Bf.61/2010/11 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésébe ütköző önbíráskodás bűntettének kísérlete miatt - halmazati büntetésül - 1 év 4 hónapi - végrehajtásában 4 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönre ítélte. Rendelkezett a bűnjelről és kötelezte a vádlottat a bűnügyi költség viselésére. Az elsőfokú ítélet ellen a vádlott és a védője jelentett be fellebbezést, a kiszabott büntetés enyhítése és előzetes mentesítés alkalmazása végett. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.117/2010/

1. számú átiratában a tényállás kiegészítése és a jogi indokolás pontosítása mellett az elsőfokú ítélet helybenhagyását, egyben a védelmi fellebbezés elutasítását indítványozta. A Fővárosi Ítélőtábla nyilvános ülésén nem képviseltette magát. A vádlott és védője fellebbezésének írásbeli indokolását külön nyújtotta be. A nyilvános ülésen a védő az írásban kifejtettekkel egyezően a kiszabott büntetés enyhítését és előzetes mentesítés alkalmazását indítványozta. A vádlott beadványában és az utolsó szó jogán is vitatta az elsőfokú ítélet tényállását, tagadta a telefonos fenyegetést és a hivatali rendszerbe való jogosulatlan belépés jogtalan előnyszerzésre irányuló célzatát. A védelmi fellebbezés részben volt alapos. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet és a megelőző eljárást a Be.
2. §

(1)bekezdése szerint teljes körben felülbírálta. Felülbírálata során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályok betartása mellett folytatta le a bizonyítási eljárást. A tanács elnökének nyilatkozatából kitűnően a tárgyaláson az iratok felolvasása megtörtént, ezért eljárási szabálysértés e körben sem valósult meg. Az elsőfokú bíróság alapos, és körültekintő bizonyítási eljárásban tett eleget a felderítési kötelezettségének, az ügy ténybeli és jogi elbírálásához szükséges bizonyítékokat beszerezte. A bírósági szakban a vádlott hivatali visszaélésével kapcsolatos további okirati bizonyítékokat is bekért, ezeket a bizonyítás körébe vonta, majd a személyi bizonyítékokkal együtt értékelve és mérlegelve kellően megindokolt, iratszerű, logikus következtetések levonására alapított ítéleti tényállást állapított meg. A vádlott az eljárásban következetes tagadó vallomást tett. Elismerte a hivatali rendszerbe két ízben és eltérő időpontban történő belépését, azonban annak célját az ítélet tényállásától eltérően magyarázta. A sértett telefonon való felhívását sem vitatta, de annak okáról is eltérően vallott. Az elsőfokú bíróság az ítélet tényállását a vádlott tagadásával szemben az okirati bizonyítékokra és a személyi tanúbizonyítás anyagára alapozta. Az ellentétes tartalmú bizonyítékokat mérlegelte, meggyőzően, logikus érvekkel több oldalról alátámasztottan, kellő indokát adta a megállapított tényállásnak, alappal elvetve a vádlott védekezését. A sértett, felesége és fia egybehangzóan vallott a telefonhívás körülményeiről és tartalmáról. A sértettben a fenyegetést követően fel sem merült a vádlott személye elkövetőként, A sértett felesége az 1-es számú tanút hívta fel és rajta kérte számon a történteket, majd a fenyegetéssel érintett lányát értesítette és feljelentést tett a rendőrségen. Az elsőfokú bíróság az egyenként és összességében értékelt bizonyítékokból ésszerűen következtetett a történeti tényállás tartalmára. Helyesen vetette el a vádlott hivatali visszaélés céljára tett vallomását is, mivel védekezését a felhasznált bizonyítékok megcáfolták. Abban sem tévedett az elsőfokú bíróság amikor azt rögzítette, hogy a vádlott által vallott fenyegető kijelentés hiányában szükségtelen lett volna a sértett feljelentésének megtekintése. Az elsőfokú ítéletet - egyetértve az ügyészi átiratával - annyiban kellett a Be. 352. §

(1)bekezdés a./ pontja alapján kiegészíteni, hogy a vádlottat a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalának rendszerébe

1. június
2. napján történt jogosulatlan belépésekor is jogtalan előny szerzési cél vezette. E kiegészítéssel az elsőfokú ítélet tényállása megalapozott és a másodfokú eljárásban irányadóan a felülbírálat alapját képezte. A vádlott fellebbezése törvényesen felhasznált bizonyítékok ésszerű mérlegelését támadja, amely a felülmérlegelés tilalma miatt nem vezethetett eredményre a másodfokú eljárásban. Az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállásból okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére és törvényes a bűncselekmények jogi minősítése is hivatali visszaélés bűntette és önbíráskodás bűntetteként. Az elsőfokú bíróság pontos jogi indokolást fejtett ki a hivatali visszaélés kapcsán a 3/2007 Büntető Jogegységi Határozat helyes értelmezésével, azonban az Ítélőtábla az elsőfokú ítélet
3. oldalának
4. bekezdését mellőzte, mivel az elsőfokú bíróság tévesen utalt a vádelv felhívásával a vádlott felelősségre vonásának mellőzésére. Ezzel egyben osztotta az ügyész erre vonatkozó észrevételét és eleget tett az indítványában foglaltaknak. A hivatali visszaélés tárgya a hivatali apparátusba vetett bizalom, a hivatali szerv tárgyilagos, szabályszerű működése. Amikor a vádlott hivatalos személyként, a jogtalan előnyszerzés célzatával hatáskörét túllépve megtekintette a sértett család tagjainak személyes adatait akkor egyetlen hátrány okozására törekedett, és bár az adatok megtekintése több személyt hátrányosan érintett az mégis egyetlen kötelességszegésnek minősül, a jogi tárgy egyszeri sérelmével járt. Az egyszeri előny vagy hátrány egységbe vonja a többszörös kötelességszegést, azonban a néhány nappal később megvalósított azonos bűncselekmény már térben és időben elkülönült, ezért halmazatot képez. A Pest Megyei Bíróság a súlyosító és enyhítő körülményeket alapvetően helyesen feltárta, azt csak annyiban kellett korrigálni, hogy nem súlyosít az erőszakos vagyon elleni bűncselekmények elszaporodottsága, mivel az önbíráskodás köznyugalom elleni bűncselekmény. Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása körében megfelelő súllyal értékelte a bűnösségi körülményeket. A bűncselekmény tárgyi súlyát és a vádlott személyi társadalomra veszélyességét kellően kifejező büntetést szabott ki, amelynek enyhítésére nem volt törvényes mód. Egyetértett az Ítélőtábla azzal is, hogy a büntetés annak végrehajtása nélkül is eléri célját és felfüggesztése mellett is elégséges visszatartó erőt jelent. A próbaidő tartama megfelelően igazodik a bűncselekmény tárgyi súlyához, ezért azt sem érintette a másodfokú bíróság. Ellenben helyt adott a védelem büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítést célzó fellebbezési kérelmének. A vádlottat a meggyanúsítást követően, illetőleg az eljárás egésze során, majd a nem jogerős elítélését követően is megtartották a rendőrség kötelékében. Munkáját igen kedvezően véleményezte a parancsnoka, az elöljárói bíznak benne és támogatják részvételét a felsőfokú továbbképzésben. A vádlott a közvetlenség elve alapján láthatóan is kötődik a testülethez, rendőrként, továbbra is bűnügyi vizsgálóként - jelenlegi munkakörében - szeretne dolgozni, munkáját élethivatásának tekinti. Az elkövetés óta eltelt hosszabb idő alatt nem merült fel olyan kifogás, amely a büntető eljárás ellenére az elbocsátásához vezetett volna. E körülményeket úgy értékelte az Ítélőtábla, hogy a Be.
5. §-ban szabályozott előzetes menetesítés feltételei fennállnak. Szem előtt tartva a próbaidő törvényi felsőhatárhoz közelítő mértékét, az elkövetés óta eltelt hosszabb időt és a Be.
6. §

(2)bekezdésében foglaltakat lehetőséget látott a jogintézmény alkalmazására, ezért a vádlottat mentesítette a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól. Az elsőfokú ítélet járulékos rendelkezései törvényesek. Az ítélet ellen a további fellebbezés lehetőségét a Be. 386.§ kizárja. A kifejtettekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla a Pest Megyei Bíróság ítéletét a Be. 372. §

(1)bekezdése alapján, kizárólag az előzetes mentesítés kérdésében megváltoztatta, míg egyéb törvényes rendelkezéseit a Be.

1. § szerint helybenhagyta. Budapest,
2. év április hó
3. napján Dr. Rédei Géza s.k. a tanács elnöke . Mató Ágnes s.k.. Bartkó Levente s.k. előadó bíró bíró A Pest Megyei Bíróság 23.B.37/2009/
4. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.61/2010/
5. számú ítéletében foglalt változás mellett jogerős és a szabadságvesztés kivételével végrehajtható. Budapest,
6. év április hó
7. napján Dr. Rédei Géza s.k. a tanács elnöke Kiadmány hiteléül: tisztviselő