Gfv.30145/2011/4 – Kúria

Gfv.IX.30.145/2011/4.szám A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a dr. Pintér János ügyvéd által képviselt I.r. és a II.r. felpereseknek dr. Kádár Zsófia ügyvéd alperes ellen bankgarancia iránt a Fővárosi Bíróságnál 16.G.40.623/

1. szám alatt indult és a Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.21.904/2010/
2. számú ítéletével befejezett perében az említett számú másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság Ítélőtábla 9.Pf.21.904/2010/
3. számú ítéletét fenntartja. a Fővárosi hatályában Ez ellen az ítélet ellen további jogorvoslatnak nincs helye. I n d o k o l á s : A felülvizsgálati kérelem szempontjából irányadó tényállás szerint a felperesek által tulajdonolt és az E Kft. által képviselt E tulajdonközösség mint bérbeadó és a perben nem álló B Kft. mint bérlő bérleti szerződést kötöttek az Á Bevásárlóközpontban lévő üzlethelyiségre. Az alperes
4. november 29-én 40.126,19 euró megfizetésére a bérleti szerződés fennállása idejére, de legkésőbb
5. szeptember 30-ig olyan bankgaranciát vállalt, amely a bérbeadó olyan kárigényének biztosítására is szolgált, amelyek a szerződés megszűnésével, megszüntetésével, vagy létezésével összefüggésben keletkeztek. Vállalta, hogy a bérbeadó első felszólítására a bérbeadó összegszerűséget is tartalmazó nyilatkozatának kézhezvételét követően minden kifogásról történő lemondás mellett 40.126,19 eurót meg nem haladó összeget fizet a bérbeadó részére. A felperes képviseletében eljáró E Kft. a
6. szeptember 29-én kelt és szeptember 30-án az alperes által átvett nyilatkozatával a bankgaranciát lehívta. A lehívást tartalmazó egyoldalú nyilatkozatot a Kft. részéről az általa még 2007-ben adott meghatalmazással eljáró két személy írta alá. A meghatalmazáson lévő aláírások „cégszerűségét és hitelességét” a D Bank Zrt. mint a tulajdonközösség számlavezető bankja
7. szeptember 30-án a bankgaranciát igénybe vevő levelet aláíró személyek kérése az alperes felé igazolta. Az alperes a garancia teljesítését megtagadta. A felperesek keresetükben mint egyetemleges jogosultak 40.126,19 euró, ennek kamatai, valamint a perköltségek megfizetésére kérték az alperest kötelezni. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az első fokon eljárt Fővárosi Bíróság a 16.G.40.623/2010/
8. számú ítéletében az alperest a felperesek mint egyetemleges jogosultak javára 40.126,19 euró, ennek
9. október 1-től a kifizetés napjáig járó kamatai, valamint 1,312.425 Ft perköltség megfizetésére kötelezte. Kifejtette a tulajdonközösség képviseletében eljáró E Kft.
10. szeptember 29-én az összegszerűséget is tartalmazó nyilatkozatot intézett az alpereshez, közölve, hogy a bérlő nem teljesítette a bérleti szerződésből eredő kötelezettségeit. A bankgarancia lehívását az alperes
11. szeptember 30-án megkapta, azt az E Kft. képviseletében szabályszerű meghatalmazással eljáró jogtanácsos és Sz Gy-né pénzügyi vezető írták alá. Nevezettek a Kft. képviseletére jogosult személynek minősültek, akik aláírásának cégszerűségét és hitelességét a D Bank Zrt. igazolta. Tekintve, hogy az aláírók képviseleti jogát a meghatalmazás csatolásával egyidejűleg a felpereseknek igazolniuk nem kellett, és mert nevezettek az E Kft. képviseletére a bankgarancia lehívásának időpontjában ténylegesen jogosultak voltak a nyilatkozat megtévelével a bankgarancia lehívása érvényesen történt. Megítélése szerint nem volt annak jogi jelentősége, hogy az E Kft. az aláírók képviseleti jogosultságát utólag igazolta és nem a bankgarancia lehívásával egyidejűleg. A Fővárosi Ítélőtábla az alperes fellebbezése folytán hozott 9.Pf.21.904/2010/
12. számú ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét annak helyes indokaira hivatkozva helybenhagyta. A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben - tartalma szerint - a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. A másodfokú bíróság által elkövetett jogszabálysértést a Nemzetközi Kereskedelmi Kamra 458/
13. számú irányelveiben és a Ptk.
14. §-ában, illetve 229.§-ában foglaltak megsértésében jelölte meg. Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság a bankgarancia lejártát követően benyújtott meghatalmazásokat érvényesnek és figyelembe veendőnek tekintette. Előadta, hogy a Ptk.
15. §-ának /3/ bekezdése szerint az írásbeli jognyilatkozat érvényességéhez cégszerű aláírás szükséges. A jogi személy nevében aláírásra annak képviselője, vagy két képviseleti joggal felruházott személy jogosult. Ennek hiányában az írásbeli nyilatkozat nem tekinthető érvényesnek. Álláspontja szerint a bank a bankgarancia nyilatkozat lehívásakor a képviselő aláírását, a cégkivonatot és az aláírási címpéldányt köteles ellenőrizni, mert fizetést csak azok szabályszerűsége esetében teljesíthet. Ennek elmulasztása esetén kártérítési felelősség terheli. A perbeli bankgarancia lehívást tartalmazó jognyilatkozat érvényességéhez a felpereseknek csatolniuk kellett volna egyidejűleg a képviselők részére adott meghatalmazást és nevezettek aláírási címpéldányát is, amit a felperesek elmulasztottak. Nem vitatta a meghatalmazás érvényességét, de álláspontja szerint az vele szemben közlés hiányában hatálytalan volt. A BH.2000/
16. szám alatt közzétett és a felperesek által is felhívott eseti döntés megítélése szerint a jelen perben nem alkalmazható, a hivatkozott jogeset ugyanis egy jogviszony kezdetére vonatkozott, amikor a hiányosságok még utóbb pótolhatóak voltak. A jelen per tényállása szerint a perbe hozott jogviszony azonban egy megszűnő jogviszony volt, a bankgarancia a lejáratkor megszűnt, utólag visszamenő hatállyal a lehívást már nem lehetett hatályossá tenni. Végezetül előadta, hogy a bankgarancia lejárta a jogviszony megszűnésének feltétele és mint ilyen a Ptk.
17. §-ának /2/ bekezdése és
18. §-ának /3/ bekezdése szerinti bontó feltétel volt. A határidő lejártával a szerződés megszűnt, az utólagos okirat csatolás már nem volt releváns. A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmet nem nyújtottak be. .-.-.-.-.-. A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül és azt a felhozott okokból nem találta jogszabálysértőnek. A Ptk.
19. §-ának /1/ bekezdése szerint - a perben nem releváns kivételektől eltekintve - más személy (képviselő) útján is lehet szerződést kötni, vagy más jognyilatkozatot tenni. A Ptk.
20. §-a szerint képviseleti jogot meghatalmazás útján is lehet létesíteni. Egy gazdasági társaságot, így az E Kft-t is nem csak annak cégjegyzékbe bejegyzett ügyvezetője, illetve cégjegyzésre feljogosított munkavállalója, hanem az ügyvezetőtől kapott meghatalmazás alapján meghatalmazott is képviselheti. A meghatalmazás a képviselőhöz intézett nyilatkozattal is létesíthető. Alaptalanul hivatkozott az alperes arra, hogy a meghatalmazás a vele történt közlésig nem lépett hatályba. A Ptk.
21. §-ának /2/ bekezdése szerint a meghatalmazás eltérő kikötés hiányában visszavonásig érvényes; visszavonása jóhiszemű harmadik személy irányában csak akkor hatályos, ha azt vele közölték. Magára a meghatalmazásra azonban a Ptk. ilyen rendelkezést nem tartalmaz, ezért annak érvényessége és hatályossá válása nem válik el egymástól. Az, hogy a meghatalmazás tényét az alperessel nem közölték, nem jelenti azt, hogy az az alperessel szemben nem lett volna hatályos, ahogy arra a Legfelsőbb Bíróság a BH. 2000/115/
22. szám alatt közzétett jogesetben is rámutatott. Szemben a felülvizsgálati kérelemben írtakkal e jogeset a jelen tényállás mellett is irányadó, mivel a meghatalmazás hatályossága szempontjából nincs jelentősége, hogy a szerződés létrejötte vagy megszűnése kapcsán kell azt vizsgálni. Abban egyetért a Legfelsőbb Bíróság az alperessel, hogy a fizetés teljesítése előtt vizsgálnia kellett a nyilatkozatot benyújtó személy képviseleti jogosultságát. Ugyanakkor az a körülmény, hogy a jognyilatkozatot arra jogosult személy, személyek tették meg, akár a jognyilatkozat megtételére vonatkozó véghatáridő elteltét követően is igazolható, hacsak a szerződés másként nem rendelkezik. Az E Kft. a bankgarancia szerződésnek megfelelő tartalommal a bankgarancia igénybevételét az alperes felé a véghatáridő lejárta előtt arra jogosult meghatalmazottai útján bejelentette. Az, hogy az alperes csak a véghatáridő lejártát követően vizsgálta meg az aláírók képviseleti jogosultságát és a képviseleti jogot egyértelműen, jogszerűen igazoló okiratok csak a véghatáridő lejártát követően kerültek az alperesnek megküldésre, nem jár azzal a jogkövetkezménnyel, hogy az alperesnek az általa nyújtott bankgaranciára tekintettel nem kellene a felperesek felé helytállnia. Az alperes hivatkozott felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a jogerős ítéletben kifejtettek ellentétesek a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara 458/
23. sz. ICC kiadványának a felszólításra fizetendő garanciákra vonatkozó egységes irányelveivel az annak alapján kialakult gyakorlattal. Ezzel kapcsolatos indokait azonban nem adta elő, fellebbezésében erre nem hivatkozott, így a Legfelsőbb Bíróság nem vizsgálta, vizsgálhatta, hogy az irányelv rendelkezései betartásra kerültek-e. E tekintetben arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban kizárólag azt vizsgálhatja, hogy a jogerős ítélet nem jogszabálysértő-e. A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Ítélőtábla alperes marasztalását helybenhagyó jogerős ítéletét a Pp.
24. §-ának /3/ bekezdése szerint hatályában fenntartotta. A felpereseknek a felülvizsgálati eljárásban perköltsége nem merült fel, ezért arról a Legfelsőbb Bíróságnak rendelkeznie nem kellett. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
25. §-ának /1/ bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,
26. szeptember
27. Dr.Vezekényi Ursula sk. a tanács elnöke Gyöngyösiné dr.Gyügyei Klára sk.előadó-bíró Dr.Lőrincz Györgyné sk. bíró A kiadmány hiteléül: /Seres Józsefné/ bírósági tisztviselő