Pfv.21664/2007/4 – Kúria

Pfv.V.21.664/2007/

1. A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr.ifj. Szilágyi János ügyvéd által képviselt felperesnek a Magyar Szabadalmi Hivatal (1054 Budapest, Garibaldi u. 2.) alperes ellen közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránt a Fővárosi Bíróság előtt 2.P.29.593/
2. szám alatt megindított és a Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.20.400/2007/
3. számú ítéletével jogerősen befejezett perében amelybe a felperes pernyertessége érdekében beavatkozott a dr. ifj. Szilágyi János ügyvéd által képviselt G. Korlátolt Felelősségű Társaság - a felperes által benyújtott
4. sorszámú felülvizsgálati kérelem folytán indult eljárásban - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 50.000 (Ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak, az adóhatóság felhívására 2.500.000 (Kettőmillió-ötszázezer) forint le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket. I n d o k o l á s : Az alperes a felperes szóvédjegy-oltalom iránti kérelméről
5. március 22-én hozott határozatot. A felperes
6. április 1-jén szerződést kötött a beavatkozóval, hogy a védjegy-oltalmat kapott védjegymegjelölés használatát és hasznosítását ingyenesen, határozatlan időre, visszavonásig átengedi a beavatkozónak. Az alperes
7. október 4-én hozott határozatával a védjegy jogosult felperessel szemben előterjesztett törlési kérelemnek helyt adott, a lajstromszámú védjegyet keletkezésére visszaható hatállyal törölte. A felperes a határozat megváltoztatása iránt kérelmet terjesztett elő a Fővárosi Bíróságon, amely azt elutasította. Az elutasító végzést a Fővárosi Ítélőtábla
8. október 7-én hozott határozatával helybenhagyta. A felperes és a beavatkozó között
9. október 16-án megállapodás jött létre, amelyben a felperes elismerte a védjegy használó beavatkozónak az
10. április 1-jén kötött szerződésben biztosított védjegy használati jogából fakadó kárát. Ezen túlmenően elismerte, hogy a reklámberendezés gyártása és szerelése címén a védjegy használót 2.211.870 forint kár érte. Ezt az összeget
11. október 18-án a beavatkozónak átutalta. A felperes a Ptk.
12. §-ának /1/ bekezdése és a Ptk.
13. §-ának /1/ bekezdése alapján kérte az alperes kötelezését. Előadta, hogy ha az alperes az
14. november 9-én előterjesztett kérelme alapján megfelelően lefolytatja az eljárást, a kérelmet el kellett volna utasítania és ez esetben más megjelöléssel kezdte volna el a magyar piacon a működését. Az A. R. megjelölést a törlési eljárás eredményeként nem használhatja, a megjelölést és annak minden használati módját meg kellett szüntetnie. A keresetet a perben 79.176.000 forintra és ennek kamataira felemelte. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Kifejtette, a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló
15. évi XI. törvény (a továbbiakban: Tv.)
16. §-ának /1/ bekezdése alapján az alperest az
17. november 9-én indult eljárásban nem terhelte a lajstromba vételi kötelezettség és nem volt ilyen kötelezettsége az
18. évi és az
19. évi módosítási kérelem alapján sem. Az alperes a kérelem elbírálásakor a rendelkezésére álló adatokra tekintettel, a reá vonatkozó jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően, úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Ha az alperes jogellenes és felróható magatartása bizonyított lenne, a kártérítési felelősségének a Ptk.
20. § /1/ bekezdése szerinti együttes feltételeit akkor sem lehetne megállapítani, mert a felperes nem tudta bizonyítani, hogy az alperes magatartásával okozati összefüggésben őt kár érte. Az
21. március 22-én hozott kérelmének helytadó határozatot követően,
22. április 1-jén használati szerződést kötött a beavatkozóval, ebből következően az „A" védjegy használatával összefüggésben esetlegesen csak a beavatkozót érhette valamilyen gazdasági hátrány. A felperesnek a
23. október 16-ai elismerő nyilatkozata és ennek alapján október 18-án történt átutalás sem bizonyítja kétséget kizáróan, hogy a 2.211.875 forint összegű kiadás az alperes jogellenes és felróható magatartásával okozati összefüggésben merült fel. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Indokolása szerint a Ptk.
24. §-ának /1/ bekezdése értelmében a kártérítési felelősség szükségképpeni eleme a kár bekövetkezte. A Pp.
25. §-a /1/ bekezdése alapján a jogellenes magatartás, a kár és e kettő közötti okozati összefüggés, a kártérítési felelősség jogalapjához tartozó tények bizonyítása a felperes kötelezettsége. A felperes a keresetét a
26. szeptember 26-ai tárgyaláson módosította. Kárként az általa felkért szakértő véleményében kidolgozott értékvesztés és elmaradt jövedelem megtérítését igényelte, kijelentve azt is, hogy mindösszesen ez a kereseti kérelme. A módosított keresetben kárként a védjegyhasználattal keletkezett goodwill elveszett értékét, az M 0-s és az M 1-es autópályák melletti éttermek üzemeltetéséből eredő jövedelemveszteséget jelölte meg. A védjegyet nem a felperes használta és az éttermeket sem a felperes működtette. Ebből következik, hogy a védjegyhasználat hiánya a felperes vagyonában nem eredményezhette a keresetben megjelölt károkat. A keresetben előadott ténybeli alapon a felperesnek nincs a Ptk.
27. § /4/ bekezdése szerinti vagyonban beállott értékcsökkenésként, illetve elmaradt vagyoni előnyként jelentkezett kára. Az alperes kártérítési felelősségének a megállapításához szükséges tényállási elemek közül a kár bekövetkezte hiányzik, a bíróságnak ezért a keresetet a további feltételek vizsgálata nélkül el kellett utasítania. A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Elsődlegesen azt kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálni kért ítéletet helyezze hatályon kívül és az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárásra és új határozat hozatalára. Másodlagos kérelmében a másodfokú bíróságot kérte új eljárásra és új határozat hozatalára utasítani. Álláspontja szerint a jogerős ítélet jogszabálysértő, a Pp.
28. §-ának /1/ bekezdésébe ütközik, iratellenes és megalapozatlan megállapításokat és következtetéseket tartalmaz. Az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte a Tv. rendelkezéseit. Az alperes a korábbi jogokra vonatkozó kutatása kapcsán követett el mulasztást. A kérelem elbírálásakor felróható magatartást tanusított. Iratellenes a másodfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy az eljárás során
29. szeptember 26-át követően a kárösszeggel kapcsolatosan további nyilatkozatot nem tett, nem igazolta a kár kifizetését. Megalapozatlan az a megállapítása, hogy a védjegyhasználat hiánya a vagyonában nem eredményezett károkat, azaz nincs a Ptk.
30. § /4/ bekezdése szerinti, a vagyonában beállott értékcsökkenése, illetőleg elmaradt vagyoni előnyként jelentkező kára. A
31. október 24-én tartott tárgyaláson okirattal igazolta, hogy a beavatkozó és közte
32. szeptember 26-án létrejött megállapodásban a kártérítés jogalapját elismerte és
33. október 18-án megfizetett a beavatkozó részére 2.211.875 forint összegű olyan vagyoni kárt, amely részét képezte a szakértői véleményben kimunkált összegnek. Az alperes kérte. ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását A Pp.
34. § /2/ bekezdése értelmében a jogerős ítélet felülvizsgálata jogszabálysértés esetén kérhető. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás eredményeként megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. A felperes a keresetlevélben 62.594.200 forint és ennek késedelmi kamata megfizetésére kérte az alperes kötelezését. A keresetet a
35. szeptember 26-án tartott tárgyaláson 79.176.000 forintra és ennek kamataira felemelte. A felkért szakértő által készített vélemény alapján úgy nyilatkozott, hogy a társaság goodwill-jének értékét 17.176.000 forintban, a jövedelemveszteség értékét az M 0-s tekintetében 44.000.000 forintban, az M 1-es vonatkozásában 18.000.000 forintban határozza meg. A felülvizsgálati kérelemmel támadott ítéletet hozó bíróság a Pp.
36. §-ának /2/ bekezdésében foglalt jogszabályi rendelkezésekre tekintettel helytállóan állapította meg, hogy a felperes a perben érvényesíteni kívánt kártérítés összegét ekkor határozta meg és az ezt követően tartott tárgyalásokon szóban és írásbeli beadványaiban sem emelte fel további összeggel. A felülvizsgálati kérelmében maga is úgy nyilatkozik, hogy a beavatkozó részére
37. október 18-án olyan vagyoni kár címén fizetett meg 2.211.875 forintot, amely a szakértői véleményben kimunkált összeg részét képezte. Nem minősíthető a Pp.
38. § /1/ bekezdésébe ütköző, iratellenes megállapításnak az sem, hogy a felperes a kárát az általa felkért szakértői véleményre tekintettel határozta meg. A vélemény az M 0-s út mellett lévő étterem adózott eredményéből a goodwill összegét a pénzáramlás jelen értéke és a halmozott eredmény közötti különbözet 30 %-ában, 17.176.000 forintban, a márkanév elvesztésével kapcsolatos jövedelemveszteség értékét
39. év vonatkozásában az M 0-s autópálya tekintetében 44.000.000 forintban, az M 1-es autópálya vonatkozásában 18.000.000 forintban határozta meg. A felperes jogi képviselője a
40. szeptember 26-ai tárgyaláson kiemelte, hogy a véleményben meghatározott, azzal egyező összegű kárt kíván érvényesíteni. Az eljárt bíróságok helytállóan fejtették ki, hogy a kártérítési felelősségnek a Ptk.
41. § /1/ bekezdése értelmében együttes feltételei vannak. Ezen belül elsődleges annak a bizonyítása amely a Pp.
42. § /1/ bekezdése értelmében a károsult kötelessége -, hogy vagyoni és nem vagyoni kára keletkezett. Károsodás hiányában a kártérítési felelősség nem állhat fenn és ezért szükségtelen a kártérítési felelősség további tényállási elemeinek vizsgálata és bizonyítása. A Ptk.
43. § /4/ bekezdése értelmében kártérítésként a károkozó körülmény folytán a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést és az elmaradt vagyoni előnyt, továbbá azt a kárpótlást vagy költséget kell megtéríteni, amely a károsultat ért vagyoni és kiküszöböléséhez BH.2004.464.). nem vagyoni szükséges hátrány csökkentéséhez vagy (Legf.Bír.Pf.V.24.697/2002.sz.- Az eljárt bíróságok nem sértették meg a Pp.
44. §-a /1/ bekezdésének a rendelkezését, amikor a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékok egybevetése alapján azt állapították meg, a felperes nem tudta bizonyítani, hogy az általa megjelölt kár olyan kárnak minősül, ami az ő vagyonában eredményezett értékcsökkenést vagy elmaradt vagyoni előnyként nála jelentkezett. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálni kért ítéletet a Pp.
45. §-ának /3/ bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felperes a Pp.
46. § /1/ bekezdése értelmében alkalmazandó Pp.
47. §-ának /1/ bekezdése alapján köteles megfizetni az alperes felülvizsgálati eljárásban felmerült perköltségét. A felperes a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt - az illetékekről szóló
48. évi XCIII. törvény
49. § /1/ bekezdése szerinti mértékű - felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/
50. (VI.26.) IM rendelet
51. §-ának /2/ bekezdése alapján köteles az állam részére megtéríteni. Budapest,
52. november
53. Dr. Uttó György s.k. a tanács elnöke, dr. Bella Mária s.k. bíró, dr. Erményi Lajos s. k. bíró A kiadmány hiteléül: Nné tisztviselő