Mfv.I.10.594/2010/3.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Szentes Béla Gyula ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Funtig Zoltán ügyvéd által képviselt alperes ellen közalkalmazotti jogviszony helyreállítása iránt a Pest Megyei Munkaügyi Bíróságnál 5.M.113/
- szám alatt megindított és másodfokon a Pest Megyei Bíróság 8.Mf.29.289/2009/
- számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a
- július
- napján megtartott tárgyaláson meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Pest Megyei Bíróság 8.Mf.29.289/2009/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 10.000 (tízezer)forint és 2.500 (kettőezerötszáz) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget. A felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. I n d o k o l á s : A felperesnek az alperesnél gazdasági vezető munkakörben
- február 5-étől fennálló közalkalmazotti jogviszonyát az alperes
- január 4-én kelt felmentéssel a Kjt.
- §
(1)bekezdés c) pontja alapján a felmentésben felsorolt tíz pontban rögzítettekre alapítottan megszüntette. A felperes a keresetében a felmentés jogellenességének megállapítását, és ennek jogkövetkezményei alkalmazását kérte. A Pest Megyei Munkaügyi Bíróság 5.M.113/2008/
- számú ítéletével a felperes keresetét elutasította, kötelezve 60.000 forint alperesi perköltség megfizetésére. A munkaügyi bíróság megállapította, hogy az alperes a felmentésében olyan általánosan fogalmazott, hogy azok az indokok a felülvizsgálatra alkalmatlanok voltak. A pontban foglalt felperesi mulasztást a bizonyítási eljárás adatai nem támasztották alá. A felmentésben foglalt indokai valósak. Miután több enyhébb súlyú kötelezettségszegés is megalapozhatja a felmentést, ezért a munkáltató intézkedését jogszerűnek ítélte. Megállapította továbbá, hogy a felperes által betöltött munkakörre és a felmentésben hivatkozott bizonyított mulasztásokra figyelemmel az alperes részére tarthatatlanná vált a közalkalmazotti jogviszony további fenntartása, ezért az alperes nem sértette meg a Kjt.
- §
(1)bekezdés b) pontjában foglalt rendelkezést. A felperes fellebbezése folytán eljárt Pest Megyei Bíróság 8.Mf.29.289/2009/
- számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében helybenhagyta, kötelezve a felperest 30.000 forint alperesi másodfokú perköltség megfizetésére.Rögzítette, hogy a munkaügyi bíróság a tényállás megállapításánál a bizonyítékokat a Pp.
- §
(1)bekezdésének megfelelően a maguk összességében okszerűen értékelte, és a levont következtetése is megalapozott. Az ítélet jogi indokolása azonban hiányos, ezért azt kiegészítette. A felmentésben írt ok - miszerint annak ellenére, hogy a felperes alkalmazásának feltétele a könyvviteli szolgáltatást végzők nyilvántartási számának a megléte, a felperes a
- augusztus 31éig biztosított határidőben és a felmentés közléséig sem mutatta be - valós indok. A felperes maga is elismerte, hogy
- decemberében rendelkezett csak ezen igazolással, és nincs adat arra vonatkozóan, hogy ezt bemutatta volna. A felmentés azt rótta a felperes terhére, hogy figyelemfelhívás ellenére nem készítette el a fenntartó előírása szerinti leltározási és selejtezési szabályzatot. Ezt az indokot bizonyította az alperes a csatolt
- július 6-ai levéllel, melyben a
- évi revíziós, valamint a
- októberi utórevíziós jegyzőkönyvre és az ez alapján készült intézkedési tervre utalással
- augusztus 20-áig adott határidőt a felperesnek, ezek, valamint a
- évi ütemterv elkészítésére. A felhívás tehát minden lényeges információt tartalmazott a feladat elvégzéséhez. A felperesnek rendelkeznie kellett az itt megjelölt okiratokkal, melyekből külön utasítás nélkül is kitünhetett számára e szabályzatok pótlandó hiányossága. A
- évi átfogó ellenőrzési jelentés bizonyította, hogy a hiányosságokat az intézményben azóta sem korrigálták. A felmentés szerint a felperes kétszeri felhívás ellenére is jelentős késedelemmel készítette el a gazdasági osztály dolgozóinak szabadságolási ütemtervét. Ennek az lett a következménye, hogy a kollégákat határidős feladatok ellátása miatt a szabadságukról vissza kellett hívni, holott a felperes munkaköri feladata a gazdasági hivatal önálló irányítása. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a felperes által a perben csatolt szabadságolási tervekből az nem tűnik ki, hogy azt határidőben leadta volna. Ellenben megállapítható, hogy
- július
- és augusztus
- között a felperes, K.GY. és Sz.F. szabadságát töltötte a terv szerint, tehát senki nem volt a gazdasági irodában. A.É. a tervezeten nem szerepelt. K.GY. tanúvallomása pedig alátámasztotta, hogy a munkáltató indokoltan, határidős munka miatt rendelte el a szabadságok megszakítását. A felmentés szerint
- augusztus 17-én rendkívüli igazgatósági tanácsi ülést hívott össze az alperesi igazgató. Ennek témája a felperes által készített
- I. félévi költségvetési beszámoló volt, amely a szükséges mellékletekkel nem rendelkezett. Ezen ülésről a felperes igazolatlanul eltávozott, annak ellenére, hogy a vezetőtársak részére tájékoztatást kellett volna adnia a munkakörébe tartozó feladatok megoldásáról. A megyei bíróság megállapította, hogy felperes a beszámolóval kapcsolatosan a fenntartó által
- augusztus 14-én írt levélben foglaltaknak
- augusztus 22-én eleget tett. A kimutatások azonban a
- évi ellenőri jelentés szerint nem voltak megfelelőek, mert a tanúsítványok pontatlanok voltak, valótlan adatokat tartalmaztak, azokat a belső ellenőrzés használhatatlannak minősítette. Valós volt tehát az alperes állítása, hogy a beszámoló hiányos volta miatt került sor a rendkívüli igazgatósági tanácsi ülésre, ahonnan a felperes 10 óra 35 perckor eltávozott, és 13 órakor tért vissza, amikor azt már berekesztették. A felmentésben írt azon mulasztás valós indok, miszerint a dolgozók augusztus-szeptember havi változó béreit és távolléteit tartalmazó kimutatást a
- november 6-ai kérés ellenére a felperes a „teljesség igénye nélkül" küldte meg. A munkáltatói utasítást tehát nem megfelelően teljesítette. A felmentés pontja azon hivatkozása, hogy egy fő részére más túlóráját számolták el, és egy fő részére többletkifizetés történt, a felperes elismerése folytán valós indok és olyan is, amely a felmentés jogszerű indokául szolgálhatott. A felmentés pontját, miszerint a kollégákkal szemben a felperes kommunikációjának hangneme vezetőhöz és közalkalmazotthoz méltatlan - az elsőfokú bíróság megállapításával szemben - az alperes nem tudta bizonyítani. A másodfokú bíróság a felmentés és pontja tekintetében a munkaügyi bíróságnak a felmentés jogszerűsége körében tett jogkövetkeztetését megalapozottnak ítélte. Nem vitatottan a felperes a Kjt.
- §
(1)bekezdés b) pontja alá tartozik, mivel 18 év alatti gyermekét egyedül neveli. E felmentési korlátozás azonban nem jelent felmentést kizáró okot, csak azt, hogy a munkáltató különösen indokolt esetben szüntetheti meg az érintett közalkalmazott jogviszonyát. Amennyiben a közalkalmazott nem megfelelő munkavégzése, alkalmatlansága miatt kerül sor felmentésére, a felmentési korlát ellenére a jogviszony megszüntethető. Megállapította, hogy a felperes az első fokú eljárásban nem kért szakértői bizonyítást, és a felmentés sem tartalmazott a felperes munkájával szemben számszaki kifogást, ezért szakértői bizonyítás nem is lett volna indokolt.A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős és az elsőfokú ítélet „megváltoztatásával" a keresetének megfelelő új határozat meghozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte a Pp. 3. §
(3)bekezdése, Pp. 163. §
(1)és
(2)bekezdése, 164. §
(1)bekezdése, Pp. 206. §
(1)és
(2)bekezdése, Kjt. 32. §
(1)bekezdés b) pontja megsértésére hivatkozással. Álláspontja szerint az alperes megsértette a Kjt. 32. §
(1)bekezdés b) pontjában foglaltakat, mivel a felmentéséhez szükséges különös indokoltságot a munkáltató az eljárás során nem bizonyította. Erre nézve bizonyítási indítványt sem tett. Hivatkozása szerint rendelkezett a regisztrációs nyilvántartási számmal
- december hónapban, amelyet az alperesnek bemutatott. A késedelem oka adminisztrációs hiba volt. A kártya beszerzésére nyitva álló határidő leteltét követően (
- augusztus 31.) az alperes továbbfoglalkoztatta. Az alperesnél volt selejtezési és leltározási szabályzat. A másodfokú bíróság a felperes munkaköri leírása és szakvélemény nélkül állapította meg, hogy automatikusan a felperes kötelezettsége lett volna ezek alkalmassá tétele. Ilyen kötelezettségre vonatkozó jogszabályi előírást sem alperes, sem a bíróságok nem jelöltek meg. A hivatkozott belső ellenőri jelentést nem ismerte, az erről készült jegyzőkönyveket nem kapta meg. Az alperesnél egy évig nem volt gazdasági igazgató, így rendkívül sok elmaradást kellett rövid idő alatt pótolnia. A
- évi ütemtervet pedig csak a revíziós jegyzőkönyv ismeretében lehetett volna elkészíteni, amely novemberben még nem állt rendelkezésére. A bizonyítási teherre és annak jogkövetkezményeire történő kioktatás hiányában nem tett indítványt a szükséges szakértői bizonyítás elrendelésére. A szabadságolási ütemterv megvolt, és az alperes nem bizonyította, hogy annak esetleges nem megfelelő elkészítése miatt vált szükségessé a dolgozók szabadságról berendelése. A.É. azért nem szerepelt a szabadságolási tervben, mert már kivette a neki járó szabadságát, így neki kellett az ügyeletet ellátnia.A
- augusztus 17-ei rendkívüli ülésre meghívót nem kapott, a napirendi pontokat, az ülés témáját nem ismerte, így nem tudott arra felkészülni, ezért az adatokért vissza kellett mennie az irodába. Az ülésre visszatért, igazolatlanul arról nem hiányzott, a beszámoló szükséges szöveges mellékleteit elkészítette, azt a fenntartónak eljuttatta, a beszámolót elfogadták. Iratellenes a másodfokú bíróság megállapítása a tanúsítványok kapcsán, mert a
- évi ellenőri jelentés a 2005-2006-os évek tanúsítványai alkalmazhatatlanságát állapították meg, amikor ő még nem állt az alperes alkalmazásában. A
- augusztusi távolléteket nem vezették fel a rendszerbe, mert azokat utólag kapta meg, a túlórákat és a helyettesítéseket számfejtették. A gazdasági dolgozók feladata a nem rendszeres bértételek számfejtése 106 alkalmazott vonatkozásában. A terhére rótt téves utalást K.GY. végezte, a gazdasági igazgató nem minden egyes munkafolyamatot tud ellenőrizni. A téves túlóra kifizetést nyomban észlelte és kijavította. Kár a munkáltatót egyik esetben sem érte. Azon ok, hogy a dolgozók
- szeptember-október-november hónapban nem kapták meg járandóságukat, nem nyert bizonyítást. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A perben nem volt vitatott, hogy a felperesnek
- augusztus 31éig kellett a könyvviteli szolgáltatást végzők nyilvántartási számának meglétét a munkáltató felé igazolni. A csatolt igazolvány szerint annak kiállítási dátuma
- december 18-a. A perben a felperes nem tudta megcáfolni a felmentés azon hivatkozását, hogy a regisztrációs számra vonatkozó bemutatási kötelezettségét nem teljesítette. A felmentés pontjában csak azt rótták a felperes terhére, hogy az intézmény leltározási és selejtezési szabályzatát a fenntartó előírásai szerint nem készítette el. A
- évi ütemterv vonatkozásában a felmentésben nincs megállapítás, így erre nézve alaptalanul tartalmaz megállapításokat a jogerős ítélet, így az alperest e körben bizonyítás sem terhelte. Erre nézve szükségtelen tehát a szakértői bizonyítás lefolytatása is. A jogerős ítélet az iratok tartamának megfelelően rögzítette, hogy a felperest
- augusztus 20-ai határidővel szólították fel a
- évi és
- évi revíziós jegyzőkönyvben foglaltak szerint a selejtezési és leltározási szabályzatok elkészítésére. A felperesnek az iratokhoz csatolt SZMSZ szerint gazdaságvezetőként feladata volt a különböző gazdálkodásra és pénzügyekre vonatkozó jogszabályok előírásainak betartása és betartatása, a gazdálkodás szabályszerűségének biztosítása, a bizonylati és okmányfegyelem betartása és betartatása. Az eszközök megőrzése és rendeltetésszerű működése, hasznosítása, gyarapítása érdekében az intézkedések megtétele. Feladatkörébe tartozott tehát az eszközés készletgazdálkodás körébe tartozó selejtezési és leltározási szabályzat elkészítése, ezért alaptalanul hivatkozott a felülvizsgálati kérelmében ennek ellenkezőjére. A felperes egyébként a munkáltatójától
- július 6-án írásbeli utasítást kapott, amelyben annak teljesítésére határidőt is megállapítottak a részére. A felperes nem hivatkozott semmilyen akadályozó tényezőre. A perben előadott védekezése, miszerint a szükséges információkkal e körben nem rendelkezett, a jogerős ítélet helyes érvelése szerint, nem helytálló. A szabadságolási ütemtervvel kapcsolatosan a felperes terhére rótt kötelezettségszegés a jelentős késedelmet, valamint az emiatt szükségessé vált határidős munkák elvégzése érdekében történő szabadság-megszakításokat rótta a felperes terhére. Azt azonban, hogy a felperes a szabadságolási ütemtervet csak
- augusztus elején adta volna le, az alperes nem tudta bizonyítani. Az iratoknál elfekvő az általános igazgatóhelyettes által
- július 18-án keltezett levél tanúsága szerint a gazdasági iroda szabadságolási tervét átnézve állapítottak meg hiányosságokat. A szabadságolási terv tehát július 18-án már elkészült, és azt a munkáltató részére le is adta a felperes. Helytálló a felülvizsgálati kérelem érvelése, miszerint ezen késedelemmel nem áll összefüggésben a szabadságok megszakítása iránti munkáltatói intézkedés. E felmentési pontban azonban az alperes arra is hivatkozott, hogy a gazdasági hivatal önálló irányítása a felperes feladata, ezért úgy kell azt ellátnia, hogy a határidős feladatok megfelelő időben elkészüljenek. A nem megfelelő szabadságolás folytán határidős munkák elkészítése került veszélybe, amelyre nézve az alperesi törvényes képviselő nyilatkozatát K.GY. jegyzőkönyvben foglalt vallomása alátámasztotta, miszerint adott hónap 8-áig kellett a fenntartó részére a likvid kimutatásokat elkészíteni, és az ehhez szükséges adatgyűjtés miatt rendelte vissza az igazgatónő a szabadságáról. A nem megfelelő munkaszervezéssel kapcsolatos felmentési indok tehát az alperes által bizonyított. A felmentésben foglalt indokot, miszerint a felperes a
- augusztus 17-ei rendkívüli igazgató tanácsi ülésről igazolatlanul eltávozott, a munkáltató nem bizonyította. Gy.L.jegyzőkönyvben foglalt vallomása szerint a felperes valóban kérte, hogy átmehessen a szükséges anyagokért, hogy érdemben tudjon válaszolni a feltett kérdésekre, és az értekezletre kb. fél óra, háromnegyed óra múlva vissza is tért. A felperes tehát távozásának indokát megadta, és az iratokhoz csatolt jegyzőkönyv tanúsága szerint más vezetők is távoztak hivatalos elfoglaltságra hivatkozással az értekezletről. A felperes távolmaradása tehát igazolatlannak nem tekinthető, figyelemmel arra is, hogy az alperes a perben nem bizonyította, hogy felperes tudott az értekezlet témájáról, így arra kellően felkészülhetett. A felmentésnek bizonyítására az alperes csatolta a
- november 6-án kelt felszólítását, miszerint kéri az augusztus-szeptember havi változó béreket, távolmaradásokat kinyomtatni. Az erre adott felperesi válaszirat szerint „arra a teljesség igénye nélkül" került sor. Az okirattal szemben a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy a hiányosságok rajta kívül álló okból erednek, és nem neki róható fel, hogy
- novemberében a
- augusztus és szeptemberi munkáltató által kért nyilvántartások nincsenek teljes körűen rögzítve. A késedelmes ,nem megfelelő utasításteljesítést az alperes bizonyította.A felmentésből az alperes valóban csak a többletkifizetés és a túlórák téves elszámolásának a tényét tudta igazolni, azt, hogy ez felperesnek mennyiben volt felróható miután ezt a felperes vitatta - nem bizonyította. Önmagában azonban e kétszeri tévedés a felperes nem megfelelő munkavégzésére alapított felmentést nem igazolja. Az eljáró bíróságok azonban helyesen vonták le azon jogkövetkeztetésüket, hogy több, egyenként enyhébb súlyú kötelezettségszegés is megalapozhatja a felmentést, ha együttesen alátámasztják a nem megfelelő munkavégzést. A felmentés részben a pontjaiban felsorolt kötelezettségszegések összességükben okszerűen alátámasztják a gazdasági vezető munkakörű felperes nem megfelelő munkavégzését, hiszen a ő feladat és hatáskörébe tartozott a gazdasági szervezet irányítása, ellenőrzése, munkájának megszervezése a jogszabályok előírásainak betartásával, a feladatok naprakész elvégzésével és a szabályzatok megfelelő aktualizálásával együtt. A Kjt.
- §
(1)bekezdés b) pontjában foglalt felmentési korlátra vonatkozóan az eljáró bíróságok jogszerűen foglaltak állást: a nem megfelelő munkavégzés a munkáltató oldaláról olyan különös indokolt helyzetet teremt, amely a 18 éven aluli gyermekét egyedül nevelő közalkalmazottal szembeni felmentést megalapozza. A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Kötelezte a pervesztes felperest a Pp. 78. §
(1)bekezdés alapján az alperes felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére. Az ügyben még irányadó 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 2. §
(1)bekezdés f) pontja, 3. §
(3)bekezdésére tekintettel a
- § alapján a le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Budapest,
- június
- Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke,Dr. Hajdu Edit s.k. előadó bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró A kiadmány hiteléül:Nné tisztviselő