Pf.20333/2011/5 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.20.333/2011/

1. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Szabó Katalin Ügyvédi Iroda által képviselt felperes neve(felperes címe) felperesnek - a jogtanácsos által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránt indított perében a Fejér Megyei Bíróság
2. december
3. napján kelt 3.P.21.733/2010/
4. számú ítélete ellen a felperes részéről
5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 5000 (ötezer) forint másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felperes keresetében 132 605 forint kár és ezen összeg után
6. október
7. napjától járó törvényes mértékű kamat és perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy a tulajdonában áll a ... forgalmi rendszámú BMW típusú gépkocsi, amellyel Sz. Gy.
8. október 13-án pénzszállítást végzett a felperes tulajdonában álló benzinkutakról. A Sz. B. közötti
9. számú út pátkai leágazásánál a gépjármű vezetője átlépte az úttestet felező záróvonalat és a behajtani tilos táblát figyelmen kívül hagyva a benzinkút épülete elé behajtott. A kocsi ablakát lehúzva a kilépő kútkezelőtől egy borítékban a bevételt átvette, majd Y fordulatot vett, és ugyanazon az úton kihajtott. A kihajtáskor észlelte, hogy a benzinkúthoz behajt egy Polgárőrség feliratú Seat típusú gépkocsi, amelyből egy személy intett felé, de azt gondolta, hogy egyik ismerőse volt. Ezt követően a gépkocsival továbbhaladt Sz. irányába, ahol a B. úti temető előtt egy szirénázó rendőrségi gépkocsi a BMW elé vágott és megállásra kényszerítette. K. Zs. kiugrott a gépkocsiból, pisztolyt rántva közeledett a BMW vezetője felé, közben felszólította, hogy állítsa le a motort és szálljon ki a gépkocsiból. A vezető a központi zárat zárva tartotta, ezért az ijedtségből történő felocsúdása után először a központi zárat kellett feloldania. A rendőrök azonban türelmetlenek voltak és egyre fenyegetőbben léptek fel. Amikor sikerült a gépkocsi központi zárját kinyitnia, a két rendőr feltépte az ajtókat, két oldalról rángatták, R. R. megpróbálta a műszerfalból kitépni az indító chip kártyát, amelyet slusszkulcsnak vélt. Ez azonban nem sikerülhetett, mert a kártyát csak gomb megnyomása után lehetett volna kivenni, ezért a bőrtok leszakadt, amelyből eredően a felperesnek 4500 forint kára keletkezett. A biztonsági övét is ki kellett a vezetőnek kapcsolni, amelyre a rendőrök nem voltak figyelemmel, magatartását ellenszegülésnek értékelték. A biztonsági öv kioldása után a rendőrök kicibálták a gépkocsiból és a gépkocsi motorház tetejére helyeztették a kezét, ahol megpróbálták megbilincselni, de ez nem vezetett eredményre, ezért a földre rántották, R. rendőr rátérdelt a hátára és a bal karját húzva megbilincselték. Ekkor érkeztek meg a lovasberényi rendőrök, akik közölték, hogy közlekedési szabálysértés miatt kívánták megállítani. Ezt követően felsegítették a földről, levették a bilincset, majd átnézték a gépkocsit, ahol a ruházatában két bicskát találtak, ezt elvették tőle és közölték vele, hogy feljelentést tesznek. Sz. Gy. feljelentette a rendőröket hivatalos eljárásban történt indokolatlan bántalmazás miatt, kíméletlen aránytalanul erőszakos fellépésük okán. Azt állította, hogy a rendőri intézkedés során többszörös bordatörést szenvedett, a gépkocsi ajtaja behorpadt, abban 128 000 forint kár (javítási költség) keletkezett. A felperes tagadta, hogy a gépjármű vezetője akár passzív, akár aktív ellenállást tanúsított volna. Az alperes a kereset elutasítását kérte és perköltséget igényelt. Előadta, hogy a pátkai elágazásnál a lovasberényi rendőrök észlelték a BMW gépkocsi vezetőjének durva közlekedési szabályszegését, ezért a kútra behajtva felelősségre kívánták vonni. A gépkocsiból K. K. kiszállt és kézmozdulattal jelezte a BMW vezetőjének, hogy intézkedni kíván vele szemben, ennek ellenére Sz. Gy. nagy sebességgel elhajtott. A Seattal V. T. és K. K. a közlekedési szabálysértőt üldözőbe vette, de mivel a nyomát elvesztették, ezért rádión kértek segítséget. A diszpécser közreadta a hírt, az üzenetet K. Zs. és R. R. alkotta járőrpáros vette, akik a B. úti temetőnél észrevették a keresett BMW gépkocsit és megállásra kényszerítették. K. Zs. valóban kiugrott a gépkocsiból, és felszólította a gépkocsi vezetőjét a motor leállítására, a gépkocsiból való kiszállásra, aki azonban ehelyett a gépkocsi központi zárját bezárta. Ezt követően még fenyegetőbben lépett fel, amire a vezető a központi zárat kinyitotta. A gépkocsi kormányába kapaszkodó vezető kezét a rendőrök a kormányról megpróbálták lefejteni és a vezetőt kiszállásra kényszeríteni. Mivel azonban a vezető ellenállt, ezért K. rendőr kicibálta a gépkocsiból és egy célirányos mozdulattal a földre vitte, ahol megpróbálta megbilincselni, mivel pedig az egyik kezére ráfeküdt, ezért R. rendőr rátérdelt a fekvő vezetőre, hogy a bal karját kihúzzák és megbilincseljék. Az alperes álláspontja szerint az intézkedés jogszerű volt, ugyanis a p-i jelenet okkal váltotta ki a rendőrökben azt a képzetet, hogy veszélyes bűnözőt kell üldözniük, illetőleg elfogniuk. Mivel pedig az elfogása után a vezető passzív ellenállást tanúsított, ezért vele szemben a testi kényszer alkalmazása is indokolt volt. Ennek során azonban sem a felperes testi épségében, sem pedig a gépkocsiban kár nem keletkezett. Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 4500 forintot és ennek
10. október
11. napjától a kifizetésig járó mindenkori törvényes késedelmi kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 10 000 forint perköltséget. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperes nem tehető felelőssé a felperes gépkocsijának karosszériájában bekövetkezett sérülésekért, mert a horpadások kiváltó oka az alperesnek nem felróható. Sz. Gy. sértettet az elsőfokú bíróság nem találta szavahihetőnek. Már azt is életszerűtlennek találta, hogy P.-n 2-3 méterről nem ismerte fel az egyenruhás rendőröket, de azt már semmiképpen sem találta hihetőnek, hogy úgyszólván lépésben haladt volna Sz. felé, hiszen a temető előtti események - a l-i rendőrök megérkezéséig - kb. 10 percig tartottak. Az volt az álláspontja, hogy a l-i rendőrök nem követtek el megbocsáthatatlan hibát, amikor abban a reális feltevésben voltak, hogy a BMW veszélyesnek tűnő vezetője komoly okból menekült el a helyszínről, ezért indokolt volt a segítségkérés. Azt ugyan elismerte, hogy a további események másképp is alakulhattak volna, ha a segítségkérés alaposabb és részletesebb információval párosul. Az információszegénységet azonban az elsőfokú bíróság nem ítélte felróhatónak, kirívó hibának, ugyanis a rendőröknek azonnali és határozott döntést kellett hozniuk. K. és R. rendőrök tehát eleve úgy érkeztek a helyszínre, hogy veszélyes bűnöző elfogását kell foganatosítaniuk, amely utóbb azonban nem bizonyult valósnak, így nem róható a terhükre, hogy K. rendőr a gépkocsiból kiugorva fegyverrel a kezében közelítette meg a BMW-t. Ebben a szituációban az sem volt elvárható, hogy a rendőr tisztelegjen és így kérje a vezetőtől az iratokat. A sértett előadásával szemben a rendőrök vallomását fogadta el a megbilincselés körülményeire vonatkozóan. Az érdektelennek tekinthető K. A. F. tanú ugyanis a leglényegesebb momentumokra vonatkozóan nem tudott értékelhető vallomást tenni, így azt nem lehetett megállapítani a vallomásából, hogy a sértett együttműködött-e a rendőrökkel vagy passzív ellenállást tanúsított. Az alperes rendőrei ennek folytán a veszélyesnek látszó helyzetben úgy jártak el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható, kirívó és szükségtelen erőszak nem bizonyított. Így a BMW oldalán keletkezett horpadások tekintetében az alperes felelősségét a Ptk. 339., illetőleg
12. §-a alapján nem állapította meg. Másképp ítélte meg a motorindító chip kártya kirántását és ezzel a bőrtok elszakítását, mert az volt az álláspontja, hogy az alperes nem tett eleget a rendőrök képzésére vonatkozó kötelezettségének, ugyanis R. rendőr még csak nem is hallott az újfajta elektronikus slusszkulcsról, ezért a kérdéses chip kártyát úgy próbálta kirántani a helyéről, mintha az egy hagyományos kulcs lenne. Ezért a chip kártya bőrtokjának elszakadásából eredő 4500 forint vonatkozásában az alperes felelősségét megállapította. A kamatról a Ptk.
13. és
14. §-a alapján rendelkezett. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett, amelyben az ítélet megváltoztatását és az alperes kötelezését kérte további 128 000 forint összegű kártérítés és törvényes kamatainak megfizetésére, valamint első- és másodfokú perköltséget is igényelt. Az volt az álláspontja, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítás anyagát okszerűtlenül értékelte és megalapozatlan következtetéseket vont le. Továbbra is arra hivatkozott, hogy a rendőri intézkedés nem volt arányos az elkövetett szabályszegéssel. A rendőrök felé senki nem jelzett olyan információt, hogy a benzinkút személyzete ellen a bevétel jogtalan eltulajdonítása érdekében bármilyen cselekményt követtek volna el, ezért nem volt alapja a rendőröknek azt feltételezni, hogy veszélyes bűnöző elfogását kell foganatosítani. Továbbra is állította, hogy az ijedtségből felocsúdva a vezető sorra végrehajtotta azokat az utasításokat, amiket követeltek tőle, az pedig nem róható a terhére, hogy a géppisztolyos rendőr kiabálása megdöbbentette és e váratlan szituációban lassan cselekedett. A gépkocsi kormányának megfogásával kapcsolatosan pedig kifejtette, hogy ez kisebb veszéllyel járt a rendőrökre, mintha a gépkocsivezető a kormányról a kezét leveszi. A gépjárműben bekövetkezett sérülést nem is a felperes vette észre, hanem a helyszínelő rendőrök, és mivel az az indokolatlan és aránytalan rendőri intézkedés következménye, ezért álláspontja szerint a kárt az alperes köteles megtéríteni. Az alperes az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását és másodfokú perköltség megállapítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és abból helyes következtetést vont le. E körben utalt a BH
15. 417., valamint a BH
17. jogesetekben kifejtett álláspontra. A Fővárosi Ítélőtábla az első fokú ítélet felülvizsgálata során nem érintette az első fokú ítélet alperest marasztaló rendelkezését, mert az alperesi fellebbezés hiányában első fokon jogerőre emelkedett (Pp.
18. §