Bt.419/2011/3 – Kúria

(1)bek.,

(5)bek. II. ford.) miatt kiszabott 6 évi börtönbüntetésként ismerte el, és - megállapította, hogy fennállnak a szabadságvesztés büntetés végrehajtása átvételének feltételei. Védelmi - egyébként ügyész által alaposnak tartott - fellebbezés alapján eljárva a Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a

1. november 19-én meghozott 5.Bkf.11.164/2010/
2. számú végzésével az elsőfokú határozatot helybenhagyta azzal, hogy a szabadságvesztés tartamába az
3. december 27-étől
4. december 22-éig előzetes letartóztatásban töltött időt beszámítani rendelte. Az elsőfokú bíróság által megállapított - és a másodfokú bíróság által pontosított - tényállás lényege a következő. A Zombori Kerületi Bíróság a - terhelt távollétében (de védője jelenlétében) lefolytatott eljárásban -
5. február 2-án kihirdetett K.55/
6. számú, és a Szerbiai Legfelsőbb Bíróság Kzs.I. 911/
7. számú határozata folytán
8. szeptember 29-én jogerős ítéletével társtettesként elkövetett halált okozó súlyos testi sértés bűntette (szerb Btk.
9. §

(2),

(3)bek.) miatt a terheltet 6 évi börtönbüntetésre ítélte, és beszámította az

1. december 27-étől
2. szeptember 22-ig előzetes letartóztatásban töltött időt.
3. december 13-án a Zombori Kerületi Bíróság IK 192/
4. számon a terhelt ellen elfogatóparancsot bocsátott ki a börtönbüntetés végrehajtása végett.
5. október 2-án a Budapesti V. Kerületi Rendőrkapitányság a terheltet őrizetbe vette, a Fővárosi Főügyészség pedig a kiadatási letartóztatásba helyezése és kiadatása megtagadását indítványozta. A Fővárosi Bíróság a
6. október 2-án kelt és
7. október 15-én jogerős 5.Bk.1163/2008/
8. számú végzésével megtagadta a terhelt kiadatási letartóztatásba helyezését és kiadatását, s elrendelte szabadlábra helyezését, mivel a terhelt szerb és magyar állampolgár, Magyarországon állandó bejelentett lakhellyel, valamint tartózkodási hellyel rendelkezik. A Zombori Felsőbíróság a
9. április 16-án kelt és
10. április 29-én jogerős POM IZ 1/
11. számú végzésével a börtönbüntetés Magyar Köztársaság területén való végrehajtását kérte, hivatkozva arra, hogy a terhelt magyar állampolgár és Magyarországon tartózkodik. A Szerb Köztársaság Igazságügyi Minisztériuma
12. július 19-én kelt, a Magyar Köztársaság Igazságügyi Minisztériumának címzett átiratával megküldte az ítélet elismerése és végrehajtás átvétele iránti kérelmét további eljárás végett. A Legfőbb Ügyészség
13. szeptember 8-án meghozott NF.9257/2008/6- I. számú határozatával a Szerb Köztársaság Igazságügyi Minisztériumának a büntetőeljárás átvételére tett felajánlását elfogadta és felhívta a Fővárosi Főügyészséget az eljárás megindítására. A Fővárosi Főügyészség
14. szeptember 27-én kelt átiratával indítványozta az ítélet elismerését és a szabadságvesztés végrehajtása feltételei fennállásának megállapítását. Az első fokon eljáró Fővárosi Bíróság jogi álláspontja szerint az
15. évi XXXVIII. törvény (Nbj.)
16. §

(1)bekezdése alapján helye van a külföldi ítélet érvénye elismerésének, mivel a külföldi bíróság olyan cselekmény miatt hozott ítéletet, ami a magyar jog szerint is bűncselekmény, és a külföldi eljárás nem volt ellentétes a magyar jogrenddel. Az Nbj. 49. §

(1)és

(2)bekezdése, valamint a

1. évi LXVII. törvény
2. Cikkének

(1)bekezdése alapján pedig megállapította, hogy a terhelttel szemben kiszabott büntetés átvételének feltételei fennállnak. Hivatkozott arra, hogy - az Nbj. 49. §

(1)bekezdése szerint át lehet venni a külföldi bíróság által kiszabott végrehajtandó szabadságvesztés végrehajtását, ha az elítélt az átvételhez hozzájárult és az átvétel iránti kérelemnek az igazságügyért felelős miniszterhez érkezésekor legalább 1 év a hátralévő büntetés, vagy ha a büntetés határozatlan időre szól, feltéve, hogy az elítélt magyar állampolgár és állandó lakóhelye Magyarországon van; - az Nbj. 49. §

(2)bekezdése szerint pedig, aki a büntetés végrehajtása előtt Magyarországra visszatért, úgy kell tekinteni, mint aki hozzájárult a végrehajtás átvételéhez. A terhelt büntetéséből - mivel azt nem kezdte meg, s figyelemmel az előzetes fogvatartásban töltött időre - több mint 1 év van hátra. Az elsőfokú bíróság indokolásában megállapította továbbá, hogy - a Btk. 43. § a) pontja alapján a büntetés fokozata börtön; - a Btk. 47. §

(2)bekezdés II. fordulata alapján a terhelt legkorábban a büntetés ¾ részének letöltése után bocsátható feltételes szabadságra; - a Btk. 99. §

(1)-

(3)bekezdése pedig az előzetes letartóztatásban töltött idő beszámításának alapja. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság álláspontjával egyetértett. Kifejtette, hogy a terhelt távollétében való eljárásra a szerb és a magyar büntetőeljárásban egyaránt van törvényes lehetőség. A tárgyaláson a terhelt védője jelen volt, ezáltal védelemhez való és jogorvoslati joga is biztosított volt. Ehhez képest összhangban áll a magyar joggal a külföldön folyamatban volt eljárás, a tényállás szerinti cselekmény a magyar jog szerint is bűncselekmény, magyar Btk. szerinti minősítése helyes, büntetése pedig összeegyeztethető, továbbá a többi rendelkezés is törvényes. Az Nbj. 51. §

(1)bekezdés I. fordulata, illetve 49. §

(4)bekezdése szerint szintén törvényes a végrehajtás feltételei fennállásának megvizsgálása és megállapítása. A bíróság jogerős határozata ellen a Legfőbb Ügyész BF.3847/2010/2I. számon - a Be.

1. § alapján - törvényesség érdekében jogorvoslatot jelentett be; és indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság állapítsa meg, hogy törvénysértő a szabadságvesztés büntetés átvétele feltételei fennállására vonatkozó rendelkezés, s e részben szüntesse meg az eljárást. Indokai szerint az eljárt bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy az Nbj.
2. §

(3)bekezdése kizárja a 49. §

(2)bekezdése alkalmazását annak esetében, akit külföldi bíróság a távollétében ítélt végrehajtandó szabadságvesztésre. Ezért határozata - e részében törvénysértő, az átvétel törvényi feltétele nem állapítható meg. A Legfelsőbb Bíróság az ügyben a Be. 434. §

(1)bekezdése alapján nyilvános ülést tartott, melyen a Legfőbb Ügyész képviselője a jogorvoslati indítványt fenntartotta és azzal egyező, a védő és terhelt pedig ahhoz csatlakozó tartalommal szólalt fel. A törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslati indítvány alapos. Helyesen járt el az alapügyben a bíróság, amikor a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló

1. évi XXXVIII. törvényt (Nbj.) alkalmazta a szerb-magyar állampolgár terhelttel szemben szerb bíróság - egyidejűleg elismert érvényű - jogerős ítéletével kiszabott végrehajtandó szabadságvesztés végrehajtásának átvétele feltételei megállapítása végett folyamatban volt eljárásban (Nbj.
2. §, IV. Fejezet
3. Cím). Törvényt sértett azonban, amikor azt állapította meg, hogy fennállnak a szabadságvesztés végrehajtása átvételének feltételei. Az Nbj.
4. §

(2)bekezdése szerint a büntetés végrehajtásának átvételéről az igazságügyért felelős miniszter dönt; az 51. §

(1)bekezdése szerint - figyelemmel a 46. §

(1)bekezdésére - a Fővárosi Bíróság határoz arról, hogy fennállnak-e a büntetés végrehajtásának az Nbj. szerinti feltételei. Az Nbj.

1. §-a állapítja meg a külföldi bíróság által kiszabott, végrehajtandó szabadságvesztés végrehajtása átvételének feltételeit. Az Nbj.
2. §

(1)bekezdése alapján végrehajtás átvételének akkor van helye, ha - az elítélt magyar állampolgár és állandó lakóhelye Magyarországon van, illetőleg Magyarországra bevándorolt, letelepedett, vagy a Magyar Köztársaság által menekültként elismert nem magyar állampolgár; - az elítélt az átvételhez hozzájárult, és - az átvétel iránti kérelemnek az igazságügyért felelős miniszterhez történő érkezésekor legalább 1 év a hátralévő letöltendő szabadságvesztés tartama, vagy a büntetés határozatlan időre szól. Az Nbj. 49. §

(2)bekezdése alapján - egyéb feltételek megléte mellett - az elítélt hozzájárulása hiányában is helye van átvételnek, ha a büntetés végrehajtása előtt Magyarországra visszatért. Következésképpen ilyen esetben törvényi vélelem szól amellett, hogy az elítélt a végrehajtáshoz hozzájárult. Ugyanakkor az Nbj. 49. §

(3)bekezdése szerint nincs helye a 49. §

(2)bekezdése szerinti vélelem alkalmazásának, ha a terheltet a külföldi bíróság távollétében ítélte végrehajtandó szabadságvesztésre. Itt jegyzi meg a Legfelsőbb Bíróság, hogy ezzel egyező értelmű a Strasbourgban,

1. március 21-én kelt, az elítélt személyek átszállításáról szóló,
2. évi XX. törvénnyel kihirdetett egyezmény (Egyezmény), Strasbourgban,
3. december 18-án kelt, és a
4. évi LXVII. törvénnyel kihirdetett Kiegészítő Jegyzőkönyvének (Kiegészítő Jegyzőkönyv)
5. Cikke is. A Kiegészítő Jegyzőkönyv
6. Cikkének

(1)bekezdése lehetővé teszi, hogy az Ítélkező Állam a másik Féltől kérhesse a másik Fél állampolgárával szemben kiszabott büntetés végrehajtásának átvételét, ha az elítélt annak területére menekült büntetésének Ítélkező Államban való végrehajtása elől. A 2. Cikk

(3)bekezdése szerint pedig ilyenkor a végrehajtás átadásának nem feltétele az elítélt személy hozzájárulása. A Kiegészítő Jegyzőkönyv

1. Cikkéhez fűzött hivatalos értelmezés viszont egyértelművé teszi, hogy a rendelkezés nem alkalmazható, ha a terhelt elítélése távollétében lefolytatott eljárásban történt. [Európa Tanács büntető ügyekben európai egyezményekre felállított Szakértői Bizottságának értelmező jelentés; ETS No. 167.] Az Nbj.
2. §

(3)bekezdése garanciális jelentőségű. A terhelt távollétében folytatott eljárás miatt kizárja a főszabály alóli és az átvétel feltételein könnyítő - kivétel (az Nbj. 49. §

(2)bekezdése alkalmazásának) lehetőségét. Ezzel egyező tartalmú a Kiegészítő Jegyzőkönyv

1. Cikkéhez fűzött hivatalos értelmezés is. Következésképpen a terhelt távollétében lefolytatott eljárásban történt elítélés esetében a szabadságvesztés végrehajtásának átvételéhez elengedhetetlen az elítélt kifejezett hozzájárulása. Ennek hiányában a végrehajtás átvétele feltételeinek fennállása sem állapítható meg. Az eljárt bíróság figyelmen kívül hagyta az Nbj.
2. §

(3)bekezdését, ezáltal törvényt sértett. Kétségtelen, hogy a külföldi bíróság által kiszabott szabadságvesztés végrehajtása átvételének - az elítélt hozzájárulásán kívüli - törvényi feltételei adottak. Az iratok alapján az elítélt magyar állampolgár is, akinek állandó lakóhelye Magyarországon van, jogerősen kiszabott büntetéséből hátralévő letöltendő tartam pedig eléri (meg is haladja) az 1 évet. Ugyanakkor az iratokból - közte a külföldi bíróság jogerős ítéletéből - kétségtelenül megállapítható, hogy

1. április 9-én indítványozta az ügyészség a terhelt távollétében az eljárás lefolytatását, amit a Zombori Kerületi Bíróság a
2. április 25én jogerős Kv. 64/
3. végzésével elrendelt. Ezt követően a terhelt távollétében folytatott eljárásban hozta meg a Zombori Kerületi Bíróság a
4. február 2-án kihirdetett K 55/02 számú, majd a Szerbiai Legfelsőbb Bíróság, mint másodfokú bíróság a
5. szeptember 29-i Kzs.I. 911/
6. számú ítéletét. A jogorvoslati indítvánnyal támadott határozatában az eljárt bíróság egyidejűleg rendelkezett a külföldi bíróság ítélete érvényének elismeréséről és a végrehajtás átvétele feltételei fennállásának megállapításáról, aminek a Be.
7. §

(1)bekezdése szerinti törvényi lehetősége megvolt. A Legfelsőbb Bíróság az elismerés és az átvétel viszonyát illetően rámutat a következőkre. Az Nbj. 46. §

(1)bekezdése alapján a külföldi bíróság ítélete érvényének elismerése szintén a Fővárosi Bíróság hatáskörébe tartozó döntés. Az Nbj. 51. §

(1)bekezdése értelmében a végrehajtás átvétele feltételei fennállásának megállapítása akkor történhet, ha korábban a külföldi ítélet érvényének elismerése jogerősen megtörtént, vagy ha arról a bíróság egy eljárásban egyidejűleg, értelemszerűen elsődlegesen határoz. Következésképpen a külföldi ítélettel kiszabott szabadságvesztés végrehajtása átvétele feltételeinek megállapítása feltételezi a külföldi ítélet érvényének elismerését, ami fordítva nincs így. Ez kitűnik abból is, hogy nyilvánvalóan csak olyan büntetés végrehajtása átvételének feltételei megállapításáról lehet szó, aminek átváltása - a külföldi ítélet érvényének elismerése folytán - megtörténhet, illetve megtörtént. Kétségtelen, hogy a terhelt távollétében folytatott büntetőeljárás önmagában nem teszi a hazai joggal eleve összeegyeztethetetlenné a külföldi bíróság ítéletét, ennélfogva nem feltétlen akadálya az ítélet érvénye elismerésének. A terhelt távollétében folytatott eljárás viszont - a már kifejtettek, illetve az Nbj. és a Kiegészítő Jegyzőkönyvhöz fűzött értelmezés szerint - eleve akadálya annak, hogy vélelmezni lehessen az elítélt végrehajtás átvételéhez hozzájáruló nyilatkozatát. Következésképpen a külföldi ítélet érvénye elismerésének nem feltétele az elítélt hozzájárulása, viszont ha külföldi bíróság a terhelt távollétében folytatott eljárásban hozta meg ítéletét, akkor az abban kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának átvételéhez az elítélt kifejezett hozzájárulása szükséges. Jelen esetben ez a jogi helyzet indoka. Ekként a Legfelsőbb Bíróság a Be. 436. §-a alapján megállapította, hogy törvénysértő a megtámadott határozatnak a külföldi bíróság elismert érvényű - jogerős ítéletével kiszabott 6 évi börtönbüntetés végrehajtása átvételének feltételeit megállapító rendelkezése; és egyben a Be. 437. § alapján megszüntette az e vonatkozásban indult eljárást. Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Be. 3. §-ának

(4)bekezdése, felülvizsgálatát pedig a Be. 416. §

(4)bekezdésének b) pontja kizárja. Budapest,

1. június
2. Dr. Akácz József s.k. a tanács elnöke, Dr. Márki Zoltán s.k. előadó bíró, Dr. Varga Zoltán s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő N-né TH