Kfv.37969/2010/5 – Kúria

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr.Várnay Szabolcs jogtanácsos által képviselt Kft.felperesnek a dr. Nattán Sarolta jogtanácsos által képviselt Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal (1115 Budapest, Budaörsi út 141-145.) alperes elleni növényvédelmi bírság tárgyában hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság

1. június
2. napján kelt 9.K.30.210/2010/
3. számú ítélete ellen a felperes részéről
4. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott helyen és napon tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Hajdú-Bihar Megyei 9.K.30.210/2010/
5. számú ítéletét hatályában fenntartja. Bíróság Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati perköltséget. Kötelezi továbbá a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra 36.000 (harminchatezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felperes ingatlan. tulajdonában áll a D helyrajzi számú belterületi Az elsőfokú hatóság ügyintézője
6. augusztus
7. napján helyszíni ellenőrzést végzett az érintett területen, amely során megállapította, hogy az ingatlanokból 9005 m2 nagyságú rész parlagfűvel fertőzött volt, de azon más allergén gyomnövényfajták is fellelhetők voltak. Az ügyintéző a fertőzött terület elhelyezkedését, nagyságát GPS koordinátákkal határozta meg, amelyeket térképre vetítve azonosított be az ingatlanok helyrajzi száma szerint. Az elsőfokú hatóság határozatával a felperest parlagfű elleni védekezési kötelezettség elmulasztása miatt 680.000 forint növényvédelmi bírsággal sújtotta, egyben kötelezte, hogy védekezési kötelezettségének folyamatosan tegyen eleget. A határozat elleni fellebbezés folytán eljárt alperes
8. január
9. napján meghozott 02.5/134/1/
10. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozata indokolásában kiemelte, hogy az eljárással érintett ingatlanok parlagfűvel fertőzöttek voltak, a felperes az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló
11. évi XLVI. törvény (a továbbiakban: Éltv.)
12. § /4/ bekezdésében foglalt kötelezettségének nem tett eleget, ebből fakadóan az Éltv.
13. § /3/ bekezdése alapján az élelmiszerlánc felügyeletével összefüggő bírságok kiszámításának módjáról és mértékéről szóló 194/2008.(VII.31.) Korm.rendelet (a továbbiakban: R.)
14. számú melléklet A/ táblázat c/ pontjában meghatározott bírság megfizetésére köteles. Az alperes határozatát a felperes keresettel támadta, kérve annak az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését eljárási jogszabálysértésekre, valamint arra alapozottan, hogy a parlagfű elleni védekezési kötelezettségét nem mulasztotta el. A megyei bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította. Ítélete indokolásában kifejtette, hogy az Éltv.
15. § /4/ bekezdésében foglalt tényállás eredménytényállás, amely alapján a földhasználót objektív kötelezettség terheli. Ezen túlmenően az Éltv.
16. § /1/ bekezdés c/ pontjában rögzített kötelezettség kógens rendelkezés. Az ingatlanon június
17. napját követően virágzó parlagfű volt található. A felelősség alól a földhasználó azzal a hivatkozással nem mentesülhet, hogy az adott helyzetben általában elvárható magatartást tanúsított. A felperes által becsatolt okiratokból nem vonható le az a következtetés, hogy a hatósági ellenőrzés időpontjában is eleget tett a felperes a védekezési kötelezettségének. Ezt a megállapítást a kaszálással megbízott társaság és az elsőfokú hatóság közötti levelezés is alátámasztja. A bírság kiszabását nem a hatósági ellenőrzés, hanem a mulasztás ténye valósítja meg. A törvényi határidő leteltét követően, különösen július és augusztus hónapokban - amikor a parlagfű ellen fokozott védekezési kötelezettség áll fenn - a hatóság a törvényi kötelezettség betartását bármikor ellenőrizheti. Az ingatlannyilvántartás adataiból egyértelműen következik, hogy az érintett területeknek a felperes volt a tulajdonosa, földhasználó pedig nem nyert ugyanott feltüntetést. A felperes képviselője valóban nem kapott előzetes értesítést a helyszíni ellenőrzésről, ennek mellőzését azonban az Éltv.
18. § /4/ bekezdése lehetővé teszi. A helyszíni ellenőrzésről felvett jegyzőkönyvből megállapítható, hogy az ellenőrzést végző személy a fertőzött terület főbb töréspontjait rögzítette, a mérési fájlok adatait térképre vetítette, ebből kapva meg a térképvázlat és a parlagfűfolt metszetét. Ezt követően történt meg a fertőzött ingatlanok helyrajzi szám szerinti beazonosítása és a fertőzött terület nagyságának meghatározása. A felperes az eljárás során nem tudta bizonyítani, hogy a határozatban feltüntetett koordináták alapján beazonosított helyrajzi számok valójában nem az ő ingatlanait fedik, illetve ezen a területen nem volt parlagfű. Az Éltv.
19. § /3/ és /5/ bekezdésében foglaltakat idézve rámutatott a megyei bíróság arra, hogy az R.
20. számú melléklet A/ táblázat c/ pontjára is figyelemmel, a fertőzött terület méretével arányos módon állapította meg az elsőfokú hatóság a növényvédelmi bírság összegét. A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelemmel élt, elsődlegesen kérve annak hatályon kívül helyezését és a keresetének helyt adást, másodlagosan a hatályon kívül helyezés mellett a megyei bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását. A felülvizsgálati kérelmében hivatkozottak szerint a jogerős ítélet sérti a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
21. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.)
22. § /1/-/3/ bekezdését,
23. § /1/ bekezdését,
24. § /1/-/3/ bekezdését,
25. § /1/ bekezdését, /2/ bekezdés b/, e/ és f/ pontját, mert a helyszíni ellenőrzésről való értesítés elmulasztása, valamint a jegyzőkönyvezés hiányosságai olyan lényeges eljárási szabálysértésnek minősülnek, amelyet a bíróságnak észlelnie kellett volna akkor, ha az az ügy kimenetelét érdemben befolyásolja. A megyei bíróság a Ket.
26. § /1/ bekezdésében foglaltakat megsértve járt el, amikor a kereseti kérelmének nem adott helyt. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében hatályában fenntartását kérte. a jogerős ítélet A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
27. § /4/ bekezdés alkalmazásával tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem alaptalan. A Pp.
28. § /2/ bekezdése értelmében a Legfelsőbb Bíróságtól jogszabálysértésre hivatkozással a jogerős ítélet felülvizsgálatát lehet kérni. A felperes felülvizsgálati kérelmében a keresetlevelében foglaltakkal egyezően, a Ket-ben foglalt eljárási szabályokba ütközőnek tartotta a jogerős ítéletet, holott a peres eljárásra a Polgári perrendtartássáról szóló
29. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) az irányadó. A Legfelsőbb Bíróság nyomatékkal hangsúlyozza, hogy a jogerős közigazgatási határozat felülvizsgálatát az első fokon eljárt bíróság végzi el erre a rendkívüli jogorvoslat során ismételten nem kerülhet sor. Az Éltv.
30. § /4/ bekezdéséből fakadóan a földhasználó - jelen esetben azonos a tulajdonossal - köteles az adott év június
31. napjáig az ingatlanon a parlagfű virágbimbójának kialakulását megakadályozni, és ezt követően ezt az állapotot a vegetációs időszak végéig folyamatosan fenntartani. Az ezt elmulasztó az Éltv.
32. § /1/ bekezdés c/ pontja szerint bírsággal sújtandó. Helytállóan hivatkozott a megyei bíróság arra, hogy a bírság jogalapját a mulasztás ténye alapozza meg, ez pedig a
33. augusztus
34. napján felvett jegyzőkönyvből kétségkívül és egyértelműen megállapítható. A helyszíni ellenőrzés időpontjában az adott földrészletek parlagfűvel és egyéb gyomnövénnyel borítottak voltak. A növényvédelmi hatóság ügyintézője által felvett jegyzőkönyv tartalmazza a fertőzött terület főbb töréspontjait. A Pp.
35. § /1/ bekezdésére figyelemmel a hatóság ügykörén belül kiállított közokirat - itt a jegyzőkönyv - teljesen bizonyítja a benne foglalt intézkedést, továbbá az okirattal tanúsított adatok és tények valódiságát, valamint annak idejét és módját. A Pp.
36. § /1/ bekezdéséből fakadóan a felperest terhelte volna annak bizonyítása, hogy a helyszíni ellenőrzésről felvett jegyzőkönyv valótlan adattartalmú, erre azonban a per során nem került sor. A megyei bíróság részletesen elemezte azt a folyamatot, amelynek eredményeként a fertőzött terület pontosan beazonosíthatóvá vált. Az Éltv.
37. § /4/ bekezdése lehetővé teszi a parlagfű elleni védekezési kötelezettség teljesítésének helyszíni ellenőrzését, a földhasználó előzetes értesítése mellőzésével is. Mint ahogy a Legfelsőbb Bíróság a fentiekben már utalt rá, a felperes nem volt elzárva attól, hogy állításait a közigazgatási, de legkésőbb a peres eljárás során bizonyítsa, azonban a fertőzött terület nagyságát, a fertőzöttség mértékét és azt a tényt, hogy mindez az ingatlan érintően áll fenn, cáfolni nem tudta. A megyei bíróság a rendelkezésre álló tényeket, adatokat és bizonyítékokat a Pp.
38. § /1/ bekezdésében foglaltaknak megfelelően értékelte és vonta le azt a következtetést, hogy a felperes a fertőzött terület méretével arányosan meghatározott növényvédelmi bírság megfizetésére köteles, szem előtt tartva az Éltv.
39. § /3/ és /5/ bekezdésében foglaltakat, valamint az R-nek a bírság mértékére vonatkozó rendelkezéseit is. A megyei bíróság az irányadó tényállásból mindenben helytálló jogi következtetést vont le, a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat a jogerős ítélet nem sértette meg, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp.
40. § /3/ bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta. A felperes a Pp.
41. § /1/ bekezdése alapján köteles az alperes felülvizsgálati eljárásban felmerült költségeinek a megfizetésére. A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket, figyelemmel a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet felperes tartozik viselni.
42. § /2/ bekezdésére szintén a ,
43. július
44. Dr.Kárpáti Zoltán sk. tanácselnök, bíró, Dr.Márton Gizella sk. bíró A kiadmány hiteléül bírósági írnok Dr.Sperka Kálmán sk. előadó