Bf.151/2010/8 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdését is. A vádlott a büntetése fele részének letöltése után feltételes szabadságra bocsátható. Az eddig felmerült 135.821 (százharmincötezer-nyolcszázhuszonegy) forint bűnügyi költségből a vádlott 100.301 (százezer-háromszázegy) forintot köteles megfizetni az államnak. A további 35.520 (harmincötezer-ötszázhúsz) forintot az állam viseli. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. I n d o k o l á s: A Fővárosi Bíróság a 2010. április 6. napján kelt 1.B.566/2009/19. számú ítéletével a vádlottat a Btk. 282. §

(1)bekezdésébe ütköző felbujtóként elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntette miatt 1 év 6 hónapi börtönbüntetésre és 3 évi közügyektől eltiltásra ítélte és kötelezte a vádlottat 86.501 forint bűnügyi költség megfizetésére. Úgy rendelkezett, hogy a felmerült további 49 320 forint bűnügyi költséget az állam viseli. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a vádlott terhére a cselekmény téves minősítése miatt és a büntetés súlyosításáért, a vádlott és védője enyhítésért fellebbezett. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a 2010. május 11. napján kelt BF.335/2010/1. számú átiratában indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a cselekmény jogi minősítését változtassa meg, a kábítószerrel visszaélés bűntettét a Btk. 282/A. §

(1)bekezdése szerint minősítse azzal, hogy azt a vádlott felbujtóként követte el és a kiszabott fő és mellékbüntetést súlyosítsa. A fellebbezések alapján a másodfokú bíróság a Be. 348. §

(1)bekezdésében írt felülbírálati jogkörén belül megvizsgálta az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző bírósági eljárást. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság eljárási szabályt nem sértett, a bizonyítékokat a lehetséges körben összegyűjtötte és azokat egyenként, valamint összességében is értékelte. Ez az értékelés megfelelt a logika szabályainak is. Az elsőfokú bíróság a tényállást mérlegeléssel állapította meg és helyesen a kétséget kizáróan nem bizonyított tényeket nem értékelte a vádlott terhére. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a másodfokú eljárás során támadás nem érte. A vádlott a fellebbezésében is hivatkozott arra, hogy a cselekményt nem követte el, és a bizonyítékként elfogadott tanúk vallomásai nem voltak következetesek és ezért az elsőfokú bíróság indokolatlanul

1. számú és
2. számú tanúk vallomásait fogadta el tényállás megállapítása során. A másodfokú bíróság a vádlott védekezését nem fogadta el, mert az elsőfokú bíróság ezzel összefüggésben beszerezte a Nancy elsőfokú bíróság büntető iratait, valamint a Fővárosi Bíróságnak a
3. május
4. napján kelt 2.Bk.766/2007/
5. számú végzését mely szerint
6. számú és
7. számú tekintetében a Nancy elsőfokú bíróság ítélete megállapította a bűnösségüket a kábítószerrel visszaélés vétsége miatt kiszabott 9-9 hónapi fogházbüntetést e két személy tekintetében a magyar bíróság is elismerte. Az elsőfokú bíróság tanúként hallgatta meg
8. számú és
9. számú-t akik változatlan tartalommal terhelő tanúvallomást tettek a vádlottra, amelyet mindenben megerősítettek és alátámasztottak az ügyben felmerült bizonyítékok. A Fővárosi Bíróság a francia vámhatóság által lefoglalt 10.130 gr össztömegű kannabisz gyanta (hasis) Delta-9-Deltahidrokannabinol tiszta hatóanyag tartalmát helyesen állapította meg amikor a becslése alapján kimondta, hogy az a jelentős mennyiség alsó határát nem érte el. Tévedett azonban amikor az eljárás során a hatóanyag tartalom megállapítása szempontjából bevonta a vegyész szakértőt a Franciaországban lefoglalt kábítószer tiszta hatóanyag tartalmának megállapítására. A szakértő ugyanis az adott ügyben vegyvizsgálatot nem végezhetett, mert a Franciaországban lefoglalt kábítószer nem került Magyarországra, így a vegyész szakértő is csak becsléssel állapíthatta meg a kábítószer tiszta hatóanyag tartalmát. Ennek során a szakértő a BSZKI táblázatát használta fel és ez alapján azt állapította meg, hogy a lefoglalt 10.130 gr hasis tiszta hatóanyag tartalma 20,26 gr volt, a
10. évben a magyarországi feketepiacon elérhető tiszta hatóanyag tartalom alapján. Amely a büntetőjogilag releváns mennyiséget a 20 gr-ot minimálisan lépte túl. Az elsőfokú bíróság azonban - helyesen - arra az álláspontra helyezkedett, hogy a
11. évre kiadott BSZKI táblázat kizárólag a Magyarországon lefoglalt és vizsgált kábítószerekre vonatkozik, így a becslés nem alkalmas kétséget kizáró módon annak megállapítására, hogy az adott ügyben a Franciaországban lefoglalt kábítószer tiszta hatóanyagtartalma a 20 gr-ot feltétlenül meghaladta. Ezért azt állapította meg a Fővárosi Bíróság, hogy a hatóanyag tartalom a jelentős mennyiség alsó határát, a 20 gr-ot nem érte el. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a Be.
12. §

(1)bekezdésének a./ pontja alapján a BSZKI táblázata alapján csak annyiban pontosította, hogy az adott ügyben a 10.300 gr kannabiszgyanta tiszta hatóanyagtartalma a jelentős mennyiség felső határát csupán 0,03 %-kal haladta meg, így a Fővárosi Bíróság helyes becslése alapján - a jelentéktelen túllépés miatt - úgy ítélte meg, hogy a vádlott esetében a lefoglalt kábítószer tiszta hatóanyagtartalma a csekély mennyiség felső határát túllépte de a jelentős mennyiség alsó határát nem érte el. A Fővárosi Ítélőtábla az említett pontosítással az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást teljes egészében megalapozottnak és felülbírálatra alkalmasnak találta. (Be. 351. §

(1)bekezdés) Az irányadó tényállás alapján az elsőfokú bíróság helyesen vont következtetést a vádlott bűnösségére és a cselekményt is az ítélkezési gyakorlat figyelembe vételével helyesen minősítette. Egyetértett a másodfokú bíróság azzal, hogy a jelen ügyben a vádlott a forgalomba hozatal kísérletét sem valósította meg, mivel a forgalomba hozatalnak a vádlott a tényállásban leírt cselekményével csupán a Btk. 282/A. §

(4)bekezdés a./ pontja szerinti 3 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett előkészülete kerülhet szóba. Tévedett az elsőfokú bíróság amikor a kábítószer mennyiségéből az elkövetés körülményeiből nem vont következtetést a forgalmazási típusra cselekményre. Kétségtelen, hogy a vádlott szándéka kereskedésre irányult, amikor megbízta a társait

1. számút és
2. számút, hogy a 10.130 gramm tömegű kannabisz gyantát Hollandiából Magyarországra hozzák be. A kannabisz gyanta átadására azonban nem került sor és így a kereskedésnek csak az előkészülete valósult meg. Az elsőfokú bíróság a jogi indokolásában tévedett. Nem tévedett viszont akkor, amikor azt vizsgálta, hogy a nyomozás eredménye és maga a vád sem utal arra, hogy a kérdéses mennyiségen kívül a vádlott valaha is raktározott, eladott volna bárkinek is kábítószert. Ugyanakkor az irányadó tényállás szerint ő volt az, aki a cselekmény elkövetésére rábírta társait, akik a kábítószert megszerezték. E cselekmény a Btk.
3. §

(1)bekezdésébe ütközik és elkövetői minősége felbujtó (Btk. 21. §

(1)bekezdés), melynek büntetési tétele öt évig terjedő szabadságvesztés. Tehát azonos különös részben szereplő törvényi tényállás különböző stádiumú és büntetési tétellel fenyegetett elemei konkurálnak egymással, ahol a még raktározással sem megkezdett, befejezett kereskedelem szükségszerű előcselekménye a kábítószer megszerzése vagy az ez irányú más előkészületi magatartás, de ha ezt a hatóság vagy más ok megszakítja, úgy a súlyosabb befejezett cselekményt kell megállapítani. Mivel mindkét elkövetői magatartás - megszerzés, kereskedés forgalmazási típusú volt, így a bírói gyakorlat, a már az elsőfokú bíróság által is hivatkozott jogegységi döntés szerint a törvényi tényálláson belüli halmazat megállapítását megszerzés és kereskedés előkészület között, halmazat megállapítására csak a fogyasztási célú megszerzés esetén kerülhet sor. A Fővárosi Ítélőtábla ezért az ügyészi indítványban foglalt érvekkel a kereskedést illetően egyetértett, de a minősítésváltoztatással nem, ezért az elsőfokú bíróság téves indokolását az előzőek szerint helyesbítette. A Fővárosi Bíróság emiatt helyesen minősítette a vádlott cselekményét a Btk. 282. §

(1)bekezdése szerinti megszerzéssel elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntetteként azzal, hogy a cselekményt a vádlott a Btk. 21. §

(1)bekezdése szerinti felbujtóként valósította meg, azonban az elkövetői minőség törvényhelyét elmulasztotta megjelölni és így ezt az ítélőtábla pótolta. A büntetés kiszabásával összefüggésben megvizsgálta a másodfokú bíróság a bűnösségi körülményeket és azt látta, hogy az elsőfokú bíróság a felsorolt enyhítő és súlyosító körülményeket a súlyuknak megfelelően értékelte és megfelelő tartamú szabadságveszést szabott ki még akkor is, ha az ügyben szereplő

1. számú és
2. számú esetében csak 9-9 hónap szabadságvesztés büntetés elismerésére került sor. A vádlott volt ugyanis a vádbeli cselekmény elkövetésének értelmi szerzője, ő biztosította mindazokat a külső feltételeket, amelyek alapján a bűncselekmény megvalósult. A bűnösség körén belül tehát az ő magatartása a legsúlyosabb, ezért a szabadságvesztés tartamának az enyhítését a másodfokú bíróság nem tartotta indokoltnak. Figyelemmel azonban arra, hogy a Btk.
3. §

(3)bekezdése alapján három évet meg nem haladó szabadságvesztés kiszabására került sor, és különös méltánylást érdemlő esetnek tekintendő, hogy a cselekmény elkövetése óta közel öt év telt el, a másodfokú bíróság akként rendelkezett, hogy az eddig büntetlen előéletű a vádlott a büntetése fele részének letöltése után feltételes szabadságra bocsátható. A másodfokú bíróság tényként állapította meg, hogy az igazságügyi vegyészszakértő igénybevétele indokolatlan volt és ezzel összefüggésben a 35.520 forint szakértői díj feleslegesen merült fel. Az elsőfokú bíróság által megállapított bűnügyi költség megállapítására ezért helytelen számítás alapján került sor, így a költségjegyzék alapján az összes felmerült költség 135.821 forint, amelyből a másodfokú bíróság álláspontja szerint a vegyész szakértői díjat 35.520 forintot az állam viseli, így a fennmaradó 100.301 forintot kell a vádlottnak megfizetnie. Az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatására a Be. 372. §

(1)bekezdése alapján került sor, míg az ítélet egyéb rendelkezései a másodfokú bíróság a Be. 371. §

(1)bekezdése alapján hagyta helyben. Az ítélet ellen a Be. 386. §

(1)bekezdése alapján fellebbezésnek nincs helye. B u d a p e s t,

1. év szeptember hó
2. napján Dr. Nehrer Péter s.k. Miszlayné dr. Lányi Éva s.k. Dr. Hrabovszki Zoltán s.k. a tanács elnöke előadó bíró bíró A Fővárosi Bíróság 1.B.566/2009/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 3.Bf.151/2010/
4. számú ítéletében írt változatással vádlottra vonatkozóan a mai napon jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. B u d a p e s t,
5. év szeptember hó
6. napján Dr. Nehrer Péter s.k. a tanács elnöke Kiadmány hiteléül: Németh Anna Mária tisztviselő