Gfv.30086/2011/7 – Kúria

Gfv.IX.30.086/2011/7.szám A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a dr. Ruttner György ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Erdős Anett ügyvé) által képviselt alperes ellen megbízási díj megfizetése iránt a Pesti Központi Kerületi Bíróságnál 24.G.305.471/

1. szám alatt indult és a Fővárosi Bíróság 1.Gf.75.873/2010/
2. számú részítéletével elbírált perében az említett számú másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő r é s z í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Fővárosi Bíróság 1.Gf.75.873/2010/
3. számú részítéletét - a felülvizsgálati kérelemmel támadható részében - hatályában fenntartja. Körtelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 43.750 (Negyvenháromezer-hétszázötven) Ft felülvizsgálati perköltséget. Ez ellen a részítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s : A felülvizsgálati kérelem szempontjából irányadó tényállás szerint az alperes mint megbízó és a felperes mint megbízott között
4. december 17-én -
5. mrácius 31-i lejárattra - felhasználási szerződéssel vegyes megbízási szerződés jött létre, amelyben a felperesi cég (képviselője O I) vállalta, hogy az ott meghatározott játékfilmben biztosítja O I színművész szereplését 4.000.000 Ft + ÁFA díjazás ellenében. A díj utolsó részlete 1.500.000 Ft + ÁFA, az utószinkron befejezését követő 10 munkanapon belül vált esedékessé. A szerződés tartalmazta, hogy a megbízott vállalja, miszerint O I színművész az alperes igényei szerint a film promóciójában, az azzal összefüggő rendezvényeken - belföldi rendezvény esetén külön díjazás nélkül részt vesz. Az alperes az utószinkron befejezését követően esedékessé vált 1.800.000 Ft díjból 1.400.000 Ft-ot nem egyenlített ki. A fizetési meghagyással indult, majd ellentmondás folytán perré alakult eljárásban a felperes keresetében 1.900.000 Ft tőke, ennek
6. március 19-től járó késedelmi kamata, valamint a perköltségek megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Viszontkeresetet terjesztett elő, amelyben 1.500.000 Ft kártérítésben kérte a felperest és a perben nem álló O I színművészt egyetemlegesen marasztalni. Viszontkeresetét arra alapította, hogy O I színművész magatartása miatt kellett a film promóciós körútját lemondania, ebből a viszontkeresettel érvényesített kára származott. Az elsőfokon eljárt Pesti Központi Kerületi Bíróság a 24.G.305.471/2009/
7. számú ítéletében az alperest 1.400.000 Ft tőkében, ennek
8. március 19-től járó késedelmi kamataiban és 171.500 Ft perköltségben marasztalta, míg a felperes keresetét ezt meghaladóan, az alperes viszontkeresetét pedig teljes terjedelmében elutasította. A kereset kapcsán az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes a film gyártásával kapcsolatos felperesi mulasztásra utaló nyilatkozatot nem tett, vagyis érdemben nem védekezett. Az 1.400.000 Ft megbízási díj a film gyártásával kapcsolatos utószinkron befejezését követően esedékessé vált, ezért a Ptk.
9. §-ának /1/ bekezdése alapján kötelezte az alperest a felperes javára a ki nem egyenlített megbízási díj és kamatai megfizetésére. Az elsőfokú bíróság alaptalannak találta az alperes viszontkeresetét. Abból indult ki, hogy a szerződés 3.
10. pontjában csak a forgatási napok elmulasztásából eredően szabályozták a felperes kártérítési felelősségét. A film elkészítésével kapcsolatban az alperes kárigényt nem érvényesített, a film promociójával kapcsolatos tevékenységek viszont nem képezték a szerződés tárgyát, az azzal kapcsolatos kötelezettségek esetleges megszegéséért O I, mint a szerződésben nevesített színművész tartozik felelősséggel. Mivel a promóciós kötelezettségek elmulasztása miatt a felperes terhére szerződésszegés nem róható, a Ptk.
11. §-ának /1/ bekezdése alapján alkalmazandó, a Ptk.
12. §ának /1/ bekezdése szerint kárfelelősség nem terheli. A másodfokon eljárt Fővárosi Bíróság az alperes fellebbezése folytán hozott 1.Gf.75.873/2010/
13. számú részítéletében az elsőfokú bíróság ítéletének a keresetet részben elutasító rendelkezését nem érintette, az alperest 1.400.000 Ft megbízási díjban és kamataiban marasztaló rendelkezését helybenhagyta, a viszontkeresetet elutasító rendelkezését hatályon kívül helyezte és ebben a keretben az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A másodfokú bíróság a kereseti kérelem tekintetében elfogadta az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást és osztotta annak jogi következtetéseit is. A szerződésben rögzített utolsó díjrészlet a felperest a másodfokú bíróság jogi álláspontja szerint is megillette. Kifejtette, hogy a felperes az alperes megbízását teljesítette, biztosította O I színművész szereplését a szerződésben írt játékfilmben. Az utószinkron befejezésével az utolsó megbízási díjrészlet a szerződés 5.
14. pontja értelmében esedékessé vált, ezért álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a Ptk. 478.§-ának /1/ bekezdése alapján jogsértés nélkül marasztalta az alperest a még fennálló megbízási díjban és kamataiban. A viszontkereset vonatkozásában megállapította, hogy a felperes vállalta a szerződésben O I színművész közreműködésének biztosítását a film promóciós időszakában is. Az elsőfokú bíróság eltérő jogi álláspontja miatt e körben bizonyítást nem folytatott le, ezért az elsőfokú bíróság ítéletének a viszontkereset elutasítását tartalmazó rendelkezését hatályon kívül helyezte. A jogerős részítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását kérte. A másodfokú bíróság által elkövetetett jogszabálysértést a Pp.
15. § /1/ bekezédésében, a
16. § /2/ bekezdésében, valamint a
17. §-ának /2/ bekezdésében foglaltak megsértésében jelölte meg. Előadta, hogy a másodfokú bíróság részítélete iratellenes azon részében, melyben rögzítette, miszerint az alperes a keresettel szemben érdemben nem védekezett. A viszontkereset
18. oldalán ugyanis hivatkozott arra, hogy O I színművésznek a forgatás során tanúsított viselkedésére tekintettel döntött úgy az alperes, hogy a megbízási díj utolsó részletét a szerződésben rögzített határidőben nem, hanem csupán a promóciós körút teljesítését követően egyenlíti ki. Ezt az álláspontját többször szóban közölte és a felperes jogi képviselőjének írt
19. május 19-én kelt levelében írásban is megerősítette. A viszontkereset
20. oldalán hivatkozott arra, hogy a megbízási díj hátralékos részére a felperes szerződésszegés miatt egyáltalán nem jogosult. Hangsúlyozta, hogy a bíróság a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe. „Az eljáró bíróság" megsértette a Pp.
21. §-ának /2/ bekezdését, amikor az előterjesztett viszontkeresetet nem értékelte az alperesi keresetre előterjesztett ellenkérelemként és érdemi védekezésként, annak ellenére, hogy valójában valamennyi írásbeli kérelmében a kereset elutasítását kérte. A fellebbezésében kifejezetten kérte, hogy a bíróság tárja fel a felek szerződéses kapcsolatát és azt a tényt, hogy a felperes magatartása indította arra az alperest, hogy visszatartsa a fizetést, amelyet az eljárt bíróságok nem teljesítettek. Megszegte a másodfokú bíróság a Pp.
22. §-ának /2/ bekezdését is, tekintve, hogy a részítélet meghozatalának feltételei nem álltak fenn. A részítélet meghozatalára akkor kerülhet sor, ha a kereseti kérelem önállóan elbírálható része tekintetében nincs szükség további tárgyalásra. A perbeli esetben azonban lényegében a viszontkereset tartalmazta a felperes kereseti kérelmének elutasítására vonatkozó kérelem indokait. A viszontkereset elbírálásáról egyébként a keresettel együtt kellett volna döntenie az eljárt bíróságnak. A felperes felülvizsgálati ellenkérelme hatályban tartására irányult. a jogerős részítélet .-.-.-.-. A Legfelsőbb Bíróság a jogerős részítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül és azt a felhozott okokból nem találta jogszabálysértőnek. Nem követett el jogszabálysértést a másodfokú bíróság azzal, hogy a kereset tárgyában a Pp.
23. §-ának /2/ bekezdése szerinti részítéletet hozott. A Pp.
24. §-ának /1/ bekezdése értelmében az ítéleti döntésnek ki kell terjednie valamennyi kereseti kérelemre, amely értelemszerűen magában foglalja a viszontkereset tárgyában való ítéleti döntést is. Nincs azonban annak jogi akadálya, hogy a bíróság az egyes kereseti kérelmek, vagy a kereseti kérelem önállóan elbírálható egyes részei felől a Pp.
25. §-ának /2/ bekezdése szerint részítélettel döntsön, ha e kérdésben további tárgyalásra nincs szükség, a többi kérelem tekintetében azonban a tárgyalást el kell halasztani. A Pp.
26. §-a /2/ bekezdése utolsó fordulatának azon rendelkezéséből, miszerint a részítélet a később hozott ítélettel többek között „a viszontkeresetre vonatkozó tárgyalás eredményéhez képest hatályon kívül helyezhető, vagy megfelelően módosítható" az állapítható meg, hogy a bíróságnak jogi lehetősége van viszontkeresettel történő igényérvényesítés esetén a kereset tárgyában részítélettel határozni, ha annak a Pp.
27. §-ának /2/ bekezdésében írt feltételei egyébként fennállnak. A perbeli esetben tehát azt kellett vizsgálni, hogy a kereset tárgyában szükség volt-e további tárgyalásra, avagy a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a kereset megalapozottan eldönthető volt. Az iratokból megállapítható, hogy a felperes
28. december 17-én az alperessel kötött megbízási szerződésből eredően őt megillető megbízásai díj megfizetése iránt indított keresetet. A szerződés 5.
29. pontja értelmében a 4,000.000 Ft + ÁFA megbízási díj utolsó 1.500.000 Ft + ÁFA díjrészlet az utószinkron befejezését követő 10 munkanapon belül volt esedékes, amelyet az alperes számla ellenében volt köteles kiegyenlíteni. Az utószinkron
30. szeptemberében befejeződött, a felperes
31. október 1-én
32. október 11-i esedékességgel 1.500.000 Ft + ÁFA vállalkozói díjról számlát állított ki, azt az alperes befogadta, az abban foglaltakkal szemben kifogást nem emelt, a fizetési kötelezettségét azonban csak részben és késedelmesen teljesítette. Tény, hogy az alperes a viszontkeresetében a keresettel szemben azzal védekezett, miszerint O I művésznőnek a forgatáson tanúsított viselkedése miatt döntött úgy, hogy a megbízási díj utolsó részletét csak a promóciós körút befejezése után egyenlíti ki és hogy ezt az elhatározását szóban, valamint a
33. május 19-én kelt, a felpereshez címzett levelében közölte. A viszontkeresetben megjelölt az általa kifogásolt „viselkedés" az volt, hogy O I művésznő a szerződés hatálya alatt elvállalta az A című produkcióban való részvételt, ezáltal a forgatás mintegy két hetet csúszott továbbá, hogy nevezett esetenként késett a próbákról. A művésznőnek az A-ban való fellépéséhez az alperes előzetesen hozzájárult, így azt a rendelkezésre álló adatok szerint szerződésszegésként értékelni nem lehet. A forgatásról való esetenkénti késésre vonatkozóan konkrét tényállást nem adott elő, bizonyítékokat nem jelölt meg, a felülmerült plussz költségét nem vezette le, nem igazolta. Az alperes e tekintetben konkrét tényelőadást a másodfokú eljárásban sem tett, és annak bizonyítékait sem jelölte meg, ezért sem az első, sem a másodfokú eljárásban nem volt ok a kereset tárgyában a tárgyalás elhalasztására. Tény, hogy a film elkészült, az utómunkálatok a szerződés 2.2 pontjában írt
34. december 30-a helyett már
35. szeptemberében befejeződtek tehát a film elkészülte az eredeti tervekhez képest nem késett, az alperes viszont nem nyilatkozott arra vonatkozóan, hogy az általa állított késések egyébként mennyiben befolyásolták a film elkészültét és az ezzel kapcsolatos díjfizetési kötelezettséget, ezért nem volt jogi akadálya a kereset tárgyában részítélet meghozatalának. Alaptalanul hivatkozott az alperes arra, hogy egyoldalúan a promóciós időszak befejezése utánra jogszerűen halaszthatta a megbízási díj kifizetését. A díj esedékességét a szerződés rögzítette, a szerződés módosítására az alperes egyoldalú jogosultsággal nem rendelkezett, mivel a szerződés módosítását a felek a 9.
36. pontban közös megegyezéshez és írásbeli alakhoz kötötték, így nincs annak jogi relevanciája, hogy az alperes szóban mikor, milyen, a szerződés módosítására vonatkozó nyilatkozatot tett. A
37. május 19-én kelt, a felpereshez címzett levelében a felülvizsgálati kérelemben tett előadásával ellentétben nem azt közölte, hogy csak a promóciós körút befejezését követően kívánta kiegyenlíteni a megbízási díj hátralévő részét, hanem kifejezetten megtagadta annak kiegyenlítését arra hivatkozással, hogy a művésznő nem a szerződésben foglaltaknak megfelelően vett részt a promóciós munkában. Az alperes megbízási díj fizetési kötelezettsége azonban - amelyre az eljárt bíróságok helyesen mutatottak rá - nem függött a promóciós munkában való mikénti részvételtől. A díj utolsó részlete a szerződés szerint hónapokkal korábban esedékessé vált, mint ahogy a promóciós körút egyáltalán elkezdődött volna. Mindezekre figyelemmel a keresettel kapcsolatban a döntés feltételei fennálltak, további tárgyalásra e körben nem volt szükség, így a Pp. 213 §-a /2/ bekezdésének megsértése nélkül hozott a másodfokú bíróság részítéletet a kereset tárgyában. A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a jogerős másodfokú részítéletet a hatályon kívül helyező rendelkezés érdemi vizsgálata nélkül a Pp.
38. §ának /3/ bekezdése szerint hatályában fenntartotta. Az alperes felülvizsgálati kérelme sikertelen volt, ezért a Pp.
39. §-ának /1/ bekezdése szerint köteles a felperesnek a felülvizsgálati eljárással okozott költségét megtéríteni. A felperes felülvizsgálati perköltsége a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet
40. §-a /2/ bekezdésének a) pontja és /5/ bekezdése szerint felszámítható, az ÁFA-t is tartalmazó ügyvédi munkadíjat foglalja magában. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
41. §-ának /1/ bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,
42. június
43. .Vezekényi Ursula sk. a tanács elnöke öngyösiné dr.Gyügyei Klára sk.előadó-bíró Dr.Lőrincz Györgyné sk.bíró