FŐVÁROSI ÍTÉLŐTÁBLA 3.Kf.27.776/2010/
- szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Fővárosi Ítélőtábla a pártfogó ügyvéd által képviselt felperesnek a jogtanácsos által képviselt Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Igazságügyi Szolgálata (1145 Budapest, Róna utca 135.) alperes ellen kárpótlási ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Baranya Megyei Bíróság
- október
- napján kelt 6.K.21.269/2010/
- számú ítélete ellen a felperes
- sorszám alatt bejelentett fellebbezésére meghozta az alábbi Í T É L E T E T A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A pártfogó ügyvédi díj viselésére a felperes köteles. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. I n d o k o l á s A felperes édesapja, az
- október 19-én született néhai … (a továbbiakban: sérelmet szenvedett)
- december
- és
- október
- között, 33 évesen Barcs térségében honvédelmi munkát végzett, lövész árkot ásott. A felperes az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló törvényben meghatározott határidők ismételt megnyitásáról és a kárpótlás lezárásáról szóló
- évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Kpt.I.) alapján személyi kárpótlás iránti kérelmet nyújtott be, örökösként, a sérelmet szenvedett szabadságának törvénysértő és igazságtalan elvonása miatt. Előadása szerint a sérelmet szenvedett
- október
- és
- október
- között leventeként Barcs körzetében szovjet fennhatóság alatt volt fogolytáborban. Az alperes a 5608549-1-
- számú határozatával a kárpótlás iránti kérelmet elutasította, a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megállapította, hogy a sérelmet szenvedett katonaként volt a barcsi fogolytáborban, az általa elszenvedett sérelem nem tartozik a Kpt.I. törvény hatálya alá. Az alperes határozatának felülvizsgálata iránt a felperes keresettel élt, melyet az elsőfokú bíróság elutasított. Az
- évi XXIX. törvénnyel módosított, az életüktől és a szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló
- évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Kpt.)
- §
(1)bekezdés
- c)és
- d)pontja, illetve a 3. §
(1)bekezdés c) pontja felhívásával arra a megállapításra jutott, hogy a felperes édesapja esetében a Kpt. 3. §
(1)bekezdés c) pontja, mint kárpótlásra jogosító jogcím megállapítása merülhetett volna fel, azonban a sérelmet szenvedett a II. világháború alatt nem faji-, vallási vagy politikai okból teljesített munkaszolgálatot Barcson, hanem - a csatolt okiratokból kitűnően - szovjet hadifogoly volt Magyarországon, összesen 314 napig. Miután a hivatkozott rendelkezés szerinti faji-, vallási vagy politikai okból teljesített munkaszolgálat esete nem állapítható meg, az alperes helyesen járt el, amikor a felperes kárpótlás iránti igényét elutasította. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen, a kárpótlás megállapítása iránt a felperes terjesztett elő fellebbezést. Állítása szerint édesapja leventeként volt a barcsi fogolytáborban, szabadságától politikai okból jogtalanul megfosztották, kényszermunkára hurcolták. Az alperes a fellebbezésre tett ellenkérelmében a kárpótlási jogcím hiányára alapított határozati álláspontjának fenntartásával az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte, költséget nem igényelt. A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság érdemben helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy kárpótlásra jogosító jogcím hiányában a felperes nem volt jogosult személyi kárpótlásra, kifejtett indokait a Fővárosi Ítélőtábla a kiegészített bizonyítékok alapján az alábbiak szerint osztja: Annak lehetőségét, hogy a sérelmet szenvedett örököse, a felperes kárpótlási igénnyel lépjen fel a Kpt.I. biztosította. A törvényhozó akarata szerint az e törvény szerinti kárpótlás iránti kérelem nem minden, a Kpt.-ben és egyéb helyen szabályozott, az élet elvesztése, illetőleg szabadságelvonás sérelmeként meghatározott jogcímen volt benyújtható. A Kpt.I. 3. §
(1)bekezdés c) pontja alapján - amint arra az elsőfokú bíróság helyesen hivatkozott is - szabadságelvonás címén kizárólag a II. világháború alatt (
- június 27.-
- május 9.) faji-, vallási vagy politikai okból teljesített munkaszolgálat miatt volt kárpótlás igényelhető. A sérelem elszenvedésének tényét a Kpt.I. végrehajtásáról szóló 67/2006.(III.27.) Korm. rendelet
- §
(3)bekezdése, valamint a Legfelsőbb Bíróság 1/
- számú jogegységi határozata alapján a kérelmezőnek, a perbeli esetben a felperesnek kellett bizonyítania. A Kpt. szerinti munkaszolgálat a katonai szolgálat diszkriminatív formája. A másodfokú bíróság ezért a felperes indítványa alapján, annak megítéléséhez, hogy a sérelmet szenvedett a Kpt.
- §
(1)bekezdés c) pontja szerinti munkaszolgálatot teljesített-e, és amennyiben munkaszolgálatot teljesített úgy a szabadságelvonása faji-, vallási vagy politikai okból vagy más - kárpótlásra nem jogosító - okból történte, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadtörténelmi Levéltár és Irattárát kereste meg, mivel a vizsgált időszakban a katonai szolgálatról gyűjtött dokumentumok és kutatási eredmények alapján ez a szervezet tud információval szolgálni. A felperes indítványában szereplő Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára megkeresését a másodfokú bíróság ezért mellőzte, mivel ez a szervezet a volt állambiztonsági és államvédelmi szervek
- és
- közötti iratait őrzi, kezeli és dolgozza fel, így a sérelmet szenvedett fogvatartásának körülményeit illetően tőle érdemi válasz nem volt várható. A fellebbezési eljárás során beszerzett bizonyíték, a Hadtörténeti Levéltár válasza, és a korabeli jogszabályi rendelkezések nem igazolták, hogy a sérelmet szenvedettet munkaszolgálatra hurcolták, és annak oka - mint ahogy azt a felperes állította - politikai ok lenne. A történelmi tények alapján az volt rögzíthető, hogy Barcs környékén a sérelmet szenvedett munkaszolgálatot nem végezhetett, miután Barcsot a szovjet
- hadsereg csapatai csak
- december 7-én foglalták el, így ott a szovjet hatóságok erődítési munkálatokat korábban nem végeztethettek. A Magyar Királyi Minisztérium 9300/
- ME számú rendelete szabályozza a honvédelmi munka kötelezettséget. A
- §
(1)bekezdése szerint nemre való tekintet nélkül minden olyan személy, aki
- életévét betöltötte és
- életévét túl nem haladta, köteles arra, hogy a honvédelem érdekében testi és szellemi képességének megfelelően munkát végezzen. A honvédelmi munka körét az
- § határozta meg, eszerint a Magyar Királyi Honvédség szükségleteinek kielégítése céljából és a hadviselés érdekében szükséges védelmi intézkedésekhez volt igénybe vehető, mind a háború, mind a háborús veszély, mind pedig béke idején. A honvédelmi munkakötelezettségről szóló ME számú rendelet alapja a honvédelemről szóló
- évi II. tc. (Ht.) volt, amely a közérdekű munkaszolgálatról is rendelkezett. A korabeli jogszabály alapján valószínűsíthető, hogy a sérelmet szenvedettet ún. katonai munkásalakulatba szervezték és különféle erődítési munkákra vezényelték, ilyen minőségében, mint a Magyar Királyi Honvédség állományába tartozó katonai munkaszolgálatos honvéd kerülhetett Barcs körzetébe
- októberében, ahol később szovjet hadifogságba esett. A sérelmet szenvedett szabadságelvonása tehát honvédelmi munkakötelezettség okából történt, és nem faji-, vallási vagy politikai okból, ennélfogva a Kpt.
- §
(1)bekezdés c) pontja alapján a felperes kárpótlásban nem volt részesíthető. A Ht.
- § értelmében honvédelmi kötelezettségnek minősül a levente kötelezettség is. Levente köteles annak az évnek szeptember hó
- napjától volt az a magyar állampolgár ifjú, melyben a
- életévét betöltötte. Az ún. III. korcsoportbeli, legidősebb leventék sem voltak idősebbek mint 23 évesek, a sérelmet szenvedett a sérelem elszenvedésekor pedig már
- életévét betöltötte, így a levente koron túl mozgósították. A leventeként teljesített közmunka önmagában a politikai okból elszenvedett szabadságelvonás sérelmével nem azonosítható, ezért ha fenn is állt volna a leventeként történő honvédelmi munkakötelezettség teljesítése, az a Kpt.
- §
(1)bekezdés c) pontja alapján nem jogosíthatta volna a felperest kárpótlásra. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az alperes jogszerű határozatot hozott amikor kárpótlásra jogosító jogcím hiányában a felperes kárpótlási igényét elutasította. Ítéletét ezért a Fővárosi Ítélőtábla a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 253. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A felperes részére a Baranya Megyei Kormányhivatal Igazságügyi Szolgálata a Bar200508-4/
- számú végzésével a Fővárosi Ítélőtábla előtti fellebbezési eljárásra pártfogó ügyvédet rendelt ki. A másodfokú bíróság a Pp.
- §
(2)bekezdése értelmében megállapította, hogy a pártfogó ügyvéd díját a felperes köteles viselni. Ez azonban a felperes számára fizetési kötelezettséget akkor jelent, ha a pártfogó ügyvédi díj összegéről és viseléséről a Baranya Megyei Kormányhivatal külön határozatban ekként dönt. Az alperes a másodfokú eljárásban költséget nem igényelt, így erről rendelkezni nem kellett. Az eljárás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 57. §
(1)bekezdés k) pontja alapján illetékmentes. Budapest,
- szeptember
- napján Dr. Sára Katalin s.k. a tanács elnöke, Dr. Páldy Zsuzsanna s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő Dr. Szőke Mária s.k. előadó bíró,