Győri Ítélőtábla Pf.I.20.351/2009/
- szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Győri Ítélőtábla a pártfogó ügyvéd által képviselt felperes által, a jogtanácsos által képviselt alperes ellen, közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránt indított perében a Vas Megyei Bíróság
- június
- napján kelt, 17.P.20.438/2008/
- számú ítélete ellen a felperes által előterjesztett
- számú fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét helybenhagyja. Az ítélőtábla ügyvéd pártfogó ügyvéd részére 6.000 (hatezer) forint munkadíjat, 1.500 (egyezer-ötszáz) forint ÁFÁ-t, mindösszesen 7.500 (hétezer-ötszáz) forint munkadíjat állapít meg. Az ítélőtábla megkeresi a Győri Ítélőtábla Gazdasági Hivatalát, hogy pártfogó ügyvéd részére a mindösszesen 7.500 (hétezer-ötszáz) forint ügyvédi munkadíjat az ellátmány terhére utalja ki. A felmerült 900.000.- (kilencszázezer) forint fellebbezési eljárási illetéket és az állam által előlegezett 7500 (hétezer-ötszáz) forint költséget az állam viseli. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás: A Vas Megyei Bíróság
- június
- napján kelt, 17.P.20.438/2008/
- számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. A pártfogó ügyvéd díját 14.400.- Ft-ban állapította meg, valamint intézkedett annak utalványozása iránt, továbbá megállapította azt is, hogy az elsőfokú eljárás illetékét az állam viseli. A megyei bíróság által megállapított tényállás lényege szerint a felperes
- november
- napján rokkantsági nyugdíj, valamint rendszeres szociális járadék iránti igényt nyújtott be. Az igénybejelentő lap
- pontjában felsorolta a munkáltatói nevét, köztük feltüntette az "A" Intézetben
- október
- és
- március
- napja között töltött időszakot is, anélkül hogy erről bármilyen további adatot közölt volna. Az alperes ügyintézője az igénybejelentő lapon jelezte, hogy a felperes munkakönyve és ipari tanulói bizonyítványa is elveszett. Az illetékes nyugdíjbiztosító igazgatóságoktól beszerezte az egyéni nyilvántartó lapokat, illetve megkeresésére a Népjóléti Minisztérium "B" Intézete közölte, hogy a felperes
- november
- és
- március
- napja között javítóintézeti nevelését töltötte, bírói ítélet alapján. Ezen túl a Büntetésvégrehajtás Országos Parancsnokság Igazgatási Osztálya közölte, hogy a felperes
- és
- között "Helység"1-en, 1983ban pedig "Helység"2-n volt. A Nyugdíjbiztosító Igazgatóság
- március
- napján kelt határozatában a felperes részére rendszeres szociális járadékot állapított meg, tekintettel arra, hogy munkaképesség-csökkenése össz-szervezeti szempontból 67 % volt, azonban mindössze 7 év 300 nap szolgálati idővel rendelkezett (az akkor szükséges 8 év helyett). A felperes e határozat ellen jogorvoslattal nem élt. A felperes
- január
- napján ismételten kérelmet nyújtott be rokkantsági nyugdíj iránt, amelyben ismételten megjelölte az "A" Intézetben, illetve a Helység 2-i Büntetésvégrehajtási Intézetben töltött időszakot. Az alperes megkeresésére a javítóintézet közölte, hogy a növendékek bizonyos feltételek megléte esetén munkafoglalkoztatáson vehettek részt, azonban ezért kapott díjazásukból semmilyen járulék nem került levonásra. Az alperes a
- március 4 napján kelt határozatával a felperes kérelmét elutasította, mivel a szükséges szolgálati ideje nem volt meg (amely ekkor már 10 év lett volna). A felperes fellebbezése folytán eljáró hatóság a határozatot helyben hagyta, amelyet a felperes keresettel megtámadott a Szombathelyi Munkaügyi Bíróság előtt. A Szombathelyi Munkaügyi Bíróság
- január
- napján kelt, M.304/2003/
- számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. A felperes rokkantsági nyugdíj megállapítása iránt ismét kérelemmel fordult az alpereshez, amelyhez ezúttal csatolta a Győri Városi Bíróság Bs.319/2004/
- számú igazolását, miszerint a Győri Járásbíróság Fk.1905/1980/
- számú ítéletét semmisnek kell tekinteni. Az alperes határozatával a felperes kérelmét elutasította mivel nem volt meg a szükséges 10 év szolgálati ideje. A kérdéses időszakot azonban elismerte, annak ellenére hogy az iratok tanúsága szerint a felperes a javítóintézetben egy másik (Győri Járásbíróság Fk.1651/1980/
- szám) ítélet alapján is jogerős büntetés töltött, ami pedig nem esett a semmisségi törvény hatálya alá. A felperes fellebbezése folytán született másodfokú határozat e döntést helybenhagyta, majd az ez ellen benyújtott keresetet a Szombathelyi Munkaügyi Bíróság 1.M.322/2006/
- számú ítéletével elutasította. Az elsőfokú ítélet jogi indokolása szerint a felperes keresete nem alapos, mivel egyrészt a felperes elmulasztotta a sérelmezett határozat elleni rendes jogorvoslati lehetőségét, másrészt nem sikerült az alperes jogellenes magatartását bizonyítania. A felperes keresetét arra alapította, hogy az alperes ügyintézője, az
- évben benyújtott kérelmével kapcsolatban tévesen tájékoztatta arról, hogy a rokkantsági nyugdíj megállapításához tíz év szolgálati időre lett volna szüksége. Emellett elmulasztotta kellő alapossággal megvizsgálni a kérelemben foglaltakat, így nem tájékoztatta arról sem, hogy kérheti a büntető ítélet semmissé nyilvánítását, ami által a javítóintézetben töltött idő szolgálati időként való elismerése lehetővé vált volna. Ráadásul az eljáró ügyintéző önhatalmúlag jelölte meg a kérelmező űrlapon a rendszeres szociális járadék kategóriát, holott ő eredetileg ezt nem kérte. Tény, hogy az alperes határozatát (amelyben rendszeres szociális járadékot állapított meg számára) nem fellebbezte meg, így a Ptk. 349.§-ában írt különös kártérítési feltétel - a rendes jogorvoslat benyújtása - nem teljesült. Ennek ellenére a megyei bíróság úgy foglalt állást, hogy az alperes jogellenes magatartását is vizsgálni kellett, mivel a rendelkezésre álló adatok alapján úgy látta, hogy a sérelmezett alperesi mulasztás a felperes számára, a határozat kézbesítésekor nem volt felismerhető. Az ítélkezési gyakorlat szerint pedig nem zárja ki a közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti igény érvényesítését, ha a fél jogorvoslattal azért nem élt, mivel a határozat számára fel nem ismerhető valótlansága miatt, látszólag nem volt rá nézve sérelmes. A felperes azonban - erre irányuló felhívás, és a jogkövetkezményekre való figyelmeztetés ellenére - nem tudta bizonyítani a kereseti kérelmében foglalt állításait. Nem állapítható meg, hogy a kérelem elintézése során az ügyintézőnek ismerete lett volna a javítóintézeti nevelés alapjául szolgáló ítélet tartalmáról, illetve azt sem, hogy a szolgálati idővel kapcsolatban a felperes téves tájékoztatást kapott volna. Így az alperes részéről jogellenes magatartás nem állapítható meg. Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, kérve annak megváltoztatásával a keresetének történő helytadást. Fellebbezését nem indokolta, a képviseletében eljárt pártfogó ügyvéd tájékoztatása szerint a felperessel a kapcsolatot felvenni nem tudta, ezért fenntartotta az elsőfokú eljárás során előadottakat. Az alperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő. Az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét a Pp. 256/A.§
(1)bekezdésének f) pontja alapján, tárgyaláson kívül elbírálva megállapította, hogy a fellebbezés nem alapos. Az ítélőtábla álláspontja szerint a megyei bíróság a perben a bizonyítási eljárást a szükséges és egyben elégséges körben lefolytatta, az ott beszerzett bizonyítékokat a Pp. 206.§-ának megfelelően helyesen, okszerűen, összességükben értékelve helyes tényállást állapított meg, az abból levont jogi következtetése is érdemben helyes. Az államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítésének akkor van helye, ha a kártérítés általános (Ptk.339.§./1/ bekezdése) és különös (Ptk.349.§./1/ bekezdése) feltételei fennállanak. Az együttes feltételek hiányában a kártérítés megállapítására nem kerülhet sor. A Ptk. 349.§
(1)bekezdésének értelmében, államigazgatási jogkörben okozott kárért a felelősséget csak akkor lehet megállapítani, ha a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, illetőleg a károsult a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőségeket igénybe vette. A fentiek alapján állapította meg a megyei bíróság, hogy helyesen a közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítésének a szerződésen kívül okozott károk megtérítéséhez képest (Ptk. 339.§) egy további, különös feltétele is van. Nincs helye ilyen igény érvényesítésének, amennyiben a károsult elmulasztotta a rendelkezésére álló rendes jogorvoslat kimerítését, feltéve hogy a kára e jogorvoslattal elhárítható lett volna. Jelen perben megállapítható, hogy a felperes, az 1994-ben az alpereshez benyújtott igény alapján indult eljárást, illetve az annak alapján hozott határozatot sérelmezte, azonban ez utóbbi ellen nem vitásan nem nyújtott be fellebbezést. A megyei bíróság által kifejtettekkel szemben az ítélőtábla álláspontja szerint a felperesnek fel kellett ismernie, hogy a kérdéses eljárás és határozat rá nézve sérelmes, így ezen okból a jogorvoslat elmulasztását a felperes terhére kell értékelni. A későbbi eljárások anyagából és a felperes minden nyilatkozatából az állapítható meg, hogy az "A" Intézetben
- október
- és
- március
- napja között, valamint a Helység 2-i Büntetésvégrehajtási Intézetben 1983-ban töltött idő szolgálati időként való elismerését szerette volna elérni, illetve rokkantsági nyugdíjat akart kapni. Az alperes azonban az 1994-ben hozott határozatával a fenti időszakot szolgálati időként egyértelműen nem ismerte el, illetve csak rendszeres szociális járadékot állapított meg a felperes részére. Ebből a felperes számára nyilvánvalóvá kellett volna válni, hogy kérelmét az alperes nem teljesítette. A felperes az 1994.évben meghozott határozat ellen - általa sem vitatottan - fellebbezést nem nyújtott be, így a Ptk.349.§./1/ bekezdésében meghatározott törvényi feltétel hiányában közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti igényt eredményesen nem érvényesíthet. Ezért az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét, a Pp. 253.§
(2)bekezdése alapján - a fenti eltérő indokolással - helybenhagyta. Az ítélőtábla a másodfokú eljárásban pervesztes felperes pártfogó ügyvédjének díját a 7/2002. (III. 30.) IM rendelet 5.§-a alapján állapította meg, melyet a felperes személyes költségmentessége folytán az állam visel. A Pp. 78.§
(1)bekezdése, és a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13.§
(1)bekezdése, valamint 14.§-a alapján a feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket és költséget az állam viseli. Győr, 2010.évi március hó 25. napján Dr. Ábrahám Éva sk. a tanács elnöke Dr. Vass Mária sk. előadó bíró Dr. Lezsák József sk. bíró