, keresetet elutasító döntése ezért helyesen a Tpvt. 2.§-ára alapított igény elutasítását is magában foglalja a fentiek értelmében, a jelen másodfokú határozatban írt indokok alapján. Végül a fellebbezésben foglaltakra tekintettel az alábbiakra mutat rá a másodfokú bíróság. Jelen kereset elbírálása szempontjából nincs jelentősége annak a ténynek, hogy a felperes
- január 1-je és július 27-e között rendelkezett-e, illetve milyen felhasználói jogosultsággal rendelkezett, mivel a leveleket az alperes ezt követően írta meg és küldte el a címzettekhez. Annak sincs jelen ügy szempontjából relevanciája, hogy egyes művek tekintetében megillette-e eredetileg a felperest a kiadás és forgalmazás joga, illetve jelenleg az utánnyomás és forgalmazás jogosultsága, ugyanis a sérelmezett levelek nem erről szóltak. Azok egyértelműen azt a valótlan tényt tartalmazták, hogy a felperest a szerző művei vonatkozásában
- december
- napját követően nem illeti meg forgalmazási jog, illetve a perújítással kapcsolatos közlés valós tényt tüntetett fel hamis színben, az elsőfokú bíróság helytálló értékelésének megfelelően. Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a fentiek szerint pontosított rendelkező résszel és kiegészített indokolással hagyta helyben a Pp.
- §
(2)bekezdése alapján. Az alperes a fellebbezés előterjesztésével egyidejűleg kérte annak megállapítását, hogy illetékmentesség illeti meg és csatolta az alapul szolgáló nyilatkozatot és nyilvántartásba vételi igazolást. Az elsőfokú bíróság az alperes részére - tévesen illetékfeljegyzési jogot engedélyezett a 16. sorszámú végzésével. A másodfokú bíróság megállapította, hogy az alperest az Itv. 5. §
(1)bekezdés d) pont alapján személyes illetékmentesség illeti meg. A fellebbezés nem vezetett eredményre, ezért a másodfokú bíróság a Pp. 239. §-a szerint alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte az alperest, hogy fizesse meg a felperesnek az ügyvédi munkadíjból álló másodfokú költségét, melynek mértékét a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(3)és
(5)bekezdései alapján mérlegeléssel állapította meg azzal, hogy az ügyvédi munkadíj az általános forgalmi adót tartalmazza. Az alperes pervesztessége folytán a személyes illetékmentességére tekintettel le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(1)bekezdése alapján az állam viseli. Budapest,
- év október
- napján álinkásné dr. Mika Ágnes sk. a tanács elnöke . Tibold Ágnes sk. előadó bíró . Molnár József sk. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő