Pf.20291/2006/4 – Pécsi Ítélőtábla

Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.291/2006/

1. szám A Magyar Köztársaság nevében! A Pécsi Ítélőtábla a dr. Halász Lajos pártfogó ügyvéd (Kaposvár, Bajcsy-Zsilinszky utca 7.) által képviselt felperes neve (címe) felperesnek - a dr. Farkas Géza ügyvéd (Kaposvár, Ezredév utca
2. fsz. 3.) által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen közös gazdálkodás eredményének elszámolása iránt indított perében a Somogy Megyei Bíróság
3. május
4. napján kelt 5.P.22.006/2004/
5. számú ítélete ellen a felperes által
6. és az alperes által
7. sorszám alatt benyújtott fellebbezések folytán meghozta a következő ítéletet: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 240.000 (kettőszáznegyvenezer) forint másodfokú perköltséget. A felperest képviselő pártfogó ügyvéd államot terhelő másodfokú díját 7.200 (hétezer-kettőszáz) forintban állapítja meg. Felhívja a Pécsi Ítélőtábla Gazdasági Hivatalát, hogy a fenti pártfogó ügyvédi díjat számla benyújtását követően - az ellátmány terhére a pártfogó ügyvéd részére utalja ki. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a peres felek
8. szeptember
9. és
10. október
11. napján a k-i sertéstelepen sertés hízlalást folytattak. Megállapodásuk szerint a felperes végezte a sertések ellátásával kapcsolatos munkákat, míg az alperes biztosította a közös gazdálkodáshoz szükséges pénzt és végezte a sertések vásárlásával, eladásával, a takarmány beszerzésével kapcsolatos feladatokat. A közös gazdálkodás alatt a felperes 2.605.000 forintot vett át az alperestől. A felek teljes bevétele a közös gazdálkodás idején 34.205.433 forint volt, s az együtt gazdálkodás megszakításakor 3.930.021 forint értékű állomány maradt az alperes birtokában. A közös gazdálkodás idején felmerült teljes kiadás 29.144.028 forint volt, amelyből a takarmány költsége 16.481.996 forint. A fentiekből adódóan a nyereség 8.991.426 forint, amelynek a fele: 4.495.713 forint illeti a felperest, amiből a közös gazdálkodás idején 2.605.000 forintot már átvett. A felperes keresetében 9.867.000 forint és kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest, mert az ő számításai szerint az elért nyereség fele része ez az összeg, a már átvett 2.605.000 forinton felül. Az alperes a kereset elutasítását kérte, mert állítása szerint az összes nyereség 3.053.038 forint volt, amelyből a felperes a már neki járó összegnél többet vett át, így a további követelése alaptalan. Az elsőfokú bíróság ítéletében 1.890.713 forint és annak
12. december 1-től járó kamatai megfizetésére kötelezte az alperest, az azt meghaladó keresetet pedig elutasította. Az ítélet ellen mindkét fél fellebbezett, a felperes fellebbezésében az ítélet részbeni megváltoztatását és az alperes marasztalásának 11.653.417 forintra történő felemelését kérte, míg az alperes az ítélet részbeni megváltoztatását és a kereset teljes elutasítását kérte. A fellebbezések alaptalanok. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és abból helyes következtetést levonva, helyes érdemi döntést hozott. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság azt, hogy az általa semmisnek tekintett - de az ítélethozatalig hatályossá nyilvánított - polgári jogi társasági szerződés alapján történt gazdasági tevékenység a felek között
13. december 1-jén szűnt meg. A felperes a
14. december 30-án a K-i Városi Bíróságon 3.P.22.387/2003/
15. számon előterjesztett keresetlevelében maga is ezt állította és a késedelmi kamatot mindvégig ettől az időponttól követelte. Ezt az előadását ismételte meg a S M-i Bíróság által 5.P.22.006/2004/
16. számon jegyzőkönyvbe foglalt előadásában is. Csak a kiegészítő könyvszakértői vélemény ismeretében, a számára kedvezőbb elszámolás érdekében, a perindítás után két évvel állította először, hogy a közös gazdálkodás
17. október 31-én fejeződött be (5.P.22.006/2004/
18. számú előkészítő irat). Ezzel szemben az alperes az első perbeli nyilatkozatát követően, amelyben
19. október végét jelölte meg a közös gazdálkodás befejeződéseként, elfogadta a felperes által közölt december 1-jei időpontot, amelyet az alperes apja is megerősített tanúvallomásában. Ehhez képest a felperes nem bizonyította, hogy a közös gazdasági tevékenység már
20. október 31-én megszűnt, sőt annak indokát sem adta, hogy az eredeti előadását miért módosította. Alaptalan az a felperesi állítás is, hogy az értékesített sertések száma az elszámolásban figyelembe vettnél nagyobb volt, hogy az alperes számlázás nélkül is értékesített állatokat. Erre a felperes abból következtetett, hogy az értékesítéskor kiállított állategészségügyi igazolások száma meghaladja azt a sertésszámot, amely az azonos napra vonatkozó eladási számlákban szereplő összes súlymennyiség és a sertések átlagos súlya hányadosából következik. Ez az érvelés azonban már azért is téves, mert a könyvelésben szereplő összesen 784 db állategészségügyi igazolással szemben az állattenyésztési szakértő 965 db állat értékesítését állapította meg. Az eltérés okát az alperes a másodfokú eljárásban igazolta, miszerint xy felvásárló nevére lettek esetenként kiállítva az állatorvosi igazolások, más tenyésztőtől is vásárolt sertésekre vonatkozó igazolásokkal együtt. Alaptalan a szója felhasználására vonatkozó fellebbezési elszámolás is, hiszen a sérelmezett 43.909 kg szója elszámolására nem került sor. Az elsőfokú bíróság az alapkönyvszakértői vélemény 10/
21. pontjában írt elszámolást vette alapul, amelynek nem része a felperes által sérelmezett 43.909 kg szója, ahogy arra a mezőgazdasági szakértői vélemény is utal. Az összesen 16.481.996 forint takarmány költség nem foglalja magába a felperes fellebbezésében írt 3.487.692 forint költséget, ezért alaptalan az annak levonása iránti kérelem. Ugyanez vonatkozik az alperes saját termelésű kukoricájának elszámolásával kapcsolatos fellebbezési előadásra is, hiszen az elsőfokú bíróság a közös gazdálkodás költsége körében nem vette figyelembe ezt a takarmánymennyiséget sem, és levonta a vizes etető 390.000 forintos költségét is. Alaptalanul kifogásolja a felperes a
22. szeptember 30-i,
23. január 23-i és a
24. március 12-i vásárlási számlák elfogadását, mert azok a könyvszakértő megállapítása szerint szabályosak, ezért az állatvásárlások bizonyítására alkalmasak, így az elszámolás során nem mellőzhetőek. Ugyancsak alaptalan a fellebbezésnek a
25. novemberében történt vásárlások elszámolását támadó része, hiszen a fent már kifejtettek szerint a közös gazdálkodás
26. december
27. napjáig tartott, így a novemberi vásárlás idején a közös gazdálkodás még fennállt. Alaptalan az alperes fellebbezése is, mert az igazságügyi állattenyésztési szakértő az alperesnek a szakvéleménnyel szemben támasztott kifogásait személyes meghallgatása alkalmával tételesen és meggyőzően megcáfolta. Az alperes a fellebbezésében további érveket nem hozott fel, így az ott leírtak nem alkalmasak a megállapított tényállás megváltoztatására és az elsőfokú bíróság által elvégzett elszámolás módosítására. A kifejtett indokokra is tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
28. §-ának