← Magyarország

Bf.114/2009/47 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróág 5.Bf.114/2009/

  1. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a
  2. év február hó 11.,
  3. és március hó
  4. napján megtartott nyilvános fellebbezési tárgyaláson meghozta a következő ÍTÉLETET: A különösen nagy kárt okozó csalás bűntette és más bűncselekmények miatt az I. r. vádlott és társai ellen indult büntetőügyben a Heves Megyei Bíróság B.220/2008/
  5. számú ítéletét megváltoztatja. A távollevő az I. r. vádlottat az ellene 2 rendbeli felbujtóként, folytatólagosan elkövetett csalás bűntette (Btk. 318.§

(1)és
(7)bekezdés b/ pont) 1 rendbeli felbujtóként, folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntette (Btk. 310.§
(1)és
(4)bekezdés) és 6 rendbeli felbujtóként, folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége (Btk. 276.§ )miatt emelt vád alól felmenti. Az 1 rendbeli felbujtóként, folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettét (Btk. 310.§
(1)és
(4)bekezdés) 1 rendbeli felbújtóként, folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettének (Btk. 310.§
(1)és
(3)bekezdés) minősíti. A kiszabott börtönbüntetés tartamát 1 (egy) évre, a pénzmellékbüntetés összegét 800.000 (nyolcszázezer) forintra enyhíti. A szabadságvesztés végrehajtását 5 (öt) évi próbaidőre felfüggeszti. A halmazati büntetésre utalást és a közügyektől eltiltást mellőzi. A pénzmellékbüntetést meg nem fizetése esetén 8.000,- (nyolcezer) forintonként kell 1-1 napi szabadságvesztésre átváltoztatni. A II. r. vádlottat az ellene 2 rendbeli bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett csalás bűntette (Btk. 318.§
(1)
(7)bekezdés b/ pont) 1 rendbeli bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntette (Btk. 310.§
(1)és
(4)bekezdés) és 6 rendbeli bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége (Btk. 276.§ miatt emelt vád alól felmenti. Az 1 rendbeli bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettét (Btk. 310.§
(1)és
(4)bekezdés) 1 rendbeli bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettének (Btk. 310.§
(1)és
(3)bekezdés) minősíti. A kiszabott börtönbüntetés tartamát 6 (hat) hónapra, a pénzmellékbüntetés összegét 300.000 (háromszázezer) forintra enyhíti. A halmazati büntetésre utalást és a közügyektől eltiltást mellőzi. A szabadságvesztés végrehajtását 2 (kettő) évi próbaidőre felfüggeszti. A II. r. vádlottat előzetes mentesítésben részesíti. A pénzmellékbüntetést - meg nem fizetése esetén - 6000 (hatezer) forintonként kell 1-1 (egy-egy) napi szabadságvesztésre átváltoztatni. A III. r. vádlottat az ellene 1 rendbeli folytatólagosan elkövetett csalás bűntette (Btk. 318.§
(1)és
(7)bekezdés b/ pont), 1 rendbeli bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntette (Btk. 310.§
(1)és
(4)bekezdés) és 4 rendbeli folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége (Btk. 276. § miatt emelt vád alól felmenti. A IV. r. vádlottat az ellene 2 rendbeli bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett csalás bűntette (Btk. 318.§
(1)és
(7)bekezdés b/ pont), 1 rb. bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntette (Btk. 310.§
(1)és
(4)bekezdés) és 6 rendbeli folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége (Btk. 276.§) miatt emelt vád alól felmenti. Az V. r. vádlottat az ellene 2 rendbeli folytatólagosan elkövetett csalás bűntette (Btk. 318.§
(1)és
(7)bekezdés b/ pont) 1 rendbeli folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntette (Btk. 310.§
(1)és
(4)bekezdés) és 5 rendbeli folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége (Btk. 276.§) miatt emelt vád alól felmenti. Az 1 rendbeli folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettét (Btk. 310.§
(1)és
(4)bekezdés) 1 rendbeli folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettének (Btk. 310.§
(1)és
(3)bekezdés) minősíti. A kiszabott börtönbüntetés tartamát - a halmazati büntetésre utalás mellőzésével - 6 (hat) hónapra, a pénzmellékbüntetés összegét 500.000 (ötszázezer) forintra enyhíti. A szabadságvesztés végrehajtását 2 (kettő) évi próbaidőre felfüggeszti. A pénzmellékbüntetést meg nem fizetése esetén 5000 (ötezer) forintonként kell 1-1 (egy-egy) napi szabadságvesztésre átváltoztatni. A VII. r. vádlottat az ellene 1 rendbeli adócsalás bűntette (Btk. 310. §
(1)és
(3)bekezdés) és 1 rendbeli magánokirat-hamisítás vétsége (Btk. 276.§ ) miatt emelt vád alól felmenti. Az alapeljárásban felmerült összesen 2.941.877,- (kettőmilliókilencszáznegyvenegyezer-nyolcszázhetvenhét) forint bűnügyi költségből az I. r. vádlott külön 400.000 (négyszázezer) forintot, a II. r. vádlott külön 250.697 (kettőszázötvenezer-hatszázkilencvenhét) forintot, míg az V. r. vádlott külön 200.000 (kettőszázezer) forintot köteles az államnak megfizetni. Az ezt meghaladóan felmerült 2.091.180,- (kettőmillió-kilencvenegyezeregyszáznyolcvan) forint bűnügyi költséget az állam viseli. Megállapítja, hogy a megismételt elsőfokú eljárásban 182.168,(egyszáznyolcvankettőezer-egyszázhatvannyolc) forint bűnügyi költség merült fel. A megismételt másodfokú eljárás során felmerült összesen 2.585.503,- (kettőmillióötszáznyolcvanötezer-ötszázhárom) forint bűnügyi költséget az állam viseli. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Az ítélet ellen fellebbezésnek van helye. INDOKOLÁS: A Heves Megyei Bíróság a megismételt eljárás során az I.r.. vádlott bűnösségét 2 rendbeli felbujtóként, folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében (Btk. 318. §
(7)bekezdés b/ pont) 2 rendbeli felbujtóként, folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettében (Btk. 310. §
(4)bekezdés) 6 rendbeli felbujtóként, folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében (Btk.
  1. §) állapította meg. Ezért őt a bíróság halmazati büntetésül 3 évi 6 hónapi börtönre, 3 év közügyektől eltiltásra, és 4.000.000,- forint pénzmellékbüntetésre ítélte. Rendelkezett a pénzmellékbüntetés meg nem fizetése esetén annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról. Az II.r. vádlott bűnösségét 2 rendbeli bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében (Btk.
  2. §
(7)bekezdés b/ pont), 2 rendbeli bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettében (Btk. 310. §
(4)bekezdés) és 6 rendbeli bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében (Btk.
  1. §) állapította meg. Ezért őt a bíróság halmazati büntetésül 2 évi börtönre, 3 év közügyektől eltiltásra, és 2.000.000,- forint pénzmellékbüntetésre ítélte. A pénzmellékbüntetést, meg nem fizetése esetén 10.000,- forintonként rendelte szabadságvesztésre átváltoztatni. Ugyanakkor a megyei bíróság a II.r. vádlottat az ellene 1 rendbeli magánokirathamisítás vétsége (Btk.
  2. §) miatt emelt vád alól felmentette. A III.r. vádlottat bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében (Btk.
  3. §
(7)bekezdés b/ pont), bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettében (Btk. 310. §
(4)bekezdés) és 4 rendbeli folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében (Btk.
  1. §). Ezért őt a bíróság halmazati büntetésül 2 évi, végrehajtásában 4 évi próbaidőre felfüggesztett börtönre ítélte. A IV.r. vádlott bűnösségét 2 rendbeli bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében (Btk.
  2. §
(7)bekezdés b/ pont), bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettében (Btk. 310. §
(4)bekezdés) és 6 rendbeli folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében (Btk.
  1. §) állapította meg. Ezért őt a bíróság halmazati büntetésül 2 évi börtönre, és 1.500.000,- forint pénzmellékbüntetésre ítélte. A börtönbüntetés végrehajtását 5 évi próbaidőre felfüggesztette. Rendelkezett a kiszabott pénzmellékbüntetés meg nem fizetése esetére 10.000,- forintonként, annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról. Az V. r. vádlottat bűnösnek mondta ki 2 rendbeli folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében (Btk.
  2. §
(7)bekezdés b/ pont), 2 rendbeli folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettében (Btk. 310. §
(4)bekezdés) és 5 rendbeli folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében (Btk.
  1. §) Ezért őt a bíróság halmazati főbüntetésül 2 évi börtönre, mellékbüntetésül 500.000,forint pénzmellékbüntetésre ítélte. A börtönbüntetés végrehajtását 4 évi próbaidőre felfüggesztette. A kiszabott pénzmellékbüntetést meg nem fizetése esetén 10.000,- forintonként rendelte átváltoztatni szabadságvesztésre. A VII.r. vádlott bűnösségét adócsalás bűntettében (Btk.
  2. §
(3)bekezdés) és magánokirat-hamisítás vétségében (Btk.
  1. §) állapította meg. Ezért őt a bíróság halmazati büntetésül 500 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. Egy napi tétel összegét 1.500 forintban állapította meg. Rendelkezett az így kiszabott összesen 750.000 forint pénzbüntetés meg nem fizetése esetén az átváltoztatásról. Kötelezte a vádlottakat 2.850.697 forint bűnügyi költség egyetemleges megfizetésére. Megállapította, hogy a nyomozás során felmerült 91.180 forint, valamint a megismételt eljárásban felmerült bűnügyi költséget az állam viseli. Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész az I. r. és a II.r. vádlott terhére jelentett be fellebbezést a kiszabott szabadságvesztés tartamának súlyosítása és a II. r. vádlott esetében a könyvelői foglalkozástól eltiltás mellékbüntetés alkalmazása végett, míg ez utóbbi vádlott vonatkozásában a részfelmentést nem támadta. A vádlottak és védők közül az I. r. vádlott és védője, a II. r. vádlott és védője, a III. r. vádlott és védője, a IV. r. vádlott és védője valamint az V. r. vádlott és védője felmentésért, míg a VII. r. vádlott és védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért jelentettek be fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF. 148/2009/
  2. számú átiratában és képviselője a tárgyaláson a bejelentett fellebbezést fenntartotta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az eljárási szabályok és a hatályon kívül helyező végzésben foglalt iránymutatások betartásával folytatta le az eljárást. Ennek során az ügyben valamennyi releváns bizonyítékot beszerzett, azokat egyenként és összességében is részletesen, helyesen és okszerűen mérlegelte és a levont következtetései is helytállóak. Pontosan és irat hűen vázolta fel a vádlottak érdekeltségi körébe tartozó gazdasági társaságok személyi és vagyoni viszonyait, tevékenységi körét, vagyoni helyzetét és a működésük összes körülményét. Helytállóan állapította meg, hogy e gazdasági társaságok együttműködésének célja a jogosulatlan Áfa visszaigénylés illetve a befizetendő adó mértékének csökkentése volt. Okszerűen állapította meg a rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelése alapján, hogy a gazdasági társaságok tevékenysége fiktív volt, a gazdasági tevékenységek tényleges végrehajtására sem a pénzügyi fedezet, sem a tevékenység folytatásához szükséges létszám nem állt rendelkezésre. Mindezek alapján okszerűen vont következtetést a vádlottak bűnösségére és a cselekmények jogi minősítése is törvényes. A bűnösségi körülményeket az elsőfokú bíróság többségében helytállóan sorolta fel, azonban nem értékelte súlyosító körülményként a szervezett elkövetési módot és a hosszú időn keresztül történő elkövetést. A többszörös halmazat ellenére az enyhítőszakasz alkalmazásával kiszabott büntetés az I. r. és a II. r. vádlottak tekintetében eltúlzottan enyhe, így annak súlyosítása mindenképpen indokolt. Indítványozta továbbá az ügyészség, hogy az ítélőtábla a cselekmény jellegére tekintettel a II. r. vádlottat tiltsa el a könyvelői foglalkozás gyakorlásától. Ezen túlmenően az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. A vádlottak és a védők írásban is részletesen megindokolták a fellebbezésüket. Így az I. r. vádlott beadványában kiemelte, hogy a vádbeli gazdasági társaságok úgy működtek, mint egy cégcsoport, amelynek éppen az volt a lényege, hogy a tevékenységeket felosztották egymás között abból a célból, hogy a működésük eredményesebb legyen. Állította, hogy valós tevékenységet folytattak, amelynek a pénzügyi fedezete is meg volt. Az ugyanis, hogy valaki kölcsönből kezdi meg a tevékenysége finanszírozását, még nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem akar és nem fog tényleges tevékenységet folytatni. Vitatta az elsőfokú ítéletben rögzített tényállásnak azt a megállapítását, mely szerint a készpénzforgalom mögött valós pénzmozgás nem volt. Ennek cáfolatára több tanú vallomásából idézett, amelyekből éppen az ellenkező következtetések vonhatóak le. Kiemelte, hogy sem az APEH sem a VPOP nem vitatta, hogy a Kft.
  3. szőlőt vásárolt és abból bort készített, és a többi Kft. tekintetében sem tett olyan megállapítást, hogy azok fantom cégek lettek volna, amelyek gazdasági tevékenységet nem folytattak. Utalt arra is, hogy az APEH 40 millió forintot tartott vissza, azt nem fizette ki a részükre, ezért komoly pénzzavarba került a Kft. Kiemelte, hogy magában a marasztaló első fokú ítéletben is megtalálhatóak azok a ténymegállapítások, amelyek az ügyletek „fiktív" voltát cáfolják, hiszen a tényállásban és az indokolásban is számtalan helyen tartalmazza az ítélet, hogy a „felvásárolt szőlő és az elkészített bor nem hagyta el a telephelyet". E körben kiemelte, hogy az első fokú ítéletben megállapítottakkal szemben a Fővárosi Ítélőtábla ítélete is bizonyíték arra, hogy valós tevékenységet folytattak, hiszen ez a határozat megállapította azt, hogy az 50 ezer mázsa szőlő vásárlására vonatkozó ügylet nem volt színlelt, ezért nem semmis. Az I.r. vádlott az egyes vádpontokhoz és az egyes vádpontokra vonatkozó bizonyítékok mérlegeléséhez fűzött cáfoló és kritikai megjegyzései után végül indítványozta, hogy az ítélőtábla az ellene emelt vádak alól mentse fel, mert a cselekményeket nem követte el. Az I. r. vádlott védője ugyancsak a fiktív ügyletekre vonatkozó megállapításokat támadta. Álláspontja szerint erre vonatkozóan ellentmondásos és logikátlan megállapítások találhatóak az ítéletben, amelyek közül több éppen a szőlő és a bor meglétét, a feldolgozás tényleges megtörténtét, és az ebből származó jövedelmet igazolja. Kiemelte, hogy a szakértői vélemények lényegében elismerték, hogy a gazdasági társaságok jelentős forgalmat bonyolítottak le egymás között. Ő is kifogásolta azt a megállapítást, amely szerint tényleges pénzmozgás nem volt a pénzügyi tranzakciók mögött, hiszen ezt több bizonyíték, tanúvallomás cáfolja. Hangsúlyozta, hogy a számlák formai hibái nem teszik a mögöttük lévő egyes ügyleteket meg nem történtté és nem is bizonyítják, az adócsalás tényét. Kiemelte továbbá, hogy a bíróság álláspontja azért is vitatható, mert a vádbeli időszakban az APEH az egyes számlákat vizsgálta és érdemi, az ügyletet megkérdőjelező kifogást nem talált. Ez pedig alapvetően megkérdőjelezi az ügyletek fiktív voltát. Ezen túlmenően a védő az egyes vádpontokhoz is megjegyzéseket fűzött, kifogásainak lényege a fentiekhez kapcsolható. A II. r. vádlott ugyancsak írásban indokolta meg a bejelentett fellebbezését. Ebben kifejtette, hogy mindig csak utasításra dolgozott, számla nélkül semmit nem állított be a könyvelésbe. Elismerte, hogy a vádban szereplő számlák alaki hibában szenvedtek ugyan, de hangsúlyozta, hogy ez a „ javítható" kategóriába tartozó hibának számít és semmiképpen nem nyújt alapot olyan következtetés levonására, hogy a számla mögött lévő gazdasági esemény nem történt meg. Hangsúlyozta, hogy önálló döntési joga nem volt, véleményét nem kérték ki és valójában nem is volt mód arra, hogy a könyvelést végző személyek a tényleges történésekbe belelássanak. Azt azonban látták, hogy volt szőlő, jöttek a teherautók, volt must, majd bor, nyilvánvaló volt, hogy folyik a termelés. Előadása szerint a Kft.
  4. eladása után könyvelési anyag hiányában nem is volt lehetősége az adóbevallást elkészíteni, annál is inkább mert az új tulajdonosokkal kapcsolata nem volt, továbbmenően pedig álláspontja szerint ez már nem az ő feladata volt. A CB jelű számlákkal kapcsolatosan azzal érvelt, hogy az APEH elvitte a számlatömböket, hiába kérték nem adta vissza az üreseket sem, így újat kellett venni és ez okozta a problémát. Adócsalásra azonban nem került sor, hiszen csak az egyik számlacsoportot használták fel az adóbevallás elkészítéséhez. A II.r.vádlott is kiemelte, hogy a pénzmozgások mögött ténylegesen volt pénz, erre több bizonyíték utal. Végezetül utalt arra, hogy két gyermekét és beteg édesanyját kell eltartania, kevés pénzből élnek, ami egyáltalán nem azt erősíti, hogy a vádbeli cselekményeket elkövette volna, hiszen akkor ez az életszínvonalukon is látszana. A II. r. vádlott védője ugyancsak írásban indokolta meg a fellebbezését. Beadványának középpontjában az az érvelés áll, hogy a II. r. vádlottal szemben emelt vád nem felel meg a törvényes vád követelményének. A II. r. vádlottal szemben emelt vádat a vádirati tényállás többszöri módosítása ugyanis nem érintette, így irányadónak a B.1492/2001/
  5. számú vádirat tényállását kell tekinteni. Ebben az szerepel, hogy a II. r. vádlott azzal, hogy a vádbeli gazdasági társaságok könyvelését irányította, összehangolta, adóbevallásaikat elkészítette tevőlegesen közreműködött abban, hogy a cégek Áfát igényeljenek vissza jogtalanul, illetve adófizetési kötelezettségüket csökkentsék. Ezzel szemben az ítéleti tényállás szerint az I. r. vádlott utasítására a II. r. vádlott az adóigazgatási azonosításra alkalmatlan számlákat a Kft.
  6. könyvelésébe beállította azért, hogy ezzel a Kft. az adófizetési kötelezettségét jogosulatlanul csökkentse. A II.r. vádlottnak mint könyvelőnek a banki tranzakcióról tudomása volt, jelen volt a fiktív kölcsönügyletek fiktív bizonylatolásánál, tudta, hogy nem létező kölcsönügyletekről állít ki bizonylatot. Kiemelte a védő, hogy a vádirati tényállásban nem szerepelt, hogy a II. r. vádlottnak tudomása volt arról, hogy a számlák és a kölcsönügyletek fiktívek voltak, nem szerepel az sem, hogy a II. r. vádlott azért állította be a könyvelésbe a számlákat hogy a Kft. adófizetési kötelezettségét jogosulatlanul csökkentse. Hiányzik tehát a vádiratból a II.r. vádlottra vonatkozóan a szándékos és célzatos magatartás körülírása, ami a vád szerinti minősítés megállapításához nélkülözhetetlen. Álláspontja szerint tehát a bíróság túlterjeszkedett a vádirati tényálláson, és a vád keretein is. Ez pedig egyben azt is jelenti, hogy a Be. 2.§
(2)bekezdésében írt feltételeknek a vád nem felel meg, mert nem szerepel benne a II. r. vádlott pontosan körül írt és büntető törvénykönyvbe ütköző magatartásának leírása. A másodfokú bíróság a később részletesen kifejtett indokok alapján az ügyben tárgyalást tűzött ki. Az I. r. vádlott az elsőfokú határozat kihirdetését követően ismeretlen helyre távozott, felkutatására tett intézkedések eredménytelenek voltak. Így az I. r. vádlott tekintetében - ügyészi indítványra - a másodfokú bíróság áttért a Be. XXV. Fejezetében szabályozott eljárásra. A III. r. és a IV. r. vádlottak a kitűzött tárgyaláson szabályszerű idézés ellenére nem jelentek meg. Mindkét vádlott bejelentette, hogy a tárgyaláson nem kívánnak részt venni, illetőleg az is megállapítható, hogy a terhükre nem jelentettek be fellebbezést. Így a Be. 365.§
(1)bekezdése alapján távollétükben a tárgyalás megtartható volt. A másodfokú tárgyaláson lefolytatott bizonyítási eljárást követően az ügyész a perbeszédében az írásban benyújtott indítványát fenntartotta. Ezen túlmenően kiemelte, hogy a szakértők közül szakértő
  1. álláspontja szerint a Kft. 1-nek sem eszközei, sem alkalmazottai nem voltak ahhoz, hogy a könyvelésben rögzített gazdasági eseményeket ténylegesen végrehajthassák. Utalt szakértő
  2. azon nyilatkozataira, hogy a felvásárlási jegyek dátumai alapján kizártnak tartható, hogy az 5000 tonna szőlő ténylegesen meg volt
  3. szeptember 30-án. Ezt alátámasztotta szakértő
  4. véleménye is, de lényegében ennek nem mondott ellent a másodfokú bíróság által beszerzett szakvélemény megállapítása sem, hiszen a szakértők megállapítása szerint a szőlő létét sem igazolni sem cáfolni nem lehetett szakértői eszközökkel. Hasonló megállapítások tehetőek a pénzmozgások és a kölcsönügyletek tekintetében is. Összességében az ügyészi álláspont szerint az elsőfokú bíróság által rögzített tényállás megalapozott, annak cáfolatára nem került sor a másodfokú eljárásban sem, így okszerűen állapította meg az elsőfokú bíróság a vádlottak bűnösségét. A cselekmények jogi minősítése törvényes, azonban a kiszabott büntetések az I. r. és a II.r.vádlottak tekintetében nem alkalmasak a büntetési célok elérésére, ezért annak súlyosítása indokolt. Emellett pedig szükséges a II. r. vádlottal szemben a könyvelői foglalkozástól történő eltiltás kiszabása is. Az I. r. vádlott védője perbeszédében elsődlegesen bűncselekmény hiányában, másodlagosan bizonyítottság hiányában indítványozta az I.r.vádlott felmentését. Harmadlagos indítványként pedig a törvényi minimumban meghatározott és a legrövidebb időtartamra felfüggesztett szabadságvesztés kiszabására tett indítványt arra az esetre, ha a másodfokú bíróság a védelem álláspontjával szemben az I. r. vádlott bűnösségét megállapítaná. Érvelése szerint a lefolytatott bizonyítási eljárás során nem nyert bizonyítást, hogy a vádlottak a bűncselekményeket elkövették. Hangsúlyozta, hogy az akkor hatályos jogszabályok (
  5. évi XCI. törvény,
  6. évi XVIII. Törvény) szerint semmi olyat nem követtek el, amit a jogszabályok kifejezetten megtiltottak volna. Igazolja a bor létét, hogy a moratórium ideje alatt a fokozott hatósági ellenőrzések alkalmával a borral kapcsolatos, és egyben a származását is igazoló nyilvántartásokat fel kellett mutatni, és azokat ellenőrizték. A borral kapcsolatos mennyiségi eltérésre megfelelő magyarázatot ad a 21/2000.(V.18)FVM-PM. rendeletben szabályozott veszteségnormákkal kapcsolatos rendelkezés, hisz a hiány nem volt több mint a megengedett 7 % veszteség. Súlyos hiányossága volt a nyomozásnak, hogy a KNYHZ-t, annak adat tartalmát nem vizsgálta, pedig ez a borral kapcsolatosan a legfontosabb bizonylat. Kiemelte, hogyha ténylegesen adócsalás lett volna a vádlottak célja, akkor nyilvánvalóan nem követik el azt az alapvető hibát, hogy az adóbevallásokat késedelmesen nyújtják be, és ezzel felhívják magukra a figyelmet, hanem pontosan, határidőre teljesítik azt. A szőlőfelvásárlás tényét az APEH elfogadta, az ehhez kapcsolódó hozamszámítás sem esett kifogás alá. Hangsúlyozta, hogy a bor létéről a VPOP megkapta az igazolásokat, azokat nem kifogásolta, így érthetetlen az elsőfokú ítélet ezzel kapcsolatos ténymegállapítása is. A védő álláspontja szerint nem nyert bizonyítást, hogy a készpénzforgalom mögött nem volt ténylegesen pénzmozgás. Ezzel kapcsolatosan kiemelte, hogy az APEH vagyonosodási vizsgálatot folytatott az I. r. vádlottal szemben és az nyert bizonyítást, hogy volt vagyona, és volt pénz a Kft. működtetésére is. A bizonylatok hiányosságával kapcsolatosan utalt arra, hogy az APEH akkor járt volna helyesen el, ha mulasztási bírságot szab ki, mert ezzel elejét vehette volna a további hiányosságoknak, de ezzel a jogával nem élt. A borkészlet meglétével kapcsolatosan kiemelte az akkor hatályos 32/
  7. és a 71/
  8. APEH állásfoglalásokat, amelyek szerint ez kizárólag számviteli kérdés. Utalt arra is, hogy 70 km-s távolságon belül nem volt kötelező a borkísérő okmány kiállítása sem és figyelmen kívül maradt, hogy jelen ügyben adóraktárak közötti forgalomról volt szó, amely egészen más bizonylatolási rendszert követel meg. Ezzel kapcsolatosan a nyomozás során a szakértők egyáltalán nem nyilatkoztak, ennek vizsgálata elmaradt. Összességében álláspontja szerint a vádlottak bűnösségének bizonyítása nem történt meg, ezért az I. r. vádlott felmentésére tett indítványt. A II. r. vádlott védője perbeszédében a Be. 6.§
(3)bekezdésének a) pontja szerinti bűncselekmény hiányában történő felmentést indítványozta. A Be. 2.§
(2)bekezdése egyértelműen meghatározza ugyanis, hogy mikor törvényes a vád, és mikor nem. Annak van döntő jelentősége, hogy a vádiratban pontosan körülírt magatartás miatt kell folynia az eljárásnak, olyan cselekmény miatt, amely a Btk.-ba ütközik. További feltétel azonban, hogy a vádnak a tudattartalomra is utalnia kell, de jelen vádiratban sem az egyik, sem a másik nem szerepel. Ezzel kapcsolatosan az írásbeli beadványát fenntartotta. Másodlagosan a Be. 6.§
(3)bekezdés b./ pontja alapján indítványozta a II. r. vádlott felmentését a másodfokú eljárásban lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként. Kiemelte, hogy bár szakértő
  1. szakértőasszony a másodfokú tárgyaláson az új szakvélemény megállapításaival egyetértett csakúgy, mint szakértő
  2. úr, azonban a nyomozati eljárás során nem ezt írták le. Az öt szakértő egybehangzó nyilatkozatára figyelemmel a másodfokon beszerzett szakvéleményt kell irányadónak tekinteni, és ennek alapján csak a II. r. vádlott felmentésének lehet helye. Kiemelte ezen túlmenően, hogy a II. r. vádlott szerepét életszerűen, a maga helyén kell értékelni. A II. r. vádlott, mint könyvelő megkapta az iratokat, özönlöttek a beszállítók, tette a dolgát. A számviteli fegyelmet megsértette ugyan, de azt nem lehet bizonyítani, hogy tettesként vagy részesként célzatosan részt vett volna a bűncselekmény elkövetésében. Örült, hogy van munkája, és továbbra is szeretné azt gyakorolni, hisz három eltartottról kell gondoskodnia. A védő harmadlagos indítványt nem terjesztett elő, ugyanakkor álláspontja szerint a kiszabott szabadságvesztés felfüggesztésére lehetőség van abban az esetben is, ha a másodfokú bíróság a II.r. vádlott bűnösségét megállapítja. Ezt kívánná a belső arányosság is, hisz cselekvősége a III. r. vádlott cselekményével összevethető és ahhoz igazítható. Ezért a foglalkozásától eltiltani sem indokolt, hisz 30 éve könyvelő, soha nem volt olyan szabálytalansága, vagy hanyagsága, amelynek akár fegyelmi felelősségre vonás lett volna az eredménye. A II. r. vádlott felszólalásában ártatlanságát hangsúlyozta. Előadta továbbá, hogy gerincsérvvel rendszeres orvosi kezelésre jár. A III.r, a IV. r. és az V. r. vádlott védője perbeszédében kiemelte, hogy a II. r. vádlott másodfokú tárgyaláson tett vallomása a védencei büntetőjogi felelőssége szempontjából alapvető jelentőséggel bír. A II. r. vádlott elmondta ugyanis, hogy az általa lekönyvelt bizonylatok kb. 80%-át az I. r. vádlott adta át a részére, és talán 20% volt az, amit a többi ügyvezetőtől kapott. Ez az előadása azonban olyan újdonság, amely perdöntő akkor, ha a felmentésre irányuló indítványnak a bíróság nem adna helyt. Kiemelte a védő, hogy ebből a szempontból ugyanis soha senki nem vizsgálta a jelen eljárásban azt, hogy az egyes Áfa-elszámolásokkal kapcsolatos bizonylatokat ki írta alá, hisz ebből lehetne kétséget kizáróan következtetni arra, hogy ki tudott arról, hogy ezek a bizonylatok az Áfa elszámolása körében felhasználásra kerülnek a későbbiekben. Ezért kiemelt jelentőséggel bír az a tény, hogy a gazdasági társaságok által kibocsátott és befogadott bizonylatokról az aláírás hiányzik, és azt sem lehet tudni, hogy ki töltötte ki azokat. Hangsúlyozta, hogy azt sem vizsgálta senki, hogy az egyes adóbevallásokat ki írta alá ténylegesen. A II.r. vádlott a hiányos bizonylatokat lekönyvelte, az Áfa-bevallásokat elkészítette, ám ezeket a bizonylatokat az ügyvezetők nem írták alá, és az adóbevallások ezeknek a hiányos bizonylatoknak az alapján kerültek az adóhivatalba, miközben azt senki sem tudja, hogy kinek az aláírása volt a bevallásokon. Hangsúlyozta, hogy nem volt tilos átutalás helyett készpénzben teljesíteni a fizetéseket, és az sem, hogy a befizetett összeget azonnal fel is vette. Abban az időben nem volt ritka, hogy nagy mennyiségű készpénz cserélt gazdát akár a búzaföld mellett. A másodfokú tárgyaláson meghallgatott valamennyi szakértő elismerte, hogy a társaságok gazdasági tevékenységet folytattak. Hangsúlyozta, hogy különös módon az első fokú bíróság kizárólag a vádlottak terhére szóló bizonyítékokat értékelte és nem elemezte azokat a bizonyítékokat, amelyek a vádlottak védekezését támasztották alá, ami pedig súlyos megsértése a mérlegelési és indokolási kötelezettségnek. Végezetül hangsúlyozta azt is, hogy 5 millió kg szőlőből kb. 150 kamion bor állítható elő, ami olyan hatalmas mennyiség, hogy ilyen mennyiségű áru hiánya, „fantomként" való létezése nem kerülheti el az abban az időben egyébként is sűrűbb ellenőrzés során a hatóságok figyelmét. Mindezekre tekintettel elsősorban bűncselekmény hiányában, másodsorban bebizonyítottság hiányában indítványozta a védenceinek felmentését. Harmadlagosan indítványozta, hogy az első fokú ítéletet a másodfokú bíróság helyezze hatályon kívül, és a megismételt eljárásban írja elő annak részletes vizsgálatát, hogy az adóbevallások elkészítéséhez szükséges bizonylatok aláírásának, kitöltésének melyek voltak a pontos körülményei. Az V. r. vádlott felszólalásában előadta, hogy jelenleg a Cég 1-nél dolgozik, havi jövedelme 120.000 forint. A VII. r. vádlott védője hangsúlyozta, hogy a VII.r. vádlott később vette meg a számlatömböt, mint, ami a számlán keltezésként fel lett tüntetve. Kétségtelen, hogy ezért ez hibás számla, de ez nem egyenlő a fiktivitással. A vádlott cége szabadforgalomban is értékesített bort, azzal kereskedett. Mivel az általa vásárolt bor a Kft.
  3. adóraktárában volt, nyilvánvaló az is, hogy ezekkel a gazdasági társaságokkal volt kapcsolata. Az összes forgalma elérte az 1 millió 700 ezer litert, amelyből, csak 300 ezer litert érint a vád. A leglényegesebb azonban álláspontja szerint, hogy a számlatömb későbbi vásárlásának tényéről, csak a számla kibocsátójának lehetett tudomása, ahhoz a befogadónak semmi köze. Éppen ezért megalapozatlan, hogy emiatt a VII. r. vádlottat elítéljék. Mivel álláspontja szerint a VII. r. vádlott bűnössége nem nyert bizonyítást, ezért felmentését indítványozta. Másodlagosan előterjesztett kérelmében a kiszabott pénzbüntetés jelentős enyhítését indítványozta, kiemelve, hogy a kiszabott pénzbüntetés összege a VII. r. vádlott egy éves jövedelme. A VII. r. vádlott felszólalásában előadta, hogy jelenlegi jövedelme 70.500 forint. Egyebekben csatlakozott a védője által előadottakhoz. A bejelentett fellebbezések közül a vádlotti és védői fellebbezések bizonyultak eredményesnek. A kétirányú fellebbezéssel megtámadott elsőfokú ítéletet a Be. 348.§
(1)bekezdése alapján az ítélőtábla az azt megelőző eljárással együtt teljes terjedelmében bírálta felül. Ennek során elsődlegesen megvizsgálta a II. r. vádlott védőjének a vád törvényességével kapcsolatos érvelését és megállapította, hogy a védői okfejtés nem helytálló. Kétségtelen, hogy a vádirati tényállásban a II. r. vádlottra vonatkozóan kifejezetten nem szerepel olyan megállapítás, hogy tudott a fiktív ügyletekről, és így a lekönyvelt számlák valótlan tartalmáról. Mindössze azt tartalmazza a vádirat, hogy a II. r. vádlott irányította, összehangolta a cégek könyvelését, a számlák és bizonylatok kiállítását és így tevőlegesen közreműködött abban, hogy a cégek Áfát igényeljenek vissza jogtalanul. A Be. 605. §
(2)bekezdése értelmében a büntetőeljárási törvény hatálybalépésekor folyamatban levő büntetőeljárásban az azt megelőzően, a korábbi jogszabály szerint végzett eljárási cselekmény akkor is érvényes, ha ezt a törvény másképp szabályozta. A Be. 2.§
(2)bekezdését érintő törvénymódosítás - a
  1. évi LI. törvény 1.§-a
  2. év július hó
  3. napján lépett hatályba. Az előzőekre figyelemmel az ítélőtáblának abban kellett állást foglalnia, hogy az említett törvénymódosítás előtt
  4. július
  5. napján benyújtott vádirat az akkor hatályos büntetőeljárási törvénynek megfelel-e, alapul szolgálhat-e a II. r. vádlottal szembeni bírósági eljárás lefolytatására. Az ítélőtábla e körben úgy foglalt állást, hogy az Egri Városi Ügyészség B.1492/2001/
  6. számú vádirata a benyújtásának időpontjában a II. r. vádlott tekintetében megfelelt az akkor hatályos büntetőeljárási törvény, illetve az akkor irányadó bírói gyakorlat által elvártaknak, bár nem vitásan lényeges körülmények vonatkozásában nem írta le pontosan a II. r. vádlott cselekményeit, és nem jelölte meg azokat a számlákat, okiratokat, illetve körülményeket, amelyhez a vád tárgyává tett adócsalások konkrétan kapcsolhatók. Ugyanakkor a vádirat a II. r. vádlottra vonatkozó tényállást megelőzően részletesen leírja a fiktív kölcsön ügyleteket. Tartalmazza, hogy a Kft.
  7. ténylegesen nem végzett gazdasági tevékenységet, feladata az volt, hogy számlákat bocsásson ki és fogadjon be a „az I. r. vádlott" cégektől, illetve hogy a Kft.
  8. tevékenységét a Kft.
  9. nevében dokumentálják. Ilyen körülmények között pedig a „jogosulatlan" Áfa visszaigénylésre illetve az adófizetés mértékének csökkentésében való tevékeny közreműködésre történő utalás alapján kiolvasható a vádiratból a II. r. vádlott vád tárgyává tett tevékenysége (BH.2007.78; BH.2007.38.). Ezért az ítélőtábla álláspontja szerint a II. r. vádlott védőjének a vád törvényességével kapcsolatos érvelése nem foghat helyt. A felülbírálat során észlelte az ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság bár követte a megismételt eljárás során a hatályon kívül helyező határozat előírásait, és eljárása során a Be. szabályait döntően betartotta ugyan, azonban kisebb eljárási szabályt vétett, amikor nem tette tárgyalás anyagává a Fővárosi Ítélőtábla 10.GF.41.535/2003/
  10. számú határozatát. Az is megállapítható, hogy ennek mellőzését határozatában meg sem indokolta, annak ellenére, hogy erre vonatkozóan az I. r. vádlott és védője is indítványt terjesztett elő, mivel a védekezésük lényeges részét képezte annak igazolása, hogy az 5 millió kg szőlő felvásárlása ténylegesen megtörtént. Ezen túlmenően a tárgyalás előkészítése során a bírósághoz érkezett a II. r. vádlott írásbeli beadványa, amelyben előadta, hogy a másodfokú eljárás során részletes vallomást kíván tenni. A II. r. vádlott, mint a vádbeli cégek könyvelésének irányítója ugyanis, nyilvánvalóan valamennyi vádlottal kapcsolatban állt, szerepe igen jelentősnek mondható az ügyben, így vallomásának esetleges tartalma nem kizárható módon szükségessé tehette a többi vádlottal történő szembesítését is. Ugyancsak még a tárgyalás előtti szakaszban döntött az ítélőtábla új igazságügyi adó- és könyvszakértői vélemény beszerzéséről is. A szakvélemény beszerzését az indokolta, hogy bár az alapeljárások során három szakvélemény készült és azok kiegészítésére is sor került, azonban e szakvélemények annak ellenére, hogy csak a vád egy-egy részcselekményét vizsgálták, olyan általános ténymegállapításokat tettek és olyan következtetéseket is levontak az egyes gazdasági társaságokra, azok tevékenységére és a közöttük fennálló együttműködésre vonatkozóan, amelyek a szakvéleményben rögzítettekből nem következtek. Ekként a rendelkezésre álló iratok tartalmával részben ellentétben álltak és mindezen túlmenően hiányzott az APEH és a VPOP vizsgálati anyagainak és határozatainak a részletes feldolgozása is. Az is megállapítható volt, hogy éppen e szakvélemények alapján az elsőfokú ítélet az egyes cégek működésére vonatkozóan önellentmondásos ténymegállapításokat tett hol az egyik, hol pedig a másik illetve harmadik szakvélemény adataira hivatkozva. E megállapítások egymással és több esetben az elsőfokú bíróság által levont következtetésekkel is ellentétben álltak. A másodfokú bíróság az újabb szakvélemény elkészítésére szakértő
  11. igazságügyi adó-, járulék-, könyv-, pénz- és tőkepiaci szakértőt, valamint szakértő
  12. igazságügyi adószakértőt rendelte ki. A fent kifejtettek indokolták tehát, hogy a másodfokú bíróság a Be. 353.§
(1)és
(2)bekezdése illetve a Be. 363.§
(2)bekezdés b) pontja alapján tárgyalást tűzött ki és bizonyítás felvételét rendelte el. A tárgyaláson meghallgatta a II. r. vádlottat, a Be. 301.§
(3)bekezdése alapján ismertette a Fővárosi Ítélőtábla 10.GF.41.535/2003/
  1. számú határozatát, ismertette a beszerzett könyvszakértői véleményt, az alapeljárásban már szakvéleményt adó szakértő 1., szakértő 2., szakértő
  2. és szakértő
  3. igazságügyi szakértők jelenlétében hallgatta meg szakértő
  4. és szakértő
  5. szakértőket, hogy a szakvélemények között fellelhető különbségek, ellentmondások okát tisztázza, illetve azokat feloldja. A II. r. vádlott az időközben az ítélőtáblához eljuttatott beadványában írtakkal lényegében azonos tartalmú vallomást tett. Elismerte, hogy utasításra cselekedett, elismerte, hogy a könyveléseket részben ő végezte, részben irányította, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a számlák fiktív voltáról nem volt és nem is lehetett tudomása, mert a konkrét ügyekbe nem avatkozott bele, azokat teljes terjedelmében nem látta át, arra pedig végképp nem volt lehetősége, hogy a gazdasági ügyleteket felülbírálja. Az I. r. vádlott utasítására végezte a többi cég könyvelését is, a könyvelési anyagot többségében ugyancsak az I.r. vádlottól kapta, de hozott számlákat a többi ügyvezető is. Határozottan állította, hogy látta a szőlőt, a teherautókat, a feldolgozás folyamatát, vagyis, azt hogy a telepen folyt munka, de a konkrét részletekről nem volt tudomása. Kiemelte, hogy a számlák hiányosságait szóvá tette ugyan az I. r. vádlottnak, aki azonban ezzel nem törődött, hanem utasította őt, hogy a könyvelést végezze el. Szüksége volt a pénzre, a munkahelyre, ezért nem tehetett mást, mint azt, hogy teljesítette az utasításokat. Kiemelte, hogy a jövedéki termékkel kapcsolatos nyilvántartásokat nem ő végezte, hanem egy kifejezetten erre a munkára felvett személy. A másodfokú bíróság az II. r. vádlottnak a fenti védekezését nem fogadta el. A másodfokú bíróság elöljáróban csak annyit rögzít, hogy a II.r. vádlottnak az egyes bűncselekmények alóli felmentésének indoka nem a másodfokú eljárás során előterjesztett fenti védekezése volt. A másodfokú bíróság szakértő
  6. és szakértő
  7. adó- és könyvszakértőket, szakértő 1., szakértő 2., szakértő 5 és szakértő
  8. igazságügyi könyvszakértők jelenlétében hallgatta meg. A másodfokú eljárásban beszerzett szakvélemény és az alapeljárásokban készített szakvélemények között alapvető különbségként jelentkezett, hogy míg a szakértő 1., szakértő
  9. és szakértő
  10. szakértők az általuk vizsgált területekkel kapcsolatosan egyértelműen levonták azt a következtetést, hogy a vád tárgyává tett ügyletek mögött valós teljesítés, tényleges gazdasági esemény nem volt, addig szakértő
  11. és szakértő
  12. szakértők határozottan állították, hogy a könyvszakértői vizsgálat alapján egyértelműen megállapítható, hogy a gazdasági társaságok tényleges gazdasági tevékenységet folytattak, volt szőlő és volt bor, a feldolgozás folyamata nyomon követhető, azonban a mennyiségre vonatkozóan a hiányos könyvszakértői anyag miatt határozott és pontos megállapítások ma már nem tehetők. A másodfokú tárgyaláson végül ezzel a megállapítással valamennyi szakértő egyetértett. Szakértő 1., szakértő
  13. és szakértő
  14. szakértő is azt hangsúlyozta, hogy a nyomozati szakban és a tárgyaláson is csak a hatóságok által a rendelkezésükre bocsátott anyag alapján, kizárólag csak a feltett kérdésekre válaszoltak. Elismerték, hogy a rendelkezésükre bocsátott könyvelési anyag és Áfa analitika hiányos volt, a gazdasági társaságok teljes tevékenységét megalapozottan nem is vizsgálták, és a szakvéleményeikben rögzített megállapítások többnyire következtetések, feltételezések voltak. Végül azonban egyetértettek abban, hogy a tényleges gazdasági eseményeket könyvszakértői eszközökkel cáfolni nem lehet. Ugyanakkor egyetértés volt a szakértők között abban is, hogy a számlák, és a könyvelés hiányosságai miatt az egyes gazdasági események gyanúsak voltak, és alapot adtak a vádlottak által folytatott tevékenység megkérdőjelezésére. Összességében az egyes vádbeli cselekmények tekintetében valamennyi szakértő egységesen elfogadta a szakértő
  15. és szakértő
  16. által elkészített szakvélemény megállapításait, amelyek az ítélőtábla határozatának indokolásában nyernek részletes kifejtést. Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság a tényállás pontosítása, kiegészítése, és kijavítása során is a másodfokú eljárásban készült szakvélemény adatait fogadta el irányadónak. A Fővárosi Ítélőtábla a másodfokú eljárás során felvett bizonyítás eredményeként, figyelemmel a vádlottak másodfokú eljárásban tett nyilatkozataira is - a tényállást a Be. 352.§
(1)bekezdés a./ pontja alapján a következők szerint helyesbíti, javítja, illetve egészíti ki: A II. r. vádlott személyi körülményeire vonatkozóan kiegészíti a tényállást azzal, hogy jelenleg beteg édesanyjáról és két gyermekének eltartásáról gondoskodik, az általa alapított könyvelési cég ügyvezetője, gerincsérvvel kezelik (
  1. sorszámú másodfokú tárgyalási jegyzőkönyv
  2. oldal). Az V.r. vádlott a Cég 1-nél. alkalmazásában dolgozik, havi jövedelme 120.000 forint (
  3. sorszámú másodfokú tárgyalási jegyzőkönyv
  4. oldal). A VII.r. vádlott havi jövedelme 70.500 forint (
  5. sorszámú másodfokú tárgyalási jegyzőkönyv 16.oldal). Az első fokú ítélet
  6. oldal első bekezdés első mondatát kiegészíti azzal, hogy ez a szoros gazdasági együttműködés a társaságok között már a korábbi években is fenn állt.
  7. oldal első bekezdés első mondata után a következőket illeszti be : Az 1999-es évre vonatkozó adatok az alábbiak: A Kft. 3, a Kft.
  8. részére
  9. augusztus 16-án 45.000 q szőlő beszerzését, feldolgozását, kezelését vállalta;
  10. augusztus 16-án a Kft.
  11. teljesen új szőlőfeldolgozó gépsort adott bérbe a Kft 4.-nek az
  12. évi szüretre;
  13. augusztus.
  14. napja Kft.
  15. 30.000 hl tároló-helyet adott bérbe a Kft.4-nek;
  16. november 30.-án a Kft.
  17. 31.700 hl bort adott el a Kft. 2.-nek;
  18. december 28.-án Kft.
  19. tárolótartályokat adott bérbe a Kft.
  20. -nek.;
  21. december
  22. napján a Kft.
  23. megbízási szerződést kötött a Kft. 6-al a tulajdonában álló borok kezelésére;
  24. május
  25. napján a Kft. 5., a Kft.
  26. és a Kft.
  27. között létrejött egy szerződés, mely szerint - mivel körbetartozás volt közöttük - a Kft.
  28. a Kft.
  29. helyett kifizeti a tartozást a Kft.
  30. felé. Ez a szoros együttműködés a gazdasági társaságok között a
  31. és a
  32. évben is folytatódott és azt eredményezte, hogy 10 szőlőtermeléssel, feldolgozással, borkészítéssel, tárolással és eladással foglalkozó, egymással amúgy is szoros kapcsolatban álló céget, - melyek között a fenti Kft.-k is szerepeltek - az I.r. vádlott holdingszerűen működő cégbirodalommá szervezte
  33. évben. A cégek
  34. évre vonatkozó szoros együtt működését igazoló tények az alábbiak: Kft.
  35. a Kft. 2-től az alábbi időpontokban vásárolt bort és szőlőt: Bor Számla Kelte mennyiség bruttó összeg (Ft) (liter) D 0675209 D 0675213 D 0675214 CS 003930 CS 003931 CS 003939 CS 003943 Szőlő Számla CS 003946 2000.05.31 2000.06.30 2000.06.30 2000.07.03 2000.07.21 2000.07.31 2000.09.01 Kelte 2000.09.30 40.443 116.000 60.864 87.825 107.921 86.902 18.145 mennyiség (kg) 5.000.000 4.376.944 12.876.000 6.502.558 8.305.575 10.032.607 27.984.304 1.927.906 bruttó összeg (Ft) 390.880.000 A Kft.- k közül az alábbiak nyújtottak különböző szolgáltatásokat a Kft.
  36. részére Számla Kelte Szolgáltató bruttó összeg ( Ft ) CB 0001767 2000.09.
  38. 140.000.000 D 0098321 2001.02.01.
  39. 49.600.000 CB 0165701 2001.02.01.
  40. 30.684.989 A Kft.
  41. is kapcsolatban állt a többi társasággal, részükre bort adott el az alábbi időpontokban, mennyiségben és értékben: Vevő Teljesítés Számla Mennyiség Bruttó ár (Ft) (liter) Kft.
  42. 2000.11.3 99 260 12 323 375 0 Kft.8 2000.12.2 214 525 26 479 269 0 Kft
  43. 2000.12.2 1 030 300 138 750 0 Kft
  44. 2000.12.2 52 990 13 247 500 0 Kft.2 2000.12.2 912 036 205 850 0 Kft.2 2001.01.3 340 797 40 278 754 1 Kft.2 2001.01.3 1 447 193 570 096 1 A Kft.
  45. részére az alábbi Kft.-k szállítottak különböző árukat: (Kft.
  46. nélkül) Társaság Bruttó (Ft) Kft.
  47. Kft.
  48. Kft.
  49. Kft.
  50. 44.582.646 9.924.303 26.814.556 31.189.111 beszerzések száma 3 db 1 db 1 db 9 db jellemző beszerzések bor huzal mezőgazdasági szolgáltatás huzal, oszlop, zsineg, egyéb borászati anyagok míg az alábbi Kft.-k részére a Kft.
  51. végzett értékesítéseket az alábbiak szerint. (Kft.
  52. nélkül) Társaság Bruttó (Ft) Értékesítések jellemző értékesítések száma KFt.
  53. 185.198.303 11 db bor eladás Kft.
  54. 28.175.800 2 db szőlő feldolgozás, oltvány Kft.
  55. 2.465.138 1 db göngyöleg Kft. 5 2.000.000 1 db tégla, anyag Kft.
  56. 15.040.778 1 db szőlő feldolgozás Kft.
  57. 127.967.616 10 db bor eladás Kft.
  58. 30.285.000 1 db szőlő feldolgozás Kft.
  59. 24.509.836 4 db bor eladás, bértárolás A Kft.
  60. gazdasági kapcsolatai ugyancsak kiterjedtek voltak. Így a fenti időszakban vásárolt a Kft. 2-től két alkalommal drótot, oszlopokat illetve bérleti díjat egyenlített ki összesen 49.892.875 Ft értékben, illetve szerződési kötelezettségét teljesítette a Kft.
  61. felé kötbér és minőségi kifogás címén két alkalommal 18.662.000 Ft értékben. Ugyanakkor a Kft. 7 az alábbi gazdasági társaságok felé a következő eladásokat teljesítette: Társaság Bruttó (Ft) Értékesítések jellemző értékesítések száma Kft. 8 2.396.679 1 db Javítási költség Kft.
  62. 36.773.650 3 db fémoszlop, drót, mezőgazdasági szolgáltatás Kft. 9 18.841.099 3 db növényvédő szer, göngyöleg, építő anyag Kft.
  63. 31.189.111 9 db huzal, oszlop, zsineg, egyéb borászati anyagok Kft.
  64. 15.927.600 4 db borászati anyagok Kft.
  65. 5.000.000 1 db palackozó gépsor Kft.
  66. 100.000.000 1 db „szolgáltatás" Kft.
  67. 285.000 1 db szerelés Kft.
  68. 625.000 1 db A Kft. 4.. pedig az alábbi társaságoktól vásárolt : Társaság Bruttó (Ft) beszerzések száma KFt. 3 7.528.400 2 db Kft.
  69. 24.509.836 4 db Kft.
  70. 3.510.221 1 db Kft.
  71. 625.000 1 db jellemző beszerzések bor eladás, bértárolás bor eladás, bértárolás „szolgáltatás" A Kft.8, a Kft. 4, a Kft.5, a Kft. 3, a Kft. 6 ugyancsak gazdasági kapcsolatban állt egymással azonban a lebonyolított gazdasági események lényegesen kisebb értékűek, volumenűek voltak. A hatályos számviteli és különböző adójogszabályok értelmében a fenti társaságok a kettős könyvvitel szabályai szerinti bizonylatolásra voltak kötelezettek (szakértő
  72. és
  73. szakvélemény). A
  74. oldal első bekezdésének második mondatát az alábbiakkal egészíti ki: Valamennyi gazdasági társaság könyvelését egy idő után az I. r. vádlott utasítására a mérlegképes könyvelői szakképzettséggel rendelkező a II. r. vádlott irányításával az Cím
  75. szám alatt végezték. A könyvelési feladatokat a II. r. vádlott Tanú 1-el együtt látta el, annak ellenére, hogy Tanú
  76. a Kft.
  77. alkalmazásában állt. A könyvelésre szánt anyagot, bizonylatokat az egyes cégek ügyvezetői, vagy maga Az I. r. vádlott adta át a könyvelést végző személyeknek (II.r. vádlott másodfokú tárgyalási nyilatkozata). A
  78. oldal
  79. bekezdés első és második mondata helyére a következőt illeszti: A társaságok a vádbeli időszakban jelentős készpénzforgalmat bonyolítottak egymás között és a különböző bankok felé is, ugyanis jellemzően a banki átutalás helyett a készpénzes kiegyenlítési formát választották. A be- és kifizetések könyvelése minden esetben megtörtént ugyan, azonban az ehhez kapcsolódó bizonylatolás nem felelt meg a jogszabályi előírásoknak. A számlákról ugyanis több esetben hiányzott az aláírás és a kiállításuk időpontja se felelt meg a pénz átvételét igazoló elismervényen feltűntetett időpontoknak (szakértő
  80. és
  81. szakvélemény). A
  82. oldal
  83. bekezdés első mondatának második részét és az utolsó mondatot a tényállásból kirekeszti. A
  84. oldal
  85. bekezdés első mondata helyére a következőket illeszti. Az I. r. vádlott - mint a gazdasági társaságok irányítója, és tevékenységük összehangolója - többnyire maga szerkesztette és készítette az egyes gazdasági események hátterét alátámasztó okiratokat, megbízási szerződéseket, bérleti szerződéseket, megvalósulási jegyzőkönyveket is. A
  86. oldal
  87. bekezdése után a következőket illeszti:
  88. február
  89. napjától a bor is jövedéki termék lett, így vonatkoztak rá az
  90. évi CIII. törvény, a 35/1997.(XI.26) PM rendelet valamint a 21/2000.(V.18.) FVM-PM rendelet rendelkezései. Mindez a számviteli előírásokon túlmutató nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettségekkel járt. A jövedéki termékekre vonatkozó okmányok kiállításához a meglévő óbor eredetét, származását ugyanis igazolni kellett és ez az előírás vonatkozott a később elkészített borokra is. A termelők illetve feldolgozók által bejelentett készlet eredetét fajtára, minőségre stb. lebontva kellett bejelenteni, ennek alapján vették a készletet nyilvántartásba és ettől kezdve ennek alapján folyt a készlet és a nyilvántartás ellenőrzése is. A megváltozott, megnövekedett és bonyolultabb adminisztrációra, valamint a gyakori ellenőrzésekre is tekintettel
  91. augusztusától az I. r. vádlott „birodalomban" a jövedéki ügyintézésre külön alkalmazottat foglalkoztattak, így a jövedéki nyilvántartás elvégzése nem a II.r. vádlott feladata volt. Az időközben életbelépett jövedéki törvény módosítására tekintettel
  92. augusztus
  93. napját követően rendszeresen először heti, majd havi ellenőrzést tartott a VPOP, illetve a vámhivatal a Cím
  94. telephelyen, azonban e vizsgálatok dokumentumai teljes körűen nem lelhetők fel. Emellett a vádbeli időszakban az APEH is több vizsgálatot folytatott. A rendelkezésre álló iratok alapján az ellenőrzések időpontjai és a vizsgálat adatai a következők: Kft.
  95. sorszám: 13, Dátum: 2002.12.23 A vámhivatal a Kft. 2-nél 2000.09.
  96. és 2000.12.
  97. közötti időszakra vonatkozóan utólagos (megszakítással 2001.05.22-től 2002.12.31-ig zajlott a vizsgálat) ellenőrzést tartott, amely lényeges hiányosságot nem tárt fel. A bor mennyiségét vele egyezően a szőlő mennyiségét és eredetét - elfogadták. Hasonlóan augusztus 1-től előbb heti, majd havi ellenőrzést végzett a VPOP a Kft.1nél is. Ennek során komolyabb hiányosságot ugyancsak nem tártak fel. Az APEH is ellenőrzést tartott ebben az időszakban több alkalommal a Kft.1-nél. A vizsgálatok időpontjai a következők voltak: APEH, Kft.1, sorszám:2, Dátum: 2000.11.
  98. APEH, Kft.1, sorszám:3, Dátum: 2000.11.
  99. APEH, Kft.1, sorszám:4, Dátum: 2000.12.
  100. APEH, Kft.1, sorszám:5, Dátum: 2000.12.
  101. APEH, Kft.1, sorszám:6, Dátum: 2001.02.
  102. APEH, Kft.1, sorszám:7, Dátum: 2001.02.
  103. APEH, Kft.1, sorszám:8, Dátum: 2001.02.
  104. APEH, Kft.1, sorszám:9, Dátum: 2001.03.21 Az ellenőrzések a mindenkori készletet, annak eredetét, mennyiségét, ezen túlmenően az adóraktárakat, a bértárolást, a bor szállítását és értékesítését és az ehhez kapcsolódó dokumentációt is érintették. Vizsgálták a város 1-ben lévő adóraktárt, annak forgalmát, az ott tárolt bor mennyiségét is. Ezek az ellenőrzések kisebb, elsődlegesen adminisztratív hiányosságokat feltártak ugyan , azonban a tárolt illetve értékesített bor létét és mennyiségét, illetve a szőlő eredetét és mennyiségét elfogadták. A
  105. oldal utolsó bekezdése után a következő bekezdéseket illeszti: Bár a cég ügyvezetője a III.r. vádlott volt, valójában azonban helyette ténylegesen az I.r. vádlott irányította a Kft.-t, míg a cég meghatározó üzleti partnere a Kft.
  106. volt. A Kft. könyvelését a II.r. vádlott szakmai irányításával, az I.r. utasítása alapján ugyancsak a Cím
  107. szám alatt, a „az I.r. vádlott cégbirodalom" székhelyén végezték. A Kft. tevékenysége alapvetően annak a bornak az értékesítését jelentette, melyet a Kft. a vásárolt szőlőből állíttatott elő, mivel sem elegendő alkalmazottja, sem saját felszerelése nem volt az önálló szőlőfeldolgozáshoz. A Kft. a szőlőt jellemzően Heves, Borsod, Szolnok és Hajdú-Bihar Megye környékéről szerezte illetve szereztette be. Mivel a Kft.-nek alkalmazottja nem volt, ezért a szőlő beszerzését, feldolgozását, tárolását, értékesítését és mindezek adminisztrálását is csak mással végeztethette el. Ennek megfelelően a Kft.
  109. augusztus
  110. napján szerződést kötött a Kft.5-el az alábbi tevékenységek elvégzésére: „A megbízó szándékában áll 45-55 ezer q egri borvidéken termett szőlő megvásárlása, amelyből 15 ezer q mindenképpen kék szőlő lesz. A VER-VIN Kft. köteles a szőlő beszerzését, majd annak feldolgozását megszervezni. Ebbe tartozik a zúzás, bogyózás, sajtolás kénezés, fejtés, az alapanyagok hűtése, melegítése, irányított erjesztése, az ehhez szükséges faélesztő és enzim beszerzése, és alkalmazása, tárolótér bérlése és hosszú távú biztosítása, a betárolt bor kezelése, szűrése, fejtése, derítése és a bor kiszállításhoz való előkészítése is". A Kft.1 felhatalmazta e szerződésben a Kft.5-t arra is, hogy a feladat elvégzéséhez más cégekkel további szerződést köthessen(szakértő
  111. szakértői vélemény). A Kft.5 e felhatalmazás alapján szerződést kötött a Kft. 7-el
  112. augusztus
  113. napján, részben a szőlő beszerzésére és szállítására, részben annak feldolgozására és kezelésére vonatkozóan. E szerződést
  114. augusztus
  115. napján kiegészítették akként, hogy a beszerzendő kék szőlő arányának meglétét kötbér kikötésével biztosította a Kft.
  116. (alapszerződés nem lelhető fel az iratoknál). A Kft.7-nek adott megbízás mellett a Kft.5 a szőlőt döntő részében mégis a Kft.2-től szerezte be, azonban annak szállítását a Kft.7-re bízta. Erről az adás-vételről állították ki
  117. szeptember
  118. napján. a CS 003946 jelű számlát, amelynek tanúsága szerint ezen a napon a Kft.
  119. 5millió kg szőlőt adott el 390.880.000 Ft-értékben a Kft.5-nek. Ugyanakkor a Kft. 5 és a Kft. 7.között a fentiek szerint létrejött szerződés teljesítéséről
  120. október
  121. napján egy megvalósulási jegyzőkönyv kiállítására került sor, amely szerint az 5 millió kg szőlő részbeni beszerzése, üzemi területre történő szállítása, annak minőségi és mennyiségi átvétele, a szőlőnek a jövedéki törvény és egyéb jogszabályok előírásának megfelelő bizonylatolása, a feldolgozás során nyert 40 ezer q must és cefre hűtése, melegítése, irányított erjesztése (faélesztő és enzimek), valamint a must szűrése megfelelően megtörtént. E szolgáltatások teljesítéséért a Kft.
  122. 100 millió forintos számlát bocsátott ki a Kft.5 felé. A Kft.7 a szőlő szállításán túlmenően a Kft.1.-től kapott felhatalmazás alapján szerződést kötött a Kft.6-al is
  123. október
  124. napján. E szerződés szerint a Kft.
  125. azzal bízta meg a Kft.7-t, hogy helyette végezze el a borpalackozó gépsor telepítését, az ehhez szükséges víz, villany és egyéb csatlakozók kialakítását és azt helyezze üzembe
  126. december 24.-i határidővel. A kikötött munkadíj 4 millió forint + Áfa volt. A Kft.1 árbevétele tehát a Kft.2-től megvásárolt szőlőből, a szőlő feldolgozásának eredményeként (mely a Kft.5 és a Kft.6 „közreműködésével történt") elkészült bornak túlnyomórészt a Kft.
  127. és a Kft.
  128. felé történő értékesítéséből származott. A számlákon szereplő termékek azonban a Cím.
  129. alatti telephelyet nem hagyták el, mivel a szőlő bérfeldolgozása, a feldolgozás során előállott termékek tárolása is itt történt. Annak ellenére, hogy a cég ügyvezetője a III r. vádlott volt, ő maga a cég bankszámlájáról egyetlen esetben sem vett fel pénzt, illetve nem is helyezett el pénzt a bankszámlára. A készpénzforgalmat az I.r. vádlott, illetve az ő érdekkörébe tartozó cégek alkalmazottjai, dolgozói bonyolították (szakértő 3-
  130. szakértői vélemény). A
  131. oldal
  132. bekezdése helyére a következőket illeszti: A Kft.1 működéséhez a 3 millió forintos törzstőke nyilvánvalóan nem volt elegendő, így külső forrásra volt szüksége. Ezért kölcsön szerződéseket kötött az alábbiak szerint: A
  133. oldal első bekezdése után
  134. oldal
  135. bekezdésének végéig írtakat kirekeszti és helyére a következőket illeszti: Kölcsönadó IV. r. vádlott Kft.2 III. r. vádlott Sz.dátuma Sz.összeg e (MFt ) 2000.10.1 210 3 2000.10.1 180 3 2000.10.1 143 3 folyósítás 2000.10.1 8 2000.10.2 0 2000.10.2 0 2000.10.2 0 Kft.
  136. foly.összege bevételezési bizonylat (MFt) 240 150 139 4 115 KA6913330 2000.12.2 9 .1-el 210 millió forint kölcsön nyújtásáról. Az összeget a szerződés szerint csak szőlőfelvásárlás céljára lehetett fordítani. A visszafizetés esedékes időpontja kamatokkal együtt (jegybanki alapkamat <cdp://1/000G0000.MNB/> + 5%)
  137. november
  138. napja volt. Fedezetként a kölcsönfelvevő által felvásárolt szőlőből készített vörösbor szolgált 130 Ft/l egységáron számolva. Ezt a szerződést a Kft.1-nél a KA6510170 sorszámú
  139. október18-i dátumú pénztárbizonylathoz csatolták, amely 240 millió forint - vagyis a kölcsön adott 210 millió forint összegnél nagyobb összeg - bevételezéséről szólt. A pénztárbizonylat aláírás nélküli, a „befizető megnevezése" hiányzik, a bizonylaton mindössze az „üzemviteli hitel" szövegezés szerepel. Ugyancsak ehhez a bevételi pénztárbizonylathoz csatolták a Kft.
  140. által
  141. október
  142. napján nyújtott 180 millió forint kölcsönről készült szerződést is. E szerződés szerint a Kft
  143. által kölcsönadott összeget csak szőlővásárlásra lehet fordítani. A kölcsön visszafizetésének határideje 2000.november
  144. napja volt. A kölcsön fedezeteként ebben az esetben is a szőlőből készült vörösbor szolgált. A Kft.
  145. tulajdonosa, a III. r. vádlott
  146. október 13-án kölcsönszerződést írt alá a saját Kft.-jével. A szerződés szerint a III.r. vádlott 143 millió forint kölcsönt biztosított szőlőfelvásárlás céljából a jegybanki alapkamat + 2% kamat kikötése mellett. A III. r. vádlott által nyújtott kölcsön forrását az eljárás során nem sikerült feltárni. Ennek az összegnek a házipénztári befizetéséről egy KA6510173 számú,
  147. október 20-i dátummal ellátott, „üzemviteli hitel felvét" szövegezésű és 139 millió forint bevételezéséről szóló pénztárbizonylatot állítottak ki, amelyen azonban aláírás nem szerepelt. Emellett kiállították ennek az összegnek az átvételéről azt az átvételi elismervényt is, amely igazolja, hogy a II. r. vádlott a 143 milliós összeget a III.r. vádlottól
  148. október
  149. napján átvette. Az átvételi elismervényen feltűntetett és a bevételi pénztárbizonylaton feltüntetett összeg közötti 4 millió forint lekönyvelésére - a III. r. vádlottra hivatkozással - a
  150. október 20-i dátummal kiállított KA 6510174 sorszámú, aláírás nélküli bevételezési pénztárbizonylat szolgált.
  151. október
  152. napján tehát a Kft.1 összesen 390 millió forint „üzemviteli hitelt" kapott, melyből október
  153. napján a Kft.
  154. csak 240 millió forintot bevételezett a házipénztárába. Kiállításra került azonban
  155. október
  156. napján egy KA6510171 sorszámú bevételi pénztárbizonylat is, amelyen ugyancsak üzemviteli hitel elnevezés alatt 150 millió forint bevételezésére került sor a Kft.1.házipénztárába. Ugyanakkor a Kft.
  157. házipénztárából a kölcsönadott 180 millió forint felvételéről
  158. október 19.-i dátummal kiállították az A09770046 számú kiadási pénztárbizonylatot. A Kft.7
  159. december
  160. napján a megkötött „vállalkozói kölcsön szerződése szerint 115 millió forint kölcsönt nyújtott a Kft.1-nek. Az összeg bevételezését és a Kft.
  161. házipénztárába történt befizetését a KA6913330 számú, (illetve KA6911330 számú; szakértő
  162. és
  163. szakvélemény
  164. oldal) aláírás nélküli pénztárbizonylat igazolja. A III.r. és a IV.r. vádlott által a Kft. 1.részére nyújtott kölcsön forrása - meg nem cáfoltan - baráti hitel, illetve saját megtakarítás volt, míg a Kft.2 és a Kft.
  165. esetében a Kft.
  166. részére nyújtott kölcsön fedezetéül a két Kft. működése során felszabadult pénzeszközök szolgáltak.
  167. október 18-án (ugyanazon a napon, amikor a Kft.
  168. a KA6510170 sorszámú bizonylat szerint a házipénztárába bevételezett 240 millió forintot) a Kft.1, Tanú
  169. közreműködésével készpénzben befizetett 90 millió forintot,
  170. október 19-én pedig további 150 millió forintot a Kft.2 bankszámlájára. A befizetett összeget mindkét esetben - közvetlenül a befizetés után - az I. r. vádlott a Kft.
  171. nevében készpénzben felvette. A
  172. október
  173. napján befizetésre kerülő 90 millió forintot Tanú
  175. október
  176. napján vette át a III. r. vádlott ügyvezetőtől elismervény ellenében. Ugyanakkor ennek az összegnek a Kft.
  177. házipénztárból történt kivételéről
  178. október 18.-i dátummal került kiállításra az AO
  179. számú aláírás nélküli kiadási pénztárbizonylat. A
  180. október
  181. napján a Kft.1 nevében a Kft.
  182. bankszámlájára befizetett 150 millió forintos összeget a befizetést végző Tanú
  183. a pénz átvételéről készült átvételi elismervény szerint ugyanezen a napon, vagyis október
  184. napján vette át a III. r. vádlottól. Ugyanakkor a Kft.
  185. házipénztárából a fenti összeget az AO8622586-os számú aláírás nélküli kiadási pénztárbizonylat szerint egy nappal később,
  186. október
  187. napján vette fel a III. r. vádlott. A Kft.
  189. október
  190. napján a KA6510171 sorszámú bizonylata szerint ezt a150 millió forintot a házipénztárába bevételezte. Azonban még ugyanezen a napon a Kft. 1 nevében 150.880.000 forintot a Kft. 2.bankszámlájára befizettek, mely összeget az I.r. vádlott a bankban azonnal fel is vett. A befizetést Tanú 1 intézte, aki a fenti összeget a III. r. vádlottól, mint ügyvezetőtől a pénz átvételéről kiállított átvételi elismervény szerint
  191. október
  192. napján vette át. Ugyanakkor azonban a pénznek a házipénztárból történő felvételéről kiállított AO
  193. számú aláírás nélküli pénztárbizonylaton ettől eltérő, azaz
  194. október
  195. -i dátum szerepel. A kölcsönök visszafizetése a következők szerint történt: Kölcsönad szerződés visszafizeté visszafizeté kiadási ó es összeg s dátuma s összege bizonylat IV. r. vádlott Kft.
  196. III. r. vádlott Kft.
  197. (MFt ) 210 (MFt) 2000.12.29 210 180 143 2000.12.29 180 2000.10.30 4 2000.12.29 2000.12.30 2000.12.30 2000.12.30 2001.01.31 2001.03.05 39 1 13 86 21,5 93,5 A IV. r. vádlott felé a 210 millió forint kölcsön visszafizetéséről
  198. december 29én AO8622593 számon állítottak ki pénztár kiadási bizonylatot, melyen az összeg átvevőjének aláírása szerepel. A Kft
  199. felé a 180 millió forint kölcsön visszafizetéséről
  200. december 29-én AO8622592 számon aláírás nélkül állítottak ki pénztár kiadási bizonylatot. A III. r. vádlott féle kölcsön visszafizetésére több részletben került sor. Így
  201. október 30-án 4 millió forintot fizettek vissza, melyet a házipénztárból a AO8622589 számú, aláírás nélküli kiadási pénztárbizonylattal vettek ki.
  202. december 29-én további 39 millió forintot fizettek vissza, a pénz kivételét a AO8622596 számú kiadási pénztárbizonylat igazolja, melyen az átvevő rovatban aláírás szerepel.
  203. december 30-án összesen 3 db kiadási pénztárbizonylattal veszik ki a házipénztárból a kölcsön fennmaradó részét az alábbiak szerint: 1 millió forintról került kiállításra AO8622598 számmal kiadási pénztárbizonylat, melyen az átvevő rovatban aláírás található; 13 millió forintról került kiállításra a AO8622597 számú kiadási pénztárbizonylat, melyen az összeget átvevő aláírása szerepel; 86 millió forintról került kiállításra a AO8622599 számmal kiadási pénztárbizonylat, amelyen azonban az összeg átvevője rovatban aláírás nem szerepel. A Kft.
  204. felé a 115 millió forint kölcsön visszafizetése két részletben történt.
  205. január 30-án AP0795878 számon aláírás nélküli pénztárbizonylat igazolja 21,5 millió forint, míg a
  206. március 05-én kiállított, aláírás nélküli AP0795880 számú pénztárbizonylat további 93,5 millió forint visszafizetését. A Kft.1 és a Kft. 2üzleti kapcsolatának kezdete
  207. év májusa volt, amikor a 2 Kft.1 bort vásárolt a Kft.2-től. Üzleti kapcsolatuk ezt követően is rendszeres volt (lásd másodfokú ítélet
  208. oldal). A szőlőt a Kft.
  209. a Kft.5-el kötött megbízás alapján szerezte be. <cdp://1/97300001.TV/> A szőlő kistermelőktől illetve egyéb gazdaságoktól történő átvételekor az átvett szőlő fajtáját és mennyiségét is feltüntető mázsajegyeket állítottak ki. Ezek a mázsajegyek képezték az alapját a felvásárlás befejezését követően, az év végén kiállított felvásárlási jegyeknek, amelyek már összesített adatokat tartalmaztak és egyben az elszámolás alapját képezték a Kft.
  210. és a termelők között. A termelőknek a mázsajegyeket és a felvásárlási jegyeket is meg kellett őrizniük, mivel az APEH illetve a VPOP felé ezzel igazolták az értékesítés tényét, és többek között a jövedéki okiratok kiállításakor is szükséges volt a felmutatásuk a szőlő illetve a bor eredetének igazolásához. Az egyes gazdasági társaságok egymás közötti üzleti kapcsolatait időrendi sorrendben vizsgálva (követve az ügyészi vádirat tényállási számozásait) a következők állapíthatók meg: A 16 oldal I/d pont
  211. bekezdését a tényállásból kirekeszti. A
  212. oldal I/d. pont
  213. bekezdés első mondatának első felét az alábbiak szerint egészíti ki: A szőlő feldolgozását a Kft. 1.és a Kft.5 közötti „Megbízási szerződés" alapján a Kft.5 végezte részben maga, részben pedig a vele kötött szerződés alapján a Kft.7 a Cím
  214. telephelyen. A szőlő, a feldolgozás során keletkezett cefre és must, később pedig a bor tárolását a Kft.
  215. biztosította a Kft. 5-el kötött szerződésnek megfelelően. A tárolás tehát ugyancsak a Cím
  216. alatti telephelyen történt. A 16.old I/d pont
  217. bekezdéséből „ az elvégzett munkáról" szövegrésztől kezdődően a lap aljáig terjedő részt a tényállásból kirekeszti és helyére a következőket illeszti: A Kft
  218. a Kft.1-el kötött szerződés alapján az elvégzett - részben alvállalkozókkal elvégeztetett - munkáról
  219. év szeptember hó
  220. napján a CB0001767 számla kiállításával bruttó 140.000.000 forintot számlázott a Kft.
  221. felé. Mivel a Kft. 5.megbízásából a szőlő felvásárlását és szállítását a Kft.
  222. végezte a Kft. 2 telephelyén (Cím 1..), ezért a munkáért
  223. október 26-i teljesítéssel a CB0000631 számlán bruttó 100.000.000 forint összeget számlázott ki a Kft.
  224. a Kft.
  225. felé (szakértő
  226. és 4 szakvélemény). Ugyancsak a Kft.5-el kötött szerződés alapján az 5 millió kg szőlő tárolását, beleértve a feldolgozás során készült termékek tárolását is (must, cefre stb.) és végül a bor tárolását is a Kft
  227. végezte el (ugyanaz a cég, amelyik a szőlőt eladta). Ezért a tevékenységért a Kft.2 „szőlő feldolgozás" megjelöléssel állított ki a számlát bruttó 30.285.000 forintról a Kft.5 felé. A számla sorszáma CB0000753 volt. Ugyanakkor azonban a Kft.
  228. az 5 millió kg szőlő vételárát nem a Kft.5-nek mint megbízójának, hanem közvetlenül a Kft.1-nek számlázta le. A Kft.
  229. az 5 millió kg szőlő 390.880.000 forintos vételárát a már fentebb írtak szerint a III. r., IV. r. és V. r. vádlottak, illetve a cégeik által a rendelkezésére bocsátott kölcsönökből fizette ki a Kft.2-nek. A kifizetés három részletben a számlán megjelölt átutalás helyett készpénzben történt az alábbiak szerint:
  230. oldal
  231. bekezdését a tényállásból kirekeszti
  232. oldal
  233. bekezdésének első mondatát és a
  234. mondatból a „fiktív, adóigazgatási azonosításra sem alkalmas - gazdasági eseményt nem tükröző - … jogosulatlanul…" szövegrészt kirekeszti. A
  235. oldalon az I/d. ponthoz tartozó tényállás utolsó bekezdéseként a következő mondatot illeszti: Az 5 millió kg szőlő felvásárlásának és a fenti cégek által történt feldolgozásának a ténye, az eljárás adatai alapján egyértelműen nem cáfolható. A
  236. oldal I/a. pont első mondatából a „fiktív" szót kirekeszti. A
  237. oldal I/a. pont első mondata után a CB jelű számlák felsorolásának kezdetéig az alábbiakat illeszti be: Az eladásról kiállításra került a D0675217 számú számla 414.592.100 forint összeg feltüntetésével. A számlát tartalmazó számlatömböt a Kft.2
  238. július
  239. napján vásárolta a Kft.
  240. boltjában. A számlatömböt adminisztrációs hiba folytán, tévedésből használta fel a Kft.
  241. a számla kiállításakor. A saját számlatömbjeit - az üreseket is - az APEH ellenőrzésre átvette és a számla kiállításának időpontjáig nem adta vissza. Utóbb azonban kiderült, hogy részletesebb adatokat tartalmazó, a borszőlő fajtáját és színét is feltüntető úgynevezett bontott számla kiállítása szükséges. Ezért ezt a D 0675217 számú számlát „rontott" számlaként kezelték tovább és így annak minden példányát a Kft
  242. pénztárjelentéséhez mellékelték. A rontott számlát a kialakult gyakorlat szerint ugyanis a vevő és nem a számla kibocsátója köteles megőrizni (szakértő
  243. és
  244. szakvélemény
  245. oldal). Ezért a Kft.
  246. utóbb -
  247. január
  248. napját követően, de pontosabban meg nem állapítható időpontban - a D jelű számlával egyező tartalommal és egyező dátummal kiállította az alábbi 3 darab borértékesítésről szóló CB jelű számlát a Kft.
  249. felé. A
  250. oldal 3-
  251. bekezdését a tényállásból kirekeszti és helyére a következőket illeszti: A Kft.
  252. a három CB jelű számla kiállításához használt számlatömböt
  253. január
  254. napján vásárolta Kft.
  255. szám alatti boltjában. A D 0675217 számú számla sem a Kft.1., sem a Kft.
  256. pénztárnaplójában nem került lekönyvelésre. A számla minden példányát a Kft.
  257. pénztárjelentéséhez csatolták. A Kft.1- Áfa elnevezésű főkönyvi kartonja a D 0675217 számla adatait nem tartalmazza, abban csak a helyette kiállított három CB jelű számla Áfa összege van feltüntetve. A Kft.1 tehát a D 0675217 számú számla adatait a könyveiben nem rögzítette. Ugyanakkor a könyvelésében a három CB jelű számla az alábbiak szerint szerepel: Vevő Kft.2 Kft
  258. Kft
  259. Összese n: Teljesítés / Számla kiállítás napja 2000.12.2 1 030 300 00150180 2000.12.2 52 990 00150179 2000.12.2 912 036 00150178 mennyiség Bruttó ár (Ft) (liter ) 138 750 13 247 500 205 850 414.592 100 Ezek a számlák a Kft.
  261. december 29-i dátummal ellátott KA 6913327 számú bevételi pénztárbizonylatának mellékletét képezik. A pénztárbizonylat szövegezése szerint a Kft.
  262. 414.592.100 forint értékben e napon készpénzben megfizette a CB0150178, 0150179 és 0150180 sorszámú számlák ellenértékét. A bizonylat aláírásokat nem tartalmaz. Az időszaki pénztárjelentés ZB 055758 számú oldala, mely a Kft.
  263. házipénztári pénzforgalmának adatait tartalmazza a
  264. november
  265. és
  266. december
  267. közötti időszakra vonatkozóan, ennek a bevételi pénztárbizonylatnak a sorszámát, kiállítási dátumát és a rajta feltüntetett összeget is tartalmazza. A Kft
  268. dokumentumai között
  269. december 29-i dátummal szerepel a 414.592.100 forintról szóló AP 1055232 sorszámú kiadási pénztárbizonylat, illetve az összeg Kft.1-hez való befizetését igazoló és a Kft.-től származó KA 6913327 sorszámú nyugta. E nyugtán fel van tüntetve a szóban forgó három számla sorszáma, azzal hogy e napon a Kft
  270. készpénzben megfizette a 3 számla ellenértékét. A kiadási pénztárbizonylaton (AP 1055232) csupán a számla kiegyenlítés szövegezés szerepel. A Kft.
  271. könyvelési adatai a D 0675217 számú számlát befogadott számlaként nem rögzítették, azt az Áfa bevallás során nem használták fel. A CB 0150178, CB 0150179 és CB 0150180 számlákat viszont nyilvántartásaikban szerepeltették és az Áfa bevallásban előzetesen felszámított Áfát tartalmazó bizonylatként kezelték. A három számla Áfa tartalmát (82.918.420,- Ft) a Kft
  273. december havi Áfa bevallásában levonásba helyezte. Az adóbevallást
  274. január
  275. napja helyett január
  276. napján nyújtották be, majd
  277. január
  278. napján önellenőrzéssel helyesbítették. A Kft.2- összességében - a többi számlaforgalmat is figyelembe véve - 98.532.000 forint áfát igényelt vissza, melyből ténylegesen 60.432.000 forint kiutalásra is került
  279. február
  280. napján. A fennmaradó összeg az esedékes fizetési kötelezettség kiegyenlítésének fedezeteként átvezetésre került, vagyis azt az APEH adótartozás miatt visszatartotta. Ezt az eladásra került szőlőbort azonban Kft.
  281. sem a termékmérleg nyilvántartásába, sem a szőlőbor pincekönyvébe nem vezette be, így azok bevételezésre sem kerültek, a készletben sosem jelentek meg. A szőlőborpincekönyv vámhatósági vizsgálata során ezt észlelték, kifogásolták, annál is inkább, mivel emellett számos (bor) terméket találtak még, ahol a Kft. nem eseményszerűen, nem folyamatosan vezette a szőlőbor pincekönyvet. A Kft.1 a
  282. január
  283. napján leadott és
  284. február
  285. napján helyesbített bevallásában a bor értékesítése után fizetendő 82.918.420 forintot feltüntette ugyan, azonban azt nem fizette meg. A nem szabályszerűen kiállított bizonylatok egyértelműen nem bizonyítják, de nem is cáfolják a gazdasági esemény megtörténtét. A
  286. oldal utolsó bekezdéséből - az I/c. tényállási pont első mondata - a „fiktív" szót kirekeszti A
  287. oldalon a
  288. bekezdés utolsó mondata, azaz „A két számla Áfa tartalma összesen: 7.760.529,- Ft" szövegrész után írtakat az I/b. pontig terjedően a tényállásból kirekeszti és helyére a következőket illeszti : A számlák kiállításához használt számlatömböket a Kft.
  290. január
  291. napján, valamint
  292. január
  293. napján vásárolta a Kft.
  294. szám alatti boltjában. A CB 0176101 számú számla
  295. novemberi 30.-i gazdasági eseményt rögzített, azonban az üres számlatömb megvásárlására csak
  296. január 31-én került sor. A Kft.
  297. által
  298. december.
  299. napján kiállított KA6913328 sorszámú bevételezési pénztárbizonylat - amelyen aláírás nem szerepelt - ugyancsak azt rögzítette, hogy a CB 0176101 sorszámú számla értékéből ezen a napon a Kft.
  300. 10,5 millió forintot megfizetett. Ennek az összegnek a kifizetése a Kft.
  301. könyvelésében is ezzel a dátummal került rögzítésre. A Kft.
  302. által a
  303. december 20-án történt borértékesítésről kibocsátott CB 0150176 sorszámú számlát tartalmazó számlatömböt a Kft.
  304. január 16-án vásárolta. A számlán a decemberi dátum volt feltüntetve teljesítési időpontként. A CB 0150176 sorszámú számla a Kft.
  305. könyvelésében a
  306. december 29-i dátummal ellátott KA6913326 számú bevételi pénztárbizonylat mellékletét képezi. A pénztárbizonylat szövegezése szerint a Kft.
  307. 26.479.269 forint értékben e napon készpénzben kiegyenlítette a 0150176 sorszámú számla teljes összegét. A bizonylat aláírásokat nem tartalmaz. Az időszaki pénztárjelentés ZB 055758 számú oldala, mely a Kft.
  308. házipénztári pénzforgalmát mutatja
  309. november 01 és
  310. december 31.napjai között, a bevételi pénztárbizonylat sorszámát, kiállítási dátumát és a rajta feltüntetett összeget ezzel egyezően tartalmazza. A LÉ-KO Kft.-nél
  311. december 29-i dátummal került kiállításra a 26.479.269 forintról szóló AF 4399549 sors Kft.
  312. pénztárába történt befizetést igazoló, és a Kft.-1-től származó KA6913326 sorszámú nyugtát is. Mindkét bizonylaton feltüntették a szóban forgó számla sorszámát, ami azt igazolja, hogy e napon a Kft.
  313. készpénzben megfizette a CB 0150176 sorszámú számla ellenértékét. A Kft.
  314. Áfa bevallásában beszerzést terhelő Áfa-ként szerepeltette e számlák Áfa tartalmát. A Kft.
  316. évi negyedévi Áfa bevallásában - melyet
  317. január 20-i esedékesség helyett csak
  318. január 31-én nyújtottak be az APEH-hoz, majd
  319. február 15-én önellenőrzéssel helyesbítettek-, fizetendő Áfa összegeként ezeknek a számláknak az Áfa tartalmát bevallotta, de összességében, a többi számlaforgalmat is figyelembe véve, a bevallott 89.651.000 forint fizetendő Áfa összeget nem fizette meg. A Kft.
  320. a Kft.
  321. felé e két alkalommal a
  322. szeptember 30-án megvásárolt szőlőnek (Kft.2-től), a Kft. 5., a Kft.2., valamint a Kft.
  323. által történt feldolgozásából származó bor egy részét értékesítette. Sem a szeptemberben felvásárolt szőlő, sem a feldolgozott bor a Kft.2 telephelyét nem hagyta el, mivel a Kft.
  324. és a Kft.
  325. egymással bértárolási és bérleti szerződést kötött. Erről
  326. február
  327. napján egy „Megvalósulási jegyzőkönyv" készült, az alábbi szövegezéssel: Cím
  328. alatti telephelyen 2001.02.01.-án. 2000.09.04.-én valamint azt kiegészítendően 2000.09.11.-én a Kft.
  329. ügyvezetője,mint bérbevevő valamint a Kft.2 ügyvezetője, mint bérbeadó bértárolási és bérleti szerződést kötött, amely az alábbiak szerint teljesült és az alábbi időszakokra és mennyiségre vonatkozott: 09.04.-től 09.30.-ig bérlet 50.000h1 09.30.-tól 12.20.-ig bértárolás 40.971h1 12.20.-tól 01.20.-ig bértárolás 17.879 hl 01.20.-tó1 04.20.-ig bérlet 50.000h1 Ezen kívül a Kft.
  330. mint bérbevevő bérleti szerződést kötött a Kft.5-el is, mint bérbeadóval, melynek értelmében bérbe adja a Város 1-ben az ingatlanon elhelyezkedő földalatti vasbeton tartályos pincét, adóraktár céljából
  331. augusztus
  332. napjától (szakértő
  333. és
  334. szakértői vélemény az érintett cégek gazdasági együttműködését - többek között - ezen okiratokra is alapította).
  335. oldal utolsó bekezdéséből - az I/b. tényállási pont - a „fiktív" szót mellőzi. A
  336. oldal
  337. bekezdésétől kezdődően egészen a III/a. tényállási tényállást kirekeszti és helyére a következőket illeszti: pontig a A fenti két számla Áfa tartalma összesen: 34.369.770 forint, mely összeget a II.r. vádlott a Kft.
  338. könyvelésébe lekönyvelte, és a
  339. február 20-i esedékesség helyett
  340. március
  341. napján benyújtott bevallásában levonásba is helyezte. Tényleges visszaigénylésre azonban nem volt lehetőség, mivel a Kft.
  342. tárgyévi bevétele ekkor még nem érte el a visszaigénylés feltételeként meghatározott 4 millió forintos árbevételt. A Kft.2 bevallása ezért az egyéb tételekkel összevonva a következő időszakra 35.644.000 forintos továbbvihető Áfát tartalmazott. A Kft.
  343. a kibocsátott két számla helyett az Áfa analitikában és a
  344. február
  345. napja helyett március 2-án kiállított bevallásában nem a CB0176104 és a CB0176105 számú számlát tüntette fel, hanem az e két számla összegével azonos összegben kiállított CB0176103-as sorszámú számlát szerepeltette, amelyet azonban utóbb stornóztak. A stornózás időpontja nem állapítható meg. A CB
  346. sorszámú számla kiegyenlítésére a Kft.2 részéről a számlákon feltüntetett átutalásos fizetési mód helyett készpénzben került sor. A Kft.
  348. február
  349. napján 56 millió forintot fizetett meg, mely összeget a Kft.
  350. pénztára a KA
  351. számú aláírás nélküli bizonylattal bevételezett. A CB 0176104 számú számla kiegyenlítésére
  352. március
  353. napján került sor. A 115.848.850 forint befizetését a KA6913333 számú aláírás nélküli pénztárbizonylat igazolja. A Kft.1 a 34.370 e forintot - mint értékesítést terhelő, fizetendő Áfa-t a
  354. január havi adóbevallásában feltüntette, de azt az APEH felé nem fizette meg. Helyette
  355. március
  356. napján a Kft.
  357. felé fennálló 93,5 millió forint kölcsön tartozását,
  358. február
  359. napján a CB0165701 számú bizonylattal igazoltan a Kft.
  360. felé a bértárolás ellenértékeként összesen 30.648.989 forintot, míg
  361. március
  362. napján a Kft.
  363. felé a bor kezeléséért járó 49.600.000 forintot fizette meg, mely befizetést a D0098321 számú számla igazol. A kifizetést igazoló számlákon aláírás nem szerepel (szakértő
  364. és
  365. szakértői vélemény). A
  366. oldal III/a. tényállási pont alatti
  367. bekezdésétől kezdődően a
  368. oldal
  369. és
  370. bekezdését a tényállásból kirekeszti és helyére a következő tényállást illeszti: A Kft.4
  371. augusztus 16-án megállapodást kötött a Kft.3-el, mely szerint az utóbbi Kft. 4.500.000 Kg szőlőt szerez be a Kft.4.észére. A szerződés szerint nemcsak a szőlő beszerzése, hanem a szőlő beszállításának megszervezése, átvétele és szakszerű feldolgozása is a Kft.3.eladata volt. A feldolgozás körébe tartozott a must és a bor kezelése, bizonyos nagyságú tárolótér biztosítása, továbbá a feldolgozáshoz szükséges eszközök bérlése is. Ugyanezen a napon a Kft.4.egállapodást kötött a Kft.2-vel, melynek eredményeként a Kft.
  372. bérlet útján további tárolótérhez jutott. Ezt követően
  373. augusztus 16-án a Kft.
  374. újabb szerződést kötött a Kft.5-vel, mely szerint a Kft.
  375. bérbe adja a szőlő feldolgozóját a Kft.
  376. részére. A Kft.
  377. a szőlő vásárlásával kapcsolatos feladatát úgy végezte el, hogy a teljes mennyiség beszerzésével a Kft.2-t bízta meg. Ennek eredményeként a szőlő felvásárlására vonatkozó adásvétel közvetlenül a Kft.
  378. és Kft
  379. között bonyolódhatott le. Ennek megfelelően a Kft.
  380. a szőlőt beszerezte, majd
  381. szeptember havi teljesítéssel kiállította a D0228318 számú 4.500.000 kg szőlő értékesítéséről szóló számlát bruttó 235.536.000 Ft értékben. Számlaszám: D
  382. Kelte:
  383. szeptember
  384. Fizetés módja: átutalás. Számla végösszege: 235.536.000,- Ft. ÁFA összege: 25.236.000,- Ft Bár a pénzügyi rendezésre az átutalást jelölték meg, a számla kiegyenlítése mégis készpénzzel történt. Ahhoz, hogy a fenti összeget a Kft.
  385. meg tudja fizetni, külső forrásra volt szüksége, amelyet üzemviteli hitelből fedezett. A Kft. részére nyújtott kölcsön összege 235 millió Ft volt, melynek a forrása az eljárás során ismeretlen maradt. Az összeg befizetéséről a Kft.
  386. kiállította
  387. november 01-én a 0344827 számú bevételi pénztárbizonylatot, amelyen utalványozóként a IV. r. vádlott neve szerepelt, a kölcsönadó kiléte azonban nem volt feltüntetve. Ebből a kölcsönből a Kft.
  389. november
  390. napján 155 millió Ft-ot fizetett meg a Kft.2-nek. A pénz házipénztárból történt kivételét a 1712365 számú kiadási pénztárbizonylat igazolja. Ezt az összeget a Kft.4 két részletben (először 40 millió forint, majd 115 millió forint) fizette be a Kft.2 Bank 1-nél vezetett bankszámlájára. Az összegnek a bankszámláról történő felvételéről (azonnal vagy később) az eljárás során semmiféle adatot nem lehetett megállapítani.
  391. november 05-én a Kft.
  392. pénztárából a 1712366 számú kiadási pénztárbizonylaton kiadásba helyezték a számla teljes kiegyenlítéséhez még szükséges 80.536.000 forintot is, mely összeget ugyancsak a Kft.
  393. Bank 1-nél vezetett bankszámlájára fizettek be. Az összeg felvételéről (azonnal vagy később) ez esetben sincs információ az iratanyagban. A Kft.
  394. a szőlőfeldolgozójának bérbeadásáért
  395. december 01-én kiállított egy 4.908.000 forint összegű számlát, melynek száma 506483 volt.
  396. december 22-én pedig a Kft.
  397. számlázta le 14.422.000 Ft összegben a bortárolók bérbeadási díját a D0228328 számú számlán. E számlák kifizetésének módja és időpontja ismeretlen. Az I.r. vádlott iránymutatása szerint a II. r. vádlott a számlákat befogadta, és beállította a Kft.
  398. könyvelésébe. A negyedéves Áfa bevallásában a Kft.
  399. előzetesen felszámított Áfa -ként bizonyítottan a szőlő megvásárlásáért kifizetett 25.236.000 Ft Áfa összegét helyezte levonásba és igényelte vissza. Az Áfa bevallást a Kft.
  400. ügyvezetője, a IV.r. vádlott aláírta. Az adóhatóság
  401. december
  402. napján a 24.575.000,- Ft-ot a Kft. részére kiutalta (szakértő
  403. és
  404. szakértői vélemény). A
  405. oldal III/b. tényállási pont második bekezdése után írtakat a tényállásból kirekeszti és helyére a következőket illeszti: A Kft.
  406. az
  407. november hónapra vonatkozó Áfa bevallásában a számla Áfa tartalmát előzetesen felszámított Áfa-ként szerepeltette és azt visszaigényelte. Az APEH
  408. január 18-án a 73.607.200 forintot Áfa adónemben a Kft. részére ténylegesen kiutalta. Ezzel az ügylettel a Kft.
  409. a korábban vásárolt 4.500.000 Kg szőlőből készült bort adta el a Kft.2-nek. A Kft.
  410. a D0228353 számú számlát
  411. november 30-án bocsátotta ki 354.312.000 forint összegről. Bár a számla kiegyenlítésének módjaként az átutalást jelölték meg, a kiegyenlítés készpénzzel történt, a következők szerint.
  412. december 21-én az I. r. vádlott a Kft.
  413. képviseletében befizetett a Kft.
  414. Bank 3.-nál vezetett számlájára 100 millió forintot, mely összeget meghatalmazottként a Kft.
  415. nevében rögtön fel is vett. Ezt a pénzt a Kft.
  416. pénztárába bevételezték.
  417. december 29-én az I. r. vádlott ismét befizetett a Kft.
  418. bankszámlájára 75 millió forintot, amelyet az előzőhöz hasonlóan azonnal fel is vett. A bor ellenértékének pénzügyi rendezéséből még fennmaradó 164.890.000 forint megfizetésére a bizonylatok szerint
  419. január 31-én került sor, amikor is a Kft.
  420. közvetlenül a házipénztárából fizetett a IV.r. vádlottnak, mely összeget a Kft.
  421. a 0344875 számú pénztárbizonylat szerint a házipénztárába bevételezett. A Kft.
  422. a bor eladásának árából a korábban felvett üzemviteli hiteleket - köztük az említett ismeretlen forrású 235 millió forint hitelt - fizette vissza.. A bor vásárlásáról kiállított számlát a Kft.
  423. a könyvelésébe beállította, és a bevallásában szerepeltette. A Kft.
  424. az
  425. december
  426. napján benyújtott bevallásában az egyéb forgalmát is figyelembe véve összesen 81.314.000 forint összeget jelölt meg beszerzést terhelő, és így levonható Áfa-ként, melyből
  427. január
  428. napján az APEH ténylegesen 73.607.200 forintot kiutalt. A Kft.
  429. az
  430. évi IV. negyedévi bevallásában, amelyet
  431. január
  432. napján nyújtott be, az általa fizetendő Áfa összegét 74.341 e forintban, míg a levonható Áfa összegét 31.714 e forintban jelölte meg, így összesen 42.627 e forint fizetendő Áfát vallott be (szakértő
  433. és
  434. szakértői vélemény). A D jelű számlát az I.r. vádlott felhívására, útmutatása alapján a II.r. vádlott közreműködésével került kiállításra, könyvelésre és beállításra az Áfa bevallásba. A
  435. oldal IV/a. tényállási pont
  436. bekezdését az alábbiakkal egészíti ki: A Kft.
  437. a Bank 2.. fiókjánál vezetett 11300108-00912066 számú bankszámla felett az I. r. és az V. r. vádlottaknak
  438. november
  439. napjától
  440. október
  441. napjáig külön-külön rendelkezési jogosultsága volt. Ezt követően - azaz
  442. október
  443. napjától - az V. r. vádlott önállóan rendelkezett a bankszámla felett. A Kft. eladása után a tulajdonosokban és a székhelyben történt változás bejelentése nem történt meg, a levelezési Cím 1.maradt. A
  444. július 28.-i adóbevallásban a Kft.
  445. címeként is ez szerepelt. A
  446. oldal
  447. bekezdése után a tényállást az alábbiakkal egészíti ki: A Kft.
  448. által a magánszemélyek felé nyújtott talajművelési szolgáltatása azonban nem csak bevételt eredményezett, hanem ráfordítást is követelt. A talajművelésért járó bevétel
  449. utolsó negyedévében, míg a bevétel érdekében kimutatható ráfordítások már korábban, a II. illetve a III. negyedévben merültek fel. A
  450. IV. negyedévi Áfa bevallási kötelezettséget
  451. január
  452. napjáig kellett volna teljesíteni a Kft.2-nek (szakértő
  453. és
  454. szakértői vélemény). A
  455. oldal utolsó bekezdésének első mondata elé a következő mondatot illeszti A Kft.
  457. évben összesen 18 esetben nyújtott be támogatási igényt. Az így kiegészített pontosított, helyesbített tényállás már mentes a Be. 351.§
(1)bekezdésében foglalt hibáktól és hiányosságoktól és így irányadó volt a másodfokú eljárásban is. Az első fokú bíróság bizonyítékokat mérlegelő tevékenységét értékelve a másodfokú bíróság megállapította, hogy az a terjedelmes bizonyítási anyagra, a megismételt eljárás tényére és a bizonyítékok között fellelhető nyilvánvaló ellentmondásokra figyelemmel igen szűkszavú, jelentős mértékben hiányos és nem felel meg a Be. 4.§
(2)bekezdésében írtaknak sem. Az elsőfokú bíróság részéről ugyanis az ellentétes tartalmú bizonyítékokat illetően a vádlottak védekezését alátámasztó bizonyíték még jelzésszerű felsorolása sem történt meg és elmaradt ezek érdemi értékelése, mérlegelési körbe vonása és ütköztetése is. A másodfokú bíróság a felülbírálat során megállapította, hogy az első fokú bíróság zárt logikai rendbe foglalt valamennyi, a vádlottak bűnösségét alátámasztó bizonyítékot, ugyanakkor egyáltalán nem foglalkozott a vádlotti beadványokban, illetve a védői felvetésekben szereplő és érdeminek mondható védekezésekkel. Abból indult ki, hogy a vádiratban megjelölt ügyletek fiktívek voltak, valós gazdasági esemény nem állt mögöttük, így a vádlottak célja kizárólag az Áfa jogtalan visszaigénylése illetve az adófizetési teher csökkentése volt. Megállapítható, hogy ez a kiindulási pont szakértő 2., szakértő
  1. és szakértő
  2. szakértői véleményének megállapításain alapult. E szakértők ugyanis a vádiratban megjelölt gazdasági eseményeket fiktíveknek minősítették. Tették ezt annak ellenére, hogy már az alap és a megismételt eljárásban is megállapítható volt, hogy a gazdasági események egész pontos rekonstruálására, számlákkal, könyvelési anyagokkal történő pontos nyomon követésére azért nincs mód, mert a rendelkezésre álló bizonylati, és könyvelési anyag erősen hiányos. Hiányzik a vádbeli cselekményekhez kapcsolható Áfa analitika is, amely miatt - egyéb hiteles bizonyítékok nélkül - pontos és kétséget kizáró megállapítások vagy nem, vagy csak nagyon óvatosan és körültekintően tehetők. A vádlotti észrevételek és a védői beadványok annyiban mindenképpen megalapozottnak tekinthetők, amennyiben kifogásolták, hogy az első fokú bíróság a határozat tényállásában és indokolásában is többször magukat a gazdasági társaságokat is fiktívnek, gazdasági tevékenységet nem folytató cégeknek minősítette, máshol pedig éppen az általuk folytatott gazdasági tevékenységre, annak volumenére hivatkozott. Hiába rögzítette az első fokú ítéleti indokolás egyik mondata, hogy a gazdasági társaságok tényleges gazdasági tevékenységet folytattak a Kft.1 kivételével, ez a megállapítás a tényállásban nem tükröződött következetesen, számos helyen ezzel ellentétes ténymegállapítás található. Lényegében ez indokolta a másodfokú eljárásban az új szakértő kirendelését is. A másodfokú bíróság a felülbírálat során a tényállás kiegészítésének és helyesbítésének alapjául ezt a szakértői véleményt tekintette irányadónak, hiszen annak megállapításaival az eljárás során korábban véleményt adó szakértők is egyetértettek, azokkal szemben kifogást nem támasztottak. E szakértői vélemény alapján leszögezhető, hogy a rendelkezésre álló iratok jelentős mértékben hiányosak. Hiányos az Áfa analitika, nincsenek meg az egyes alapvető szerződések és számlák, nem állnak rendelkezésre olyan alapvető bizonylatok, vagy vizsgálati eredmények sem, amelyek alapján kétséget kizáró megállapításokat lehetne tenni a vád tárgyává tett gazdasági eseményekre vonatkozóan. Ilyen tartalmú, - a könyvelési anyag hiányosságára utaló - nyilatkozatokat az alapeljárásokba bevont szakértők a korábbi tárgyalási meghallgatásuk alkalmával is tettek, de ennek értékelése az első fokú bíróság ítéletében elmaradt. Így szakértő
  3. a
  4. november
  5. napján megtartott tárgyaláson azt nyilatkozta, hogy a szakvéleményét adófolyószámla adatai alapján készítette el, az adófolyószámla azonban csak összesített adatokat tartalmaz, így a számlákra vonatkozóan pontos megállapítások nem tehetők. Ugyancsak ő nyilatkozott úgy, hogy a gazdasági események fiktivitására az átszámlázásokból következtetett, amely művelet azonban - később tett nyilatkozata szerint - egyáltalán nem tilos. Szakértő
  6. szakértőasszony a
  7. november
  8. napján megtartott tárgyaláson a jövedéki bizonylatolással kapcsolatos megállapításaira vonatkozóan úgy nyilatkozott, hogy a megállapításai a vámhatósági vizsgálaton alapultak. Elmondta, hogy a szakvélemény elkészítéséhez sem pincekönyveket, sem termékkísérő okmányokat, sem termékmérleget nem kapott és nem is vizsgált. Szakértő
  9. szakértő pedig a másodfokú meghallgatásakor tette azt a kijelentést, hogy a szakvéleményének egyes megállapításai következtetések, sejtések, amelyre azonban a másodfokú bíróság álláspontja szerint szakvéleményt alapítani nyilvánvalóan nem lehet (
  10. tárgyalási jegyzőkönyv
  11. oldal). Ezeknek a szakértői kijelentéseknek az értékelése azonban az alapeljárások során és az első fokú határozatban is elmaradt. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a szakértői kirendelés mindig a fellelhető eredeti okmányok alapján történő vizsgálódás elvégzésére vonatkozik, és ha ezek hiányoznak, akkor a szakvéleményben ezt a tényt és a hiány jelentőségét is jelezni kell, különösen akkor, ha a szakértő szerint a megalapozott vélemény kialakítása ennek hiányában bizonytalan háttéren nyugszik. A másodfokú eljárásban beszerzett szakvélemény megállapítása szerint a vád tárgyává tett események megtörténtét könyvszakértőileg egyértelműen sem cáfolni sem igazolni nem lehet. Ezzel a megállapítással valamennyi szakértő egyetértett. Ugyanakkor kiemelték a szakértők, hogy egyértelmű cáfolatát jelentheti a vád tárgyává tett gazdasági események megtörténtének, ha igazolható, hogy ténylegesen nem állt rendelkezésre a bor előállításához szükséges szőlő mennyisége 1999-ben illetve 2000-ben, továbbá az is, hogy ha bizonyítást nyer, hogy a Kft.
  12. gazdasági tevékenységét biztosító kölcsönügyletek színleltek voltak, vagyis nem volt pénzügyi fedezet a Kft. működtetéséhez. A másodfokú bíróság tehát először ezt a két kérdést vizsgálta meg. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az I/d. pontban szereplő szőlő tényleges létét egyrészt az eladás időpontja, másrészt pedig a mennyisége egyértelműen cáfolja. Az ítéleti megállapítás szerint ugyanis
  13. szeptember
  14. napjáig egyáltalán nem lehet leszüretelni 5 millió kg szőlőt, annál is inkább, mert a hegyközségek előírják a különböző fajták szüretelési időpontját. A szőlővásárlás megtörténtét cáfolja az a tény is, hogy a szőlő szállítására vonatkozóan a Kft.
  15. még
  16. október végén is állított ki számlákat, vagyis a felvásárlás nem történhetett meg szeptember végéig. A másodfokú bíróság álláspontja szerint ez az ítéleti ténymegállapítás megalapozatlan, kétséget kizáró bizonyítékokkal nincs alátámasztva és téves következtetéseken alapul. Kétségtelen, hogy a hegyközségek az egyes szőlőfajták szüretelési időpontját előírják. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy ne lehetne ettől eltérő, korábbi, vagy későbbi időpontban szüretelni, a leszüretelt szőlőből bort készíteni és utóbb azt forgalmazni. Az ajánlott időponttól történő eltérés következménye mindössze annyi, hogy nem kaphatja meg a szőlő a hegyközségtől a minősítő igazolást. Ez pedig azzal jár, hogy az előállított bort utóbb külön kell bevizsgáltatni és a vizsgálat minősítésének megfelelően kell és lehet forgalomba hozni. Nem cáfolva az előzőekben kifejtetteket szakértő
  17. szakértő arról is nyilatkozott, hogy a hegyközségi kiírásról
  18. évben nem rendelkezett konkrét adatokkal, csak általánosságot rögzített véleményében. Bár a vörös szőlő szüretelése nem szokott szeptemberben befejeződni, azonban jelen ügyben a felvásárolt szőlő összetételét mégsem lehetett adatok hiányában megállapítani (
  19. sorszámú másodfokú tárgyalási jegyzőkönyv
  20. oldal). Ugyancsak nem perdöntő bizonyíték e tekintetben a szállításról kiállított
  21. október 26-i számla sem. A számla kiállításának időpontja és a teljesítés időpontja ugyanis elválhat egymástól. A két időpont egybeesése kizárólag készpénzes fizetés esetén kötelező előírás. A két időpont különválása a szakértők együttes álláspontja szerint megállapodástól függhet, mivel pedig nincs adat arra, hogy az októberben szállított szőlőt honnan, kitől és milyen mennyiségben vették át, az sem kizárt, hogy ekkor csak a szállítás számlázása történt meg, de eladásra nem ekkor került sor. Ez tehát ugyancsak nem cáfolja a
  22. szeptember 30-i szőlőeladás tényét. Az elsőfokú ítélet
  23. oldalán az I/d. ponthoz fűzött mérlegelés szerint a gazdasági esemény fiktív voltát igazolja még, hogy a Kft.2 érdekeltségi körébe tartozó cégek vezetői és dolgozói saját nevükben, őstermelőként adtak el szőlőt
  24. évben 91.310.470 forint értékben, míg az APEH adatszolgáltatása szerint a Kft.
  25. 747 tételben jelentett be felvásárlást őstermelőktől. Emellett az is az ügylet fiktivitását igazolja az első fokú bíróság érvelése szerint, hogy a felvásárlási jegyek kiállításának időpontja
  26. december
  27. és
  28. napja volt. E két érvvel kapcsolatban megállapította a másodfokú bíróság, hogy erre vonatkozóan a vádlottak eljárás során előterjesztett védekezése megalapozott volt az alábbiak szerint. A szőlő őstermelőktől történő átvételekor, illetve az egyes felvásárlások alkalmával ugyanis, mázsajegyeket állítanak ki. A mázsajegyen fel kell tüntetni az átvett szőlő fajtáját, és mennyiségét, valamint azt is, hogy kitől vették át. A mázsajegyek megőrzése kötelező, mert ennek alapján készítik el utóbb, a felvásárlási időszak végén a felvásárlási jegyeket, amelyek azonban már összesített adatokat tartalmaznak. A felvásárlási jegyekből tehát már a korábban átvett szőlő fajtájára színére, mennyiségére következtetni nem lehet. A felvásárlási jegyeket ugyancsak meg kellett őrizni, mert ezek alapján kellett az abban az időben bevezetett pincekönyvbe és a jövedéki termékek bizonylatolásánál ugyancsak elengedhetetlenül szükséges termékmérlegbe is feltüntetni a feldolgozásra kerülő szőlőt. Leszögezhető tehát, hogy a felvásárlási jegyeket soha nem a szőlő tényleges átvételekor állították ki, hanem később, többnyire az év végén. Szakértő
  29. szakértő nyilatkozata szerint, amennyiben a felvásárlási jegyeket nem a szőlő átvételekor állítják ki, úgy már nem biztos, hogy igaz az a következtetés, hogy
  30. szeptember 30-án nem állhatott 5 millió kg szőlő a Kft. rendelkezésére (
  31. sorszámú másodfokú tárgyalási jegyzőkönyv
  32. oldal). Következésképpen a másodfokú bíróság álláspontja szerint a felvásárlási jegyek kiállításának időpontjából az ügylet fiktív voltára következtetni ugyancsak nem lehet. Éppen erre figyelemmel kell kiemelni azt is, hogy a szőlő létének, vagy nem létének leghitelesebb igazolására úgy kerülhetett volna sor, ha a nyomozóhatóság beszerzi a mázsajegyeket. Erre azonban nem került sor. Mázsajegyet a szakértők másodfokú nyilatkozata szerint az eljárás során egyetlen szakértő sem látott, annak beszerzése és feldolgozása nem történt meg. Az elsőfokú bíróság ítéletében az I/d. pontban írtakat, illetve a
  33. oldalon szereplő érveket cáfolja az a tény is, hogy a Kft.
  34. két Tsz teljes szőlőmennyiségét is megvásárolta
  35. év őszén, vagyis, nemcsak kistermelőktől, vagy őstermelőktől vásárolt. Ez pedig ugyancsak valószínűtlenné teszi azt a kategórikus ténymegállapítást, hogy a szőlő vásárlására nem került sor. Hasonlóképpen megkérdőjelezi az ügylet színleltségét a 747 őstermelőtől történt felvásárlás ténye is, hisz az nyilvánvaló, hogy e személyek mindegyike nem tartozhatott a Kft.
  36. érdekeltségi körébe vonható cégek vezetői és dolgozói közé, mint ahogyan erre az első fokú bíróság hivatkozott. További bizonyítékként kell értékelni e körben a vádbeli időszakban lefolytatott hatósági vizsgálatok ténymegállapításait is (szakértő
  37. és
  38. kiegészítő szakértői vélemény). Az iratanyagban elfekszik (nyomozati iratok
  39. oldal) a vámhivatal által Kft.2-nél a
  40. szeptember
  41. és
  42. december
  43. közötti időszakra vonatkozó utólagos adóellenőrzési vizsgálatnak a jegyzőkönyve. Megjegyzendő, hogy ez a vizsgálat megszakítással
  44. május 22-től
  45. december 31-ig zajlott. Ennek a vizsgálatnak néhány megállapítása a következő: A vizsgált időszakban a Kft. érvényes adóraktári engedéllyel rendelkezett. Bevallásai alapján jövedéki adó fizetési kötelezettsége nem keletkezett. Saját szőlőtermelése nem volt, azaz a szőlőt vásárolta és értékesítette. Elszámolásai, azaz a szőlő-pincekönyvi adatok szerint 5.131.355 kg szőlőt vásárolt és értékesített. A vámhivatal azonban a rendelkezésre álló bizonylatok alapján 5.830.786 kg-nak megfelelő szőlő vásárlására és értékesítésére talált csak adatot. Az értékesítés tehát több volt a beszerzett mennyiségnél, azonban az eltérésre nem volt magyarázat. Megvizsgálták ez alkalommal a Kft.1 által eladott bor értékesítése során (vevő: Kft
  46. ) a
  47. december
  48. napján kiállított számlákat is. Erre vonatkozóan megállapították, hogy az eladott szőlőbort a Kft
  49. sem a termékmérleg nyilvántartásába, sem a szőlőbor pincekönyvébe nem vezette be, így azok bevételezésre nem kerültek, a készletében sosem jelentek meg. Erről a bormennyiségről a Kft.
  50. a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló
  51. évi CIII törvény 11.§
(5)bekezdésében meghatározott termékkísérő okmánnyal (TKO), - mely a jövedéki termék szállításának elengedhetetlen bizonylata, - egyáltalán nem rendelkezett. A szőlőbor-pincekönyv vámhatósági vizsgálata során számos (bor) terméket találtak még ezen kívül, ahol a Kft. nem eseményszerűen, nem folyamatosan vezette a szőlőbor nyilvántartási dokumentumait. Így pl. nem került rögzítésre a pincekönyvben 120.000 kg kristálycukor beszerzése sem, amely pedig szintén kötelező előírás volt. Az APEH kiutalás előtti ellenőrzési osztálya 2001. szeptember 12-én szintén ( 1 napos) vizsgálatot végzett a Kft. 2-nél a 2000.évi bizonylatokkal és nyilvántartásokkal összefüggésben. A vizsgálatról készült jegyzőkönyv többek között tartalmazza, hogy megvizsgálták az adózó által rendelkezésre bocsátott 2000. november 30-án kelt felvásárlási dokumentumok összesítését, továbbá a számlára történt felvásárlások mennyiségét alátámasztó számlákat, és szállítóleveleket is. A felvásárlási jegyek feldolgozása a vizsgálat időpontjában ~95%-os volt. A bemutatott és megvizsgált számlák a Kft.2. nyilvántartásában, könyvelésében fel voltak tüntetve, a pénzmozgások a nyilvántartásokon keresztül voltak vezetve. Ennek alapján az összes vásárolt szőlő mennyisége 5.574.554 kg volt. Kiderül a jegyzőkönyvből az is, hogy a vizsgálat során a rendelkezésükre bocsátott a Kft. egy 2001. május 22-én keltezett kimutatást is, mely szerint 2000-ben 5.390.983 kg szőlőt vásároltak fel, melyből 1.568.644 kg vörös és 3.822.339 kg fehér szőlő volt. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy ebben az arányban a vásárolt szőlő mennyisége nem támasztotta alá a Kft.1. felé értékesített szőlő mennyiségét, amely 3.200.000 kg fehér és 1.800.000 kg vörös szőlő volt. Ennek ellenére a kibocsátott számlák alapján a revízió elfogadta a szőlő felvásárlásának és eladásának tényét és annak mennyiségét végül 3.954.596 kg fehér, 1.876.190 kg vörös, összesen 5.830.786kKg szőlőben határozta meg. E vizsgálat megállapította, hogy mindkét fajta szőlő tekintetében az értékesített mennyiség meghaladta a beszerzett mennyiséget. Tekintettel azonban arra, hogy később a - készlet nyilvántartási adatok szerint - a Kft.1 2.582.205 l fehér, illetve 1.422.531 liter vörös hordós bort szállíttatott át a Kft.2 adóraktárába, a revízió az értékesített szőlő mennyiségét (összesen 5.000.0000
  1. kg)elfogadta. Hibaként azt állapította meg, hogy a beszerzések dokumentálása nem volt kielégítő, az értékesített készlet nem elhanyagolható részének (5.830.786 kg - 5.390.983 kg = 439.703
  2. kg)a beszerzése nem volt dokumentálva. A fentieken túlmenően a vámhivatal 2000. év második felétől kezdve havonta tartott helyszíni ellenőrzést a Kft.2 telephelyén. Ezek az ellenőrzések lényegében véve a KNYHZ (készlet nyilvántartás havi zárás) nevű dokumentumon feltüntetett adatoknak az ellenőrzését jelentették, amely bizonylatok alapján történt. A vizsgálat problémát ezen időszakban nem tárt fel. Kétségtelen azonban, hogy a vizsgálat mélysége, pontos módszere a rendelkezésre álló dokumentumokból nem állapítható meg. A Kft.1-nél szintén a vámhivatal tartott havonta helyszíni ellenőrzést a KNYHZ-k tekintetében. Elfekszik például az iratanyagban a vámhivatal által a Kft.1-nél (Cím 1.) 2001. január 02-án megtartott ellenőrzésről készült készletfelvételi jegyzőkönyv, amely a termékmérleg nyilvántartás alapján készült. A vizsgálat rögzítette, hogy a Kft. korábban 1.800.000 kg vörösborszőlőt vásárolt, melyből 1.440.000 liter mustnyeredéke keletkezett, illetve a 3.321.355 kg-nyi vásárolt fehérborszőlőből 2.657.084 liter mustot állított elő. Az elszámoltatást végzők megállapítása szó szerint a következő volt: „Az első lapon feltüntetett helyen és időben megjelentünk negyedéves elszámolás és készletfelvétel céljából. A Kft. készlettel nem rendelkezik, a készlet más adóraktárba a Kft.2-nek lett áttárolva. Veszteségek nem kerültek számolásra. Tekintettel arra, hogy a tényleges must kinyerés a 75%-ot meghaladta (80% volt), így az OBI igazolás megszerzése folyamatban van. Pincekönyvet naprakészen vezeti. Jövedéki tv. sértést nem észleltünk. Felelős vezető nyilatkozata: A fentiekkel egyetértek." A Kft.1 aláírásával (II. r. vádlott) csatoltak egy további készletbevallást is, amely azt jelezte, hogy 2001 január 2-án város 1-ben nem volt borkészlet. Megjegyzendő, hogy ez utóbbi megállapítás egyben azt is igazolja, hogy a Kft.1 részére a Kft.2 végzett bértárolást. A fentiekkel kapcsolatban külön kell hangsúlyozni, hogy a vádbeli időszakra esett a jövedéki törvénynek és a végrehajtási rendeletének a borra történő kiterjesztése is. (1997. évi CIII. törvény, 35/1997.(XI. 26.) PM rendelet ). Ezzel egyidejűleg figyelembe kell venni a szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról szóló 1997. évi CXXI. törvény és a 21/2000.(V.18.)FVM-PM együttes rendelet rendelkezéseit is. Ez utóbbi a borászati termékek egységes bizonylatolási, nyilvántartási és elszámolási rendjéről szólt. Mindezek a jogszabályok a gyakorlatban a szokásos számviteli előírásokon túlmutató, további nyilvántartási, adatszolgáltatási stb. kötelezettséggel jártak együtt. Éppen ezért 2000. február 1.től augusztus 1. napjáig úgynevezett moratórium volt életben, amely azt jelentette, hogy ebben az időszakban kellett elkészíteni a jövedéki okiratokat is. Ebbe tartozott az előző évi óbor készletének felmérése, a bor alapjául szolgáló szőlő eredetének igazolása, a pincekönyv felfektetése, vezetésének megtanulása, a KNYHZ valamint a termékmérleg elkészítésének és vezetésének megtanulása is. A szakértők és a vádlottak nyilatkozata alapján rögzíthető az is, hogy a moratóriumi időszakban a vám és pénzügyőrség alkalmazottai szinte heti rendszerességgel keresték fel a bortermeléssel foglalkozó vállalkozásokat, hogy akadálymentes átmenetet biztosítsanak a 2000. augusztus 1. napjától életbe lépő szigorú szabályozásnak. A másodfokú bíróság álláspontja szerint ez az átmeneti időszak, valamint azt követően a rendszeres ellenőrzések is inkább azt valószínűsítik, hogy a szóban forgó szőlő és bor mennyisége ténylegesen rendelkezésre állt. Nem életszerű ugyanis, hogy a köztudottan gyakori ellenőrzésekre figyelemmel, ilyen volumenű szőlő és bor bizonylatolása történjen meg úgy, hogy mögötte ténylegesen semmiféle termék nincs. Alappal lehetett ugyanis számolni azzal, hogy bármelyik ellenőrzés alkalmával sor kerülhet tényleges készletfelmérésre is, ami a termék létének tényleges ellenőrzését jelenti, és ami éppen az igen jelentős mennyiségre tekintettel nyilvánvalóan a termék hiányának azonnali felfedezését eredményezte volna. Szükségesnek tartja az ítélőtábla lényegében valamennyi tényállási ponttal kapcsolatban kiemelni a követőket: A vádbeli Kft.-k egymás közötti ügyletei a szőlő feldolgozásához illetve a bor forgalmazásához kapcsolódtak. Nyilvánvaló, hogy az ügyletek színleltsége kézenfekvő, ha nem volt szőlő, amiből bort állítottak elő, illetve nincs nyoma annak, hogy más forrásból bort szereztek be, ami saját feldolgozású bor híján további feltétele a bor forgalmazásának. A másodfokú tárgyaláson meghallgatott szakértők elmondták, hogy a szakvélemény elkészítéséhez kaptak ugyan anyagot, azonban azt nem vizsgálták, hogy a bizonylatok teljes körűen a rendelkezésre álltak e vagy sem. Ők megválaszolták a kérdéseket a biztosított könyvelési anyag alapján. Az azonban kiderült a másodfokú tárgyalási nyilatkozataikból, de már az alapeljárás során előadottakból is, hogy mázsajegyeket egyáltalán nem, míg felvásárlási jegyeket is csak bizonytalan mennyiségről láttak, ez pedig az ítélőtábla álláspontja szerint azt eredményezte, hogy a szőlő felvásárlásával és feldolgozásával kapcsolatos megállapításaik megalapozatlanoknak tekintendőek, kellően hiteles bizonylat vizsgálata híján. Így pedig -bár általános érvényű elv, hogy az adócsalás tekintetében az APEH megállapításai a bíróságot nem kötik - jelen esetben ez az elv megfordul. Az ítélőtábla ugyanis jelen ügyben éppen a legfontosabb bizonylatok vizsgálatának lehetetlensége miatt, döntő jelentőséget tulajdonít az APEH és a VPOP vádbeli időszakban lefolytatott vizsgálati eredményeinek, mert ezekből kiderül, hogy e vizsgálatok megállapításai az ítélőtábla álláspontja szerint alapvető fontosságú bizonylatok - a mázsajegyek és felvásárlási jegyek - vizsgálata alapján nyert adatokat is tartalmazzák, méghozzá úgy, hogy ezen bizonylatok feldolgozottsági aránya is fel van tüntetve. Nyilvánvaló tehát, hogy az APEH és a VPOP szakemberi látták ezeket a bizonylatokat és az ezekből nyert adatokat vetették össze a könyvelés egyéb adataival, ezek alapján állapították meg, hogy a beszerzett szőlő kevesebb volt, mint a továbbértékesített szőlő mennyisége és ez vezetett oda, hogy becsléssel állapították meg a felvásárolt szőlő és az elkészült bor mennyiségét. Nincs tehát kellő alap és ok arra, hogy az ítélőtábla ezekkel a megállapításokkal szemben ítéleti bizonyossággal kimondja, hogy 2000. szeptember 30. napján nem volt és nem lehetett 5 millió kg szőlő és nyilvánvalóan ennek feldolgozásából bor sem származhatott. További bizonyítékként kell értékelni a Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.41.535/2003/7. számú ítéletében foglaltakat is. A pert a Kft.7. indította a Kft.2. és a Kft.5. ellen. A Fővárosi Ítélőtábla a Heves Megyei Bíróság ítéletét megváltoztatta és az első fokú ítéletből mellőzte annak megállapítását, hogy a Kft. 7. és a Kft.5. között 2000. augusztus 11. napján, míg a Kft. 7. és a Kft.2. között 2000. augusztus 25. napján 50.000 q szőlő felvásárlására és feldolgozására kötött szerződés színlelt szerződés, ezért hatálytalan, mivel ez nem nyert bizonyítást. Kft. 1. működéséhez szükséges kölcsönök ténylegesen kifizetésre kerültek e, és azt is, hogy az 5 millió kg szőlő kifizetéséhez szükséges pénz rendelkezésre állt e vagy sem. A szakértői vélemény szerint ugyanis a vád tárgyává tett ügyletek meg nem történte akkor is bizonyított, ha igazolást nyer, hogy a Kft.1. működésének pénzügyi feltételei nem voltak biztosítva. E kérdéskörre vonatkozóan a tényállás az első fokú ítélet 14-15. oldalán. míg az erre vonatkozó bizonyítékok értékelése az első fokú ítélet 25-28. oldalán található. Az ítélőtábla elöljáróban leszögezi, hogy az ítélet 25. oldalán kifejtett érveket nem osztja, mivel egyértelműen megállapítható, hogy az első fokú bíróság csak a vádlottak terhére szóló bizonyítékokat értékelte és teljes mértékben figyelmen kívül hagyta egyrészt azt a tényt, hogy e bizonyítékok az eljárás során részben megváltoztak, másrészt pedig azt, hogy találhatóak olyan bizonyítékok is az iratok között, amelyek a vádlottak védekezését alátámasztották. Nem vitatható az elsőfokú bíróságnak az a ténymegállapítása, amely szerint a vádlottak által vezetett cégek egymás között jelentős készpénzforgalmat bonyolítottak le, olyan számlák, és egyéb bizonylatok alapján, amelyeken a kiegyenlítés módjaként az átutalás volt feltüntetve. Emellett az sem vitatható, hogy a bizonylatok többsége szabálytalanul lett kiállítva. A bizonylatokon ugyanis aláírás többnyire nem szerepelt, emellett ugyanazon pénzügyi művelet esetén a házipénztárból történő kifizetés időpontja, a pénz átvételére vonatkozó átvételi elismervény kiállításának dátuma és a banki befizetés időpontja között is rendszeres volt az eltérés, ami a pénzügyi esemény megtörténtének hitelét gyengíti. Ezen túlmenően ugyancsak rendszeres volt az a gyakorlat is, amely szerint nagyobb összegű pénzt úgy fizettek be a Kft.-k a bankoknál vezetett számláikra, hogy ugyanannak az összegnek a felvételét is azonnal végrehajtották. Ez a befizetési mód kétségtelenül azt eredményezte, hogy az adott cég (cégek) bankszámláján a szóban forgó összeg jóváírásként és terhelésként is „egy pillanatra" (a banki bizonylatok rendszerint rögzítik a bevételezés és kiadás időpontját) megjelent, és így mintegy igazolta a pénz meglétét. Ám mindezek nem alapozzák meg az ítélőtábla álláspontja szerint azt az ítéleti ténymegállapítást, amely szerint a készpénzforgalom mögött valós pénzmozgás nem volt, és mindez csupán azt a célt szolgálta, hogy a pénzt a bankon „keresztül futtassák", és a műveletet legalizálják E ténymegállapítást ugyanis megfelelő bizonyítékok egyértelműen és hitelesen nem igazolják. Ezzel kapcsolatban az ítélőtábla a következőket hangsúlyozza: A készpénzzel történő fizetésnek összegszerűség tekintetében a vizsgált időszakban tiltó, vagy szankciókkal járó korlátja nem volt. A bizonylatolás módjára vonatkozóan is részletes jogszabályi előírások léteztek. A dolog természetéből fakadóan a gazdasági életben alkalmazására mégis elsősorban a kisebb ügyleteknél került és kerül sor, ugyanis ekkor még nem jelenik meg hátrányként a nagyobb mennyiségű készpénz tárolásának, szállításának, átszámolásának vagy akár átadásának idő és költségigénye. A banki tranzakciós szolgáltatások előnye egy bizonyos összeghatáron túl nyilvánvaló, hiszen a gazdasági szereplők és az illetékes hatóságok szemében a gazdasági esemény megtörténtét tényszerűvé, „láthatóvá" és független harmadik személy (a bank) által igazolttá teszi. Ezek előrebocsátása után először a banki befizetésekre vonatkozó bizonyítékokat megvizsgálva leszögezhető, hogy az ítélet 25. oldalán ezzel kapcsolatosan kifejtettek iratellenesek és így nem megalapozottak. Az elsőfokú ítéletben felhívott és a tényleges pénzmozgás hiányát igazolni hivatott tanuk vallomása ugyanis ezt a tényt egyáltalán nem támasztja alá. A tanúk a nyomozati vallomásukban sem állították - tanú 4. kivételével - hogy a banki befizetéseknél Az I. r. vádlottnál, vagy a befizetést végző alkalmazottnál nem volt készpénz. A tárgyalási vallomásaikban és a megismételt eljárás során tett nyilatkozataikban is elismerték a készpénz létét és azt a tényt is, hogy azt több esetben nemcsak kötegenként, hanem tételesen is átszámolták. Az elsőfokú bíróság a tanúk nyilatkozatai között fellelhető ellentmondásokat nem oldotta fel, és annak megindokolásával végkép adós maradt, hogy miért a nyomozati vallomásokat fogadta el, ráadásul olyan tartalommal, amelyet a vallomások nem is tartalmaznak. Így Tanú 11. a nyomozati vallomásának elé tárása után is úgy nyilatkozott, hogy olyan befizetés nem volt, ahol ne látott volna pénzt, azonban, ha az bundolva volt, akkor nem számolták át (Bank 1. fiók 2008. év október 30. jegyzőkönyv). Tanú 12. úgy nyilatkozott, hogy mindig látott pénzt és a kisebb összeget mindig meg is számolta. Arról is nyilatkozott, hogy az I. r. vádlott helyett többnyire Tanú 2. és Tanú 1. járt el (Bank 1. fiókja). Tanú 13. a megismételt eljárás során a következőket mondta: "A pénzt mindig elkértük, én azt mindig láttam és annyit láttam amennyi a bizonylaton szerepelt. …megnéztem, hogy hamis-e a pénz, át kellett kötegelni, és át kellett fűzni". Kétségtelen, hogy e tanú a nyomozati iratok 525. oldalon úgy nyilatkozott, hogy egyetlen alkalommal előfordult, hogy az I. r. vádlott nem hozott pénzt magával azért, mert az összeget azonnal fel is akarta venni, és úgy gondolta, hogy akkor pénzt hozni fölösleges. Mivel azonban ő az ilyen módon végrehajtott befizetésbe nem egyezett bele az I. r. vádlott eltávozott a bankból, majd fél óra múlva 13 millió forinttal érkezett vissza és az összeget 3 részletben befizette, majd azonnal fel is vette. Ugyancsak e vallomásában állította a tanú azt is, hogy „ a pénzt ő mindig ellenőrizte és megszámolta, mert Tanú 4. ennek elmulasztása miatt küldték el". E vallomások tükrében teljesen megalapozatlan és iratellenes az ítélet 25. oldal 3. bekezdés 7. 8., és 9. sorában írt azon ítéleti megállapítás, amely szerint a Bank 3nál történő befizetések alkalmával az I. r. vádlott úgy adott be a bankba befizetési és kifizetési bizonylatokat, hogy azok mögött soha egyetlen fillér sem volt. Kétségtelen, hogy Tanú 2. valóban tett olyan vallomást, hogy a befizetendő pénzt nem minden esetben számolta meg, de azt is állította, hogy minden esetben ténylegesen volt pénz a befizetést bonyolító személynél. Nyilatkozott arra vonatkozóan is, hogy a Kft.1, a Kft.2, a Kft.7 és más cégek nevében is rendszeresen végzett banki befizetéseket. Tanú 14. tanú a nyomozati vallomásában előadta, hogy a banki dolgozók abban az esetben, ha ugyan olyan összegű pénzt fizettek be, mint amilyen összeget azonnal fel is vettek, akkor nem számolták meg a pénzt. Azt azonban e vallomásában sem állította, hogy a banki műveletek lebonyolításakor nem volt pénz a befizetőknél. A megismételt eljárás során pedig kifejezetten azt állította, hogy a pénz létét mindig ellenőrizték. Az erre vonatkozó vallomásai a következők: „… biztos, hogy látnom kellett a pénzt, mert a kamera is látta; … ha ugyanazt az összeget vitte el, akkor láttam, a pénzt minden esetben láttam, de csak akkor számoltam meg, ha más címletben kérte vissza"(Tanú 2., 2008. október 30. jegyzőkönyv 11. oldal). Tanú 1. az ítélet 25. oldal utolsó bekezdésében írtakkal szemben a nyomozati iratok 567. oldalán rögzítettek szerint elmondta, hogy volt nagy összegű pénz átadás. Ezt az összeget a III. r. vádlott hozta, átadta a részére, majd másnap ő vitte a bankba és ő is fizette be. E tanú nyilatkozott arra vonatkozón is, hogy ennek az összegnek a felvételét azonnal vagy később végrehajtó személy, vagy személyek kilétéről nincs tudomása. A megismételt eljárásban úgy nyilatkozott, hogy mind a három esetben ténylegesen látta a pénzt, látta annak átadását, és azt is, hogy az kötegelve volt. Ennek tükrében pedig mindenképpen iratellenesek a 25. oldal utolsó és a 26. oldal első mondatában írtak is. Összegezve a fentieket az elsőfokú ítélet 25. oldalán található érveléssel szemben egyértelműen az állapítható meg, hogy a banki befizetések alkalmával mindig rendelkezésre állt pénz, azt azonban ténylegesen nem lehet megállapítani hogy a pénz mennyisége megegyezett e a bizonylatban feltüntetett összeggel az egyes alkalmakkor. Meg kellett vizsgálni ezek után a Kft.1 működéséhez nyújtott kölcsönök tényleges létére vonatkozó bizonyítékokat. Az elsőfokú bíróság III. r. vádlott és Tanú 5. tanúvallomásával, azokat minden tekintetben elfogadva támasztotta alá azt a megállapítását, hogy a Kft.1. ténylegesen nem működött, valós gazdasági tevékenységet nem végzett, sem a megalakulásához, sem a működéséhez nem rendelkezett tőkével. A III. r. vádlott által a Kft. részére folyósított 143 millió Ft-os hitel - melynek eredetét a III. r. vádlott baráti kölcsönként jelölte meg - valójában nem létezett, az ügylet színlelt szerződés volt. Ezzel a kölcsönnel kívánták ugyanis azt a látszatot kelteni, hogy a Kft.1. rendelkezik megfelelő pénzforrással a Kft2.-től megvásárolt szőlő kifizetéséhez. Az elsőfokú bíróság ezt a ténymegállapítást azzal is alátámasztotta, hogy a III. r. vádlott a meghallgatásakor a Kft. üzleti ügyeiről érdemben semmit nem tudott nyilatkozni, még az üzleti partnereit sem tudta megnevezni. Hasonló megállapításokat tartalmaz az ítélet 26. oldala Tanú 5-el kapcsolatban is. Az elsőfokú bíróság Tanú 5. tanúvallomásából az alábbiakat fogadta el a tényállás megállapításakor. A tanú még a Kft. nevét sem tudta megjelölni, a Kft. megalakulásához szükséges pénzzel nem is rendelkezett, azt helyette vagy az I. r. vagy a IV. r. vádlott fizette be. A Kft. működésében a tanú nem vett részt, taggyűléseire nem járt, és nem volt tudomása a Kft.1. részére nyújtott kölcsönökről sem. Ezzel kapcsolatosan azonban más bizonyíték tényleges értékelésére az elsőfokú bíróság részéről nem került sor, annak ellenére, hogy az ítélet 26. oldal 3. bekezdésében több bizonyítékot is felsorolt. Ezzel szemben az ítélőtábla az iratok között fellelhető további bizonyítékok közül az alábbiakat emeli ki: A III. r. vádlott nyomozati eljárás során történt tanúkihallgatása alkalmával részletes vallomást tett a Kft. alakulásának körülményeiről, valamint a működéséhez szükséges kölcsönök folyósításáról is. Elmondta, hogy a IV.r. vádlott 210 millió forintot, a Kft.2. 180 millió forintot, míg ő saját maga 143 millió forintot adott kölcsön a cégnek. Ez utóbbi összeget előadása szerint a barátai biztosították a számára. A gyanúsítotti kihallgatása alkalmával is tett érdemi nyilatkozatokat. Így előadta, hogy a Kft.-nek nem volt alkalmazottja, a tevékenységet „bérbe adták" a Kft.4-nek. Nyilatkozott arról is, hogy a cég az ügyletek ellenértékét készpénzben és nem átutalásokban egyenlítette ki. Az ítélőtábla álláspontja szerint e vallomások ellentétben állnak az első fokú bíróság ítéletében rögzítettekkel. Nem állítható ezek alapján, hogy a III. r. vádlott a Kft. ügyeiről, a működés alapjairól, a folyósított kölcsönökről egyáltalán nem tudott. Tanú 5. tanúkihallgatása alkalmával elmondta, hogy felkérésre, úgymond baráti szívességből vett részt a cég alapításában, a szükséges összeget helyette fizették be, valamint állította azt is, hogy tevékenyen nem vett részt a cég munkájában. Az ítélet 27. oldal első bekezdésében írtakkal szemben az ítélőtábla megállapította, hogy a IV. r. vádlott tanúként történt meghallgatása alkalmával elismerte, hogy kölcsönt nyújtott 200 milliós összegben a Kft.1-nek, melyről szerződés is készült. Állítása szerint ezért kellett eladni az összes bort, hogy ezt az összeget előteremtse. Nyilatkozott arra vonatkozón is, hogy a kölcsönt 2001. év elején kapta vissza. E vallomás - melynek tartalma ellentétes az ítéletben hivatkozottakkal - értékelése elmaradt. Tanú 6. és Tanú 7. tanúk nyomozati és tárgyalási vallomása az elsőfokú ítéletben rögzítetteknél lényegesen bővebb volt. E tanúk nyilatkoztak arról is, hogy a Cím 1. alatt a Kft. tényleges tevékenységet folytatott, ehhez eszközöket is béreltek, a szőlő felvásárlásával és feldolgozásával foglalkoztak. Összegezve a fentieket és mérlegelve a rendelkezésre álló bizonyítékokat az ítélőtábla az elsőfokú bíróság következtetésével ellentétesen arra a megállapításra jutott, hogy a Kft.1. működéséhez szükséges kölcsönök folyósításának ténye eg

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.