Bf.190/2009/5 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(5)bekezdés I. fordulat) A vádlott büntetését 2 (kettő) év 6 (hat) hónap börtönbüntetésre és 3 (három) évi közügyektől eltiltásra súlyosítja. A büntetés végrehajtásának próbaidőre felfüggesztő rendelkezését, a pártfogó felügyelet elrendelését mellőzi. A vádlott által

1. év szeptember hó
2. napjától
3. év október hó
4. napjáig előzetes letartóztatásban töltött időt a kiszabott börtönbüntetésbe beszámítja. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a vádlottat a másodfokú eljárásban felmerült 9.000 (kilencezer) forint bűnügyi költség megfizetésére. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. I n d o k o l á s: A Fejér Megyei Bíróság a
5. május
6. napján kelt B.20/2007/
7. számú ítéletével a vádlott bűnösségét a Btk. 170.§

(1)bekezdésébe ütköző és az

(5)bekezdés szerint minősülő életveszélyt okozó testi sértés bűntettében állapította meg, és ezért őt 2 évi végrehajtásában 5 évi próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte. Elrendelte a vádlott pártfogó felügyeletét, külön magatartási szabályként előírta, hogy a vádlott nyilvános szeszesital mérőhelyeket nem látogathat. A bűnjelek lefoglalását megszüntette, és a sértettnek kiadni rendelte, továbbá kötelezte a vádlottat a felmerült 156.916 Ft bűnügyi költség megfizetésére. Az ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére a börtönbüntetés tartamának felemelése, és a végrehajtás felfüggesztésének mellőzése, továbbá közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabása végett fellebbezett, a vádlott és a védő az első fokú bíróság ítéletét tudomásul vette. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.492/2009/

1. számú átiratában - és képviselője a nyilvános ülésen - kisebb súlyú eljárási szabálysértésként értékelte, hogy a
2. év szeptember hó
3. napján tartott tárgyalásról készült jegyzőkönyv nem egyértelműen fogalmaz abban a kérésben, hogy a sértett és az édesapja pontosan mikor volt jelen a tárgyalóteremben a tárgyalás kezdetén, de az ügyészi álláspont szerint ez a szabálysértés nem akadálya az ítélet felülbírálatának. Az elsőfokú bíróság által döntően a vádlott beismerő vallomása és az azzal összhangban álló egyéb bizonyítékok - tanúvallomások, okirati bizonyítékok, szakértői vélemények - alapján megállapított tényállást részben megalapozatlannak jelölte meg, egyben indítványozta a vádlottról készült elmeorvos szakértői vélemény adataival, és a vádlott ittasságának fokával történő kiegészítését. A kiegészített tényállás alapján a vádlott bűnösségének megállapítását és a cselekmény jogi minősítését is, törvényesnek jelölte meg azzal, hogy a cselekmény megnevezésének pontosítása indokolt. A bűnösségi körülmények pontosítása mellett a büntetés súlyosítására és az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámítására tett indítványt. A védő írásbeli beadványában és perbeszédében a nyilvános ülésen egyetértett a cselekmény megnevezésének pontosítására irányuló ügyészi indítvánnyal. A bűnösségi körülmények közül nagyobb nyomatékkal kérte figyelembe venni a sértett közrehatását, a vádlott kedvező családi körülményeit, tartásra szoruló gyermekét. Hivatkozott arra, hogy a vádlottat az életveszélyes eredményért nem eshetőleges szándék - amely megállapítását a megyei bíróság nem indokolta meg megfelelően - hanem gondatlanság terheli, amely további enyhítő körülmény. A védő a fentiek alapján az első fokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. A vádlott az utolsó szó jogán sajnálatát fejezte ki a sértettnek okozott súlyos sérülés miatt. Előadta, hogy beszélt a sértettel a cselekmény után, dolgoztak is egy helyen, normalizálódott a kapcsolatuk. Az ügyészi fellebbezés megalapozott. A Fővárosi Ítélőtábla az ügyészi perorvoslat alapján eljárva bírálva az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárását a Be. 348.§

(1)bekezdése alapján felülbírálta. Ennek eredményeként megállapította, hogy a Fejér Megyei Bíróság a kellő részletességgel folytatta le a bizonyítási eljárást, amelynek során a perrendi szabályokat betartotta. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség által kifogásolt, a 2008. év szeptember hó 24. napján tartott tárgyaláson a Fővárosi Ítélőtábla nem észlelt eljárási szabálysértést. A Be. 284.§

(2)bekezdés b./ pontja értelmében a sértett jelen lehet a vád ismertetésénél - ezt a jegyzőkönyv helyesen is tartalmazza - a c./ pont alapján „a tanúként kihallgatandó sértett a tárgyalótermet elhagyja", ahogy azt is, hogy későbbi kihallgatásakor a sértett belép a tárgyalóterembe, tehát a vád ismertetése után elhagyta a tárgyalótermet. A Fejér Megyei Bíróság ügyfelderítési kötelezettségének a szükséges mértékben eleget tett. A rendelkezésére álló bizonyítékokat értékelési körébe vonva, egyenként és egymással is egybevetve mérlegelte, és e tevékenységéről megfelelő terjedelemben számot is adott. Az első fokú bíróság ítélete azonban a Be. 351.§

(2)bekezdésének b/ és d/ pontjában írt okból részben megalapozatlan, mert egyrészt hiányos tényállást állapított meg, másrészt a megállapított tényekből további tényre helytelenül következtetett akkor, amikor úgy foglalt állást, hogy a sértett a vádlottat a hajánál fogva igyekezett kihúzni az italboltból. A megalapozatlansági okok azonban a Be. 352.§

(1)bekezdésének a/ pontja alapján a másodfokú eljárásban az iratok, valamint helyes ténybeli következtetés alapján kiküszöbölhetőek voltak. A vádlott az eljárás során következetlen vallomást tett. Első nyomozati kihallgatásakor megtagadta a részletes vallomástételt, de úgy nyilatkozott, hogy bűnösnek érzi magát. Következő alkalommal a kényszerintézkedés elrendelésekor tartott meghallgatáson részletesen nyilatkozott, amikor előadta, hogy a sértett belekötött, majd később a hajánál fogva akarta kirángatni a kocsmából, és meg is akarta ütni, ekkor védekezésképpen ököllel megütötte a sértett arcát, aki az ütéstől elesett. A tárgyaláson felelősségének súlyát tovább csökkentve már úgy nyilatkozott, hogy a súlyosan ittas sértett magától is elesett volna, nem is kellett megütnie, illetve az ő ütése inkább csak lökés volt. A bűncselekmény elkövetésének közvetlen szemtanúja nem volt, ellenben a sértett következetes vallomása cáfolta a vádlott azon állítását, hogy őt a hajánál fogva vonszolta ki az italozóból, igaz ittassága és sérülése miatt a cselekmény részleteire nem emlékezett. A jelenlévő tanúk közül senki - még a vádlott baráti körébe tartozók sem - számoltak be arról, hogy a sértett húzta volna a vádlott haját, noha a vádlott vallomása szerint is ezt a pultosnak mindenképpen látnia kellett volna. A jelenlévő tanúk csak arról nyilatkoztak, hogy az 1-es számú tanú - aki korábban a sértett barátnője volt, de a vádbeli időben már a vádlottal járt és jelenleg is élettársak - viselkedése miatt konfliktus keletkezett a vádlott és a sértett között, mert az 1-es számú tanú a sértett asztalához, és neki zeneszámot is küldött. Később a sértett távozott az italboltból, a vádlott utána ment, majd hallottak egy csattanást és ezután észlelték a sértett sérülését. A vádlott módosított vallomásán kívül semmi bizonyíték nem igazolja azt, hogy a sértett támadólag lépett fel a vádlottal szemben, a hajánál fogva húzta ki az italboltból és meg akarta ütni, a Fejér Megyei Bíróság így téves ténybeli következtetéssel tette az ítéleti tényállás alapjává a vádlott 2006. év szeptember hó 5. napján tartott ülésen tett vallomását. A Fővárosi Ítélőtábla a helyes ténybeli következtetés után a vádlott első, bűnösségét elismerő nyilatkozata figyelembe vételével, amely összhangban van a tanúvallomásokkal, az aggálytalan orvosszakértői véleményekkel és az okirati bizonyítékokkal is, módosította a történeti tényállást, míg a hiányos részeit az iratok alapján a Be. 352. §.

(1)bekezdésének a./ pontjára figyelemmel az alábbiak szerint kiegészítette és pontosította. A vádlott nem szenved és a cselekmény elkövetésekor sem szenvedett gyengeelméjűségben, az elmebetegség szintjét elérő személyiségzavarban, tudatzavarban, illetve szellemi leépülésben. Kóros részegség, vagy annak csökevényes formája a cselekmény elkövetésekor nem volt esetében megállapítható. A vádlottnál a túlzott alkoholfogyasztás testi és idegrendszeri tüneteit nem lehetett kimutatni. (Elmeorvos-szakértői vélemény, nyomozati iratok194-

1. oldal.) A vádlott a cselekmény elkövetésekor közepesen ittas állapotban volt. (Vérvételi jegyzőkönyvek, nyomozati iratok 191-
2. oldal.) Az ítélet
3. oldal negyedik bekezdésének negyedik mondatát az alábbiak szerint kiegészíti: „Rövid idő után megérkezett a vádlott barátnője az 1-es számú tanú is, aki korábban a sértett barátnője volt, majd az 1-es számú tanú a vádlott társaságában foglalt helyet, de később rövid időre átült a sértett asztalához is, zenét küldött a sértettnek, majd visszatért a vádlott asztalához." Ugyanezen bekezdés hetedik mondatából mellőzi az alábbiakat: „ A sértett tartva a vádlott esetleges tettlegességétől, megragadta a vádlott haját, majd a hajánál fogva húzta ki őt az épületből és megpróbálta őt megütni, megfordult és ekkor" Az ekként pontosított tényállás már mentes a Be. 352.§

(1)bekezdésében felsorolt hiányosságoktól megalapozott. Az első fokú bíróság eleget tett a törvényben írt indokolási kötelezettségének is, így a tényállás irányadó volt a másodfokú eljárásban. A Fejér Megyei Bíróság a megalapozott tényállásból okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére, és a cselekmény jogi minősítése törvényes. A jogi indokolást ugyanakkor - a védő által előadottakkal egyetértve - szükséges pontosítani annyiban, hogy noha a vádlott testi sértés okozásának egyenes szándékával bántalmazta a sértettet, de a bekövetkezett életveszélyes eredményért gondatlanság, ezen belül is hanyagság (negligencia) terheli, mert az életveszélyes sérülés bekövetkezésének lehetőségét azért nem látta előre, mert a tőle elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztotta (Btk.14.§). A pontosított tényállás alapján már helyesek az első fokú bíróságnak a jogos védelem kérdésében kifejtett indokai mivel a vádlottat a sértett részéről nem fenyegette jogtalan támadás, amely ellen védekeznie kellett volna, így a vádlott nem cselekedett jogos védelmi helyzetben akkor, amikor a távozó sértett után ment és őt ököllel megütötte az arcán. A jogi indokolás e részéből (7. oldal első bekezdés) a másodfokú bíróság szintén mellőzi a vádlott hajának meghúzására vonatkozó megállapítást. Téves ugyanakkor az első fokú ítéletnek vádlott kitérési kötelezettségét taglaló része, mert a bírói gyakorlat szerint, ha a támadó és a védekező egyaránt ittas állapotban van, akkor az általános szabályok szerint kell elbírálni mindkettejük magatartását, kitérési kötelezettség szóba sem jöhet. Az időközben bekövetkezett jogszabályváltozás pedig már egyértelműen rögzíti, hogy a megtámadottat semmilyen körülmények között sem terheli kitérési kötelezettség. A Fejér Megyei Bíróság a bűncselekményt nem a Be. 258.§

(2)bekezdése d/ pontja szerint nevezte meg az első fokú ítélet rendelkező részében életveszélyt okozó testi sértés bűntetteként, és a minősítő körülményt zárójelben a jogszabály hely feltüntetésével kell kifejezésre juttatni. A Btk. 2.§-ában foglalt rendelkezés alkalmazásával - a bűncselekményt az elkövetése idején hatályban lévő törvény szerint kell elbírálni - a bűncselekmény helyes megnevezése testi sértés bűntette [Btk. 170.§

(1)bekezdése és

(5)bekezdés első fordulata]. (Ezt az álláspontot foglalta el a Legfelsőbb bíróság a Bkf.III.531/

1. számú határozatában.) A büntetés kiszabása körében figyelembe veendő enyhítő és súlyosító körülményeket az elsőfokú bíróság hiányosan sorolta fel és azokat nem minden esetben a súlyuknak megfelelően értékelte. A vádlott beismerő vallomásának a Fejér Megyei Bíróság túlzott jelentőséget tulajdonított, mert az nem volt egyúttal feltáró jellegű, valamint a vádlott vallomását folyamatosan változtatta, amellyel mindvégig saját cselekvőségének súlyát akarta csökkenteni. Tévesen tekintette az első fokú bíróság nyomatékos enyhítő körülmények azt, hogy a vádlott ellen
2. év óta semmiféle büntetőeljárás nem indult, mert a bírósági gyakorlat a büntetlen előélet tekinti enyhítő körülményként, a többszörösen büntetett előélet súlyosító körülmény, még akkor is ha a vádlott akár hosszabb időn keresztül tartózkodik bűncselekmények elkövetésétől. A bűncselekmény elkövetésében a sértett is közrehatott, azonban a tényállás kiegészítése és pontosítása után már eltúlzott a sértetti közrehatásának jelentős mértékű enyhítő hatást tulajdonítani. Az ítélet
3. oldalának utolsó bekezdésében értelmezhetetlen kifejezés „az életveszély viszonylag távoli volta", mint enyhítő körülmény. Az orvosszakértői vélemények szerint a sértett közvetlen életveszélyes állapotban volt, életét csak a gyorsan érkező orvosi segítség és az idejében elvégzett életmentő műtét mentette meg, tehát a vádlott cselekményével okozati összefüggésben a sértett halálának bekövetkezése egy közeli, reális lehetőség volt, így a megyei bíróság által felhívott körülmény enyhítőnek semmiképpen sem nevezhető. A fentiekben kifejtettek miatt a Fővárosi Ítélőtábla az ítélet
4. oldalának ötödik bekezdését teljes egészében mellőzi. Az ítélőtábla további súlyosító körülményként értékelte a személy elleni erőszakos bűncselekmények elszaporodottságát. A Fővárosi Ítélőtábla ezért a vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyességre és a súlyosító körülmények nyomatékára tekintettel a főbüntetés tartamát 2 év 6 hónap börtönbüntetésre súlyosította egyben a Btk.
5. §-a és az
6. §

(1)bekezdésére figyelemmel mellékbüntetésül a közügyek gyakorlásától eltiltotta, mert e büntetés alkalmas a büntetési célok biztosítására. A vádlott a Btk. 47.§

(2)bekezdése alapján a börtönbüntetés ¾ részének letöltése után bocsátható feltételes szabadságra. Az ítélőtábla a Btk. 89.§

(1)és

(2)bekezdése alapján a szabadságvesztés büntetés végrehajtásának a próbaidőre való felfüggesztését, és a pártfogó felügyelet elrendelésére és a külön magatartási szabályokra vonatkozó rendelkezéseket mellőzte. A Fejér Megyei Bíróság elmulasztotta a vádlott által őrizetben és előzetes letartóztatásban töltött idő beszámítását a Btk. 99.§

(1)bekezdése alapján a börtönbüntetésbe, ezt a Fővárosi Ítélőtábla pótolta. Az ítélet egyéb járulékos rendelkezései törvényesek. A Fővárosi Ítélőtábla a Fejér Megyei Bíróság ítéletét a Be. 372.§.

(1)bekezdése alapján változtatta meg, az egyéb - törvényes - rendelkezéseit pedig a Be. 371.§

(1)bekezdése értelmében helybenhagyta. A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségről rendelkezés a Be. 381.§

(1)bekezdésén alapul. Budapest,

1. évi február hó
2. napján . Tóth Éva s.k. a tanács elnöke . Rédei Géza s.k. előadó bíró . Hildenbrand Róbert s.k. bíró A Fejér Megyei Bíróság B.20/2007/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.190/2009/
4. számú ítéletében foglalt változtatás mellett jogerős és végrehajtható! Budapest,
5. év február hó
6. napján Dr. Tóth Éva s.k. a tanács elnöke Kiadmány hiteléül: tisztviselő