Mfv.I.10.442/2010/8.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Baranyai B. Zoltán ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Máté Ernő ügyvéd által képviselt alperes ellen rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítása iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál 27.M.4093/
- szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Bíróság 55.Mf.634.228/2009/
- számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a
- június
- napján megtartott tárgyaláson meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 55.Mf.634.228/2009/
- számú ítéletét hatályában fenntartja.Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek - tizenöt nap alatt - 10.000 (tízezer) forint és 2.500 (kettőezer-ötszáz) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget, valamint az államnak felhívásra 57.000 (ötvenhétezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. I n d o k o l á s : A felperes keresetében a munkáltatói rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását, és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte, eredeti munkakörébe történő visszahelyezésének mellőzésével.A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 27.M.4093/2007/
- számú ítéletével megállapította, hogy az alperes
- augusztus
- napján kelt rendkívüli felmondásával jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, és az az ítélet jogerőre emelkedésének napján szűnik meg. Kötelezte az alperest elmaradt munkabér, felmentési időre járó átlagkereset, végkielégítés, valamint nyolc havi átlagkeresetnek megfelelő mértékű átalánytérítés megfizetésére. A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes
- szeptember 10-étől állt az alperes alkalmazásában, víz-gáz-csőszerelő munkakörben.
- március 2-án írásbeli figyelmeztetésben részesült a munkahelyről való engedély nélküli távolmaradásra hivatkozással.Az alperes
- március 9-én utasítást adott ki, amely szerint „azonnali hatállyal érvényesen a szabadságkérelmeket H.P. vizsgálja meg, és az igazgatósággal egyeztetve engedélyezi. Engedély nélküli távolmaradás a jövőben a vezetőség által írásbeli figyelmeztetést von maga után, és azonnali elbocsátás lehet a következménye. Minden érintett dolgozót írásban értesítünk, melyet az aláírásukkal igazolnak". A felperes
- augusztus
- napján reggel bejelentette, hogy
- augusztus 15-étől augusztus 22-éig szabadságra szeretne menni, azaz összesen négy munkanapot kíván kivenni. A felperes a szóbeli kérelmét a gyakorlatnak megfelelően Gy.A.-nál terjesztette elő, aki erről H.P.-t tájékoztatta. A felperes a nap folyamán többször telefonon és személyesen érdeklődött Gy.A.-nál az iránt, hogy a szabadság engedélyezése megtörtént-e, az erre vonatkozó iratot kiállították-e, illetve megtörtént-e annak a portára való megküldése. H.P.
- augusztus 14-én a felperes szabadság iránti kérelméről nem döntött, sem a szabadság kivételének megtagadásáról, sem annak engedélyezéséről nem tájékoztatta sem Gy.A.-t, sem a felperest. A munkaidő végeztével a munkavállaló elhagyta munkahelyét, majd augusztus 15étől augusztus 22-éig munkavégzésre az alperesnél nem jelent meg, ezen időszak alatt az alperes részéről senki nem kereste. Az alperes
- augusztus
- napján kelt rendkívüli felmondásával megszüntette a felperes munkaviszonyát. Ennek indokolása szerint „Ön közvetlen munkahelyi felettese (Gy.A.) útján jelezte a munkáltató felé, hogy
- augusztus
- napjára szabadságot kíván kivenni. A munkáltató közölte, hogy ezt Önnek személyesen, írásban kell kérnie. Ön - annak ellenére, hogy a munkáltató nem engedélyezte a szabadságot -
- augusztus 15-én munkaidőben nem jelent meg a munkahelyén. Ön már korábban (
- március 2-án) írásbeli figyelmeztetésben részesült, mivel azon a napon is engedély nélkül távol maradt munkahelyéről. Figyelemmel arra, hogy Ön a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan megszegte a munkáltató kénytelen az Ön munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntetni". Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a perben az alperest terhelte annak bizonyítása, hogy a rendkívüli felmondásban foglalt indok valós és okszerű, illetve, hogy a szabadság kivétele (kiadása) körében az együttműködési kötelezettségének eleget tett.Gy.A. tanúvallomása cáfolta, hogy az alperes a felperest a szabadság kivételének személyes és írásbeli kérelmére utasította. Tekintettel arra, hogy H.P. vallomása szerint nem is tudott a kérelemről, így annak előterjesztésének mikéntjére sem utasíthatta a felperest. Az a
- március
- napján kelt utasításból sem állapítható meg, hogy a szabadság iránti kérelmeket írásban kellett előterjeszteni. Az említett utasításról megállapítható volt, hogy azt az alperes a munkavállalókkal írásban nem közölte. Az utasítás nem tartalmazott egyértelmű szabályozást arra nézve, hogy a szabadság engedélyt kinek, és kinek a közreműködésével, milyen formában (írásban, szóban), milyen határidőben kell előterjeszteni, valamint azt sem, hogy az engedélyezésről ki, kinek a közreműködésével, milyen formában, milyen határidőben tájékoztatja a kérelmezőt. A nem egyértelmű gyakorlat eredményezte azt, hogy az alperes hallgatása alapján a felperes úgy tekintette, hogy a szabadság kivételének nincs akadálya. Ezt támasztotta alá Gy.A. tanúvallomása is.Az elfogadott gyakorlat szerint a szabadságengedély kitöltése után annak elfogadására napokkal később is sor kerülhetett. A bíróság a rendkívüli felmondás jogellenességét állapította meg, ezért az Mt.
- §-ában foglalt jogkövetkezmények viselésére kötelezte az alperest. Az alperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Bíróság 55.Mf.634.228/2009/
- számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében a felperes keresetfelemelésére tekintettel részben megváltoztatta, és az elmaradt munkabér összegét 2.381.975 forintra felemelte. A kamatfizetés kezdő időpontját
- november 15-ére módosította, egyebekben az ítéletet helybenhagyta. Kötelezte az alperest 57.000 forint fellebbezési illeték viselésére, valamint 28.500 forint perköltség megfizetésére.A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes alappal hihette, hogy részére a munkáltató a szabadság kiadását engedélyezte, hiszen az alperesnél kialakult gyakorlat szerint szóbeli bejelentés alapján is engedélyezték a szabadság kivételét. Az alperes
- március 9-én kibocsátott utasítása hiányos, nem teljeskörűen rendezi a szabadság kiadás rendjét. A munkáltató azt határozta meg, hogy ki az, aki a szabadságot engedélyezheti, ezen túlmenően egyéb rendelkezést nem tartalmaz. A lefolytatott bizonyítás eredményeként egyértelműen az volt megállapítható, hogy a felperes olyan magatartása képezte a rendkívüli felmondás alapját, amely a munkáltató álláspontja szerint súlyos kötelezettségszegésnek minősül. Ez azonban nem állapítható meg, ezért a munkáltató intézkedése jogellenes volt. Az alperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére és a felperes keresetének elutasítására irányult.Az alperes álláspontja szerint a felperes megszegte az Mt.
- §
(1)bekezdés a) pontja szerinti kötelezettségét. Úgy hagyta el a munkahelyét, hogy nem lehetett tisztában a szabadság iránti kérelem elbírálásának kimenetelével. Kötelezettségszegés súlyosságát támasztja alá az tény, hogy korábban már részesült hasonló okból „megrovásban". Amennyiben a munkáltatói utasítás nem rendelkezik mindenre kiterjedően a szabadságolás rendjéről, az Mt. szabályai továbbra is irányadóak maradnak, melyek közül a 134. §
(1)bekezdése szerint a szabadság kiadásának időpontját a munkáltató határozza meg. A
(2)bekezdés szerint is megállapítható - mely a munkavállaló kérésének megfelelő szabadságolást rendezi -, hogy a szabadságot a munkáltató adja ki. Ebből következik, hogy szabadság kiadásának hiányában (valamint az Mt.
- § szerinti feltételek nélkül) a munkavállaló távolléte jogellenes. Fontos tényként értékelendő, hogy a munkavállaló a szabadság igénybevétele előtt egy nappal jelezte igényét és nem hivatkozott az Mt.107.§-ában foglalt indokok egyikére sem. Az Mt.
- §
(1)bekezdése a munkavállalót is terheli, ezért, mivel a felperes tisztában volt azzal, hogy a szabadságolási kérelmét nem bírálták el, a tájékoztatási kötelezettség részéről is fennállt, amelyet
- augusztus 14-ét követően nem gyakorolt.A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet „helybenhagyására" irányult. Érvelése szerint az eljáró bíróságok által lefolytatott bizonyítási eljárás során a tényállás helytállóan került feltárásra és helytálló az ebből levont jogi következtetés is.A felülvizsgálati kérelem előterjesztésének ideje 60 nap a jogerős ítélet kézbesítésétől számítottan. Ezt követően annak megváltoztatására, kiegészítésére nincs mód, ezért a felülvizsgálati eljárásban kizárólag a határidőben benyújtott felülvizsgálati kérelemben foglaltak voltak vizsgálat tárgyává tehetőek [Pp.
- §
(1)bekezdés, 275. §
(1)bekezdés, BH.2002.490.]. A felülvizsgálati kérelem nem alapos.A munkáltató
- március 9- én utasításban szabályozta a szabadságolás rendjét, amelyet írásban ugyan nem közölt munkavállalóival, azonban a felperes sem vitatta, hogy annak tartalmát megismerte.Az utasítás nem adott egyértelműen eligazítást a szabadság kiadásának rendjéről, a kérelem előterjesztésének módjáról, csupán azt rögzítette, hogy ki jogosult az engedély megadására. A nem egyértelmű munkáltatói szabályozást, valamint a korábbi gyakorlat részbeni továbbfolytatását a bíróságok helytállóan értékelték az alperes terhére [Mt.
- §
(3)bekezdés a) pont]. Ebből következően a munkavállaló - akinek szabályosan előterjesztett kérelmére válasz nem érkezett - joggal hihette, hogy az engedélyt a munkáltatójától megkapta. Ezt támasztotta alá Gy.A. tanú, aki úgy vallott, hogy „a gyakorlat egyértelműen az volt, hogy amennyiben nem tiltják meg a szabadság kivételét, akkor az engedélyezettnek tekinthető" (jegyzőkönyv
- oldal,
- bekezdés). Alaptalanul állította az alperes a felülvizsgálati kérelmében azt, hogy a felperes egy nappal a szabadság igénybe vétele előtt jelezte csak igényét az Mt.
- §-ában foglaltakra történő hivatkozás nélkül. A felperes szándéka egyértelműen szabadság kivételére irányult, és amennyiben azt a munkáltató az Mt.
- §
(2)bekezdése alapján nem kívánta engedélyezni, erre kellett volna hivatkoznia, amit nem tett.A felülvizsgálati kérelem szerint a munkavállaló az Mt.
- §-ában foglaltakat is megsértette, e körben azonban az alperes nem tudta bizonyítani állítását (Pp.
- §). A felperes kérelmére az alperes nem válaszolt, a munkavállaló pedig a korábbi gyakorlat szerint értékelte úgy, hogy az engedélyt megkapta, ez pedig nem alkalmas az Mt.
- §-ában foglaltak megsértésének megállapítására. Az alperes nemcsak nem reagált a munkavállalói igényre, hanem a távollétet észlelve meg sem kísérelte annak okát tisztázni. Az alperes felróható magatartása mellett pedig nem hivatkozhat a felperes együttműködési kötelezettségének megsértésére. A fentiekből következően az eljáró bíróságok helytállóan vonták le azt a következtetést, hogy a munkavállaló nem tanúsított olyan magatartást, amely a rendkívüli felmondást indokolttá tenné [Mt.
- §
(1)bekezdés a) pont]. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján.Az alperes perköltség fizetési kötelezettsége a Pp. 78. §
(1)bekezdésén alapul, míg az illetékviselés a 6/
- (VI.26.) IM rendelet
- §
(3)bekezdése alapján terheli. Budapest,
- június
- Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, Dr. Hajdu Edit s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Nné tisztviselő