Pf.20348/2011/7 – Debreceni Ítélőtábla

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.I.20.348/2011/

1. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Debreceni Ítélőtábla a dr. Berta Csaba (címe) ügyvéd által képviselt felperes neve (címe) felperesnek, a személyesen eljár alperes neve (címe) alperessel szemben - akinek a pernyertessége érdekében a dr. H. Á. jogi előadó által képviselt Generali-Providencia Biztosító Zrt. (címe) beavatkozott - személyhez fűződő jog megsértése miatt indított perében a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság 11.P.20.632/2010/
2. számú ítélete ellen a felperes részéről
3. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy térítsen meg az államnak - az illetékes állami adóhatóság felhívására az abban megjelölt módon és határidőn belül - 120 000 (százhúszezer) Ft fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás: A Szolnoki Munkaügyi Bíróság az 1.M.22/2009/
4. számú ítéletében - amelyet a JászNagykun-Szolnok Megyei Bíróság a 4.Mf.21.192/2009/
5. számú ítéletével helybenhagyott megállapította, hogy a felperes Ny. K. munkavállaló munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg, ezért azt az ítélet jogerőre emelkedésének napjáig helyreállította és kötelezte a felperest 1 407 955 Ft munkabér és perköltség megfizetésére. A felperes a jogerős ítélettel szemben felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelyben a végrehajtás felfüggesztését is kérte. A Legfelsőbb Bíróság ez utóbbi kérelmet elutasította, melyről a felperes
6. március hó
7. napján értesült. A felperes a fizetési kötelezettségének annak ellenére nem tett eleget, hogy a teljesítési határidő
8. január hó
9. napján lejárt, ezért Ny. K. kérelmére a Szolnoki Munkaügyi Bíróság
10. január hó
11. napján végrehajtási lapot bocsátott ki, ennek alapján pedig az alperes, mint önálló bírósági végrehajtó a 267.V.93/
12. szám alatt a végrehajtási eljárást megindította.
13. február hó
14. napján lefoglalta a felperes tulajdonában álló 5 darab gépjárművet, felhívta az okmányirodát azok forgalomból történő kivonására és megkereste a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróságot, mint Cégbíróságot a felperes ellen megindított végrehajtás tényének a bejegyzése iránt, amire két nappal később sor is került. Az alperes a végrehajtási lapot a foglalási jegyzőkönyvvel együtt megküldte a felperesnek, amit a felperes
15. február hó
16. napján vett át, s még aznap megfizetett a tartozásából összesen 633 008 Ft-ot. Az alperes a felperes képviselőjét
17. február hó
18. napján tájékoztatta arról, hogy a felperesnek a fennmaradt tartozása 775 405 Ft. Az okmányiroda
19. február hó
20. napján a lefoglalt gépjárműveket a közúti forgalomból kivonta, amely határozatok végrehajtásának a megszüntetését és a járművek forgalomból történő kivonásának felfüggesztését kérte a felperes, valamint végrehajtási kifogást terjesztett elő. Ezt a Karcagi Városi Bíróság a
21. március hó
22. napján jogerőre emelkedett 1103-5.Vh-148/2010/
23. szám alatt meghozott végzésével alaposnak találta, mert a gépjárművek foglalására még azt megelőzően került sor, hogy a végrehajtható okiratot a felperesnek kézbesítették volna, ezért nem volt lehetősége az önkéntes teljesítésre. Az okmányiroda
24. június hó
25. napján a gépjárművek lefoglalása iránti eljárást megszüntette. A felperes és Ny. K. a Karcagi Városi Bíróság előtt 2.P.20.157/
26. szám alatt folyamatban volt perben
27. május hó
28. napján a bíróság által jóváhagyott egyezséget kötött, amelyben az alperes előtt folyamatban volt végrehajtási eljárást megszüntetéséről állapodtak meg, valamint a felperes kötelezettséget vállalt arra, hogy 17 048 Ft végrehajtási költséget az alperesnek megfizet. Az alperes
29. május hó
30. napján a díjjegyzéket kiállította és Ny. K.t a végrehajtási eljárás befejezéséről értesítette. A felperes a N.Sz..M. E.P. kötött szerződés alapján a tulajdonában lévő 5 darab gépjárművel betegek szállítását végezte, az orvosi ügyeletet szolgálta ki és oxigént szállított. A
31. február hó
32. napján történt foglalást követően a gépjárművek továbbra is üzemeltek, azoknak a forgalomból történő tényleges kivonására nem került sor, a felperes a vállalt szolgáltatást megszakítás nélkül nyújtotta. M. A. T. "K-on"n motorkerékpár és kerékpár szaküzletet, illetőleg szervizt működtet, melyben D. J. G. alkalmazottként dolgozik. M. A. T. a felperes ügyvezetőjének, B. I-nek régi jó ismerőse. Ny. K. a gépjárművek lefoglalását követően a kerékpárszaküzletben kerékpárt vásárolt, ahol D. J. G.nek elmondta, hogy a felperesnél dolgozott, a munkaviszonyát jogszerűtlenül szüntették meg, pereskedtek egymással és a végrehajtó a felperes gépjárműveit lefoglalta. A beszélgetést D. J. G. elmondta M. A. T.nak, aki minderről B. I-t tájékoztatta, már csak azért is, mivel az édesanyját is a felperes szállította szükség szerint. B. I. M. A. T.t azzal nyugtatta meg, hogy a cége nem fog tönkremenni. A felperes könyvelését az "X" Kft. végzi, melynek alkalmazott könyvelője I.O. A felperes minőségbiztosítását
33. évben a Y Kft. elvégezte, a felperes az ISO 9001 tanúsítást megkapta.
34. február hónap vége felé a szakértői iroda dolgozója I.O-val telefonon beszélt, mely során a felperessel szembeni végrehajtási eljárás bejegyzését tartalmazó cégkivonat miatt érdeklődött, hogy a cég létezik-e még, és a minőségbiztosítás megerősítéséhez a felülvizsgálatot el kell-e végezniük. A szakértői irodát mind I.O., mind B. I. megnyugtatta, hogy a cég működik, így március végén a szükséges felülvizsgálatot el is végezték. V. I. L., a felperes gépjárművezetője
35. év tavaszán a szállított betegektől értesült a felperessel szemben megindított eljárásról, ezért megkérdezte B. I-t, hogy a szóbeszéd mögött mi húzódik meg. B. I. közölte vele, hogy a cég ellen jogtalan eljárás folyik, de a cég nem lesz felszámolva, s kérte, hogy erről a betegeket nyugtassa meg. Ez a tájékoztatás a betegek körében rövid időn belül körbejárt és mindenki megnyugodott. V. I. L. néhány olyan személyre visszaemlékezett, akiket időszakos ellenőrzésre nem a felperesi cég járművei szállították, illetve volt olyan személy, aki saját járművével szállíttatta magát, később azonban visszatért a felpereshez, miután látta, hogy a felperesi cég rendben működik. A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette a felperesnek a jóhírnévhez és a tevékenység zavartalan gyakorlásához fűződő személyiségi jogát. Kérte továbbá az alperest 2 000 000 Ft nem vagyoni kártérítés és késedelmi kamata megfizetésére kötelezni, mert az alperes a gépjárművei jogtalan lefoglalásával jelentős mértékben akadályozta őt a munkavégzésben, veszélyeztette a megye egészségügyi ellátását, a felperes munkavállalóinak alkalmazását, a felperes működési engedélyét, ezzel megsértve a jóhírnevét és a foglalkozásának zavartalan gyakorlásához fűződő személyes jogát. Az alperes a kereset elutasítását kérte, mert a gépjárműveket a hatóság nem vonta ki a forgalomból, azokat a felperes zavartalanul használhatta, továbbá azok foglalása során a felperesre vonatkozóan sértő, valótlan tényt nem állított, nem híresztelt, való tényt hamis színben nem tüntetett fel. A perbe az alperes felelősségbiztosítója beavatkozott és szintén a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság a
36. sorszám alatt meghozott ítéletében a felperes keresetét elutasította. Határozatának indokolása szerint az alperes terhére a jóhírnév megsértése nem volt megállapítható. A foglalási jegyzőkönyv megsemmisítése önmagában nem vagyoni károkozást nem eredményezett, mivel a lefoglalt járművek forgalomból történő kivonására ténylegesen nem került sor, hanem azokat a felperes zavartalanul tovább üzemeltette. A foglalásról az alperes a felperest hivatalosan értesítette, részéről elhangzott sértő, valótlan tényállítást, híresztelést, illetve való tény hamis színben való feltüntetését a felperes nem bizonyított. B. I. a foglalásról tudomást szerző M. A. T.t, V. I. L.t, I.O-t és a szakértői irodát is megnyugtatta afelől, hogy a felperes nem fog tönkre menni, ezért ezzel összefüggő aggály senkiben nem erősödött meg. Mivel az alperes a megsemmisített foglalással okozati összefüggésbe hozható bizonyított nem vagyoni kárt a felperesnek nem okozott és nem állapítható meg terhére a személyhez fűződő jog megsértése sem, ezért az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. A felperes az eljárás illetékfeljegyzési jogos volta ellenére a kereseti illetéket lerótta, ezért arról nem kellett külön rendelkezni, hanem azt a pervesztessége miatt maga viseli. Az alperesnek és a beavatkozónak költsége nem merült fel, így erről szintén nem kellett rendelkezni. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben az ítélet megváltoztatásával a foglalkozásának zavartalan gyakorlásához fűződő személyes joga megsértésének megállapítását és az alperes nem vagyoni kárának megtérítésére kötelezését, vagylagosan pedig az első fokú ítélet hatályon kívül helyezését kérte az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára való utasítása mellett. Változatlanul arra hivatkozott, hogy az alperes eljárását a Karcagi Városi Bíróság jogsértőnek találta, amely magatartás sértette a jóhírnevét és a foglalkozás szabad gyakorlásának jogát. Hangsúlyozta, hogy kész lett volna az önkéntes teljesítésre, mindössze a Legfelsőbb Bíróság döntésére várt, amelyet megelőzően már meg is kezdte a teljesítést. A gépjárműveket csak azért nem vonták ki ténylegesen a forgalomból, mert ő az erre vonatkozó döntés felfüggesztését kérte, amely nélkül a rendszámtáblákat minden bizonnyal leszerelték volna. Az alperes a magatartásával veszélyeztette a felperes tevékenységét, s mivel kárt okozott, a magatartása eleve jogellenesnek minősült. Ny. K. a tanúvallomásával ellentétben beszélt a foglalásról, és annak híre gyorsan elterjedt abban a kisvárosban, ahol a felperes működik. Amennyiben az ISO minősítést nem kapta volna meg a felperes, akkor ennek már anyagi kihatása is lett volna. A foglalás miatt sérült a felperes nehezen felépített jóhírneve, amire nem került volna sor, ha őt az alperes előbb felszólítja a teljesítésre. Az alperes rendszeres követelései és a vele való kommunikáció hiánya a felperes zaklatásának minősült. Hangsúlyozta, hogy ő nem azt állította, miszerint az alperes valótlan tényt híresztelt, hanem azt, hogy az alperes jogellenes intézkedései miatt lehetetlenült el majdnem a tevékenysége. Az első fokú ítéletben írtaktól eltérően
37. február hó
38. és március hó
39. napjai között összesen 1 335 849 Ft-ot teljesített, ezért csupán 72 106 Ft tartozása maradt fenn, amit
40. április hó
41. napján fizetett meg. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság a kérelme ellenére nem hallgatta ki tanúként V.F.Gy.-t az ISO tanúsítvánnyal összefüggésben, valamint H. I-t, akit a felperes szállított betegként, továbbá azt is sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem vizsgálta az életszerűséget. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte; a beavatkozó fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő. Az ítélőtábla a fellebbezést alaptalannak találta a következők szerint: Az elsőfokú bíróság ítéletének tényállási része annyiban szorul pontosításra - amely kizárólag a 2 000 000 Ft nem vagyoni kártérítés megfizetésére irányuló igényt jelölte meg a felperes kereseti kérelmeként -, hogy a
42. sorszám alatt előterjesztett irat tartalma szerint a felperes a jóhírnévhez, valamint a foglalkozásának zavartalan gyakorlásához fűződő személyes joga megsértésének a megállapítását is kérte, amely kereseti kérelem az ítélet indokolásából kitűnően elbírálásra került. Ezen pontosítás mellett az elsőfokú bíróság a tényállást a szükséges mértékben felderítette, és az abból levont jogi következtetéseivel is egyetértett az ítélőtábla. Lényeges körülménynek minősült, hogy a felperes részéről elmaradt az önkéntes jogkövető magatartás, amikor a munkaügyi bíróság jogerős ítéletén alapuló fizetési kötelezettségének a nyitva álló teljesítési határidőn belül nem tett eleget. Ennek következménye volt a jelen per alapját képező végrehajtási eljárás megindítása, és ugyan az kétségtelen, hogy részére az alperes a végrehajtási lappal együtt küldte meg a foglalási jegyzőkönyvet, mégis két hónap elteltével -
43. április hó
44. napján - fizette meg maradéktalanul a tartozását annak ellenére is, hogy a Legfelsőbb Bíróságnak a teljesítés elmaradásának okaként hivatkozott végzéséről már egy hónappal korábban tudomást szerzett. Kétségtelen az is, hogy az alperes foglalása következtében került sor a gépjárművek forgalomból történő kivonásának elrendelésére, amivel összefüggésben megjegyzendő, miszerint az erről szóló határozatban - ellentétben a felperes fellebbezési érvelésével - nem a foglalási jegyzőkönyv szolgalelkű átemelésének a következménye az adótartozásra történt hivatkozás, ilyet ugyanis a foglalási jegyzőkönyv nem tartalmazott, ellenkezőleg, az helyesen tüntette fel a tartozás jogcímét. Ennek megfelelően az okmányiroda határozatának a tartalmáért az alperes nem volt felelősségre vonható, már csak azért sem, mert a felperes a fellebbezési eljárásban a jóhírnévhez fűződő személyiségi joga megsértésének a megállapítását már nem is kérte, márpedig egy nem létező adótartozásra való utalás ez utóbbit sérthette volna. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az alperes a jóhírnév megsértésére alkalmas magatartást nem tanúsított, nevezetesen valótlan tényt nem állított, nem híresztelt, ahogy való tényt sem tüntetett fel hamis színben, s mivel a felperes a fellebbezésében a jóhírnév sérelmének megállapítására már nem tartott igényt, ezzel a kérdéssel a továbbiakban az ítélőtábla sem foglalkozott. Miként az elsőfokú bíróság is helytállóan rámutatott, a felperes a foganatba nem ment foglalás következtében a tevékenységét folyamatosan végezte, ezért nem volt megállapítható a foglalkozásának zavartalan gyakorlásához fűződő személyes jog sérelme. A fellebbezésben hivatkozott BDT 2002/
45. szám alatti eseti döntésben kifejtett álláspont sem eredményezhette ettől eltérő következtetés levonását, mert az a perbelitől merőben eltérő, s ezért összehasonlításra nem alkalmas tényállás (egy gyógyszertár vízellátásának megszüntetése) alapján megfogalmazott jogi álláspontot tartalmazott. A leírtak miatt az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét lényegében annak helyes indokainál fogva (Pp.
46. §-ának