Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.557/2011/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla a Boronkai-Gál Ügyvédi Iroda (címe, ügyintéző: dr. Boronkai Zsolt ügyvéd) által képviselt I.rendű felperes neve (I. rendű felperes címe) I. rendű, II. rendű felperes neve (II. rendű felperes címe) II. rendű felperesnek, a Papp Gábor Ügyvédi Iroda (címe, ügyintéző: dr. Papp Gábor ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen, sajtó-helyreigazítás iránt indított perében, a Fővárosi Bíróság
- december
- napján meghozott, 65.P.26.866/2010/
- számú ítélete ellen, az alperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő í t é l e t e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részét helybenhagyja. Kötelezi az alperes által szerkesztett lapot kiadó ... Zrt-t, hogy fizessen meg a felpereseknek 15 napon belül 80.000 (nyolcvanezer) forint + áfa fellebbezési költséget, valamint a Magyar Államnak külön felhívásra 36.000 (harminchatezer) forint fellebbezési illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. I n d o k o l á s: Az alperes által szerkesztett ... című hetilap ...-i számában „..." címmel jelent meg cikk, mely érintette az I.rendű felperes neve I. rendű és II. rendű felperes neve II. rendű felperes személyét is. Az I. és II. rendű felperesek sérelmezve a cikk rájuk vonatkozó tartalmát, sajtóhelyreigazítás közlésére kérték kötelezni az alperest. Előadásuk szerint az alperes valótlanul közölte a lapban, hogy a II. rendű felperes által jegyzett és részben tulajdonolt, a PSZÁF regiszterében nem szereplő I. rendű felperesi kft. ügyletei keltettek gyanút egyes ... biztosítóknál. Hivatkoztak arra, hogy az a közlés, hogy a cég nem szerepel a PSZÁF regiszterében, megbélyegzi a társaságot, mert úgy tünteti fel, mintha jogellenesen működne, holott a tevékenysége PSZÁF engedélyhez nem kötött. Azzal, hogy tevékenységüket biztosítási csalásokkal, álbalesetekkel és büntetőeljárásokkal hozták összefüggésbe, azt a látszatot keltette, mintha működésük nem valós kárügyek érvényesítését célozná. Az alperes a felperesek keresetének elutasítását kérte. A sérelmezett közlések igazolására egyrészt a cikk szerzőjének tanúvallomását ajánlotta fel, másrészt a ... Megyei Rendőr-főkapitányság megkeresését indítványozta. Előadta továbbá, hogy a felperes által sérelmezett cikkrészlet az írás egész terjedelmét tekintve elenyésző. Olyan tényállítást nem fogalmazott meg, melynek tartalma az lenne, hogy a felperesek törvénysértésben működnének közre és ilyen látszatot sem keltett. Egy olyan eset volt, amelyben a felperesek is közreműködtek és ez gyanút keltett a biztosítókban. A cikk ezen kitétele azonban véleménynyilvánításnak minősül, és sajtóperben nem kifogásolható. Az elsőfokú bíróság ítéletével helyreigazítás közzétételére kötelezte az alperest azzal, hogy az általa szerkesztett ... című hetilap ...-i számában „..." címmel megjelent cikkel azonos helyen és betűszedéssel az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 8 napon belül tegye közzé az alábbi közleményt: „Helyreigazítás. Lapunk ...-i számában „..." címmel megjelent írásunkban alaptalanul keltettük azt a hamis látszatot, mintha az I.rendű felperes neve, illetve ügyvezetője, II.rendű felperes neve a cikkben részletesen taglalt visszaélésekben működne közre". Az elsőfokú bíróság az alperes által szerkesztett lapot kiadó ... Kiadó Zrt. kötelezte, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 27.000 forint kereseti illetéket, továbbá a felpereseknek együttesen 15 napon belül 100.000 forint perköltséget. Ezt meghaladóan a felperesek keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság ítéletében ismertette a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény (Ptk.)
- §
(1)bekezdésében, valamint a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 342. §
(1), valamint 343. §
(3)bekezdésében foglalt szabályokat. Ismertette továbbá a Legfelsőbb Bíróság PK
- számú állásfoglalásának II. pontját, a PK
- számú állásfoglalását és a PK
- számú állásfoglalását. Az elsőfokú bíróság a felajánlott bizonyítás alapján elfogadta a felperesek érvelését, figyelemmel arra, hogy sajtó-helyreigazítási perben a cikkben foglaltak valóságát a sajtószervnek kell bizonyítania. Ennek a kötelezettségének azonban az alperes nem tett eleget. Részben osztotta az alperesi előadást és a bizonyítási indítványnak azért adott helyt, hogy ellenőrizze a tanúként meghallgatott szerző által előadottakat. Ezzel összefüggésben azt vizsgálta, hogy indult-e olyan büntetőeljárás, amiben érintettek a felperesek, mert a sérelmezett cikkrészlet kétségtelenül arra utal, hogy a cikkben hivatkozott csalási cselekményekhez hasonló történések miatt fontolgatnak feljelentést ... biztosító társaságok. A nyomozó hatóság nyilatkozata a cikkben foglaltakat nem erősítette meg, és az alperes nem ajánlott fel arra nézve bizonyítást, hogy a biztosító társaságok feljelentést fontolgatnának. A szerző tanúvallomása sem támasztotta alá ezt, mert csak arról számolt be, hogy a felperesek nevét az általa megkérdezett négy biztosító társaságból kettő említette, azt azonban nem tudta elmondani, hogy milyen visszaéléssel kapcsolatosan. Az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a cikk egészét tekintve a felpereseket mindenképpen olyan színben tüntette fel, mint akik érintettek a cikkben foglalt esetekkel. Mindezekre tekintettel állapította meg a helyreigazítás szövegét, túlnyomórészt helyt adva a keresetnek. A felperesek igényét azonban részben elutasította, mert az a kitétel, hogy tevékenységük során jogellenesen járnak el és tudatosan működnek közre alaptalan kártérítési igények érvényesítésében olyan vizsgálatot igényelne, amely meghaladja a sajtóper kereteit. Abban nem foglalhat állást az elsőfokú bíróság, hogy a felperesek minden igényérvényesítése okszerű, jogszerű és csak olyan igényeket képviselnek, ami jogszerűen érvényesíthető. A sajtó-helyreigazítási kérelmet ebben a részben elutasította. Annyiban azonban az igényérvényesítés jogos volt, hogy alaptalanul a felpereseket nem lehet összefüggésbe hozni büntetőeljárás hatálya alá tartozó csalási eseményekkel. Az elsőfokú bíróság az alperes pervesztességére tekintettel a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján kötelezte az alperes által szerkesztett lapot kiadó társaságot a perköltség és a le nem rótt kereseti illeték megfizetésére. Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben az alperes nyújtott be fellebbezést, melyben annak megváltoztatását és az I. és II. rendű felperesek keresetének teljes elutasítását és perköltségben való marasztalását kérte. Álláspontja szerint tévesen jutott az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, hogy az alperes helyreigazításra köteles. A cikk kizárólag az I. rendű felperes cégügyeiről szólt, a II. rendű felperest csak a könnyebb azonosítás érdekében szerepeltette a cikkben. Azon kitétel, mely szerint egyes ... biztosítókban gyanút keltettek a felperesek, véleménynek minősül. Álláspontja szerint a cikkben foglaltak a szabad véleménynyilvánítás keretei között maradtak és azzal szemben sajtó-helyreigazítás nem kérhető. Ilyen körülmények között az elsőfokú bíróság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a felperesek helyreigazítás iránti igénye alapos. Utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított felperesi költség eltúlzott, ezért annak mérséklését kérte. Az I. és II. rendű felperesek fellebbezési ellenkérelmükben az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérték. Az elsőfokú bíróság a beszerzett bizonyítékokat okszerűen mérlegelve, megfelelő indokolást adva, megalapozottan jutott arra az álláspontra, hogy az alperesi közlés meghaladta a szabad véleménynyilvánítás kereteit, ezért helyesen kötelezte az alperest helyreigazítás közzétételére. Az alperes lényegében azt közölte, hogy gyanús ügyletekben, visszaélésekben vesznek részt. Megjegyezte, hogy egyetlen biztosító társaság sem kezdeményezett velük szemben büntetőeljárást. Az alperes fellebbezése nem alapos. A másodfokú bíróság csak a fellebbezési kérelem korlátai között bírálhatta felül az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(3)bekezdése szerint. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletében foglaltakkal teljes egészében egyetértett, ezért a határozatot a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A Ptk. 79. §
(1)bekezdése szerint, ha valakiről napilap, folyóirat (időszaki lap), rádió, televízió vagy filmhíradó valótlan tényt közöl vagy híresztel, illetőleg való tényeket hamis színben tüntet fel - a törvényben biztosított egyéb igényeken kívül követelheti olyan közlemény közzétételét, amelyből kitűnik, hogy a közlemény mely tényállítása valótlan, mely tényeket tüntet fel hamis színben, illetőleg melyek a való tények (helyreigazítás). A PK
- számú állásfoglalás alapján a sérelmezett írást teljes terjedelmében vizsgálva azt lehetett megállapítani, hogy az alperes cikke alapvetően biztosítókkal szembeni visszaélésekről tudósított, melyeket gépkocsi károkkal összefüggésben követtek el. Az alperes ebbe a szövegkörnyezetbe illesztette az I. és II. rendű felperesek kárrendezési tevékenységét. A felpereseket megnevező mondat feljelentés kilátásba helyezését és gyanút említ a II. rendű felperes által jegyzett és részben tulajdonolt I. rendű felperesi gazdasági társaság ügyeletivel kapcsolatban. Ezzel az alperes egyértelműen azt a látszatot keltette, hogy a felperesek tevékenysége is visszaélésszerű. Ezt igazoló érdemi és eredményes bizonyítást az alperes nem tudott felajánlani. A szöveg szerint a biztosítók csak fontolgatják a feljelentés megtételét, ilyen körülmények között azonban indokolatlan volt az I. rendű felperes, de különösen a II. rendű felperes megnevezése. Mivel mindkét felperes határozottan megjelölésre került a perbeli cikkben keresetindítási jogosultságuk fennállt a PK
- számú állásfoglalás alapján. Nem volt elfogadható az az alperesi érvelés, hogy a II. rendű felperes említése csak a jobb azonosíthatóság érdekében történt. Nem fogadta el továbbá a másodfokú bíróság azt az alperesi védekezést sem, hogy a sérelmezett közlés véleménynyilvánító jellegű volt. A mondat konkrét tevékenység megjelölése nélkül utalt a gyanús működésre, az alperes éppen a hiányos jellegű közlésével teremtett hamis látszatot a felperesek tevékenységéről. Minderre tekintettel az elsőfokú bíróság helytállóan kötelezte az alperest helyreigazítás közzétételére. A felperesek elsőfokú perköltségigénye a jogi képviselőjükkel kötött megbízási szerződésben foglaltakon alapult, melyet az elsőfokú eljárásban csatoltak. Erre tekintettel az elsőfokú bíróságnak az ügyvédi munkadíjat magában foglaló perköltség megállapításakor a 32/
- (VIII. 22.) IM rendelet
- § a) pontjában foglaltak alapján kellett eljárnia. A megbízási szerződés 130.000 forint megbízási díjat tartalmazott, mellyel szemben az elsőfokú bíróság csak 100.000 forint perköltséget állapított meg. Az elsőfokú bíróságnak a megbízási szerződésben foglalt díj mérséklése esetén a rendelet
- §
(2)bekezdése alapján indokolnia kellett volna döntését, de ezt elmulasztotta. A másodfokú bíróság felperesi fellebbezés hiányában csak az alperes által tett kifogás szempontjából vizsgálhatta a megállapított perköltséget, amely - figyelemmel a megbízási szerződésre - a hasonló perekben általában szokásos mértéket meghaladta, de nem volt nyilvánvalóan eltúlzott. Értékelte a másodfokú bíróság ezzel összefüggésben azt is, hogy a felperesi jogi képviselő 200 km-es távolságról, mindkét elsőfokú tárgyalási napon megjelent. A kifejtettek alapján helybenhagyta. a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét Az alperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért a Pp. 239. § utaló szabálya alapján alkalmazandó 78. §
(1)bekezdése szerint köteles viselni a felperesek másodfokú perköltségét. A perköltség a felperesi jogi képviselőt a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 2. §
(1)bekezdése alapján megillető, a másodfokú eljárás esetére megállapított megbízási díjból áll. Az alperesi lapot kiadó ... Kiadó Zrt. köteles viselni a le nem rótt fellebbezési illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése alapján. Budapest,
- május
- Kizmanné dr. Oszkó Marianne s.k. a tanács elnöke . Kisbán Tamás s.k.. Győriné dr. Maurer Amália s.k. előadó bíró bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő