Mfv.10191/2010/2 – Kúria

(1)bekezdésében meghatározott, és az aszerint minősülő és büntetendő emberrablás bűntettének megalapozott gyanúja miatt

1. május 19-én - többek között a felperessel szemben is - büntetőeljárást indított. Az állományilletékes parancsnok a méltatlansági határozat alapján a felperes szolgálati viszonyát a ... számú parancsában, felmentési idő biztosítása nélkül, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló
2. évi XLIII. törvény (Hszt.) 53.§ c) és 56.§

(2)bekezdés b) pontjára hivatkozással

1. május 20-val felmentéssel megszűntette. A felperes a méltatlansági eljárás és határozat, valamint a felmentés ellen szolgálati panaszt terjesztett elő, amelyet a ... rendőrfőkapitány érdemi elbírálás nélkül, elkésettség címén elutasított miután megállapította, hogy a felperes a felmentést
2. május 22-én átvette, és az ellen a 15 napos határidőt túllépve a szolgálati panaszát csak
3. december 11-én terjesztette elő. Keresetében a felperes a szolgálati jogviszonyát megszűntető parancs, és a szolgálati panaszát elutasító határozat hatályon kívül helyezését, az eredeti járőrvezetői beosztásba való visszahelyezését és az alperesnek elmaradt illetménye és egyéb járandóságai megfizetésére való kötelezését kérte. Érvelése szerint a büntetőeljárás jogerős befejezése előtt a méltatlanság megállapításának nem volt helye, mivel annak a Hszt. 49.§

(3)bekezdésében meghatározott feltételei nem álltak fenn. A bűncselekmény elkövetését a nyomozás során soha nem ismerte be, nem érték tetten, és megfelelő bizonyíték sem állt az alperes rendelkezésére, de sérültek a belügyminiszter irányítása alatt álló fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai fegyelmi szabályzatáról szóló 11/

1. (III.14.) BM. rendelet (Fegyelmi Szabályzat) rendelkezései is, mivel az alperes a fokozatosság elvét nem tartotta be, és vele szemben azonnal a legsúlyosabb büntetést alkalmazta. Az alperes kereseti ellenkérelmében elkésettség miatt elsődlegesen a per megszűntetését, másodlagosan a kereset érdemi elutasítását kérte. A Nyíregyházi Munkaügyi Bíróságnak a per tárgyalását büntetőeljárás jogerős befejezéséig felfüggesztő végzését másodfokú bíróság végzésében hatályon kívül helyezte, és munkaügyi bíróságot az eljárás folytatására utasította. a a a A Nyíregyházi Munkaügyi Bíróság a 3.M.20/2009/
2. számú ítéletében a keresetet elutasította. A munkaügyi bíróság tényként állapította meg, hogy a méltatlansági eljárás lefolytatásának idején rendelkezésre álltak azok az iratok, amelyekből megállapítható volt, hogy N. I. rendőrszázados cigarettaüzlet kapcsán nézeteltérésbe került B. J. Zs.-al, amelynek rendezése céljából találkozót beszélt meg. A találkozóra a felperest és több más személyt is segítségül hívott. Időközben N. J. Cs. megjelent a ... Rendőrkapitányságon és feljelentést tett, mert egy telefonhívás szerint B. J. Zs.-t ismeretlen személyek autóba kényszerítették és elrabolták. A megismételt és kihangosítás folytán a rendőrök által is hallott telefonhívás nyomán megszervezett rendőri intézkedés során a felperest a bűncselekmény helyszínén vették őrizetbe. A cselekmény írott, és az elektronikus sajtó útján is széles körben ismertté vált. Mindezek alapján a munkaügyi bíróság nem állapított meg olyan eljárásjogi szabályszegést, amelyek a sérelmezett intézkedések hatályon kívül helyezését eredményezhették volna. A felperes fellebbezése folytán eljárt Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság a 4.Mf.21.044/2009/
3. számú ítéletében a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság ítélete indokolásában utalt arra, hogy a felperes
4. július 2-án, a szolgálati viszony megszűntetésével kapcsolatos elbeszélgetés során panaszbenyújtási jogáról lemondott, ezért a későbbiekben mégis benyújtott szolgálati panaszának érdemi vizsgálat nélküli elutasítása nem volt jogszabálysértő, amit a munkaügyi bíróságnak vizsgálnia kellett volna. Az ügy érdemét illetően nem fogadta el a felperesnek azt a fellebbezési érvelését, hogy a Hszt. 149.§

(1)bekezdéséből következően a perbeli esetben csupán a szolgálati beosztásból való felfüggesztésnek lett volna helye. Megalapozottnak találta a munkaügyi bíróságnak azt a ténymegállapítását, hogy a felperest a pénz átadásának helyszínén való elfogásával a cselekmény elkövetésekor tetten érték. A felülvizsgálati kérelmében a felperes - tartalma szerint - a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a munkaügyi bíróság ítéletének megváltoztatását és a kereseti kérelmének helyadó határozat meghozatalát, valamint az alperesnek a költségeiben való marasztalását kérte. A jogerős ítéletet elsődlegesen eljárási okból, a Pp. 228.§

(4)bekezdésében foglaltak megsértése miatt támadta, mivel a másodfokú bíróság az elkésettség vizsgálatába bocsátkozott, holott az alperes sem fellebbezéssel, sem csatlakozó fellebbezéssel nem élt. Ezért szerinte a munkaügyi bíróság ítélete az elkésettség kimondásának mellőzése tekintetében jogerőre emelkedett. A felperes továbbra is fenntartotta a perben mindvégig elfoglalt azt az álláspontját, hogy a büntetőeljárás jogerős befejezése előtt önmagában a tetten érés a szolgálati jogviszony megszűntetéséhez nem volt elegendő, hiszen a tettenérés mellett a megfelelő bizonyítékoknak is rendelkezésre kellett volna állniuk. A méltatlanság kimondásával sérült az ártatlanság vélelme, a bűnösség megállapítására csak a bűntető bíróságnak van lehetősége és hatásköre. Az eljárt bíróságok ezzel ellentétes álláspontja ütközik a Hszt. 149.§

(3)bekezdésébe foglaltakba, ezért jogszabálysértő. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274.§

(1)bekezdésében foglaltak alkalmazásával tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint nem alapos. A felperes a felülvizsgálati kérelmében helytállóan hivatkozott arra, hogy a másodfokú bíróság a Pp. 252.§

(1)és

(2)bekezdésében foglaltakat kivéve az első fokú ítéletet a fellebbezés, illetve a csatlakozó fellebbezés és az ellenkérelmek keretei között bírálhatja felül, ezért ennek hiányában a másodfokú ítélet indokolásából a szolgálati panasz elkésettségére vonatkozó megállapításokat és az azzal kapcsolatos indokolást mellőzi. Mindemellett a Legfelsőbb Bíróság megjegyzi, hogy a következetes ítélkezési gyakorlat szerint a jogorvoslatra vonatkozó teljes körű kioktatás hiánya - a perbeli esetben az annak benyújtására irányadó határidő közlésének elmaradása - az általános elévülési szabályok alkalmazását teszi lehetővé. A Hszt. a hivatásos szolgálatra méltatlanná válást nem kiszabható fenyítésként [Hszt. 123.§

(1)bekezdés], hanem a kötelező felmentés egyik okaként nevesíti [Hszt. 56.§

(2)bekezdés b) pont]. A Hszt. 56.§

(6)bekezdés c) pontja szerint a hivatásos szolgálatra méltatlan az, aki szolgálaton kívüli magatartásával a fegyveres szerv működéséhez szükséges közbizalom fenntartását súlyosan veszélyezteti. Hivatásos szolgálatra méltatlanság megállapítására a perbeli időben a Fegyelmi Szabályzatban meghatározott eljárás keretében és módon kerülhetett sor. A Hszt. 149.§

(3)bekezdése szerint, ha a hivatásos állomány tagja a terhére rótt bűncselekmény elkövetését a nyomozás során beismerte, vagy tetten érték és megfelelő bizonyítékok állnak rendelkezésre, ez lehetővé teszi az állomány illetékes parancsnok számára a büntetőeljárás jogerős befejezése előtt is annak vizsgálatát, hogy a méltatlanná válás feltételei fennállnak-e. A felperest bűncselekmény elkövetésének gyanúját egyértelműen alátámasztó bizonyíték (a rendőrök által is hallott, az emberrablásra utaló és fenyegetést tartalmazó telefonhívás) nyomán indult rendőri akció során a cselekmény elkövetésének helyszínén a telefonhívásnak megfelelő körülmények között érték tetten, ezért az állományilletékes parancsnok részéről a méltatlansági eljárás elrendelésének eljárásjogi akadálya nem volt. A jogszerűen elrendelt méltatlansági eljárásban a Méltatlansági Bizottságnak nem arról kellett döntenie, hogy a felperes cselekménye büntetőjogi szempontból minek minősül, hanem arról, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján elkövetett-e olyan cselekményt, vagy tanúsított-e olyan magatartást, amely a fegyveres szerv működéséhez szükséges közbizalom fenntartását súlyosan veszélyeztette. A felperes a méltatlansági eljárásban történt meghallgatása során akként nyilatkozott, hogy N. I. rendőrzászlós a segítségét kérte, miután valaki „lehúzta pénzzel" és amelynek rendezése során nehogy megverjék. Ezek után felperes autóba ült, majd megbeszélés szerint fölvette K. I.-t és további két személyt és öten mentek a megbeszélt helyre. A további nyilatkozatából kitűnik, hogy cigarettával való üzleteléssel összefüggő elszámolásról van szó, tanúja volt az ezzel kapcsolatos veszekedésnek és több autó egyik helyszínről a másik helyszínre való mozgása során N. I. autójába egy ismeretlen személy is beült, valamint K. I.-nal arról beszélgettek, hogy „... hülyeségeket csinál, nem fogunk neki többet segíteni". Mindebből levonható az a következtetés, hogy a felperesnek, mint a hivatásos állomány tagjának fel kellett ismernie N. I. rendőrzászlós elszámolási vitájának, valamint annak lerendezése során a neki nyújtott segítség miben létét, vagyis bűncselekmény elkövetésében való részvételét. A rendőri rajtaütéssel végződött, nagy nyilvánosságot kapott cselekménysorozatban való részvétel a fegyveres szerv működéséhez szükséges közbizalom fenntartását súlyosan veszélyeztette, ezért az eljárt bíróságok az alperes erre alapozott felmentő intézkedését jogszabálysértés nélkül hagyták helyben. A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet az indokolás egy részének mellőzése mellett a Pp. 275.§

(3)bekezdésének alkalmazásával hatályában fenntartotta. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében költségigényéről lemondott, ezért a felülvizsgálati eljárási költség viseléséről rendelkezni nem kellett. A 6/

1. (VI.26.) IM rendeletnek az ügyben még alkalmazandó 14.§-a szerint a felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli. Budapest,
2. január
3. Dr. Tálné dr. Molnár Erika a tanács elnöke, Dr. Földényi Gyuláné s.k. előadó bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő