← Magyarország

Pf.20229/2011/4 – Debreceni Ítélőtábla

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.I.20.229/2011/

  1. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Debreceni Ítélőtábla a dr. H. Z. jogtanácsos (címe) által képviselt MABISZ (címe) felperesnek, a dr. Tóta Áron ügyvéd ügyintézése mellett a dr. Tóta Ügyvédi Iroda (címe) által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen megtérítési igény érvényesítése iránt indított perében a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság 10.P.20.372/2009/
  2. számú ítélete ellen a felperes részéről
  3. sorszám alatt előterjesztett és
  4. sorszám alatt indokolt fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, a fellebbezett részét részben megváltoztatja, és az alperes marasztalásának tőkeösszegét 1 307 654 (egymillió-háromszázhétezer-hatszázötvennégy) Ft-ra felemeli, ami egyúttal a részletfizetés alapját képezi, amelynek kezdő időpontját a jogerős ítélet kézbesítését követő hónap
  5. napjára módosítja. A felperes által az alperes javára fizetendő perköltség összegét 134 204 (százharmincnégyezer-kétszáznégy) Ft-ra leszállítja, míg az alperes által az államnak külön felhívásra megtérítendő kereseti illeték összegét 78 452 (hetvennyolcezer-négyszázötvenkettő) Ft-ra felemeli, és egyben megállapítja, hogy az állam terhén 249 348 (kétszáznegyvenkilencezer-háromszáznegyvennyolc) Ft le nem rótt kereseti illeték marad; egyebekben az ítéletet helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 102 623 (százkétezer-hatszázhuszonhárom) Ft másodfokú perköltséget, továbbá kötelezi az alperest is, hogy térítsen meg az államnak - az illetékes állami adóhatóság felhívására az abban megjelölt módon és határidőn belül - 3 074 (háromezer-hetvennégy) Ft le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás: Az alperes az üzembentartója a...... forgalmi rendszámú személygépkocsinak. Ezt kölcsönadta K. T. részére, aki azzal
  6. október hó
  7. napján 19 óra 30 perckor "T" belterületén balesetet okozott. K. T. az autóval éjszakai látási viszonyok között, derült időben, tompított világítással, közvilágítással ellátott útszakaszon, száraz, jó minőségű aszfaltburkolatú úttesten a ... utcán közlekedett a ... utca felé. Ezek kereszteződésében ahol a.... utcán közlekedők elsőbbségét a .... utca jobb oldalára kihelyezett „elsőbbségadás kötelező" közúti jelzőtábla írja elő - balra kanyarodott azért, hogy a kereszteződésben megforduljon. A.... utcára ráhaladva rövid út megtétele után a személygépkocsival megállt, majd hátramenetben a T.M. utca felé indult azzal, hogy útját a .... utcáról a .... utcára balra nagyívben visszakanyarodva az .... utca irányába folytassa tovább. A hátramenet végrehajtása után a .... utcán megállt. Ugyanebben az időpontban a .... utca gyalogosjárdáján ...... utca és a .... utca kereszteződésében a gépkocsihoz képest jobbrólbalra, az út hossztengelyére mintegy 45º-os szögben átlagos tempóban megkezdte az áthaladást F. J-né, akit K. T. az elindulását követően a figyelmetlensége miatt egyáltalán nem észlelt, ahogy F. J-né sem észlelte figyelmetlensége miatt a gépkocsi elindulását, holott korábban látta annak a.... utcára történő kanyarodását és tolatását. K. T. az általa vezetett személygépkocsi jobb oldali első részével alacsony sebességgel nekiütközött F. Jnének, aki ennek következtében a személygépkocsi motorháztetejére és onnan az úttestre esett. F. J-né megszegte a KRESZ
  8. §-ának

(8)bekezdését, mert anélkül kezdte meg az úttesten történő áthaladást, hogy meggyőződött volna a jármű haladási irányáról, holott korábban észlelte annak közlekedését azon az útszakaszon, ahol egyébként sem volt elsőbbsége a járművekkel szemben. Figyelmes közlekedés esetén K. T.nak is észlelnie kellett volna őt. A .... Városi Bíróság a 4.B. 1504/2006/
  1. számú ítéletében K. T. vádlott bűnösségét megállapította maradandó fogyatékosságot eredményező közúti baleset gondatlan okozásának vétségében, amely ítéletet a.... Megyei Bíróság az 1.Bf.601/2007/
  2. számú ítéletében helybenhagyott. A baleset következtében F. J-né mintegy két hónap alatt gyógyuló baloldali sípcsont térdízületi végének ízületbe hatoló külső bütyöktörését és a jobboldali medence zúzódását szenvedte el, 9 napig gipszet, ezt követően két hónapig rögzítőt kellett hordania. Sérülése maradandó fogyatékosság visszamaradásával gyógyult, ami a térdízület enyhe mértékű fájdalmas mozgáskorlátozottságában és csökkent terhelhetőségében, annak tartós duzzanatában, s a bal lábszár izomzatának maradandó, ám enyhe mértékű sorvadásában nyilvánul meg. A balesetet megelőzően is meglévő betegségei miatt a munkaképességcsökkenése már 50 %-os volt, a balesettel okozati összefüggésben össz-szervezeti szempontból 10 %-os mértékű egészségkárosodása maradt vissza, az állapota végleges. Az össz-szervezeti egészségkárosodás a korábban kialakult betegségeivel együtt sem éri el a rokkantság (40 %) mértékét. Szorongásos és depressziós zavara nem hozható okozati összefüggésbe a balesettel, viszont az az alvásfunkciót és a szorongás egyes elemeit tekintve ronthatott az állapotán. F. J-né a munkáját - ami cirokseprű készítése volt - a balesetet követően is el tudta végezni egészen a munkahelyének megszűnéséig. Saját háztartását és beteg férjét az ereje megfeszítésével önmaga képes ellátni, ebben őt a baleset következményein kívül a korábbi betegségek jelentette 30 %-os egészségkárosodása is akadályozza. Az alperes nem rendelkezett kötelező gépjármű felelősségbiztosítással, ezért a felperes térítette meg F. J-né kárát 20 %-os közrehatásra figyelemmel mindösszesen 5 351 816 Ft összegben, amelyhez társult további 12 000 Ft kifizetés a szemle elvégzése miatt. Ez az 5 363 816 Ft az alábbi tételekből tevődött össze:
  3. február hó
  4. napi kifizetés ápolás két hétre 7 500 Ft, gondozás 6 hétre 15 000 Ft, élelemfeljavítás 2 hónapra 18 000 Ft, közlekedési többletköltség 2 hónapra 20 000 Ft, kísérő 1 hónapra 5 000 Ft, telefon többletköltség 2 hónapra 8 000 Ft, rezsi többletköltség 2 hónapra 5 000 Ft, művelődési többletköltség 2 hónapra 8 000 Ft, mosási többletköltség 2 hónapra 6 000 Ft, gyógyszerköltség 3 hónapra 12 000 Ft, gyógyászati segédeszköz 6 880 Ft, háztartási, házkörüli munka 2 hónapra 30 000 Ft, balesetben sérül ruházat 8 500 Ft, utazási költség kórházi kezelésekre 6 020 Ft, összesen: 155 900 Ft, 20 %-os közrehatás figyelembevételével 124 720 Ft, kamat 2 008 Ft, összesen: 126 728 Ft.
  5. február hó
  6. napi kifizetés ügyvédi munkadíjra 3 742 Ft.
  7. május hó
  8. napi kifizetés Keresetveszteség
  9. február hó
  10. napjáig 20 %-os közrehatás figyelembevételével kamat összesen: 45 294 Ft, 36 235 Ft, 1 256 Ft, 37 491 Ft, közlekedési többletköltség gyógyszerköltség rezsi többletköltség
  11. február hó
  12. napjáig művelődési többletköltség
  13. február hó
  14. napjáig telefon többletköltség
  15. február hó
  16. napjáig háztartási, házkörüli munka
  17. február hó
  18. napjáig férj ellátása táppénzes idő alatt összesen: 20 %-os közrehatás figyelembevételével kamat összesen: 17 040 Ft, 799 Ft, 4 444 Ft, 7 096 Ft, 7 096 Ft, 26 616 Ft, 37 728 Ft, 100 819 Ft, 80 655 Ft, 2 507 Ft, 83 162 Ft. EHO: 4 124 Ft.
  19. április hó
  20. napján kifizetett nem vagyoni kártérítés 1 800 000 Ft.
  21. június hó
  22. napján kifizetett szemledíj 12 000 Ft.
  23. július hó
  24. napján kifizetett ügyvédi munkadíj 82 838 Ft. Lejárt járadék:
  25. február hó
  26. -
  27. március hó
  28. napja között kamat összesen: 283 Ft, 13 448 Ft, 341 731 Ft.
  29. június hó
  30. napján járadék egyösszegű megváltása 2 800 000 Ft. Folyósított járadék
  31. április hó
  32. és június hó
  33. napjai között 72 000 Ft. A felperes a keresetében az alperest az általa kifizetett 5 351 816 Ft megtérítésére, továbbá 12 000 Ft szemledíj és 100 000 Ft kezelési költség megfizetésére kérte kötelezni. Az alperes a kereset jogalapját elismerte, azt csak összegszerűségében vitatta, így a nem vagyoni kártérítés és a járadék feltételeinek a fennállását, mert F. J-né a munkáját és a háztartási munkákat el tudja látni, rendszeresen közlekedik kerékpárral, míg a férje gondozásra nem szorul. Az egyéb kifizetéseket utóbb elfogadta azzal, hogy a
  34. február hó
  35. napját követő háztartás körüli munkára történő kifizetéseket vitatta. F. J-né közrehatásának mértékét 50 %-ban, a nem vagyoni kár összegét pedig 300 000 Ft-ban kérte meghatározni, a járadék vonatkozásában a kereset elutasítását kérte. Részletfizetés engedélyezését kérte havi 20 000 Ft-os összeggel. Az elsőfokú bíróság a
  36. sorszám alatt meghozott ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 1 256 416 Ft-ot és ennek
  37. március hó
  38. napjától járó késedelmi kamatát, valamint az államnak külön felhívásra 75 385 Ft „állam által előlegezett" eljárási illetéket. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 139 299 Ft perköltséget. Megállapította, hogy további 252 440 Ft feljegyzett eljárási illeték az állam terhén marad. Az alperes részére 1 256 416 Ft tőke és annak kamatai tekintetében részletfizetést engedélyezett azzal, hogy egy havi részlet összegét 30 000 Ft-ban határozta meg. Az első részlet
  39. március hó
  40. napjáig esedékes, míg minden további részlet az azt követő hó
  41. napjáig, a teljes tartozás kiegyenlítéséig. Két részlet elmulasztása esetén az alperes a részletfizetési kedvezményét elveszti és a még hátralékos tartozása egy összegben válik esedékessé. Határozatának indokolása szerint ugyan F. J-né maga is közrehatott a balesetben, azonban a balesetet gépjárművel okozták, amely veszélyes üzemnek minősül, ezért a felelőssége a baleset bekövetkeztében nagyobb, mint a gyalogosé. F. J-né közrehatásának mértékét emiatt az elsőfokú bíróság 40 %-ban határozta meg. A
  42. február hó
  43. napján teljesített 155 900 Ft kifizetésből az alperes a károsult közrehatása miatt 93 540 Ft-ot köteles megtéríteni, ami után járó kamat 1 506 Ft. A
  44. február hó
  45. napján számla alapján kifizetett 3 742 Ft-ot az alperes nem vitatta, ezért ezt az elsőfokú bíróság is elfogadta. A
  46. május hó
  47. napi kifizetést (keresetveszteség) csak a közrehatás mértéke miatt vitatta az alperes. A művelődési többletköltséget az elsőfokú bíróság csak két hónapos időtartamra fogadta el a szakértői véleményben és a tanúvallomásokban foglaltakra tekintettel. A telefon többletköltségét az alperes nem vitatta. A háztartási, házkörüli munkát és a férj ellátását három hónap 24 nappal szemben csupán két hónapos időtartamban fogadta el, azaz 37 728 Ft helyett 20 000 Ft-ban. A
  48. május hó
  49. napján teljesített kifizetésekből az elsőfokú bíróság az alábbiakat fogadta el: keresetveszteség: 45 294 Ft, 40 %-os közrehatás figyelembevételével 27 176 Ft, kamat: 942 Ft, összesen: 28 118 Ft. közlekedési többletköltség kontrollal, gyógytornával gyógyszerköltség számla alapján rezsi többletköltség 1 hónap 24 napra telefon többletköltség 1 hónap 24 napra férj ellátása táppénzes idő alatt 2 hónapra összesen: 17 040 Ft, 799 Ft, 4 444 Ft, 7 096 Ft, 20 000 Ft, 49 379 Ft. 40 %-os közrehatás figyelembevételével kamat összesen: 29 627 Ft, 920 Ft, 30 548 Ft. Az EHO 4 124 Ft-os, a szemledíj 12 000 Ft-os és az ügyvédi munkadíj 82 838 Ft-os összegét az alperes nem vitatta, azért azt az elsőfokú bíróság elfogadta. A felperes 20 %-os munkaképesség-csökkenést feltételezve határozta meg a nem vagyoni kár összegét, amivel szemben az egészségkárosodás végleges mértéke 10 %-os lett. Erre tekintettel és a F. J-né oldalán jelentkezett, fentebb részletesen leírt hátrányok miatt az elsőfokú bíróság az alperesre áthárítható nem vagyoni kár összegét 900 000 Ft-ban határozta meg. Az elsőfokú bíróság a kihallgatott tanúk vallomása alapján azt állapította meg, hogy F. Jné életvitelében a baleset miatt nem történt változás, ő a munkáját otthon és a munkahelyén a későbbiek során is ellátta, a munkaviszonya nem a balesettel összefüggésben szűnt meg. A férje ápolásra nem szorult, amit a szakértői vélemény is alátámasztott. A járadék alapjául szolgáló tényezők, így a háztartás körüli munka és a férjének gondozása a balesettel össze nem függő betegségek miatt már korábban is elnehezült, ezért a részére kifizetett járadékot nem lehetett az alperesre áthárítani. F. J-nének kifizetett kártérítésből az alábbiakat fogadta el az elsőfokú bíróság:
  50. február hó
  51. napi kifizetésből 95 046 Ft,
  52. február hó
  53. napi ügyvédi munkadíj 3 742 Ft,
  54. május hó
  55. napi kifizetésből 58 666 Ft, EHO 4 124 Ft, nem vagyoni kár 000 Ft, szemledíj 12 000 Ft,
  56. július hó
  57. napi ügyvédi munkadíj 82 838 Ft, mindösszesen: 1 156 416 Ft, amihez járul még 100 000 Ft költségátalány, ezért az alperest 1 256 416 Ft megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan pedig a keresetet elutasította. A felperest az elsőfokú bíróság a pervesztessége (77 %) arányában kötelezte a perköltség megfizetésére, aminek meghatározása során figyelemmel volt arra is, hogy a szakértői díjat (35 750 Ft) a felperes előlegezte, és abból 8 223 Ft az alperest terheli. Az alperes részletfizetés iránti kérelmét részben alaposnak találta az elsőfokú bíróság: a megtérülés várható idejére és arra tekintettel, hogy az alperesnek már huzamosabb ideje számítania kellett a fizetési kötelezettségére, egy havi részlet összegét 30 000 Ft-ban határozta meg. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben az ítélet megváltoztatásával a keresetének történő helyt adást kérte, viszont kizárólag a közrehatás mértékének eltérő meghatározását sérelmezte és indokolta, egyéb vonatkozásban az első fokú ítéletet nem kifogásolta. A balesetet okozó gépjármű veszélyes üzemi jellegénél fogva annak vezetőjének kellett volna sokkal körültekintőbben közlekednie, ezért a baleset bekövetkezése az ő terhére esik súlyozottan. Az alperes tevékenységi körén kívül eső elháríthatatlan okot nem bizonyított, ezért nem mentesülhetett a felelősség alól, ellenkezőleg, a gépjármű vezetőjének lehetősége lett volna a gyalogost féktávolságon kívül észlelnie és az ütközést elkerülnie. A gyalogos terhére csak az róható, hogy nem a kijelölt helyen és nem kellő figyelemmel haladt át az úton, ezért 20 %-ot meghaladó mértékű közrehatás megállapítására nem kerülhetett volna sor. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság nem a teljes kárösszeget, hanem annak a felperes által térített 80 %-át csökkentette az általa meghatározott 40 %-kal, ami meghaladja az ítéletben meghatározott közrehatás mértékét. A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte lényegében annak helyes indokai alapján. Utalt rá, hogy a károsult jelenleg napi 7 órában dolgozik, és a munkahelyére naponta 3 km-t tesz meg oda vissza, ami ellentétben áll azzal az állításával, hogy 100 méternél nagyobb utat gyalog nem tud megtenni. Az ítélőtábla a fellebbezést a Pp. 256/A. §-a
(1)bekezdésének f) pontja alapján tárgyaláson kívül bírálta el, és a Pp. 253. §-ának
(3)bekezdésére figyelemmel fellebbezés hiányában nem érintette az elsőfokú bíróság ítéletének az alperes marasztalására vonatkozó rendelkezését. Az ítélőtábla a fellebbezést részben alaposnak találta a következők szerint: Az elsőfokú bíróság a tényállást a jogvita elbírálásához szükséges körben feltárta, azonban abból a közrehatás arányának meghatározása tekintetében helytelen jogi következtetést vont le. A felperes a fellebbezésében ugyan az első fokú ítélet megváltoztatásával az alperes keresete szerinti marasztalását kérte, ám annak indokolásában csak és kizárólag a károsult közrehatása miatti kármegosztással foglalkozott, az elsőfokú bíróság döntését egyéb vonatkozásban nem sérelmezte, ezért ezek tekintetében az ítélőtábla is csupán visszautal az első fokú ítélet indokaira. Ezek a következők: a művelődési többletköltséget, valamint a háztartási, házkörüli munka és a férj ellátása miatti költséget az elsőfokú bíróság két hónapot meghaladó időtartamra már nem fogadta el a lefolytatott bizonyítás (szakvélemény, tanúvallomások) eredményére tekintettel, e vonatkozásban tehát nem a felperes által alkalmazottól eltérő arányú kármegosztás miatt került sor a kereset részleges elutasítására, amely döntést a felperes a fellebbezésében nem kifogásolta, attól eltérő indokait nem fejtette ki. A nem vagyoni kártérítés miatt követelt 1 800 000 Ft-tal szemben az elsőfokú bíróság nem az eltérő arányú kármegosztás miatt marasztalta az alperest csupán 900 000 Ft-ban, hanem azért, mert a perben lefolytatott szakértői bizonyítás megállapítása szerint a károsult a perbeli balesettel összefüggésben mindössze 10 %-os mértékű egészségkárosodást szenvedett el, ami a fele a felperes által a kárrendezés során vélelmezett mértéknek - ezt a felperes szintén nem sérelmezte. A járadékkal összefüggő kereseti követelés elutasítására sem a nagyobb arányú - 40 %-os mértékű - kármegosztás, hanem ennek az igénynek a lefolytatott bizonyítás eredményéből következő alaptalansága miatt került sor, amely döntés indokait a felperes ugyancsak nem tette vitássá. Az alperes nem vitatta, hogy a felperessel szemben a felelősségbiztosítási fedezet hiánya miatt köteles a helytállásra a gépjármű üzemben tartójának kötelező felelősségbiztosításáról szóló 190/2004. (VI. 8.) Korm. rendelet 15. §-ának
(7)bekezdése alapján, amely kötelezettsége értelemszerűen a megalapozott kártérítési igények kielégítésével kapcsolatban felmerült ráfordításokra és költségekre terjedhetett ki. Tény, hogy a károkozás a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén belül történt, amiért az alperes a Ptk. 345. §-ának
(1)bekezdése szerinti objektív felelősséggel tartozik. Ez alól az alperes azzal menthette volna ki magát, ha bizonyítja, hogy a kár a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül eső, elháríthatatlan okból következett be, azaz ha bizonyítja, hogy K. T. objektíve mindent megtett a veszély elhárítása érdekében, illetve objektíve nem állt fenn az elhárítás lehetősége. A kár megakadályozásához szükséges intézkedések megtételét a gépjármű vezetője nem vitásan elmulasztotta, mert figyelmetlenül indult el a személygépkocsival annak álló helyzetéből, ezért nem észlelte F. J-nét, akinek az elütését kellő körültekintés esetén el tudta volna kerülni. Az alperes, mint üzembentartó felelőssége tehát a Ptk. 345. §-ának
(1)bekezdése alapján objektív felelősség, ő a kár bekövetkezéséért akkor is felel, ha egyébként vétkesség nem terhelné. Ez a felelősség azonban nem korlátlan, az előbb említett elháríthatatlan külső ok mellett kimentő ok lehet szintén, ha a károsult maga is közrehatott a kár bekövetkezésében. A Ptk. 345. §-a
(2)bekezdésének rendelkezése szerint nem kell megtéríteni a kárt annyiban, amennyiben az a károsult felróható magatartásából származik. Ebből következően a károsult a kár elhárítása, illetőleg csökkentése érdekében úgy köteles eljárni, hogy mindent megtegyen a kár megelőzése, elhárítása és következményeinek enyhítése érdekében. Amennyiben ezt elmulasztja, az ebből eredő következményekért felel, ugyanis maga is károkozó, ezért a saját kára megfelelő részét viselnie kell. Abban az esetben, ha a károsult közrehatása nem volt elháríthatatlan, úgy a fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytató felelőssége megállapítható, de kármegosztásnak lehet helye. Ez viszont nem a Ptk.
  1. §-ában foglaltak alkalmazásával történik, ahol felróhatóság áll szemben felróhatósággal a károsult és a károkozó viszonyában, hanem - az ott írt tartalommal ugyan - a károsult felróható magatartása miatt csökkennek az üzembentartó felelősségének következményei. A felróhatóság azonos az általában elvárható magatartás elmulasztásával, de ebben az esetben nem kármegosztásról van szó, ugyanis az üzembentartó felelőssége objektív, a károsultnak viszont a felróható magatartása következményeit viselnie kell. Nem a két fél felróhatóságát kell ezért összevetni, hanem azt kell megállapítani, hogy a károsult milyen mértékben okozta a kárt, mert az ő felróható magatartása az üzembentartó felelősségét megfelelő arányban csökkenti. Ez akkor is így van, ha az üzembentartó objektív felelősségéhez még vétkes magatartás is (mint esetünkben a közlekedési szabálysértés) kapcsolódik, a károsult felróható magatartását pedig csak akkor lehet figyelembe venni, ha az összefügg a káreseménnyel, hiszen csak akkor nincs helye a kár csökkentésének, ha az az egyébként felróható magatartás nélkül is bekövetkezett volna. A kifejtettekre tekintettel a Ptk.
  2. §-ának
(2)bekezdésében foglaltak alapján a felnőtt korú, megfelelő ítélőképességgel rendelkező károsultnak - aki látta a gépjárművet számolnia kellett volna azzal, hogy az elindulhat, amely esetben az az ő útját fogja keresztezni. Tisztában kellett lennie azzal is, hogy az úttesten a nem az erre kijelölt helyen történő átkelése önmagában is veszélyes lehet. Az alperes tárgyi felelősségi körébe tartozó károkozáshoz kapcsolódóan a károsultnak tehát volt olyan felróható magatartása, amely miatt kárcsökkentést kellett alkalmazni, ahogyan ezt tette már a felperes is a kárrendezési eljárás során. A kármegosztás mértékének meghatározásakor arra kell figyelemmel lenni, hogy a károkozó nem kötelezhető a kárból nagyobb rész viselésére, mint ami a terhére róható (Ptk. 345. §-ának
(2)bekezdése, PK
  1. számú állásfoglalás), a PK
  2. számú állásfoglalásban írtak miatt azonban a fokozottan veszélyes tevékenység folytatójának a kár nagyobb részét kell viselnie. A kárviselés arányát az dönti el, hogy a károsult a felróható magatartásával hozzájárult-e a kár bekövetkezéséhez és ez a közrehatás milyen mértékű volt. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat nem megfelelően értékelve állapította meg a károsult felróható közrehatását a kár bekövetkezésében, ezért e körben az ítélete megalapozatlan volt. A közrehatás mértékét a rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelése alapján az ítélőtábla 20%-os mértékben határozta meg és ennek megfelelően változtatta meg az első fokú ítéletnek a vagyoni kártérítésről rendelkező részét. A perbeli esetben megállapított ilyen mértékű közrehatás felel meg egyben az egységes megítélés követelményének is, mert például a Legfelsőbb Bíróság a Pfv.III.22.016/2009/
  3. számú ítéletében az éjszakai látási viszonyok között a kivilágítatlan főúton, az út menetirány szerinti jobboldali szélétől 2,2 méterre az úttestre kiszaladt kutyája fölé hajoló károsult közrehatását az őt gépjárművel történt elütése miatt ért károkért ugyancsak 20 %-os mértékben határozta meg, amely magatartásnál nem minősült súlyosabban F. J-né károsult magatartása, s annak felróhatósága sem. Erre tekintettel a felperes által eleve alkalmazott kármegosztási arány helyesnek tekintendő, míg az elsőfokú bíróság által ettől eltérően alkalmazott, az alperesre terhesebb 60-40 %-os mértékű kármegosztás ennél lényegesen súlyosabb közrehatás esetén lehetett volna csak indokolt, miként ezt megfelelően szemlélteti a Legfelsőbb Bíróság Pfv.III.20.760/2009/
  4. szám alatti ítélete, amely az alkoholos állapotban, sötétben, lakott területen kívül, nem az úttest bal oldalán, hanem a járműforgalommal egyező irányban, továbbá nem az úttest szélén haladó gyalogos személygépkocsival történt elgázolása miatt a károsult közrehatásának mértékét 40 %-ban állapította meg. Itt mutat rá az ítélőtábla: tévesen állította azt a felperes a fellebbezésében, hogy az elsőfokú bíróság az általa már 20 %-kal csökkentett kifizetésből, azaz a kárösszeg 80 %ából vont le a további 40 %-ot, ezért a névleg meghatározottnál is nagyobb mértékű kármegosztásra került sor. Ezzel szemben megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság a károsult részére teljesített kifizetés alapjául szolgáló teljes összeget vette figyelembe, s abból vonta le a 40 %-ot, mint ahogy a felperes is ebből a teljes összegből vonta le a kárrendezési eljárásában az általa meghatározott 20 %-ot. Emiatt ténylegesen 40 %-os mértékű volt az elsőfokú bíróság által figyelembe vett közrehatás, s nem pedig a felperes számításából következő 52 %-os mértékű. Az elsőfokú bíróság a
  5. február hó
  6. napján teljesített kifizetés alapjául szolgáló valamennyi tételt elfogadta teljes összegében, ezért abból a 20 %-os mértékű közrehatásra figyelemmel 124 720 Ft és ennek 2 008 Ft kamata hárítható át az alperesre. A
  7. február hó
  8. napján megtérített ügyvédi munkadíjat (3 742 Ft) az alperes elismerése alapján annak teljes összegében vette figyelembe az elsőfokú bíróság, így ez az összeg változatlanul terheli az alperest. A
  9. május hó
  10. napján teljesített kifizetésből a keresetveszteség címén a felperes által térített - azaz már a 20 % levonást tartalmazó - összeg (36 235 Ft) annak kamatával (1 256 Ft) együtt hárítható át az alperesre. Az ekkor térített egyéb költségek közül az elsőfokú bíróság a közlekedési többletköltséget (17 040 Ft), a gyógyszerköltséget (799 Ft), a rezsi többletköltségét (4 444 Ft), a telefon többletköltségét (7 096 Ft) és a férj táppénzes idő alatti 2 hónapos ellátásának költségét (20 000 Ft) fogadta el. Ezek együttes összege 49 379 Ft, aminek az alperesre áthárítható 80 %-a 39 503 Ft, s az ehhez tartozó kamat arányos összege 1 228 Ft. Az EHO 4 124 Ft-os, a szemledíj 12 000 Ft-os, az ügyvédi munkadíj 82 838 Ft-os és a költségátalány 100 000 Ft-os összegét teljes egészében vette figyelembe az elsőfokú bíróság, így ezt tette az ítélőtábla is, míg a nem vagyoni kártérítés 900 000 Ft-os összegének meghatározása a fentebb írtak szerint független volt a közrehatás nagyobb mértékétől, így azon változtatni ez okból nem kellett. Az ítélőtábla figyelemmel volt arra, hogy a nem vagyoni károk tekintetében a kármegosztás fogalmilag kizárt, azonban a kármegosztásra okot adó körülményeknek a nem vagyoni kártérítés összegének meghatározásakor jelentősége lehet, azaz a közrehatásnak és annak mértékének - még ha áttételesen is, de - relevanciája van. Az elsőfokú bíróság azonban a nem vagyoni kártérítés címén kifizetett s az alperesre áthárítható összeg meghatározása során a károsult eltérően megállapított közrehatására az ítélete indokolásából kitűnően nem volt figyelemmel, ezért a 40 helyett 20 %-os mértékű közrehatás nem eredményezhette az alperes eltérő összeg megtérítésére történő kötelezését. A felperesnek az alperesre regresszálható ráfordítása és költsége a fentiek alapján összesen 1 307 654 Ft volt, ezért az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét ebben a részben a Pp.
  11. §-ának
(2)bekezdése alapján megváltoztatta, s az alperest ezen tőkeösszeg megfizetésére kötelezte, ami egyben a részletfizetés alapját is képezi. Egyúttal szükséges volt módosítani a részletfizetés kezdő időpontját, mert az elsőfokú bíróság által meghatározott időpont a jogerős döntés meghozataláig már elmúlt. A marasztalás tőkeösszegének megváltoztatásával módosultak a pernyertesség, illetőleg a pervesztesség arányai (a felperes pernyertessége 23,93 %-ra növekedett), ezért a felperes által fizetendő perköltség és az alperes által megtérítendő illeték összegét is ehhez kellett igazítani. Az első fokú ítélet alapján meglévő 2 950 984 Ft tiszta pervesztessége miatt a felperes 147 549 Ft ügyvédi munkadíj megfizetésére lett volna köteles az alperes felé, amiből le kell vonni a szakértői bizonyítás általa előlegezett és a pernyertességével arányos összegét: 8 556 Ft-ot, tehát eleve 138 993 Ft perköltség terhelte volna, szemben az elsőfokú bíróság által megítélt 139 299 Ft-tal. A felperes kis mértékben megváltozott pervesztessége alapján (aminek nettó összege 2 848 508 Ft volt) tisztán 142 425 Ft ügyvédi munkadíj illeti meg az alperest. Ebből le kell vonni a felperes által előlegezett költség pernyertességével arányos részét, azaz 8 221 Ft-ot. Ennek eredményeként a felperes 134 204 Ft perköltség megfizetésére köteles az alperes javára, ezért az ítélőtábla erre az összegre szállította le az elsőfokú perköltség összegét. A keresetben követelt 5 463 816 Ft-hoz, mint pertárgyértékhez tartozó 327 800 Ft kereseti illetékből az alperes eredetileg 75 378 Ft megtérítésére lett volna köteles szemben az elsőfokú bíróság által meghatározott 75 385 Ft-tal. A kereseti illeték általa megtérítendő összege az immár nagyobb arányú pervesztessége miatt 78 452 Ft-ra növekedett, ezért e tekintetben az ítélőtábla az első fokú ítéletet ugyancsak megváltoztatta, mivel erre a Pp. 253. §-ának
(3)bekezdésében írtak miatt ezt érintő fellebbezés nélkül is lehetősége volt. A fellebbezési eljárásban is a felperes lett nagyobb arányban (98,78 %-ban) pervesztes, ezért a Pp. 81. §-ának
(1)bekezdése értelmében köteles a jogi képviselővel eljárt alperes javára perköltséget fizetni, melynek összegét az ítélőtábla a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §-a
(2)bekezdésének a) pontja és
(5)bekezdése alapján megállapított ügyvédi munkadíjjal azonosan határozta meg; a teljesítési határidő a Pp. 217. §-ának
(1)bekezdésén alapul. A felperes személyes illetékmentessége folytán le nem rótt 252 400 Ft fellebbezési eljárási illeték pervesztességével arányos részét az alperes külön felhívásra köteles megtéríteni, míg a különbözet az állam terhén marad. Debrecen,
  1. június hó
  2. napján Dr. Csikiné dr. Gyuranecz Márta s.k. a tanács elnöke, dr. Bakó Pál s.k. előadó bíró, dr. Riczu András s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.