Győri Ítélőtábla Gf.II.20.486/2010/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Győri Ítélőtábla a Somogyi Péter ügyvéd által képviselt felperesnek a Horváth Antal Ügyvédi Iroda által képviselt alperes ellen nemzetközi fuvarkár megtérítése iránt indított perében a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság
- október
- napján kelt G.20.872/2009/
- sorszám alatti ítéletével szemben a felperes által 26., Gf.
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 31.
- (Harmincegyezer-kettőszázötven) Ft másodfokú perköltséget. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: A perben nem álló "A" Kft.
- szeptemberében megrendelt a felperestől egy darab benzinkútoszlopot. A felperes az áru Ország 1-ből Város 1-be fuvarozását
- szeptember
- napján "B" nemzetközi árufuvarozó egyéni vállalkozótól rendelte meg, aki a fuvarozásra első alfuvarozóként a "C" Kft-t vette igénybe. A "C" Kft. második alfuvarozóként az alperestől rendelte meg a nemzetközi fuvarozást. A fuvarozást ténylegesen alfuvarozóként a "D" Kkt. végezte. Az árut a címzettnek
- szeptember
- napján sérülten szolgáltatták ki, amelynek a javítását "E" műszerész vállalkozó 587.000.Ft + áfa díjért vállalta. A felperes megrendelője részére 500.000.Ft + áfa összegű kárt megtérített, amely
- január
- napján a kártérítési követelést a felperesre engedményezte. A felperes keresetében 500.000.Ft kártérítés, valamint annak a
- szeptember
- napjától a kifizetés napjáig járó, a Ptk.301/A.§-ában meghatározott mértékű késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Keresetének jogcímét elsődlegesen a „Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződésről" szóló, az
- évi
- tvr-rel kihirdetett Genfi egyezmény (a továbbiakban: CMR)
- Cikke alapján alkalmazandó
- Cikk 1., 2.,
- pontjában; másodlagosan a Ptk. fuvarozási szabályaiban és a 318.§.
(1)bekezdésében; míg harmadlagosan - alperessel fennálló fuvarozási jogviszony hiányában - a Ptk.339.§-ában jelölte meg. A keresethalmazathoz tartozó utóbbi kérelmében kérte figyelembe venni a
- január
- napján kelt engedményezési szerződést is. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, elsődlegesen jogviszony hiányában, míg másodlagosan a nemzetközi fuvarkár követelés elévülésére tekintettel. Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével a keresetet elutasította. Határozata indokolása szerint a nemzetközi fuvarkár megtérítése iránti követelésre a Ptk.506.§.
(1)bekezdése alapján a CMR szabályait kell alkalmazni. Ez utóbbi 3. Cikke szerint a fuvarozás teljesítése céljából igénybe vett személyek mulasztásáért, illetve cselekményéért a fuvarozó úgy felel, mintha az a saját cselekménye, illetve mulasztása lett volna. A felperes pedig a nemzetközi fuvarozást "B" egyéni vállalkozótól rendelte meg, így az alperessel közvetlen jogviszonyban nem áll. Kárigényét a vele közvetlen szerződési kapcsolatban álló fuvarozóval szemben érvényesíthette volna. A követelés elbírálására a kereset másodlagos jogcímét a már kifejtettek miatt nem tartotta alkalmazhatónak. Szerződésen kívül okozott kár jogcímén (Ptk.339.§.
(1)bekezdése) pedig azért nem tartotta teljesíthetőnek a keresetet, mert a felperes kára szerződéses jogviszonyból ered, az az alapján történő igényérvényesítés elmulasztása pedig nem pótolható a deliktuális felelősségen alapuló kártérítési igénnyel. Elsődlegesen az ítélet megváltoztatása és a keresetének való helytadás, míg másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése iránt a felperes terjesztett elő fellebbezést. Jogorvoslati kérelmében fenntartotta azon fellebbezési álláspontját, hogy a perbeli felek között - közvetítő beiktatásával - fuvarozási jogviszony jött létre. Így az árusérülés miatt keletkezett fuvarkárért az alperes a CMR
- Cikke
- pontja alapján felel. A másod-, illetve harmadlagos jogcímen előterjesztett keresete elutasítását azért tartotta indokolatlannak, mert a megyei bíróság nem volt tekintettel az általa benyújtott engedményezési szerződésre. Az eljárás megismétlését azért indítványozta, mert a tényállás tisztázásához szükséges lett volna indítványára "B" tanú kihallgatása, illetve szakértői bizonyítás lefolytatása is. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítélete helybenhagyását és a felperes másodfokú perköltségben marasztalását kérte. A fellebbezés nem alapos. Az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a túlnyomórészt helyesen megállapított tényállásból helyes jogkövetkeztetésre jutva tartotta alaptalannak a megrendelő második alfuvarozóval szembeni nemzetközi fuvarkár keresetét. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítélete Ptk.506.§.
(1)bekezdésén és a CMR 3. Cikkén alapuló indokaival egyetért, azokat részletesen megismételni nem kívánja. (Pp.254.§.
(3)bekezdés) A fellebbezésben foglaltakra a másodfokú bíróság kiemeli, hogy a megyei bíróság a felperes másod-, illetve harmadlagos jogcímen előterjesztett keresete elutasításának indokait ítéletében a Pp.221.§.
(1)bekezdésének megfelelően kellőképpen részletezte, a kifejtettek érdemben is helyesek. A felek közötti közvetlen jogviszonyra vonatkozó érvelés azért is alaptalan, mert a felperes a
- május
- napján alperesnek küldött levelében (11/A/2.) maga is az alperessel azonosan adja elő a fuvarozási lánc szereplőit. Eszerint pedig a perbeli felek között közvetlen jogviszony nem volt. A felperes által csatolt (18.szám) engedményezési szerződés (Ptk.328.§.
(1)bekezdés) nem teszi lehetővé a felperes kárigénye közvetlen perlését az alfuvarozó alperessel szemben. Egyébiránt a kétfokú eljárásban engedményezési szerződés nélkül sem volt kétséges, hogy a felperes vagyonát csökkentő fuvarkár bekövetkezett. Engedményezési szerződés akkor biztosított volna közvetlen perlési jogot a felperesnek, amennyiben alperes közvetlen megrendelője engedményezte volna - esetleges - fuvarkárigényét a felperesre. (Ptk.329.§.
(1)bekezdés) Erre azonban a felperes maga sem hivatkozott. Az érdemi döntéshez szükséges tényállás további bizonyítás nélkül is meghatározható volt, ezért a megyei bíróság helyesen mellőzte azt. A fellebbezésben említett "B" tanú lakcímét egyébiránt a felperes utóbb nem jelentette be, jogalap hiányában pedig a kár összegére vonatkozó szakértői bizonyításra nem volt szükség. Az ítélőtábla a felperes fellebbezését a Pp.256/A.§.
(1)bekezdés f/ pontja alapján tárgyaláson kívül bírálta el, és az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.253.§.
(2)bekezdése alapján hagyta helyben. A fellebbezés eredményre nem vezetett, ezért a felperes a Pp.78.§.
(1)bekezdése szerint viselni köteles a fellebbezési eljárás során felmerült saját, valamint az alperes másodfokú perköltségét. Az alperes képviseletével a másodfokú eljárásban felmerült ügyvédi munkadíjat - a csatolt megbízási szerződésre figyelemmel - az ítélőtábla a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 2.§.
(1)bekezdése alapján állapította meg. G y ő r ,
- június
- Dr. Szalai György sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül kiadó: Dr. Ferenczy Tamás sk. előadó bíró Dr. Bajnok István sk. bíró