← Magyarország

Kfv.35401/2010/7 – Kúria

Kfv.I.35.401/2010/7.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Hamar Ügyvédi Iroda által képviselt I.rendű felperes neve I.r., a dr. Darabos Ügyvédi Iroda által képviselt II.rendű felperes ne

alperes részéről 51. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán,

alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Zala Megyei Bíróság számú részítéletét hatályában fenntartja. 7.K.20.011/2009/46. Kötelezi

alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg

I.r. felperesnek 30.000 (harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási perköltséget. A felülvizsgálati eljárási illetéket

állam viseli. Ez ellen

ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s

első fokú adóhatóság mindhárom felperesnél személyi jövedelemadó adónemben folytatott le vizsgálatot, melynek eredményeként terhükre adókülönbözetet állapított meg.

I.r. felperes esetében 2002 és 2005 évre összesen 3.123.344 Ft adókülönbözetet, egyben adóhiányt állapított meg. Kötelezte ezen összeg, továbbá 1.561.672 Ft adóbírság és 1.265.725 Ft késedelmi pótlék megfizetésére. Mindhárom felperes esetében

alperes 3 külön határozattal

első fokú határozatokat helybenhagyta,

I.r. felperesnél a 2899117630 számú határozattal. A I.r. felperes terhére megállapított adókülönbözetet

adózás rendjéről szóló

  1. évi XCII. törvény (továbbiakban Art.)
  2. §-aira figyelemmel becslési eljárás keretében állapította meg.

I.r. felperes esetében kifejtette, hogy nem tudta igazolni, hogy a korábbi évek megtakarítása a vizsgált időszak kezdetén rendelkezésére állt. Nem fogadta el, hogy a I.r. felperesnek a korábbi évek állattartásából megtakarítása keletkezett, e körben a mezőgazdasági szakértő kirendelésére irányuló kérelmét elutasította. Mindhárom felperes külön-külön keresettel támadta

alperesi határozatokat, a Zala Megyei Bíróság a pereket 7.K.20.011/2009. számú ügyben egyesítette. Ebben

ügyben

I.r. felperes vonatkozásában 7.K.20.011/2009/46. sorszám alatt részítéletet hozott, mellyel

alperes határozatát hatályon kívül helyezte, és

alperest új eljárásra kötelezte. A részítélet indokolásában kifejtette, hogy helytálló

adóhatósági megállapítás, hogy

I.r. felperes sem

állattartásból származó bevételeit, költségeit, sem e jövedelemnek 2002. január 1-jén - a vizsgált időszak kezdetén - való rendelkezésére állását okiratokkal nem tudta igazolni. Ebből következően mezőgazdasági szakértő kirendelésének nem volt értelme,

erre vonatkozó indítvány elutasította. Ugyancsak nem fogadta el

I.r. felperesnek arra vonatkozó indítványát, hogy keresse a P. Rt. jogutódját, hogy 1999 előtt vezetett-e bankszámlát

I.r. felperesnek. Ezzel kapcsolatban rámutatott, hogy 3 évvel esetlegesen meglévő összeg szintén nem igazolná megnyugtatóan a 2001 év elején rendelkezésre álló megtakarítást.

I.r. felperes vállalkozói számlájának pénzforgalmát igazoló iratokat nem lehet figyelembe venni, mert ezt nem lehet egybemosni

I.r. felperes, mint magánszemély vagyonával. Ugyanakkor

adóhatóság által kétségbe nem vont, hosszú időn keresztül folytatott jövedelmező állattartási tevékenységet egybevetve

I.r. felperes 2002 évi betételhelyezéseivel a 2002 évi nyitó megtakarításként elismerhetőnek tartotta a betételhelyezésnek megfelelő összeget.

I.r. felperes

  1. II., III. negyedévben összesen 4.500.000 Ft-ot helyezett el bankbetétben. Ezzel összefüggésben a Pp.
  2. §

(1)bekezdése alapján értékelve

adatokat megállapította, hogy

I.r. felperes legalább 4.500.000 Ft összegű készpénz megtakarítással rendelkezett a vizsgált időszak kezdetén.

új eljárásban

alperesnek figyelembe kell vennie a 4.500.000 Ft-os megtakarítást, továbbá a korábbi sertéstenyésztési jövedelem és

I.r. felperes életviteli kiadásainak kompenzálását is felülbírálhatja.

első fokú bíróság jogerős részítélete ellen

alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve annak megváltoztatását, és a I.r. felperes keresetének elutasítását. Álláspontja szerint

adózó a megtakarítás összegét, annak a vizsgált időszak kezdetén való rendelkezésére állását sem a közigazgatási, sem a peres eljárásban hitelt érdemlő módon nem igazolta.

I.r. felperes ellenkérelmében a felülvizsgálati kérelem elutasítását indítványozta

zal, hogy a részítélet nem ütközik

Art. 109. §

(3)bekezdésébe. A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

Art. 108. §

(1)bekezdése szerint a becslés olyan bizonyítási módszer, amely a törvényeknek megfelelő, a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapját valószínűsíti.

Art. 109. §

(1)bekezdése értelmében, ha

adóhatóság megállapítása szerint

adózó vagyongyarapodásával és

életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban

adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege,

adóhatóság

adó alapját is becsléssel állapítja meg.

Art. 109. §

(3)bekezdése lehetőséget biztosít

adózónak ahhoz, hogy a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést hitelt érdemlő adatokkal igazolja. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Pp. 275. §

(1)bekezdése alapján a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönt. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint

első fokú bíróság megfelelően értékelte a közigazgatási eljárás anyagát,

I.r. felperes nyilatkozatait, a feltárt bizonyítékokat, és

okat a Pp. 206. §

(1)bekezdése alapján a maguk összességében értékelte. Ennek alapján meggyőződése szerint döntve állapította meg, hogy

I.r. felperes a becsült adóalaptól való eltérést hitelt érdemlően részben igazolni tudta. A felülvizsgálati eljárásban jogszabálysértést a megállapított tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése megalapozhatja,

onban ilyen jogsértést a Legfelsőbb Bíróság nem állapított meg.

első fokú bíróság ítéletében a Pp. 221. §

(1)bekezdése szerint részletesen megindokolta

I.r. felperes vonatkozásában, hogy mely hivatkozásait miért nem, illetve miért fogadott el.

I.r. felperes sem felülvizsgálati kérelmet, sem csatlakozó felülvizsgálati kérelmet nem nyújtott be

elutasított tételek körében, így

okat a Legfelsőbb Bíróság nem vizsgálhatta.

alperes felülvizsgálati kérelmében előterjesztett érvelése lényegében a bizonyítékok ismételt egybevetésére, és

ok felülmérlegelésére irányult, amire a Legfelsőbb Bíróságnak nincs jogszabályi lehetősége. Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a jogerős részítéletet a Pp. 275. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A Legfelsőbb Bíróság a pervesztes alperest a Pp. 270. §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte

I.r. felperes felülvizsgálati költségének megfizetésére. A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a pervesztes alperest

illetékekről szóló

  1. évi XCIII. törvény
  2. §

(1)bekezdés c) pontja alapján megillető illetékmentességre figyelemmel a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 14. §-a alapján

állam viseli. Budapest,

  1. május
  2. Dr. Madarász Gabriella sk. tanácselnök, Dr. Hajnal Péter sk. előadó bíró, Dr. Darák Péter sk. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.