Mfv.II.10.818/2010/4.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a jogtanácsos által képviselt felperesnek a jogtanácsos által képviselt alperes ellen illetmény visszafizetése alóli mentesítés iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságon 30.M.1249/
- szám alatt megindított és a Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság 49.Mf.644.069/2008/
- számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán a
- június 22-én megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta és kihirdette a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 49.Mf.644.069/2008/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. A felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. I n d o k o l á s : Az irányadó tényállás szerint a Parancsnoka a felperesnek az alperes jogelődjénél fennállt hivatásos szolgálati viszonyát a számú parancsában a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló
- évi XLIII. törvény (Hszt.)
- §
(1)bekezdés b) pontja alapján
- június 29-ével átszervezésre hivatkozással felmentéssel megszüntette, és egyidejűleg rendelkezett a felperest a felmentési időre megillető járandóságoknak, valamint a végkielégítésnek a szolgálatban töltött utolsó napon való kifizetéséről. A parancsnok parancsában a felperest a felmentési idő teljes tartamára felmentette a szolgálati kötelezettségek teljesítése alól, és a Hszt.
- §
(1)bekezdésére utalással rendelkezési állományba helyezte. A felperes részére nettó 1.487.958 forint felmentési időre járó illetmény, nettó 1.413.933 forint végkielégítés, valamint az egyéb juttatások (ruházati utánpótlási illetmény, étkezési hozzájárulás, szabadságmegváltás) időarányos részének kifizetése megtörtént. A felperes
- február 26-án a Határőrség országos parancsnokától
- április 1-jei hatállyal a Vám- és Pénzügyőrséghez hivatásos állományba történő áthelyezését kérte. Az ezt követő személyügyi beszélgetés során az alperes jogelődje tájékoztatta , hogy az áthelyezésre tekintettel a végkielégítést és a felmentési időre járó juttatásoknak az áthelyezés időpontjától számított részét vissza kell fizetnie. Ezt követően az igazságügyi és rendészeti miniszter a 001/389/
- számú határozatában a felperest
- április 01-jei hatállyal a rendelkezési állomány megszüntetése mellett a Hszt.
- §-a alapján áthelyezte a Vám- és Pénzügyőrség hivatásos állományába. Ilyen előzmények után az alperes a felperest a
- május 29-én kelt határozatában 2.157.912 forint egy összegben való visszafizetésére szólította fel. A felperes a határozat ellen benyújtott szolgálati panaszának elutasítását követően benyújtott keresetében az alperes igényét a végkielégítés visszakövetelésére vonatkozóan elismerte, az ezt meghaladó összeg tekintetében azonban a visszafizetési kötelezettség alapjául szolgáló jogszabály hiányára hivatkozott. Az alperes a perben a végkielégítés visszafizetését elismerte, és az egyéb járandóságok időarányos része tekintetében pedig 743.889 forint és annak
- április 1-jétől számított késedelmi kamata megfizetése iránt viszontkeresetet terjesztett elő a felperessel szemben. A Fővárosi Munkaügyi Bíróság a 3.M.1249/2008/
- számú ítéletében a keresetet elutasította és kötelezte a felperest, hogy az alperesnek 743.889 forint tartozást és ennek
- április 1-jétől a kifizetésig járó késedelmi kamatát fizesse meg. Ítéletében utalt arra, hogy a Hszt.
- §
(2)bekezdés h) pontja szerint a más fegyveres szervhez történő áthelyezés a szolgálati viszony módosításának minősül, amit a Hszt. 60. §
(2)bekezdésének a rendelkezése is alátámaszt, miszerint a hivatásos állomány áthelyezett tagjának szolgálati viszonyát folyamatosnak kell tekinteni. Az idézett rendelkezéseken túl a Hszt. végrehajtása tárgyában kiadott 140/1996.(VIII.31.) Korm. rendelet 20. §
(4)és
(5)bekezdéséből, valamint 9/1997.(II.12.) BM rendelet 32. §
(5)bekezdésből a munkaügyi bíróság azt a jogkövetkeztetést vonta le, hogy az áthelyezés folytán a felperes szolgálati jogviszonya nem szűnt meg, ezért a részére kifizetett végkielégítés jogalap nélkülivé vált, az áthelyezést követő időre kifizetett egyéb járandóságok pedig tartozásként az elévülési időn belül visszakövetelhetők. Ezt a Legfelsőbb Bíróság EBH 2006.1446. számú döntésében adott iránymutatás is alátámasztja. A munkaügyi bíróság hangsúlyozta, hogy a jogvita elbírálása során a Hszt. 106. §
(3)bekezdésében foglalt rendelkezés nem alkalmazható, mivel a visszakövetelt járandóságok kifizetésére nem jogalap nélkül került sor. A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Bíróság 49.Mf.644.069/2008/4. számú ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét - a kamatra vonatkozó rendelkezés módosításával - helybenhagyta. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság érdemi döntését a Pp. 254.§
(3)bekezdése alapján annak helyes indokainál fogva hagyta helyben, és a fellebbezésre tekintettel csupán azt emelte ki, hogy a később bekövetkezett körülmények miatt a szolgálati viszony felmentéssel való megszüntetését a jogviszony tényleges megszűnése előtt „felváltotta” a szolgálati viszony folytatását jelentő áthelyezés. Felülvizsgálati kérelmében a felperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a munkaügyi bíróság ítéletének megváltoztatását és a kereseti kérelmének helyt adó határozat meghozatalát, valamint az alperesnek a költségekben való marasztalását kérte. A felülvizsgálati kérelemben kifejtettek szerint a bíróságok jogszabálysértéssel mellőzték a Hszt. 106. §
(3)bekezdésének alkalmazását, mivel az alperes a fizetési felszólítást tartalmazó határozatában követelésének jogalapjaként ezt a jogszabályt jelölte meg. Ugyanakkor a felmentéséhez kapcsolódó járandóságok kifizetésére a vonatkozó jogszabályok alapján került sor, vagyis jogalap nélküli kifizetés nem történt, amit egyébként a bíróságok is megállapítottak. Igaz ugyan, hogy a Hszt.
- §-a a más fegyveres szervhez való áthelyezést a szolgálati viszony megszűnésének esetei között nem sorolja fel, a törvény indokolása azonban utal arra, hogy a végleges áthelyezés a korábbi fegyveres szervnél fennálló szolgálati jogviszony megszűnésének jogkövetkezményeit vonja maga után. A felmentési időre járó átlagkereset, illetve egyéb juttatások pedig a felmentés tényéhez kapcsolódnak, és kifizetésük arra tekintettel történt. A felperes kifogásolta az elsőfokú bíróság részéről a 9/1997.(II.12.) BM rendelet
- §
(5)bekezdésére való utalást, annál is inkább, mivel az a Vám- és Pénzügyőrségre nem vonatkozik. Arra is hivatkozott, hogy a Hszt. és a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló
- évi XCV. törvény (Hjt.) között nincs átjárhatóság, márpedig az EBH 2006.
- számú döntés a Hjt. hatálya alá tartozó jogvita eldöntéséről szólt, és az alapul szolgáló tényállás is eltérő. A perbeli esetben az áthelyezésről szóló parancs a felmentésre vonatkozó parancsot, és azzal összefüggésben a kifizetett járandóságokat nem annulálta, az áthelyezés során ebben a kérdésben a felek között megállapodásra sem került sor, ezért a jogalappal történt kifizetés utóbb egyéb tartozássá nem válhatott. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében. hatályában való fenntartását kérte. a jogerős ítélet A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Hszt.
- §
(1)bekezdése szerint a szolgálati viszony az állam és a hivatásos állomány tagja között létrejött különleges közszolgálati jogviszony, amelyben mindkét felet a sajátos szolgálati körülményeknek megfelelő e törvényben és más jogszabályokban meghatározott kötelezettségek terhelik és jogosultságok illetik meg. A szolgálati viszonynak e törvényi definíció szerinti jellegéből következik, hogy a törvény a más fegyveres szervhez történő áthelyezést a szolgálati viszony módosításának esetei között nevesíti (Hszt. 46.§
(2)bekezdés h) pont), és nem a szolgálati viszony megszűnésének esetei között sorolja fel. Ebből következően a nem vitatott tényállás alapján a bíróságok helytállóan állapították meg, hogy a felperesnek a Hszt. 44. §
(1)bekezdés b) pont alapján történt rendelkezési állományba helyezése alatti, saját kérésére más fegyveres szervhez történő áthelyezése folytán a szolgálati viszonya tényszerűen folyamatosan fennállt függetlenül attól, hogy a felmentésről szóló parancs alakilag visszavonásra került vagy sem, és ugyanezen időponttól kezdődően megszűnt a szolgálati kötelezettség teljesítése alóli felmentése. Ebből következően 2007. április 1-jétől a 2007. június 29-éig terjedő időtartam tekintetében a kétszeres kifizetés tilalmára tekintettel korábban nem vitásan jogszerűen felvett átlagilletmény és egyéb juttatás azzal arányos része tartozássá vált, amelyet az alperes a Hszt. 12. §
(1)bekezdésében meghatározott általános elévülési időn belül visszakövetelhetett. Az alperesi igény jogszerűségének elbírálását nem befolyásolja, hogy a fizetési felszólítást tartalmazó határozatban a Hszt. 106. §
(3)bekezdésére hivatkozott, mivel a Hszt. 196. §
(2)bekezdése értelmében a fegyveres szerv a szolgálati viszonnyal kapcsolatos igényével közvetlenül a bírósághoz fordulhat, ha a törvény a fegyveres szerven belüli eljárásról nem rendelkezik. Az alperes a felperessel szemben az igényét a perben viszontkeresettel érvényesítette, és az tartozás címén megalapozottnak bizonyult. A fenti indokolásra tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §
(3)bekezdésében foglaltak alkalmazásával jogszabálysértés hiányában hatályában fenntartotta. A felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986.(VI.26.) IM rendeletnek az ügyben még alkalmazandó
- §-a alapján az állam viseli. Budapest,
- június
- Dr. Tálné dr. Molnár Erika s.k. a tanács elnöke, Dr. Földényi Gyuláné s.k. előadó bíró, Dr. Stark Marianna s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő