← Magyarország

Gf.40276/2007/6 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.276/2007/

  1. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla dr. Czudar Sándor ügyvéd által képviselt felperesnek, dr. B. Szabó Gábor ügyvéd által képviselt alperes ellen nemzetközi szállítmányozási díj megfizetése iránt indított perében a Pest Megyei Bíróság
  2. március
  3. napján kelt 7.G.21.504/2006/
  4. számú ítélete ellen a felperes részéről
  5. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta az alábbi ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a Fővárosi Ítélőtábla a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 20.000 (Húszezer) forint másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felperes keresetében 150.000 forint tőke, ezen összegnek
  6. december
  7. napjától a kifizetés napjáig járó késedelmi kamata, valamint perköltség megfizetésére kérte az alperest kötelezni. A keresetében előadta, hogy az alperessel fuvarozási szerződést kötöttek, amely szerint az alperes megrendelése alapján a ... N.V. telephelyéről Magyarországra, ...re vállalta áru fuvarozását
  8. november 4-én azzal, hogy az áru felrakását november 4-én 10 és 20 óra közötti időtartamban határozták meg. A kereseti előadása szerint a megállapodásnak megfelelően november 4-én 9 órától 20 óráig a ... N.V. telephelyén tartózkodott a felperes tulajdonát képező kamion. Az áru felrakása 12 és 20 óra közötti időintervallumban nem történt meg, így a kamion üresen, 20 órakor a ... N.V. telephelyét elhagyta. A felperes a fuvardíjról szóló számlát az alperesnek megküldte, melyet az teljesítésének elmaradása miatt nem egyenlített ki. alperes a fuvarszerződés Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a megállapodásnak megfelelően a rakodási időt
  9. november 4-én 12 és 20 óra közötti időintervallumban határozták meg, azonban a felperes kamionja a ... N.V. telephelyét az áru és a szükséges dokumentumok nélkül 20 óra előtt elhagyta, így az áru felrakása a felperes gépkocsivezetőjének idő előtti távozása miatt elmaradt, a fuvardíj kifizetését megtagadta. Előadta továbbá, hogy a kamion távozását követően telefonon megkereste a felperesi ügyvezetőt, hogy a kamiont fordítsák vissza, melynek a felperes már nem tett eleget. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, a felperest perköltségben marasztalta. Az ítélet indokolásában a bíróság megállapította, hogy a Pp.
  10. §

(1)bekezdése alapján a felperes tényelőadását a peres eljárás során nem bizonyította; nem bizonyította, hogy a felrakó helyet a megállapodásnak megfelelően a felperes kamionja 20 óráig nem hagyta el, ezért a felperes előadását a bíróság elfogadni nem tudta, a felperes a fuvarfeladatot nem végezte el, így részére furvardíj nem jár. Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben az ítélet megváltoztatását és az alperes kereset szerinti marasztalását, és mindkét fokú eljárás költségeinek viselésére kötelezését kérte. A fellebbezésében az elsőfokú eljárásban előterjesztett nyilatkozatait változatlanul fenntartotta, kiemelte, hogy a felrakó helyet a kamion 20 óráig nem hagyta el, a megbízás szerinti időben a jármű megjelent, rendelkezésre állt, az áru felrakására azonban a felperesnek nem felróható ok miatt nem került sor; bár kétséget kizáróan igazolni ezt a felperesnek nem sikerült. Éppen ezért a Pp.
  1. §-ára hivatkozott, amikor a bíróság a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el. Megítélése szerint az elsőfokú bíróság határozatának indokolása okszerűtlen és téves, a bizonyítékok mérlegelése nem megfelelően történt. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú határozat helybenhagyását kérte. A felperes fellebbezése megalapozatlan. A Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást kellően feltárta és abból okszerűen következtetett arra, hogy a felperes keresetét nem támasztotta alá, a kereseti kérelmét nem bizonyította, figyelemmel a Pp.
  2. §
(1)bekezdésében foglaltakra. A Pp. 164. §
(1)bekezdése kimondja, hogy a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. Az elsőfokú bíróság az iratokból megállapíthatóan a 2006. december 1. napján tartott tárgyaláson a Pp. 3. §
(3)bekezdése alapján tájékoztatta a feleket a bizonyítási kötelezettségről, így a felperest arról, hogy a felperesnek áll érdekében annak igazolása, hogy a kamion 20 óráig a felrakodás helyén tartózkodott. A felperes gépkocsivezetőjének vallomása, valamint a becsatolt és a gépkocsivezető által vezetett menetlevél kétségtelenül azt tartalmazza, hogy a gépkocsivezető 20 óráig ott-tartózkodott, azonban ezzel szemben áll az alperes által csatolt, a ... N.V. képviseletében eljáró személy által tett nyilatkozat, miszerint a gépkocsivezető elhagyta a 20 órai felrakodási időt megelőzően a helyszínt. Mindezeket a bizonyítékokat az elsőfokú bíróság a Pp. 206. §-ában írtaknak megfelelően értékelte akkor, amikor arra vont következtetést, hogy a felperes a kereseti tényelőadását megnyugtató módon nem bizonyította, így a felperes keresetét megalapozottan utasította el. Az első fokú ítélet megváltoztatására a fellebbezésben előadottak nem szolgáltak alapul, ezért a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A perköltségben történő marasztalás a Pp.
  1. §-án alapszik, mely az alperesi jogi képviselő áfá-t is tartalmazó, a 32/
  2. (VIII.22.) IM rendelet
  3. §
(2)bekezdése alapján megállapított ügyvédi munkadíja. Budapest,
  1. november
  2. Dr. Bánki Horváth Mária s.k., a tanács elnöke, előadó bíró Dr. Lukács Zsuzsanna s.k., bíró Dr. Réde i Anna s.k., bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.