Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság 1.Bf.385/2010/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Budapesten,
- év június hó
- napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő í t é l e t e t: Az emberölés bűntettének kísérlete miatt a vádlott ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Bíróság 23.B.25/2010/
- számú ítéletét annyiban változtatja meg, hogy a Fővárosi Bíróság Gazdasági Hivatalánál Bj.22/
- szám alatt bevételezett, a bűnjeljegyzék
- tétele alatti konyhakés elkobzását mellőzi, és a lefoglalását megszünteti, ugyanígy jár el a
- tétel alatti DNS és kontroll minta, valamint a
- tétel alatti vérszennyeződés tekintetében, és mindhárom tétel megsemmisítését rendeli el. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A vádlott által az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítja. A másodfokú eljárás során felmerült 6.000 (hatezer) forint bűnügyi költséget a vádlott köteles az államnak megfizetni. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. I n d o k o l á s: A Fővárosi Bíróság a
- október
- napján kelt 23.B.25/2010/
- számú ítéletével a vádlottat a Btk.
- §
(1)bekezdésébe ütköző és eszerint minősülő, Btk.
- §-a szerint emberölés bűntettének kísérlete miatt, mint többszörös visszaesőt 7 évi fegyházbüntetésre és 6 évi közügyektől eltiltásra ítélte, rendelkezett a bűnjelek kiadásáról és elkobzásáról és kötelezte a vádlottat a felmerült bűnügyi költség megfizetésére. A Fővárosi Bíróság ítélete ellen a vádlott és védője enyhítésért fellebbezett. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a
- december
- napján kelt átiratában és képviselője a fellebbezési eljárás során a történeti tényállást megalapozottnak találta, észrevételezte azonban, hogy a vádlott előéletével kapcsolatos összbüntetési ítélet pontosításra szorul. Ezen túlmenően álláspontja szerint a tényállás kisebb részben hiányos, a szúrás pontos menetét és az elkövetés módját meghatározó részében továbbá arra nézve is, hogy a vádlott a szúrást megelőzően a kölcsönös dulakodás során milyen kijelentést tett, valamint, hogy a szúrást követően elhagyta a helyszint. Mindezek a hiányosságok azonban az iratok tartalma alapján kiegészíthetők, az indokolásból a tényállásba az említett tények átemelhetőek. A többszörös visszaeső vádlott esetében a büntetés enyhítésére nem látott indokot, ezért így az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását indítványozta. A fellebbezési eljárás keretében a vádlott védője a történeti tényállást alapvetően nem támadta, és kifejtette, hogy a vádlott beismerő vallomása alapján csupán az enyhítésért fellebbezett. Ennek ellenére a nyilvános ülésen kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság a szúrás körülményeit nem kellően tárta fel, az ellentmondásokat e körben nem tisztázta megfelelően, nevezetesen azt, hogy a kés hogyan és milyen módon került a vádlotthoz. Az orvos szakértői vélemény alapján a szúrás irányzott volt, ebből a tényből azonban nem lehet egyértelműen következtetni arra, hogy életfontosságú szerv ellen irányult volna. Azt sem tisztázta kellően a bíróság, hogy a sértettet ülő helyzetben érte a szúrás, és hogy milyen testhelyzetben álltak egymással. Mivel a vádlott is és a sértett is egy érzelmileg felfokozott ittas állapotban voltak, ezért tévedett az elsőfokú bíróság, amikor egyértelműen a vádlott ölési szándékát állapította meg. A büntetés kiszabásával összefüggésben pedig kérte az időmúlás enyhítő körülményként való értékelését, mivel az elkövetés óta 2 év telt el, továbbá a kiskorú gyermekekről való gondoskodás enyhítő körülményként való figyelembevételét. A fellebbezések alapján a Fővárosi Ítélőtábla megvizsgálta az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző bírósági eljárást és megállapította, hogy a Fővárosi Bíróság a perrendi szabályokat kis mértékben megsértette, amikor az iratokat a Be.
- §
(3)bekezdésében foglalt figyelmeztetés nélkül ismertette, de ezt jelentős eljárási szabálysértésnek a másodfokú bíróság nem tekintette, mert a szövegkörnyezet szerint a vádlott és a védő az iratokat megfelelő módon megismerhette. Ezen túlmenően a másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat a lehetséges körben összegyűjtötte és azokat egyenként és összességében is értékelte. A vádlott nem vitatta, hogy megszúrta a sértettet, de a szúrás körülményeit a sértettel ellentétesen adta elő. A történeti tényállást ezért helyesen az elsőfokú bíróság a sértett, az 1. számú tanú és az igazságügyi orvos szakértő véleményére alapította. Ezek a bizonyítékok ugyanis kizárták a vádlott ellentmondásos vallomásait, és mindenben megerősítették, kiegészítették egymást. A másodfokú bíróság azonban észlelte, hogy a tényállást a Be. 351. §
(2)bekezdésének b./ pontja értelmében részben megalapozatlan. Ez a hiányosság azonban a másodfokú eljárásban bizonyítás feltétele nélkül az iratok tartalma alapján is kiegészíthető és helyesbíthető volt, a hiányzó tények ugyanis nem hatottak ki az ügy lényegére. Mindezek alapján a megalapozatlanság kiküszöbölése érdekében a másodfokú bíróság a Be. 352. §
(1)bekezdésének a./ pontja alapján az iratok tartalma alapján a tényállást az alábbiakkal egészítette ki, illetve helyesbítette:
- A vádlott személyi körülményei az előző összbüntetési ítéletével, pontosítandóak voltak. A Füzesabonyi Városi Bíróság az 1.B.295/2002/
- számú összbüntetési ítéletével összbüntetésbe foglalta az Egri Városi Bíróság 9.Fk.535/2000/
- számú és a Füzesabonyi Városi Bíróság 1.B.77/2002/
- számú alapítéleteit és főbüntetésként 2 év 3 hónapi börtönbüntetést és 3 évi közügyektől eltiltást állapított meg. Az elsőfokú bíróság összbüntetési ítéletét a Heves Megyei Bíróság Bf.71/2003/
- számú végzésével helybenhagyta. Az összbüntetést a vádlott
- február
- napján töltötte le (erkölcsi bizonyítvány Bf. iratok 1.Bf.385/2010/7-III.).
- Az ittas állapotban lévő vádlott és a sértett között
- április
- napján a délutáni órákban kölcsönös veszekedés, dulakodás alakult ki, amelynek következményeként a vádlottnak az ujján vérző sérülés is keletkezett. A vádlott szidni kezdte az
- számú tanú édesanyját, és közben kiabált, őrjöngött és azt hangoztatta, hogy a sértettet meg fogja ölni, majd széket emelt rá és a
- számú tanú kocsijának összetörését helyezte kilátásba. A
- számú tanú ekkor kérte édesapját a
- számú tanút, hogy menjen segíteni. A
- számú tanú ekkor a vádlott és a sértett közé állt, arra kérte a résztvevőket, hogy fejezzék be, majd felszólította mindkettőjüket, hogy váljanak szét, és egyben a sértettet felhívta, hogy menjen be az ő lakrészébe, a vádlott vérző ujjsérülését pedig megpróbálta ellátni (
- számú tanú nyomozati vallomása nyom.ir.
- oldal és az
- számú tanú tanúvallomása nyom ir.
- oldal, a
- számú tanú tanúvallomása nyom ir.
- oldal).
- A
- számú tanú a - szúrást megelőzően - mobiltelefonján értesítette a rendőrséget (
- számú tanú nyomozati vallomása nyom ir.
- oldal).
- A vádlott a szúrást a sértettel szemben lévő testhelyzetben elölről hátra, balról jobbra megközelítőleg vízszintesen adta le közepes-nagy erővel oly módon, hogy a véletlenszerű keletkezési mechanizmus kizárható. A szúrcsatorna pontos hossza nem állapítható meg, de a becsült hossz kb. 6-
- cmre tehető. A szúrás irányzott volt, a 12 cm pengehosszúságú késsel a vádlott jobb kézzel szúrt. Az elszenvedett sérülés 8 napon túl, ténylegesen kb. 6-8 hét alatt gyógyult és közvetlenül életveszélyes állapotot idézett elő. Ha mélyebbre hatolt volna, megnyitotta volna a bal szívkamra üregét, a szívburok és az üreg irányába és ebből a ténylegesnél jóval gyorsabban nagyobb térfogatú mellűri vérzés alakult volna ki, így a sértett halála perceken belül bekövetkezett volna. Az eredmény azért maradt el, mert a sértés eszköze nem nyitotta meg a szívüreget, azaz a bal szívkamra falán nem hatolt át (igazságügyi orvos szakértő szakvéleménye nyom ir. 165-
- oldal).
- A vádlott a szúrást követően kirohant a
- számú tanú lakásából és a kezében lévő kést a lakás konyhájának mosogatójába dobta, majd kiment a ház kapuján elhagyta a helyszínt és a rendőrök csak a Határ út felé fogták el (
- számú tanú nyomozati vallomása nyom .ir. 277-
- oldal a
- számú tanú vallomása nyom. ir.
- oldal).
- A sértett kijött a lakásból az udvarra és a
- számú tanúnak mutatta, hogy a vádlott a hóna alatt megszúrta és mondta, hogy rosszul van. A
- számú tanú elsősegélyben részesítette. A
- számú tanú miután látta a sértett vérző sérülését ekkor telefonált a mentőknek és kiment a kapuba, hogy onnan irányítsa őket (
- számú tanú tanúvallomása nyom ir.
- oldal, a
- számú tanú vallomása nyom.ir.257.old). A fenti kiegészítésekkel és helyesbítésekkel a tényállás teljes egészében megalapozottá és felülbírálatra alkalmassá vált (Be.
- § ). A másodfokú bíróság az irányadó kiegészített tényállás alapján azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság helyesen vont következtetést a vádlott bűnösségére és a cselekményt is kifogástalanul értékelte, amikor a vádlott magatartását emberölés bűntettének minősítette. Helyesen hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság
- számú Irányelvében írtakra, mely szerint az emberölés kísérletének a megállapításához az eszköz jellegét az elkövetés módját a célba vett testtájékot kell figyelembe venni, és mindezekből vonható le az a következtetés, hogy a vádlott tudata átfogta a sértett halála bekövetkezésének a lehetőségét és ezt kívánta, mivel az ölési szándékát, már előzőleg is hangoztatta. A vádlott ugyanis a kölcsönös verekedés után vett magához egy 12 cm-es pengehosszúságú kést, a sértett után ment és őt a fotelban, ülő helyzetben szemtől szemben irányított mozdulattal közepes-nagy erővel a szívtájékon megszúrta. A súlyosabb eredmény elmaradása a sértett védekező magatartásán is múlott, amikor feltartotta a kezét, de ez egyben lehetőséget adott arra is, hogy akadálytalanul hatoljon a kés a mellüregbe. Bár a szúrcsatorna hossza nem volt pontosan megállapítható de becsülni lehetett annak 6-8 cm-es hosszúságát. A sérülés konkrét adatai egyértelművé tették hogy a sértett életét csak az idejekorán alkalmazott szakszerű orvosi beavatkozás mentette meg. Ilyen körülmények mellett a sértettet magára hagyó közömbös magatartást tanúsító vádlott esetében csakis az a következtetés vonható le, hogy a vádlott tudata átfogta a sértett halál bekövetkezésének a lehetőségét és azt kifejezetten kívánta, tehát egyenes ölési szándékkal cselekedett. A halálos eredmény kizárólag azért maradt el, mert a kés nem hatolt be a sértett bal szívkamrájának üregébe. Nem tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amikor a vádlott cselekményét a Btk.
- §
(1)bekezdése szerint meghatározott és eszerint büntetendő emberülés bűntettének a Btk.
- §-a szerinti kísérletében állapította meg. A büntetés kiszabása körében a másodfokú bíróság egyetértett az ügyészi indítvánnyal, amikor a két éves időmúlást nem tekintette jelentős enyhítő körülménynek. Az a tény, hogy a kísérlet befejezett és közeli kísérlet volt, szintén nem teszi lehetővé, hogy jelentős enyhítő körülményként értékelje ezt a bíróság. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetést megfelelőnek találta így annak jelentős enyhítésére nem kerülhetett sor, figyelemmel arra is, hogy a törvényi minimumot ez a büntetés alig haladta meg. Ez a büntetés szükséges, de elégséges is és arányban áll a bűnösség fokával, és az megfelel a Btk.
- §-ában írt büntetési célnak is. A Fővárosi Ítélőtábla miután az enyhítésre irányuló fellebbezéseket alaptalannak találta az elsőfokú bíróság ítéletét a cselekmény jogi minősítése és a büntetés kiszabása körében a Btk.
- §
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A járulékos kérdések tekintetében a bűnjelekre vonatkozó részében azonban az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 372. §
(1)bekezdése alapján megváltoztatta annyiban, hogy a Fővárosi Bíróság Gazdaság Hivatalánál Bj.22/
- szám alatt bevételezett és a bűnjeljegyzék
- tétele alatti konyhakés elkobzását mellőzte a Btk.
- §. /3/ bekezdése alapján, mivel az nem az elkövető tulajdona volt, e bűnjel lefoglalását megszüntette, és a
- tétel alatti DNS és kontroll minta valamint a
- tétel alatti vérszennyeződés tekintetében a Be.
- §
(9)bekezdése értelmében, azok megsemmisítését rendelte el mivel arra senki nem tartott igényt. A vádlott által az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a másodfokú határozat meghozataláig előzetes letartóztatásban töltött időt a Btk. 99. §
(1)bekezdése alapján beszámította. A Be. 381. §
(1)bekezdése alapján kötelezte a vádlottat a másodfokú bírósági eljárásban felmerült bűnügyi költség megfizetésére. A jogorvoslati jogosultság kizárása a Be. 386. §
(1)bekezdésén alapul. Budapest,
- év június hó
- napján Dr. Rédei Géza s.k. a tanács elnöke Miszlayné dr. Lányi Éva s.k. előadó bíró Dr. Mató Ágnes s.k. bíró A Fővárosi Bíróság 23.B.25/2010/
- számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 1.Bf.385/2010/
- számú ítéletében írt változtatással a mai napon jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Dr. Rédei Géza s.k. a tanács elnöke Kiadmány hiteléül: tisztviselő