Pfv.VIII.20.585/2011/4.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a ... Ügyvédi Iroda (ügyvédi iroda címe; ügyintéző: dr. Rátkai Ferenc ügyvéd) által képviselt felperesnek (felperes címe) a dr. Horváth Jenő (ügyvéd címe) által képviselt alperes (alperes címe) ellen biztosítási összeg megfizetése iránt a Fővárosi Bíróság előtt 16.G.40.925/
- számon megindított, és a Fővárosi Ítélőtábla
- november 17-én 6.Pf.20.971/2010/
- számon hozott jogerős ítéletével befejezett perében a felperes
- sorszámú felülvizsgálati kérelme folytán tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 100.000 (Egyszázezer) forint, az ÁFA-t is magában foglaló felülvizsgálati perköltséget, és külön felhívásra 600.000 (Hatszázezer) forint előzetesen le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket. I n d o k o l á s : A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a felperes mint biztosított és az alperes mint biztosító társaság között vállalkozói vagyonbiztosítási szerződés volt hatályban. A vagyonbiztosítási szerződés részét képező Vállalkozások Vagyonbiztosítási Feltételei (VVF)
- fejezet I.A/
- pontja értelmében a robbanás biztosítási eseménynek minősül. Az Általános Vagyonbiztosítási Feltételek (ÁVF) X.1/c. pontja értelmében az alperes mentesül a fizetési kötelezettség alól ha bizonyítja, hogy a kárt jogellenesen a biztosítottnak vezető, a biztosított vagyontárgyak kezelésével együtt járó munkakört betöltő alkalmazottja, illetve megbízottja szándékosan vagy súlyosan gondatlanul okozta. Ezt a rendelkezést a kármegelőzési és kárenyhítési kötelezettség megszegésére is alkalmazni kell.
- július 22-én a felperes fürdőtelepén robbanás következett be, amit az okozott, hogy elmulasztották a termálvíz gázmentesítését, annak metángáz-tartalma azonban lényegesen meghaladta a határértéket. A felperes kárbejelentésére az alperes megtagadta a biztosítási szolgáltatást. A felperes keresetében 10.000.000 forint és kamatai megfizetésére kérte az alperes kötelezését a vagyonbiztosítási szerződés alapján. Az alperes ellenkérelmében kérte a kereset elutasítását arra hivatkozással, hogy a felperes vezető állású alkalmazottja szándékosan megszegte a kármegelőzési kötelezettségét azáltal, hogy a gázmentesítést mellőzte. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a vagyonbiztosítási szerződés VVF
- fejezet I.A/
- pontjában meghatározott biztosítási esemény bekövetkezett. Ennek alapvető oka az volt, hogy a felperes vezető állású alkalmazottja annak ellenére nem rendelte el az általa is ismerten „C" fokozatba sorolható gáztartalmú termálvíz gázmentesítését, hogy ezt egyrészt jogszabály, másrészt az üzemeltetési engedély is előírja. Amennyiben a gázmentesítő gépeket az előírás szerint folyamatosan üzemeltették volna, a robbanás nem következhetett volna be, mivel a zárt térben lévő medencékig nem juthatott volna el a metángáz veszélyes koncentrációja. A gáztalanító készülék működtetésével a felperes - alkalmazottja útján - olyan súlyosan gondatlanul megsértette a tőle elvárható kármegelőzési kötelezettséget, ami a Ptk. 556.§
(1)és
(3)bekezdése, valamint a ÁVF X/
- c) pontja alapján az alperes mentesülését eredményezte. A felperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Egyetértett az első fokú ítélet döntésével és annak indokaival azzal az eltéréssel, hogy a felperes vezető állású alkalmazottjának a magatartását, amellyel tudatosan mellőzte a 12/
- KHVM rendelet 3.§
(1)bekezdése által megkövetelt, és a működési engedélyben is előírt gáztalanító berendezés üzemeltetését, nem a kármegelőzési kötelezettség súlyosan gondatlan, hanem szándékos elmulasztásának minősítette. A fellebbezés kapcsán kiemelte, hogy a felperes vezető állású alkalmazottjának a mulasztását az alapozza meg, hogy a felperes semmilyen gázmentesítő eljárást nem alkalmazott a vízminőségromlást okozó berendezése helyett. Ezért nem volt jelentősége a jogvita elbírálása szempontjából a felperes bizonyítási indítványának, amely szerint más módon is elvégezhető a gázmentesítés. Az azonban az eljárás során nem volt vitás, hogy a robbanás a termálvíz megengedett mértéket meghaladó metántartalma miatt következett be, aminek oka a gázmentesítés elmaradása volt. Emellett a biztosítási esemény bekövetkezését követően a vízjogi engedély tartalmában bekövetkező változások ügydöntő jelentőséggel sem bírtak, mivel azoknak nincs évekre visszaható hatályuk. Nem sértett ezért eljárási szabályt az elsőfokú bíróság a szükségtelen bizonyítás mellőzésével. A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a keresetének megfelelő döntés hozatalát kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet megalapozatlan és sérti a Pp. 164.§
(1), a Pp. 339.§
(1)és a Pp. 339/A.§-ában írt rendelkezéseket. Sérelmezte, hogy a bíróság nem tett eleget a felperes bizonyítási indítványának és nem szerezte be a szükséges iratokat, amelyek a felperes dolgozója felelősségének értékelése szempontjából bírnak jelentőséggel. Előadta, hogy a bíróság nem állapíthatta meg a Pp. 4.§
(1)bekezdése értelmében, hogy a felperes fürdővezetője nem követett el bűncselekményt. Abban a kérdésben azonban, hogy a Ptk. 556.§
(1)bekezdése szerinti szándékos vagy gondatlan magatartás valósult meg polgári jogi értelemben, a bizonyítási indítványban foglalt iratok becsatolásának jelentősége lett volna. Ezek ugyanis tanúsítják, hogy a gáztalanító működése a Dél-dunántúli Vízügyi Hivatal újonnan kiadott határozata értelmében nem szükséges. Utalt arra is, hogy a bíróság elmulasztotta annak mérlegelését, hogy a büntetőeljárás során a büntető bíróság az elkövetővel szemben büntetést sem alkalmazott, kizárólagosan „intézkedést tett". Álláspontja szerint a bíróság megalapozatlanul döntött, amikor súlyosan gondatlannak minősítette a felperes alkalmazottjának tevékenységét és a Ptk. 556.§
(1)bekezdés c) pontjára alapította az ítéletét. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban fenntartására irányult. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság mindenre kiterjedő bizonyítási eljárás eredményeként helyesen és jogszerűen állapította meg az ítélet alapjául szolgáló tényállást és a döntése is megalapozott. A másodfokú bíróság megindokolta azt is, miért nem volt a jogvita elbírálása szempontjából szükséges a felperes által indítványozott további bizonyítás elrendelése. A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. A felperes tartalmilag a perben eljárt bíróság mérlegelési tevékenységét és annak eredményét támadta, előadva, hogy tévesen értékelte a felperesi alkalmazott magatartását és helytelenül alapította az ítéletet a Ptk. 556.§
(1)bekezdésének c) pontjában foglaltakra. Másrészt azt kifogásolta, hogy a bíróság az általa szükségesnek tartott iratok beszerzésére irányuló indítványának nem adott helyt. A Legfelsőbb Bíróság elöljáróban hangsúlyozza, hogy a felülvizsgálati kérelmet a felülvizsgálatnak a Pp. 275.§
(2)bekezdésében meghatározott keretei között bírálhatta felül, és a perben mérlegelt bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek valamint bizonyítás felvételének [Pp. 275.§
(1)bekezdés] nem volt helye. A Ptk. 556.§
(1)bekezdés c) pontja szerint a biztosító mentesül a fizetési kötelezettsége alól, amennyiben bizonyítja, hogy a kárt jogellenesen a biztosítottnak a szabályzatban megállapított munkakört betöltő alkalmazottjai illetőleg megbízottjai szándékosan vagy súlyosan gondatlanul okozták. A
(3)bekezdés alapján ezeket a rendelkezéseket a kármegelőzési és kárenyhítési kötelezettség megszegésére is alkalmazni kell. A biztosítási szerződés, illetőleg az annak részét alkotó vagyonbiztosítási feltételek külön meghatározhatják, hogy a biztosító mikor mentesül a fizetési kötelezettség alól, azzal a törvényi korlátozással [Ptk. 556.§
(2)bekezdés], hogy a mentesülésére vonatkozó szabályokat csak olyan alkalmazottak (megbízottak) magatartásához fűzheti, akik vezető, továbbá a biztosított vagyontárgyak kezelésével együtt járó munkakört töltenek be. A jelen esetben az alperes Általános Vagyonbiztosítási Feltételei (ÁVF) a Ptk. 566.§-a rendelkezéseivel egyezően szabályozzák az alperes mentesülésének egyes eseteit (ÁVF X.1.2.). Tény, hogy a perbeli biztosítási eseménnyel összefüggésben a felperes vezető állású alkalmazottja ellen büntetőeljárás indult foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétsége miatt. A Somogy Megyei Bíróság mint másodfokú büntető bíróság a Btk. 171.§
(1)bekezdésébe ütköző, és a
(2)bekezdés a) pont I. fordulata szerint minősülő vétség miatt a felperes vezető állású alkalmazottját, ...-t bűnösnek mondta ki és két évre próbára bocsátotta. A másodfokú büntető bíróság ítéletét a Pécsi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság a
- február 20-án kelt végzésével helybenhagyta. A fenti eljárás bizonyítékait a bíróság a per anyagává tette, és azokat is mérlegelve - a felülvizsgálati kérelem érveivel ellentétben - a felperes dolgozójának felelősségét helytállóan értékelte. A jogerős ítélet helyes indokainak teljes körű megismétlése nélkül a Legfelsőbb Bíróság utal arra, hogy a Pécsi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság a Bhar.II.205/2008/
- számú határozata indokolásában egyértelműen rögzítette, hogy a veszélyhelyzetet végső soron a felperesi alkalmazott idézte elő. Amennyiben betartja foglalkozásának a szabályait, a köztudottan robbanásveszélyes metángáz ilyen koncentrációban el sem juthatott volna a zárt medencékig. A mulasztásban testet öltött szabályszegés szándékosan valósult meg. Ebből okszerűen következik, hogy a felperesi alkalmazott magatartása, amely megvalósította a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétsége tényállását, egyben a Ptk. 556.§
(1)bekezdés c) pontjában írott feltételeknek is megfelelt. Mérlegelési hiba nélkül jutott ezért a bíróság arra a következtetésre, hogy a Ptk. 556.§
(1)bekezdése c) pontjában meghatározott magatartás bizonyításával az alperes a fizetési kötelezettsége alól mentesült. A jogvita megítélése szempontjából a felperesi alkalmazott súlyosan felróható magatartásának és az azzal okozati összefüggésben álló biztosítási esemény (robbanás) bekövetkezésének, és nem annak volt ügydöntő jelentősége, hogy a büntető bíróság a bűnösség kimondása mellett alkalmazott. milyen szankciót Alaptalanul sérelmezte a felperes felülvizsgálati kérelmében a hivatkozott közigazgatási iratok beszerzésének a mellőzését. A jogerős ítélet részletesen kitért azokra az okokra, amelyek miatt a felperes által kért bizonyítást mellőzte [Pp. 3.§
(4)bekezdés]. A felperes felülvizsgálati kérelme a Pp. 339.§ és 339/A.§-ai megsértésére is hivatkozott, bár a jogszabálysértés mibenlétét kifejezetten nem fejtette ki. Mivel a jelen ügy nem közigazgatási per, a Pp. e rendelkezéseinek megsértésére történt hivatkozás nyilvánvalóan téves. A Legfelsőbb Bíróság - a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274.§
(1)bekezdése szerint tárgyaláson kívül elbírálva - az ismertetett indokoknak megfelelően a jogerős ítéletet a Pp. 275.§
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felülvizsgálati kérelem nem vezetett eredményre, ezért a felperes köteles az alperes jogi képviseletével felmerült ügyvédi munkadíjat a Pp. 270.§
(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78.§
(1)bekezdése szerint az alperesnek megfizetni. Az ÁFA-t is magában foglaló perköltség összegét a Legfelsőbb Bíróság a 32/2003. (VIII.22.) IM. rendelet 3.§
(2)és
(5)bekezdése alkalmazásával állapította meg. A pervesztes felperes a 6/1986. (VI.26.) IM. rendelet 13.§
(2)bekezdése alapján köteles az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt felülvizsgálati illeték megfizetésére az állam javára. Budapest,
- július
- dr. Kiss Mária tanácselnök s.k., dr. Rédei Anna előadó bíró s.k., Böszörményiné dr. Kovács Katalin bíró s.k. Sipos a kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző