Pf.20496/2007/4 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés d) pontjára alapított elállási jog nem illeti meg. Az alperesek a lakhatást nem befolyásoló kisebb hibákért a Ptk. 305/A §

(1)bekezdése alapján nem tartoznak szavatossági felelősséggel. A szakértő tárgyalási nyilatkozata alapján megállapította, hogy az üzemen kívül lévő fürdőszobakémény a szabvány előírásainak nem felel meg. Elfogadta, hogy a felperesek ezt az álmennyezet miatt nem észlelhették, az alperesek őket a kémény üzemen kívül helyezéséről nem tájékoztatták, ezért a szakértő által 100 000 Ft-ra becsült javítási költséget kötelesek a felpereseknek megfizetni. P. D.-nek a szakvéleménnyel kapcsolatos meghallgatására irányuló felperesi bizonyítási indítvány teljesítését megtagadta azon indokkal, hogy őt a bíróság sem szakértőként, sem tanúként nem idézhette, mert a bíróság a perben szakértőként nem rendelte ki, s a felperesek bizonyítási indítványukban nem jelölték meg a meghallgatásával bizonyítani kívánt tényt. Az ítélet ellen elsődlegesen a keresetüknek történő teljes helytadás, másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróságnak új eljárásra és új határozat hozatalára utasítása iránt a felperesek éltek fellebbezéssel. Álláspontjuk szerint több, általuk szolgáltatott bizonyíték igazolja az épület életveszélyes és rendeltetésszerű használatra alkalmatlan állapotát, amit megerősít a fellebbezésükhöz mellékelt jegyzői határozat. A határozat is rögzíti, hogy az épület teljesen életveszélyes, és az azonnali balesetveszély elhárításához szükséges munkálatok haladéktalan megkezdésére kötelez. A hivatkozott határozat alapjául is az szolgált, hogy a gerendák, tetőlécek porlanak, a cserepek hullanak, a hiba csak komplett tetőcserével javítható. A szakértői vélemény hihetetlen egyoldalúsága és felületessége miatt aggályos, ítélkezés alapjául nem szolgálhat. A szakértő a személyes meghallgatásakor maga is elismerte, hogy a falakat nem vizsgálta, továbbá a hibás vízmelegítő gázblombája kapcsán sem tett észrevételt, azt véleményében nem értékelte. Szükség esetén az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése mellett kérték utasítani az elsőfokú bíróságot a több ízben előterjesztett bizonyítási indítványuknak helytadva ellenőrző szakértő kirendelésére. Az alperesek fellebbezési ellenkérelme helyes ténybeli és jogi indokai alapján az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának

(3)bekezdésére figyelemmel a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között bírálta felül, s az alpereseket a keresetben kis részben marasztaló rendelkezését fellebbezés hiányában nem érintette. A felperesek fellebbezését alaptalannak találta. Az elsőfokú bíróság a megalapozott tényállás megállapításához szükséges körben a bizonyítási eljárást lefolytatta, a bizonyításnak a felperesek indítványozta továbbfejlesztését indokoltan mellőzte. Az eljárási szabályok az ellenőrző szakértő fogalmát nem ismerik, a Pp. 182. §-ának

(3)bekezdése más szakértő kirendelésére ad lehetőséget, ha a szakvélemény homályos, hiányos, önmagával vagy más szakértő véleményével, illetve a bizonyított tényekkel ellentétben állónak látszik, vagy helyességéhez egyébként nyomatékos kétség fér, s a szakértő a bíróság felhívására a szükséges felvilágosítást nem adja meg. A perbeli szakvélemény mindezen hiányosságoktól mentes, az elsőfokú bíróság azt megalapozottan fogadta el ítélkezése alapjául. A szakértői vizsgálat kellően alapos volt, a szakértő a keresetben felsorolt hibákat hiánytalanul számba vette, az azokra vonatkozó megállapításait szakmailag alátámasztotta. Véleménye meggyőző, az írásbeli véleményét a tárgyalási nyilatkozatával teljessé tette. A szakvéleménnyel szemben a felperesek aggálykeltésre alkalmas kifogást sem az elsőfokú eljárásban, sem a fellebbezésükben nem hoztak fel. A bontási engedélyezési dokumentum részét képező, P. D. által készített műszaki leírás tartalma a szakvéleményt nem teszi aggályossá, az nyilvánvalóan a bontás engedélyezésének célzatával készült. Az épület állapotát nem részletezi, az állékonyság veszélyeztetettségének indokát nem jelöli meg, tartalma abban összegezhető, hogy az épületnek a kor igényeit kielégítő felújítása gazdaságtalan, melyből nem következik az épület rendeltetésszerű használatra alkalmatlansága. A felpereseknek nyilvánvalóan nem volt beköltözési szándékuk, állításuktól eltérően jelentős átalakításokat szándékoztak végezni, melyre utal az elvégzett munkák jellege és volumene is. Cs. L., a II. rendű felperes nevelőapja tanúvallomása és a vállalkozása által kiállított, dokumentumokkal alá nem támasztott számla tartalma sem teszik kétségessé a szakértői véleményt. A szakértő - a fellebbezéssel ellentétben - a falakat tüzetesen megvizsgálta, a felperesek által végzett bontási munkák után már nem is igen maradt más az épületből. A szakértő az alapot nem ásta ki és nézte meg végig, ennek hiányában is azonban a következtetése helyességét igazolja, hogy a falazat nem vizes. Nem indokolja a bizonyítás továbbfejlesztését a fellebbezéshez mellékelt jegyzői határozat sem. A határozat ugyanis a felpereseket a karbantartási kötelezettségük elmulasztása miatt meglazult cserepek kijavítására kötelezi, melyből tévesen következtetnek az alperesek teljesítési hibájára. A tető a teljesítéskor hullámos, korának megfelelő állapotú volt, amit a felperesek is láttak, vagy látniuk kellett. A szakvélemény szerint a tető a vételkor rendeltetését betöltötte, az épületben beázásra utaló nyomokat nem talált, a tető megerősítése, felújítása csak középtávon szükséges. A karbantartási kötelezettség elmulasztása a felpereseket terheli, az ügy érdemét a csatolt határozat nem érinti. Mindezek miatt az ítélőtábla az elsőfokú tárgyalás megismétlésére okot nem talált, az elsőfokú bíróság ítéletét az elsőfokú eljárás adatai alapján érdemben felülbírálhatónak találta. A következetes bírói gyakorlat szerint használt házasingatlan adásvétele esetén is fennáll az eladó helytállási kötelezettsége, ilyenkor azonban a jogi értelemben vett hibás teljesítés szempontjából az a kiinduló pont, hogy a vevő a használtság ismeretében vette meg a dolgot, ezért számítania kell arra, hogy abban a természetes elhasználódásból származó hibák lehetnek. Mindazon köznapi értelemben vett hibák, amelyek a használtság következményei, a vevő terhére esnek. Családi házzal beépített ingatlan eladása esetén szerződéses tulajdonság, hogy a lakóépület a korának és az abból következő műszaki állapotának megfelelő mértékben legyen rendeltetésszerű használatra alkalmas állapotban. A hibás teljesítés használt dolog adásvétele esetén jogi értelemben csak akkor állapítható meg, ha a hiba független a használtságtól, illetőleg az elhasználódás számítható mértékét jelentősen túllépi. (BDT. 2003/813., 2007/1530.) Az elsőfokú bíróság ugyan kifejezetten olyan megfogalmazásban nem intézett kérdést a szakértőhöz, hogy az épület a korának megfelelő műszaki állapotban volt-e, s ennek megfelelő mértékben alkalmas-e a rendeltetésszerű használatra, vagy a keresetben felsorakoztatott hibák jelentősen túllépik-e az épület természetes elhasználódását. Ennek hiányában is azonban a szakértői vélemény megállapításai alapján nem kétséges, hogy a lakóépület a korának megfelelő műszaki állapotú, s ehhez mérten rendeltetésszerű használatra alkalmas állapotú volt. A szakértő ugyanis tüzetesen megvizsgálta az épület összes elemét, s megállapításaiból kitűnően az épület nem vizes, a falai állékonyak, a rendeltetésszerű használatot akadályozó szerkezeti hibája az épületnek nincs, s a tető is csak középtávon szorul felújításra. A keresetben felsorakoztatott hibák megfelelnek az épület korának, építési módjának, többszöri bővítésének, melyek nem minősülnek teljesítési hibának, ezért az alpereseket azokért a felperesek felé szavatossági felelősség nem terheli. (Ptk. 305. §

(1)és

(3)bekezdés.) Teljesítési hiba hiányában a felpereseknek az arra alapított kártérítési kötelezettségük is alaptalan. Az ítélőtábla a kifejtett indokok szerint az elsőfokú ítélet fellebbezett részét a Pp. 253. §ának

(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A sikertelenül fellebbező felpereseket a Pp. 78. §-ának

(1)bekezdése és a 32/

1. (VIII. 22.) IM. sz. rendelet
2. §-ának

(2)bekezdés a) pontja és

(5)bekezdés, valamint 4/A §-a alkalmazásával kötelezte az alperesek javára a rendelkező rész szerinti összegszerűségben fellebbezési eljárási költség megfizetésére. A felperesek költségmentessége folytán a le nem rótt fellebbezési illeték a 6/1986. (VI. 26.) IM. sz. rendelet 13. §-ának

(1)bekezdése és

1. §-a alapján az államot terheli. D e b r e c e n,
2. november hó
3. Dr. Csiki Péter sk. a tanács elnöke, Szabóné dr. Bélteky Erzsébet sk. előadó bíró, Dr. Veszprémy Zoltán sk. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő