Bf.5/2011/6 – Győri Ítélőtábla

(1)bekezdésében meghatározott és a

(7)bekezdés b/ pontja szerint minősülő és büntetendő folytatólagosan elkövetett lopás bűntettének és a Btk. 277.§

(1)bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő okirattal visszaélés vétségének vádja alól. A sértett magánfél polgári jogi igényét egyéb törvényes útra utasította és kötelezte vádlott pótmagánvádlót az eljárás során felmerült 16.370 Ft bűnügyi költség megfizetésére. Az ítélet ellen vádlott pótmagánvádló jogi képviselője útján jelentett be fellebbezést a vádlott terhére felmentése miatt, bűnösségének megállapítása és vele szemben végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása érdekében, mely fellebbezést írásban is indokolta. Leszögezve, hogy az első fokú bíróság által megállapított tényállást nem vitatja, elsőként a megyei bíróság törvénysértő eljárását kifogásolta, ami álláspontja szerint azáltal valósult meg, hogy a vád kereteit nem merítette ki teljes mértékben, ami az ítéleti tényállás megalapozatlanságát is eredményezte, hiszen az emiatt hiányos. Ezt követően a Polgári Törvénykönyv szabályainak és a Legfelsőbb Bíróság eseti döntéseinek tükrében fogalmazta meg kritikai észrevételeit a megyei bíróságnak a tényállásból a bűnösségre vont jogi következtetését illetően is, majd indítványozta, hogy az ítélőtábla változtassa meg az első fokú bíróság ítéletét, helyes jogi következtetés eredményeként állapítsa meg vádlott bűnösségét a pótvádindítványban írt bűncselekményekben és vele szemben szabja ki a kért büntetést. A másodfokú nyilvános ülésen a pótmagánvádló jogi képviselője az írásban beterjesztett fellebbezést változatlan formában fenntartotta. A vádlott védője lényegében az első fokú bíróság által megállapított tényekkel egyezően ismertette azt az eseménysort, amiből álláspontja szerint a megyei bíróság helyesen vont következtetést arra, hogy a vádlott nem követte el a pótmagánvádló által terhére rótt bűncselekményeket. A másodfokú nyilvános ülésen megjelent vádlott az utolsó szó jogán nem kívánt felszólalni. A fellebbezésekre tekintettel az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást teljes terjedelmében felülbírálta a Be. 348.§ /1/ bekezdésének megfelelően. Ennek során megállapította, hogy az első fokú bíróság az eljárási szabályoknak megfelelően folytatta le a bizonyítási eljárást. Minden, a tényállás megállapításához szükséges bizonyítékot beszerzett és tárgyalás anyagává tett. A rendelkezésre álló bizonyítékokat egyenként és összességében is alapos vizsgálatnak vetette alá. Részletesen megindokolta, hogy az egyes bizonyítékokat miért és hogyan látta illeszthetőnek egymáshoz, milyen logikai szűrőn keresztül, milyen szempontok szerint értékelte, mérlegelte azokat. Ez a mérlegelő tevékenysége mindenre kiterjedő, ésszerű és logikus, így a másodfokú eljárásban alappal nem támadható, hiszen a bizonyítékok átértékelésére az eljárás ezen szakaszában nincs törvényes lehetőség. A megállapított tényállás minden szempontból a megyei bíróság által megfelelően értékelt bizonyítékokon alapszik, nem tekinthető a pótmagánvádló képviselőjének véleményével szemben hiányosnak, s nem szenved egyéb megalapozatlansági okokban sem, a pótvádindítványhoz képest az értékelt és mérlegelt bizonyítékok tükrében minden lényeges körülményt tartalmaz, amelyből a büntetőjogi felelősségre alappal lehet következtetni. Ez utóbbi nem csak jogkérdés, hanem ténykérdés is. Így az adott, a pótmagánvádló képviselője által is elfogadott tényállás mellett a másodfokú bíróság akkor sem lett volna abban a helyzetben, hogy a felmentett vádlott bűnösségét megállapítsa és vele szemben büntetést szabjon ki, ha a vádlói oldalon megfogalmazott aggályokat alaposnak találja. Ez az adott esetben az első fokú ítélet hatályon kívül helyezését és a megyei bíróság új eljárásra utasítását vonta volna maga után. Ilyen eljárásra okot adó körülményt azonban az ítélőtábla nem látott. A megyei bíróság nem csak a bizonyítékértékeléshez fűzött alapos indokolást, hanem jogi következtetéseinek levonásához is. A bizonyítékokhoz és az azok alapján megállapított tényálláshoz igazodóan részletesen elemezte, hogy miért nem látta a pótvádindítványban megjelölt bűncselekmények tényállási elemeinek megvalósulását, kitérve a sikkasztás bűncselekményére is, amelyet a pótmagánvádló a vádindítványban nem jelölt meg, de esetlegesen a vádindítványban írt tényállás magában foglalhatta volna. Minden bűncselekményhez fűződően a konkrét tényekből vezetve le adta indokát annak, hogy egyes törvényi tényállási elemeket adott esetben miért nem látott megvalósultnak, ennek hiányában pedig miért mentette fel a vádlottat az ellene felhozott vádak alól. E részét tekintve tehát jogi indokolási kötelezettségének is megfelelően eleget tett, az első fokú ítélet ezért ez okból sem támadható alappal. A büntetőjogi felelősség- ezen belül az ennek alapját képező tudattartamra vont következtetés - nem alapulhat pusztán az egyéb jogágakban előírt normákhoz igazítottan, mindig valamennyi körülmény összességének vizsgálata kell, hogy megelőzze. Ez utóbbit tette az első fokú bíróság is. A pótmagánvádló képviselője által hivatkozott, a polgárjog rendelkezéseiből, vagy az alkalmazásával kapcsolatosan született eseti döntésekből önmagában nem következtethető, a jogtalan eltulajdonítási szándékra alapított bűnösség. Mindezek alapján az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét helyes indokainál fogva a Be. 371.§

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. G y ő r ,

1. szeptember
2. napján Dr.Nagy Zoltán sk. a tanács elnöke Dr.Takácsné dr.Helyes Klára sk. a tanács tagja, előadó .Csák Csilla sk. a tanács tagja Záradék: Ezzel a végzéssel a Zala Megyei Bíróság
3. október
4. napján kelt 3.B.1/2010/
5. szám alatti ítélete a mai napon jogerőre emelkedett és végrehajtható. G y ő r ,
6. szeptember
7. napján .Nagy Zoltán sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó: