Bfv.1195/2009/7 – Kúria

(1)bek.). Ezért őt 9 hónapi végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett - fogházbüntetésre, és 200.000 Ft - meg nem fizetése esetén 1.000 forintonként 1-1 napi szabadságvesztésre átváltoztatandó - pénzmellékbüntetésre ítélte. Ügyészi - a terhelt terhére bejelentett - fellebbezés alapján eljárva a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság a

1. október 15.-én meghozott 2.Bf.219/2009/
2. számú ítéletével az elsőfokú határozatot annyiban változtatta meg, hogy mellőzte a fogházbüntetés végrehajtásának próbaidőre való felfüggesztésére vonatkozó rendelkezést. Egyebekben a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Az elsőfokú ítélettel megállapított - és a másodfokú bíróság által is irányadónak tartott - tényállás lényege a következő.
3. október 12.-én hajnal 4-5 óra körül a terhelt S.-on egy presszóban hamutartót, poharakat dobált, s ezáltal összetört egy üveg lámpaburát is. V. T. megpróbálta csendesíteni, emiatt a terhelt vele is összeveszett. Az őket békíteni akaró H. Zs. pedig egyszer pofon ütötte. A terhelt kihívóan közösségellenes és erőszakos magatartása alkalmas volt arra, hogy másokban megbotránkozást és riadalmat keltsen. A presszóban dolgozó kiszolgálónőben kifejezetten félelmet is keltett. Az elsőfokú bíróság jogi értékelése szerint a terhelt megvalósította a garázdaság vétségét. Magatartása erőszakos volt. A poharak és lámpabura eltörésével járó dolog elleni erőszakot, másrészt H. Zs. pofonütésével, személy elleni erőszakot fejtett ki. A presszóban többen tartózkodtak, akik mindezt észlelték. A terhelt magatartása az együttélés szabályaival nyíltan szembeszegülő, kihívóan közösségellenes volt. Nemcsak alkalmas volt arra, hogy másokban megbotránkozást, vagy riadalmat keltsen, hanem az egyik jelenlévőben, a presszó kiszolgálójában a félelem be is következett. A másodfokú bíróság ezzel a jogi értékeléssel maradéktalanul egyetértett. Kifejtette továbbá, hogy bár az elsőfokú bíróság a tanúkat nem figyelmeztette a Be.
4. §

(1)bekezdése szerinti mentességi okokra, azonban ez csupán relatív eljárási szabálysértés. Az eljárás korábbi szakaszában ugyanis nem merült fel olyan körülmény, melynek alapján bármely tanúnak a Be. 81. §

(1)bekezdése szerinti vallomás-megtagadási joga lenne. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt, védője útján terjesztett elő - a Be. 416. §

(1)bekezdés

1. b)és
2. c)pontját megjelölve - felülvizsgálati indítványt a bűnösség megállapítása, a kiszabott büntetés és eljárási szabálysértések miatt, hatályon kívül helyezés és új eljárásra utasítás érdekében. Indokai szerint - hivatkozva a másodfokú bíróság mellett működő ügyész indítványára is - az elsőfokú bíróság a tanúk kihallgatása előtt nem tisztázta a vallomástétel esetleges akadályát. A tanúkat nem figyelmeztette a mentességi okokra. Ezért - a Be. 85. §

(3)bekezdése alapján - a tanúk vallomása sem vehető bizonyítékként figyelembe, ami pedig azt jelenti, hogy a terhelt vallomásán kívül nincs más bizonyíték. Így a terhelt bűnösségére sem vonható következtetés. Ez az eljárási szabálysértés lényeges. A másodfokú bíróság álláspontja pedig megalapozatlan, ugyanis a tanút minden kihallgatás előtt figyelmeztetni kell mentességi jogára, mivel időközben annak körülményei változhatnak. Az indítvány szerint a másodfokú bíróság megsértette az indokolási kötelezettséget, amikor a végrehajtás próbaidőre történő felfüggesztésének mellőzését kizárólag a terhelt büntetett előéletére, hasonló cselekmények miatti elítéléseire alapozta. A korábbi két, garázdaság miatt történt elítélés esetében ugyanis a terhelttel szemben pénzbüntetést és közérdekű munkát szabtak ki. Ehhez képest pedig a végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása eltúlzott, aránytalan és a fokozatosság elvével ellentétes. Mindemellett a másodfokú bíróság az első fokon figyelembe vett súlyosító körülményt is mellőzött, és a BKv.

1. számú véleménnyel ellentétesen olyan anyagi jogszabályt sem jelölt meg, amit az elsőfokú bíróság megsértett volna. Megváltoztatta az elsőfokú ítéletet, de nem indokolta meg, hogy az e tekintetben miért megalapozatlan; illetve miért igényel súlyosabb megítélést a terhelt személye. Az indítvány kifogásolta annak módját is, ahogyan a másodfokú bíróság utólag a megváltoztató határozatának megnevezését végzésről, ítéletre módosította. A Legfőbb Ügyészség BF.175/
2. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta és a megtámadott határozat hatályban tartását indítványozta. Kizárt a felülvizsgálat a bizonyítékok, illetve a büntetés kiszabási körülmények mikénti értékelését vitató részében. A másodfokú bíróság indokát adta, hogy miért változtatta meg az elsőfokú ítéletet és mellőzte a végrehajtás felfüggesztését. Az indítvány további kifogásai pedig felülvizsgálati okot nem képeznek. A Legfelsőbb Bíróság az ügyben a Be.
3. §-ának

(1)bekezdése alapján nyilvános ülést tartott; melyen a védő, valamint a terhelt a felülvizsgálati indítványt fenntartotta és azzal, az ügyész pedig az írásbeli nyilatkozatával egyező tartalommal szólalt fel. A felülvizsgálati indítvány nem alapos. A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, kizárólag a Be. 416. §ának

(1)bekezdésében megjelölt anyagi és eljárásjogi okból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető. A felülvizsgálati okok törvényben meghatározott tartalmából is kitűnően a felülvizsgálat olyan jogi hiba rendkívüli jogorvoslati eszköze, amely valamely mérlegelést nem tűrő anyagi, vagy eljárási szabály téves alkalmazásából fakad. Felülvizsgálat tárgyát - valamennyi felülvizsgálati ok esetében az ilyen jogi és nem ténybeli kifogások képezhetik. Ennélfogva valamely ténybeli körülmény mikénti megállapítása, a bíróság bizonyítékot mérlegelő tevékenysége, s így a büntetéskiszabási tényezők értékelése: felülvizsgálattal nem támadható. Ezzel összefüggésben rendelkezik a törvény akként, hogy felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak nincs helye (Be. 419. §

(1)bek., 388. §

(2)bek.), a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, a felülvizsgálati indítványban a jogerős határozat által megállapított tényállás nem támadható (Be. 423. §

(1)bek.). A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható. Nem képezi tehát felülvizsgálat tárgyát a tényállás tartalma, és a mérlegelést engedő jogszabály, így a Btk. 83. §

(1)bekezdése, illetve

1. §-a szerinti, büntetéskiszabásra vonatkozó rendelkezés mikénti, vagy a végrehajtás felfüggesztésének törvényi lehetőségét biztosító
2. § nem alkalmazása. A felülvizsgálati indítvány valamennyi kifogás kapcsán egyaránt eljárásjogi indokokra hivatkozott, azok szükségképpeni következményeként az irányadó tényállás megváltoztatását, a bizonyítékok átértékelését célozta, és ezáltal vitatta a bűnösség megállapítását, valamint a végrehajtás felfüggesztésének (másodfokú bíróság általi) mellőzését. A felülvizsgálat törvényi oka azonban mindig magában vizsgálandó, és nem egy másikból származtatva. Az eljárás jogi ok vizsgálata megelőzi, alapossága pedig kizárja a további (esetleges anyagi jogi okot célzó) vizsgálatot, mivel a feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértések képeznek felülvizsgálati okot. Nincs tehát mód eljárási szabálysértésre hivatkozással sem arra, hogy a tényállás és mérlegelés legyen felülvizsgálat tárgya, és ezáltal váljon kifogásolhatóvá a bűnösség, illetve büntetéskiszabás. Ez ugyanis a Be.
3. §

(1)bekezdésének megkerülése lenne. Mindezek alapján törvényben kizárt a felülvizsgálat lehetősége az indítványnak a bűnösség megállapítására, végrehajtandó szabadságvesztés kiszabására, illetve a végrehajtás próbaidőre történő felfüggesztésének mellőzésére vonatkozó kifogásai esetében. Kizárólag olyan eljárásjogi okokra hivatkozott, melyek nem szerepelnek a Be. 416. §-a

(1)bekezdésének c) pontjában konkrétan és kimerítően felsorolt, a felülvizsgálatot megalapozó eljárási szabálysértések között. Valójában az irányadó tényállás, illetve a bíróság mérlegelésének helyességét támadta és ezen keresztül - nem pedig anyagi jogi érvek alapján - kifogásolta a bűnösség megállapítását és a kiszabott büntetést. Az indítvány tévesen, egyébként pedig alap nélkül hivatkozott felülvizsgálati okként a tanúvallomással összefüggő törvényi előírások megsértésére. A Be. 82. §

(2)és 85. §

(3)bekezdése szerinti figyelmeztetési és jegyzőkönyvezési kötelezettség, valamint bizonyítási tilalom megszegése ugyanis nem feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés. Egyik sem szerepel a Be. 416. §

(1)bekezdés c) pontjának kimerítő felsorolásában, így legfeljebb a 375. §

(1)bekezdése szerinti relatív eljárási szabálysértésről lehet szó, ami viszont nem felülvizsgálati ok. Ekként figyelembe sem vehető, s emiatt a megtámadott határozat felülvizsgálatának sincs helye. Mindez egyben azt is jelenti, hogy ilyen okból sincs lehetőség felülvizsgálatban az eljárt bíróság mérlegelését átértékelni, s végső sorban amint azt az indítvány célozza a jogkövetkeztetések (így a bűnösség) alapját képező irányadó tényállást megváltoztatni. Az indítvány egyébként sem helytálló. A tanúvallomás tételének kétféle akadálya van: · egyik esetében törvény erejénél fogva kizárt a vallomástétel, és az akadály alóli felmentésnek sincs helye (Be. 81. § a)-c) pont, abszolút akadály), · másik esetében a kihallgatandó, vagy más személy döntésétől, avagy külön jogszabályi rendelkezéstől függ a vallomás megtétele, tehát a törvényi akadály felmentéssel elhárítható (Be. 81. §

(1)bek. d) pont,

(2)bek., 82. §

(1)bek. a)-c) pont, relatív akadály). A Be. 82. §

(2)és 85. §

(3)bekezdésének összevetéséből következően a bíróságnak a kihallgatás elején, de a 82. §

(2)bekezdése szerinti figyelmeztetés előtt kell tisztáznia, hogy nincs-e akadálya a vallomástételnek. A törvény ennek követelményét előírja, módját azonban nem. Alakszerűséghez tehát nem kötött. Ennélfogva nem elvárás a tisztázás megtörténtének, mikéntjének akadályok szerinti rögzítése, sem pedig annak jegyzőkönyvezése, hogy a kihallgatandó esetében melyik akadály közömbös. Ebből következően a tisztázás után, annak eredményéhez képest kell a tanút figyelmeztetni. Ekként csak azokra a mentességi okokra, amelyek esetében jelentőséggel bírhat, s értelemszerűen erre terjed ki a törvényben előírt jegyzőkönyvezési kötelezettség is [1/2007. BKv. C.]. Az iratokból egyértelműen megállapítható, hogy az eljárt bíróság a 2009. április 9.-i tárgyalásán valamennyi kihallgatott tanút figyelmeztette a Be. 82. §

(2)és 85. §

(3)bekezdése szerint. A jegyzőkönyv a figyelmeztetéseket és arra adott válaszokat tartalmazza (3.B.781/2008/

1. sz. tjk.). A figyelmeztetések jegyzőkönyvi tartalma kiterjedt: · a Be.
2. §

(1)bekezdése szerinti akadályokra, illetve mentességi okokra, és ezzel összefüggő megtagadási jogra; valamint a tanú erre adott nemleges válaszát követően · a 85. §

(3)bekezdésére hivatkozással az igazmondási kötelezettségre, továbbá a hamis tanúzás és mentő körülmény elhallgatásának büntetendőségére. Mindezek alapján - ellentétben az indítvány és a másodfokú bíróság, valamint az ügyben eljárt, indítvány által is hivatkozott ügyészségi állásponttal valójában relatív eljárási szabálysértésről sincs szó. Az indítvány szerint a másodfokú bíróság a Be. 373. §

(1)bekezdése III. pontjának a) alpontja szerinti eljárási szabálysértést vétett, amikor mellőzte a kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre való felfüggesztését. Kétségtelen, hogy a bíróság az indokolásban köteles számot adni döntéshozatali, ekként a büntetéskiszabási tevékenységéről, a felülbíráló (fellebbezés, illetve felülvizsgálat folytán eljáró) bíróság pedig ezt jogosult és köteles ellenőrizni. Ha a megtámadott határozat indokolása oly mértékben hiányos, hogy nem állapítható meg belőle, mire alapította a bíróság a döntését, akkor nyilvánvalóan meghiúsul az érdemi felülbírálat lehetősége; s ez eredményezi feltétlenül a hatályon kívül helyezést [1/

1. BKv C.]. Jelen ügyben azonban erről nincs szó. A másodfokú határozat indokolása kifejezetten - és a szükséges mértékben - számot adott azokról a körülményekről, melyek alapján a másodfokú bíróság a büntetéskiszabást felülbírálta és megváltoztatta (másodfokú ítélet
2. o.
3. bek.). Az indítvány e körben - hasonlóan a tanúvallomásokra vonatkozó kifogásaihoz - alaptalanul hivatkozott eljárási szabálysértésre, s annak nyomán sérelmezte a büntetéskiszabást. A bíróság mérlegelési jogkörébe tartozik, hogy konkrét ügyben, illetve az adott terhelt esetében mit tekint enyhítő, vagy súlyosító körülménynek, s azt miként értékeli. Kétségtelen, hogy ennek során a bíróságnak figyelemmel kell lennie a Btk.
4. §-a

(1)bekezdésének, illetve

1. §-ának rendelkezéseire, valamint a BKv.
2. és
3. számú véleményben (korábban BK 36., illetve
4. számú állásfoglalásban) foglaltakra. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a Btk.
5. §

(1)bekezdése, illetve

1. §-a, valamint a BKv.
2. és
3. számú véleményben foglaltak a büntetéskiszabási tevékenység mérlegelendő, mérlegelésre váró támpontjai. Miután pedig az anyagi jogi felülvizsgálat tárgyát a bíróság bizonyítékokat mérlegelő tevékenysége nem (így a büntetéskiszabási tényezők értékelése sem) képezheti, így felülvizsgálatban az sem támadható, illetve vizsgálható, hogy az eljárt bíróság miként vette figyelembe a Btk.
4. §-ának,
5. §

(1)bekezdésének előírásait, valamint a BKv

1. és
2. számú véleményben foglaltakat. Ebből következően, ha törvényes a minősítés (amit egyébként kifogás nem ért), akkor a büntetés törvényessége kérdésében csak akkor van helye felülvizsgálatnak, ha a kiszabott büntetés (illetve annak neme, mértéke) a Btk. valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe ütközik. A büntetés végrehajtása felfüggesztésének kérdésében a törvény meghatározott feltételek mellett - szintén mérlegelést enged [Btk.
3. §

(1)-

(3)bek.]. Ezzel összhangban nem a felfüggesztés mellőzése, hanem törvényi kizáró ok ellenére történt alkalmazása képez felülvizsgálati okot. Végül megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a másodfokú határozat megnevezésének utólagos kijavításával kapcsolatos kifogás - a Be. 416. §

(1)bekezdése alapján - felülvizsgálati okot nem képez, s ekként felülvizsgálatnak sem tárgya. Mindazonáltal az iratok alapján egyértelmű, hogy a másodfokú bíróság által kihirdetett határozat - megelőzően leírt, eljáró tanács tagjai által aláírt rendelkező részének eredeti példányán a megnevezés helyesen ítélet (2.Bf.219/2009/7. ssz. tjk.). Ekként a Legfelsőbb Bíróság - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. §-ának

(5)bekezdése alapján hivatalból köteles a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a megtámadott határozatokat a Be.

1. §-a alapján hatályában fenntartotta. A végzés elleni fellebbezés lehetőségét a Be.
2. §-ának

(4)bekezdése, felülvizsgálatát pedig a Be. 416. §

(4)bekezdésének b) pontja kizárja. Az esetleges újabb indítvánnyal kapcsolatos figyelmeztetés a Be. 418. §-ának

(3)bekezdésén alapul azzal, hogy a bíróság - a Be. 421. §-ának

(3)bekezdése szerinti feltételek fennállása esetén - az elutasító határozat hozatalát is mellőzheti. Budapest,

1. május
2. Dr. Kónya István s.k. a tanács elnöke, Dr. Márki Zoltán előadó bíró, Dr. Varga Zoltán s.k. bíró. s.k. A kiadmány hiteléül: írnok MM