Gfv.30130/2011/6 – Kúria

Gfv.IX.30.130/2011/6.szám A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság Munz és Társai Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek, dr. Várhelyi Péter ügyvéd által képviselt alperes ellen a Pest Megyei Bíróság előtt jóteljesítési biztosíték megfizetése iránt 10.G.21.976/

1. szám alatt indított és másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla 3.Pf.21.279/2010/
2. számú ítéletével befejezett perében, az említett jogerős ítélet ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a
3. szeptember 13-án megtartott tárgyaláson meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Fővárosi Ítélőtábla 3.Pf.21.279/2010/
4. számú ítéletének az alperes viszontkeresetét teljes terjedelmében elutasító rendelkezését nem érinti, egyéb rendelkezéseit hatályon kívül helyezi. A Pest Megyei Bíróság 10.G.21.976/2006/
5. számú ítéletét az alábbiak szerint változtatja meg: mellőzi a felperes 65.611.000 (Hatvanötmilllió-hatszáztizenegyezer) Ft-ban való marasztalását és az alperes viszontkeresetének elutasításáról szóló rendelkezést; az alperest 4.539.000 (Négymillió-ötszázharminckilencezer) Ft és ennek
6. augusztus 4-től a kikfizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat 7 %-kal növelt összegével megegyező mértékű kamatának 15 nap alatti megfizetésére kötelezi a felperes javára, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasítja. Az alperest 446.200 (Négyszáznegyvenhatezer-kettőszáz) Ft elsőfokú részperköltség 15 nap alatti megfizetésére kötelezi a felperes javára. Az alperes személyes illetékmentessége folytán le nem rótt viszontkereseti illetéket az állam viseli. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 1.120.000 (Egymillió-egyszázhúszezer) Ft együttes másodfokú és felülvizsgálati részperköltséget, az államnak pedig - külön felhívásra - 840.600 (Nyolcszáznegyvezer-hatszáz) Ft le nem rótt fellebbezési illetéket. A le nem rótt további fellebbezési illeték, valamint a le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték az állam terhén marad. Ez ellen az ítélet ellen további jogorvoslatnak nincs helye. I n d o k o l á s : Az irányadó tényállás szerint közbeszerzési eljárás lefolytatása után
7. augusztus 14-én az alperes mint megrendelő és a felperes mint vállalkozó vállalkozási szerződés elnevezésű megállapodást kötöttek egymással, melyben a felperes kötelezte magát P Nagyközség szennyvízcsatorna-hálózata építési terveinek és a szennyvíztisztító telep bővítési kiviteli tervének elkészítésére, valamint az építési és szerelési munkák elvégzésére. A szerződés 5.4 pontja rögzítette, hogy az alperes jogosult jóteljesítési biztosítékként visszatartani a teljes vállalási összeg 10 %-át a beruházás műszaki átadásátvételétől számított 14 hónapig. Az átadás-átvétel
8. szeptember 28-án megtörtént. A felperes
9. április 27-én benyújtott keresetében a még visszatartott és ki nem fizetett jóteljesítési biztosíték és annak kamatai tekintetében kérte az alperes marasztalását. A marasztalás tőkeösszegét végleges keresetében 68,500.000 Ft-ban határozta meg. Álláspontja szerint a műszaki átadás-átvétel befejezésétől számított
10. hónap eltelte után nincs helye a jóteljesítési biztosíték visszatartásának egyébként is az általa megalapozottnak elismert szavatossági hibákat kijavította. Az alperes érdemi ellenkérelmében arra hivatkozott, hogy a felperes csak részben ismerte el hibás teljesítését, így 2006-ban az alperes maga gondoskodott a hibák kijavításáról és ennek során
11. nyarán összesen 63,961.600 Ft-ot fizetett ki vállalkozóknak. E mellett szükséges még 4880 fm hibásan kivitelezett gravitációs csatorna szakasz kijavításának elvégzése is, melynek bekerülési költsége a 70,000.000 Ft-ot meghaladja. Kérte a kereset elutasítását és a szakértői vélemény beszerzése után módosított viszontkeresetében 70,150.000 Ft + ÁFA tekintetében kérte a felperes marasztalását. Viszontkeresetében foglaltakat beszámítási kifogásként kérte másodlagosan elbírálni. A felperes a viszontkereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy az
12. évi XLIX. törvény (Cstv.)
13. § /3/ bekezdése értelmében nincs helye a viszontkereset előterjesztésének. Az elsőfokú bíróság
14. sorszámú ítéletében a felperest 65,611.000 Ft megfizetésére kötelezte az alperes javára, ezt meghaladóan a keresetet és a viszontkeresetet elutasította. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét csak 4,539.000 Ft erejéig tartotta megalapozottnak, ugyanis álláspontja szerint a jóteljesítési biztosítékként visszatartott 68,500.000 Ft-ból az alperes 63,961.000 Ft-ot használt fel a hibák kijavítására, melyre jogosult volt. Az alperes viszontkeresetét teljes mértékben megalapozottnak találta, erre figyelemmel a felperest a 70,150.000 Ft és a 4,539.000 Ft különbözetében marasztalta. Az elsőfokú ítélet rögzítette, hogy a felperes
15. május 3-a óta áll felszámolás alatt, ezt megelőzően pedig -
16. február 15-én az alperes jogosult volt jelen perben viszontkeresetet előterjeszteni. A felperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a viszontkeresetet is teljes egészében elutasította, ezt meghaladóan pedig az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A jogerős ítélet szerint a felperes keresete 4,539.000 Ft tekintetében sem volt megalapozott, ugyanis szakvéleménnyel alátámasztottan a 63,961.600 Ft-on felül az alperesnek további 70,150.000 Ft + ÁFA összegű javítási költsége is keletkezett a felperes hibás teljesítése folytán. Tehát a 68,500.000 Ft + járulékai megfizetése iránt előterjesztett módosított kereset teljes terjedelmében alaptalan. A másodfokú bíróság teljes terjedelmében alaptalannak találta az alperes viszontkeresetét is. Rámutatott arra, hogy a felszámolás kezdő időpontja előtt viszontkeresettel érvényesített pénzkövetelést az alperesnek hitelezői igényként be kellett volna jelentenie a felperes ellen
17. május 3-án indult felszámolási eljárásban és mivel erre az egy éves határidőn belül nem került sor, a Cstv.
18. § /3/ bekezdésében írtakra tekintettel az alperes kereshetőségi joga a per folyamán megszűnt. A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalát, azaz az alperes 4,539.000 Ft tőke és ennek
19. november 29-től járó, a Ptk. 301./A. §-a szerinti kamataiban való marasztalását kérte. Álláspontja szerint a perbeli esetben a Cstv. mint speciális jogszabály alkalmazásának van helye és a Ptk. rendelkezései csak a Cstv. által nem szabályozott kérdésekben irányadóak. A Cstv.
20. § /5/ bekezdése egyértelműen és teljes körűen rendezi az óvadék jogi sorsát felszámolási eljárás esetén. A Ptk.
21. § /4/ bekezdés szerinti - a jogerős ítélet által is hivatkozott - visszatartási jogot a Cstv.
22. § /5/ bekezdésének rendelkezése folytán az alperes csak a felszámolást elrendelő végzés közzétételétől számított 3 hónapon belül gyakorolhatta. Csak ez időpontig élhetett a Ptk.
23. § szerinti jogával, három hónap eltelte után az óvadék tárgyát, azaz a 4,539.000 Ft-ot ki kellett volna adnia a felszámoló részére. Mivel az alperes a 4,539.000 Ft tekintetében a mai napig nem élt a Ptk.
24. § szerinti jogával, 4,539.000 Ft és ennek kamatai tekintetében marasztalásának helye van. A Cstv.
25. § /3/ bekezdésébe és
26. § /5/ bekezdésébe is ütközne, ha az alperes - amely a felszámolási eljárás során követelését nem érvényesítette, hitelezői igényt nem jelentett be korlátlanul gyakorolhatná visszatartási jogát. A jogerős ítélet tehát a Ptk.
27. § /4/ bekezdésébe, valamint a Cstv.
28. § /3/ és /5/ bekezdésébe ütközik. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Hangsúlyozta, hogy az alperes a viszontkeresettel érvényesített követelését másodlagosan beszámítási kifogásként tartotta fenn, - mely kérelem tekintetében a másodfokú bíróság nem foglalt állást -, így amennyiben a Legfelsőbb Bíróság nem értene egyet a másodfokú ítélettel, a beszámítási kifogás figyelembevételének helye van. A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, vizsgálhatta felül, azaz kizárólag abban a kérdésben foglalhatott állást, hogy jogszabálysértően minősítette-e megalapozatlannak a jogerős ítélet a felperes 4,539.000 Ft és kamatai megfizetésére irányuló követelését. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a felülvizsgálati kérelem alapos, a jogerős ítélet sérti a Cstv.
29. § /5/ bekezdésében írtakat. A Ptk.
30. § /4/ bekezdése kimondja, hogy hibás teljesítés esetén a jogosult a kijavításig, vagy kicserélésig az ellenszolgáltatás arányos részét visszatarthatja. A gazdasági életben kialakult ún. jóteljesítési garancia célja is ugyanez; a vállalkozói díj egy részének visszatartásával a megrendelő szavatossági igénye kielégítésének biztosítása. A Legfelsőbb Bíróság a Gfv.X.30.285/2009/
31. számú ítéletében már kimondta, hogy az olyan jóteljesítési garancia, amely lehetővé teszi a megrendelő számára, hibás teljesítés esetére a kijavítás költségeinek közvetlen érvényesítését a vállalkozói díjból visszatartott összegből, az a vállalkozási szerződés hibás teljesítésével kapcsolatos szavatossági jogok biztosítására kikötött, a Ptk.
32. §-a szerinti óvadéknak minősül. (Ilyen esetben a Ptk.
33. § /2/ bekezdése szerinti „átadás" azzal valósul meg, hogy a jóteljesítési garanciaként visszatartott összeg a vállalkozó rendelkezése alapján, a vállalkozó és a megrendelő közötti megállapodás folytán a megrendelőnél marad.) Fentiekből következően helyesen hivatkozott a felülvizsgálati kérelem arra, hogy a perbeli szerződéssel kikötött jóteljesítési biztosíték vonatkozásában alkalmazni kell a Cstv.
34. § /5/ bekezdésének a felszámolás kezdő időpontja előtt nyújtott óvadékra vonatkozó rendelkezését. E jogszabályhely szerint a felszámolás kezdő időpontja előtt nyújtott óvadék jogosultja „az óvadékból a Ptk.
35. §-a szerint kielégítheti követelését, ezt követően köteles a fennmaradó összeget a felszámoló részére elszámolással haladéktalanul kiadni. Ha az óvadék jogosultja a felszámolást elrendelő végzés közzétételétől számított három hónapon belül nem él a Ptk.
36. § szerinti jogaival, követelésének kielégítésére zálogjogosultként tarthat igényt". A Ptk.
37. § /1/ bekezdése szerint az óvadékot csak a kielégítés céljára szabad felhasználni. A peres felek nem vitatták az elsőfokú ítélet által megállapított azon tényt, hogy a 4,539.000 Ft-ot az alperes nem használta fel a felperes hibás teljesítésének kijavításához, sem a felszámolást elrendelő végzés közzététele előtt sem annak közzétételétől számított 3 hónapon belül, vagyis ezen időpontig az alperes nem élt a Ptk.
38. § /1/ bekezdése szerinti kielégítési jogával. Ebből viszont az következik, hogy
39. május 3-tól számított 3 hónap elteltével az alperes elvesztette azt a jogát, hogy a visszatartott 4,539.000 Ft-ból kielégítse követelését, ezt az összeget át kellett volna adnia a felszámoló részére. Az alperes nem ennek megfelelően járt el, tehát a felülvizsgálati kérelemmel érvényesített követeléssel tartozik az alperesnek. Fentiekből következően a felperes
40. augusztus 4-től igényelheti késedelmi kamat megfizetését a Ptk. 301/A. § /1/ és /2/ bekezdésében írtak szerint. Az alperes ellenkérelmében írtak alapján rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a beszámítási kifogás figyelembe vétele mellett sem lenne lehetőség a jogerős ítélet hatályában való fenntartására. A Cstv.
41. § /3/ bekezdése ugyanis önmagában kizárja az alperes által követelt összeg beszámítási kifogásként való érvényesítését, mert az ehhez szükséges jogszabályi feltétel hiányzik, nevezetesen az, hogy - mint azt a jogerős ítélet is rögzítette - az alperes a felszámolás kezdő időpontjában nem minősült a felperes hitelezőjének. Fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp.
42. § /4/ bekezdés első fordulata alapján a rendelkező részben írtak szerint döntött. A felperes keresetén lerótt 900.000 Ft kereseti illetéket, illetékfeljegyzési joga folytán a fellebbezési és a felülvizsgálati illetéket már nem rótta le - és az alperes részéről is elmaradt - személyes illetékmentességére tekintettel - a viszontkereseti illeték lerovása. A Legfelsőbb Bíróság a Pp.
43. § /1/ bekezdése alapján alkalmazandó Pp.
44. § /1/ bekezdése alkalmazásával a peres feleket a pervesztesség és pernyertesség arányában kötelezte perköltségek viselésére. Az elsőfokú perköltség vonatkozásában 386.800 Ft ügyvédi munkadíj címén illeti meg a felperest, további 59.400 Ft pedig a felperes által lerótt kereseti illeték alperest terhelő részösszege. Figyelemmel arra, hogy a felperes 1.260.000 Ft másodfokú perköltség megfizetésével tartozik az alperes viszont 140.000 Ft felülvizsgálati perköltség megfizetésére köteles a felperes részére, együttes másodfokú és felülvizsgálati perköltségként a két összeg különbözetének megfizetésére kötelezte a Legfelsőbb Bíróság a felperest. A megítélt ügyvédi munkadíjak az ÁFA-t is tartalmazzák. Az ügyvédi munkadíj címén fennálló összegek megfizetéséről a Legfelsőbb Bíróság a 32/2002.(VIII.22.) IM rendelet
45. § /5/ és /6/ bekezdése alapján döntött, a le nem rótt illeték viseléséről a 6/1986.(VI.22.) IM rendelet
46. § /1/ és /2/ bekezdése, valamint
47. §-a alapján rendelkezett. Az alperes által előlegzett 1.500.000 Ft szakértői költség az alperes terhén marad, mivel a szakértő kirendelésére az alperes alaptalannak minősített viszontkeresetével kapcsolatban került sor. Budapest,
48. szeptember
49. Dr.Vezekényi Ursula sk. a tanács elnöke Dr.Lőrincz Györgyné sk. előadó-bíró Gyöngyösiné dr.Gyügyei Klára sk. bíró