A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága mint felülvizsgálati bíróság Pfv.III.21.276/2010/3.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr.Szőllősi Edit ügyvéd által képviselt lakos felperesnek a jogtanácsos által képviselt alperes ellen baleseti járadék felemelése iránt a Nagykanizsai Városi Bíróságnál 1.P.20.337/
- szám alatt megindított és másodfokon a Zala Megyei Bíróság 3.Pf.20.385/2010/
- számú kijavított ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen az alperes részéről
- sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy térítsen meg az államnak felhívásra 91.250 (Kilencvenegyezer-kettőszázötven) forint felülvizsgálati illetéket. I n d o k o l á s A felperes
- február 6-án súlyos sérülésekkel járó közlekedési balesetet szenvedett, amelynek következtében a munkaképességének 67%-át véglegesen elveszítette. A Dunaújvárosi Városi Bíróság a 4.P.21.181/2001/
- számú ítéletében kötelezte a károkozó helyett helytállásra köteles Biztosító Rt-t - az alperes jogelődjét - a felperes kárának, közötte a raktárvezetői beosztásának megfelelő munkabérből kiindulva havi 80.860 forint keresetpótló járadék
- október 1-jétől való megfizetésére. A járadék összegét a biztosító évenként önként felemelte, így annak az összege
- évben havi 84.094 forint volt. A felperes a módosított keresetében a Dunaújvárosi Városi Bíróság jogerős ítéletével megítélt keresetpótló járadék összegének felemelését kérte
- január 1-jétől havi 205.669 forintra. A Nagykanizsai Városi Bíróság 1.P.20.469/2007/
- számú, az alperest a
- augusztus 1-jétől
- május 30-áig lejárt 594.639 forint, és
- június 1-jétől a jövőre havi 126.672 forint keresetpótló járadék megfizetésére kötelező ítéletét a másodfokú bíróság hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította, mert tisztázandónak tartotta, hogy a felperes a balesete idején a munkáltatójánál milyen munkakört töltött be. Ehhez képest írta elő az elsőfokú bíróság számára a keresetpótló járadék összegének a megállapítását. A felperes az újabb eljárásban fenntartotta a keresete szerinti járadék felemelésére irányuló kérelmét, az alperes azonban a kereset elutasítását kérte, mert az volt az álláspontja, hogy a felperes a munkaszerződése szerint raktári dolgozó volt, ezért az ilyen munkát végzők keresete az irányadó, amelyhez képest jelentős mértékű túlfizetése állapítható meg. Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban hozott ítéletével a járadék összegét
- év augusztus hó
- napjától kezdődően változó összegre felemelte és kötelezte az alperest a
- év december hó
- napjáig lejárt 1.403.601 forint járadékkülönbözet, míg
- január 1-jétől véghatáridő nélkül havi 126.672 forint keresetpótló járadék megfizetésére. A felperes ezt meghaladó keresetét elutasította és rendelkezett a perköltségek, valamint az illetékek térítéséről. A másodfokú bíróság indokai alapján helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét, de a meghozatala óta eltelt időre,
- január 1-jétől április 30-áig is elszámolta a megítélt járadék hátralékos összegét és kijavított ítéletével 1.403.601 forint helyett 1.573.913 forint lejárt járadék megfizetésére kötelezte az alperest. Tekintettel arra, hogy a felperes a másodfokú eljárásban a Pp.
- §-a
(1)bekezdésének b) pontja alapján a kamatra megengedetten emelte fel a keresetét, az alperest a lejárt járadék összege után
- július 15-étől késedelmi kamat megfizetésére is kötelezte. A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatása és a felperest megillető keresetpótló járadék összegének
- augusztus 1-jétől 84.094 forintra való leszállítása, ezt meghaladóan a kereset elutasítása iránt az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem tartotta be a hatályon kívül helyező végzésben foglalt utasításokat, mert a felperes munkakörének felderítése érdekében csak tanúbizonyítást folytatott le, amelynek eredménye a munkakör tisztázására alkalmatlan. A felperes kétséget kizáró módon nem tudta bizonyítani, hogy a baleset bekövetkezését megelőzően raktárvezetői munkakört töltött be, így az okirati bizonyítékok alapján csak abból lehet kiindulni, hogy raktárosként alkalmazták. A felperes járadékigényéről első alkalommal döntő Dunaújvárosi Városi Bíróság ítélete - amely szerint a felperes raktárvezetőként dolgozott - nem lehet irányadó, mert abban a perben a felperes munkaköre nem volt a vita tárgya, a munkáltató igazolását mindenki elfogadta, és a bíróság a felperes keresetveszteségének összegét ennek alapján számította ki és kötelezte a biztosítót annak megfizetésére. Ez azonban nem jelent a Pp.
- §-ának
(1)bekezdése szerint ítélt dolgot. A jogerős ítélet a raktárosi munkakörben foglalkoztatottak jövedelemének figyelmen kívül hagyásával sérti a Ptk. 357. §-ának
(3)bekezdésében és a PK
- számú állásfoglalásban kifejtetteket. A Pp.
- §-ának
(2)bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság azt vizsgálta, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból jogszabálysértő-e. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Dunaújvárosi Városi Bíróság a 4.P.21.181/2001. számú perben hozott jogerős ítéletével a Ptk. 355. §-ának
(1)és
(3)bekezdése szerinti jogelvek alkalmazásával döntött a felperest megillető, és a keresetveszteség pótlására szolgáló járadék megítéléséről, a felperes pedig ebben a perben a járadék felemelését kérte. Erre a Pp. 230. §-ának
(1)bekezdéséből következően lehetősége volt, de a bíróság csak azt vizsgálhatta, hogy azokban a körülményekben, amelyekre a bíróság az ítéletét alapította, utóbb bekövetkezett-e olyan lényeges változás, amely alapot ad a megítélt járadék felemelésére. Tény, hogy a Dunaújvárosi Városi Bíróság a keresetveszteség pótlására szolgáló járadék megállapításánál abból a nem vitás tényből indult ki, hogy a felperes a baleset bekövetkezésekor raktárvezetőként dolgozott, és az így megállapítható jövedelme volt a járadék alapja. A felperes ebben a perben nem a járadék megállapítását, hanem a megállapított járadék összegének a felemelését kérte, tehát alaptalanul hivatkozott az alperes a felülvizsgálati kérelmében a keresetveszteség mértékének számítási módjáról szóló, a Ptk. 357. §-ának
(3)bekezdése szerinti anyagi jogi szabály megsértésére. A keresetveszteséget pótló járadék felemelését a körülményekben utóbb bekövetkezett változások indokolják; a korábbi jogerős ítéletnek az a ténybeli megállapítása, miszerint a felperes a baleset időpontjában raktárvezetőként dolgozott a munkáltatójánál, utólag már nem tehető vitássá, és a járadék felemelésénél már ezt kellett alapul venni. Az alperes a jogerős ítéletben megállapított tények utólagos vitatására alapította a perbeli védekezését, és a felülvizsgálati kérelmét is, ez azonban a járadék felemelése szempontjából közömbös. A járadék felemelésének alapjául szolgáló, a jogvita eldöntése szempontjából szükséges bizonyítást az elsőfokú bíróság lefolytatta, de eleget tett a másodfokú bíróság hatályon kívül helyező végzésében foglalt bizonyítási kötelezettségének is az indokolt körben. Ellenkezőjére alaptalanul hivatkozott az alperes a felülvizsgálati kérelmében. Az elsőfokú bíróság a tényállást a bizonyítékok Pp. 206. §-ának
(1)bekezdése szerinti mérlegelésével helyesen állapította meg, e mérlegelés eredményeként pedig megállapítható volt az az összeg, amellyel a felperes járadéka felemelhető. A jogerős ítélet e körben kifejtett indokai helytállóak. Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy - jogszabályi rendelkezés és kérelem hiányában - feleslegesen történt a lejárt hátralékos járadék összegének felemelése a másodfokú ítélet hozataláig lejárt összegekkel. Az elsőfokú bíróság az ítéletében lejárt járadékok egyösszegű megfizetéséről rendelkezett, de rendelkezett a jövőre fizetendő havi járadékról is. Ez utóbbi rendelkezés alapján a jövőbeni járadékok lejárttá váltak és meg nem fizetésükkel külön döntés nélkül növelték az egyösszegű járadék összegét, miközben a másodfokú bíróságnak abban kellett döntenie, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében megítélt felemelt havi járadék - s ennek megfelelően az abban megállapított lejárt összeg - helytálló-e. A másodfokú bíróság által alkalmazott megoldásból ezért az következett, hogy a jövőben havonta járó felemelt járadék fizetésének kötelezettsége is a másodfokú döntéstől kezdődik, miközben a másodfokú bíróság helyesnek tartotta az elsőfokú ítéletet, amit éppen ezért helyben kellett volna hagyni, mert ez következett a fellebbezési felülbírálatból. A jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem jogszabálysértő, ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 274. §-ának
(1)bekezdése szerint - tárgyaláson kívül hozott határozatával - a Pp. 275. §-ának
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Az alperest a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §-ának
(2)bekezdése alapján kötelezte a feljegyzett felülvizsgálati illetéknek az állam részére való megtérítésére. Budapest,
- december
- Dr. Havasi Péter s.k. a tanács elnöke, Dr. Besenyeiné dr. Varga Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Udvary Katalin s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő