← Magyarország

Gfv.30155/2011/4 – Kúria

Gfv.IX.30.155/2011/4.szám A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság dr. Neukum Flórián ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Volsik Tibor ügyvéd által képviselt alperes ellen tartozás megfizetése iránt a Fejér Megyei Bíróságnál 15.G.40.121/

  1. szám alatt indult és a Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.432/2010/
  2. számú ítéletével befejezett perében az említett számú másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.432/2010/
  3. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, és a Fejér Megyei Bíróság 15.G.40.121/2009/
  4. számú ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 395.000 (Háromszázkilencvenötezer) Ft másodfokú és felülvizsgálati együttes perköltséget, valamint az államnak az adóhatóság felhívására 379.500 (Háromszázhetvenkilencezer-ötszáz) Ft felülvizsgálati eljárási illetéket. Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. i n d o k o l á s : A felülvizsgálati kérelem szempontjából irányadó tényállás szerint a Székesfehérvári Városi Bíróság ítélete alapján a perben nem álló G és Társa Bt-nek 5,224.910 Ft tőke és az ezután
  5. június 30tól járó késedelmi kamata, továbbá az ugyanezen bíróság előtt kötött egyezség alapján 1,100.000 Ft tőke és ennek
  6. február 4től járó késedelmi kamata iránti tartozása állt fenn a felperes jogelődjével szemben, amely követelések tulajdonjogát a felperes engedményezés útján szerezte meg. Az 5,224.910 Ft és járulékai végrehajtása iránt 1998-ban, az 1,100.000 Ft és járulékai végrehajtása iránt 2001-ben indult végrehajtási eljárás az adós betéti társasággal szemben. Az első végrehajtási eljárás megindulásának időpontjában a végrehajtó az adós egyéb fellelhető vagyontárgyának hiányában 5 db a betéti társaság tulajdonát képező ingatlant kísérelt meg értékesíteni. Ezek közül
  7. tavaszán sikerült értékesíteni a 02/1 hrsz. alatti ingatlant, a befolyt vételárból a végrehajtó 297.904 Ft-ot fordított a perbeli felperesi követelések csökkentésére. A további összegekre a végrehajtás évek óta sikertelen maradt. A felperes a keresetében az alperest, mint a betéti társaság beltagját 6.324.910 Ft tőke, ennek kamatai és a perköltség megfizetésére kérte kötelezni. A keresetét a
  8. IV. törvény (Gt.)
  9. §-ának /3/ bekezdése alapján alkalmazandó
  10. §-ának /1/ bekezdésére alapította. Állította, hogy a követelését a betéti társaság vagyona nem fedezi, a követelés évek óta behajthatatlan, ezért a hivatkozott jogszabályhely szerint az alperes mint beltag korlátlanul felel. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az első fokon eljárt Fejér Megyei Bíróság a 15.G.40.121/2009/
  11. számú ítéletében az alperest 6,324.910 Ft tőkében, ebből 5.224.910 Ft-nak
  12. június 30-tól, 1,100.000 Ft-nak pedig
  13. február 4től járó késedelmi kamataiban és 321.590 Ft perköltségben marasztalta. (A végrehajtás eredményeként befolyt összeget a felperes kérelmére a perköltségre számolta el.) A Fővárosi Ítélőtábla az alperes fellebbezése folytán hozott 10.Gf.40.432/2010/
  14. számú ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a végrehajtó közlése szerint az első végrehajtási eljárás megindításakor az adós 5 db ingatlannal rendelkezett, a 02/1 hrsz. alatti ingatlan 5,000.000 Ft; a 183 hrsz. alatti 30,000.000 Ft,; a 035 hrsz. alatti 8,000.000 Ft; a 034 hrsz. alatti 2.000 Ft; az 52 hrsz. alatti ingatlan pedig 120,000.000 Ft becsértéket képviselt. Az ingatlanokra a többször megkísérelt árverés vevő hiányában sikertelen volt. Megállapította továbbá, hogy bár a végrehajtó a
  15. sorszámú tájékoztatójában arról értesítette az elsőfokú bíróságot, hogy az 1999-ben és 2001-ben történt árverés között az adós a
  16. és
  17. hrsz. alatti ingatlant értékesítette, az értékesítés ténye egyéb adatokra tekintettel nem volt egyértelműen megállapítható. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Másodlagosan kérte hogy amennyiben a felperes igazolja a követelés behajthatatlanságát az alperest a keresete szerint marasztalja. A másodfokú bíróság helyes döntése ugyanis az lett volna, ha a behajthatatlanság felperes általi igazolása mellett kötelezi az alperest a teljesítésre. Álláspontja szerint azon körülményből, miszerint végrehajtás útján 10 évet meghaladó idő alatt nem jutott hozzá a követeléséhez, önmagában az következik, hogy követeléséhez az adós vagyonából nem tud hozzájutni. Hivatkozott arra, hogy a behajthatatlanságot az elsőfokú eljárásban bizonyította, a végrehajtási eljárásban keletkezett és csatolt iratok, a sikertelen árverésekről felvett árverési jegyzőkönyvek a behajthatatlanságot igazolták. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. Előadta, hogy a felperes a másodlagos felülvizsgálati kérelmét ún. kiegészítő felülvizsgálati kérelemben terjesztette elő, márpedig a felülvizsgálati kérelmet a Pp. rendelkezései szerint megváltoztatni nem lehet. .-.-.-.-. A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül és azt az alábbiak szerint jogsértőnek találta. A perben ellentmondó adatok állnak rendelkezésre a tekintetben, hogy a bt. két értékes ingatlana értékesítésre került-e. A végrehajtó
  18. november 4-én kelt tájékoztatása szerint a
  19. és
  20. hrsz-ú összesen 150.000.000 Ft becsértékű ingatlanokat a bt. értékesítette. A felperes az értékesítésre nem hivatkozott, az alperes az értékesítést tagadta. A végrehajtó korábbi nyilatkozatával ellentétben akként nyilatkozott a bíróság felhívására, hogy a fenti két, a bt. tulajdonában lévő ingatlan tekintetében a
  21. márciusi árverés - vevő hiányában sikertelennek bizonyult. A felperes felülvizsgálati kérelmében nem hivatkozott arra, hogy a fenti két ingatlan már nem a bt. tulajdona, csak arra, hogy a több mint 10 éve folyó, eredményre nem vezető végrehajtási eljárás kellően igazolja, miszerint a követelés a főkötelezettől behajthatatlan. Ilyen körülmények mellett a Legfelsőbb Bíróság abból indult, indulhatott ki, hogy a két nagy értékű ingatlan is a bt. tulajdonát képezte a jogerős ítélet meghozatalakor. A Gt.
  22. §-ának /1/ és /3/ bekezdése alapján alkalmazandó
  23. §ának /1/ bekezdése szerint - amely azonos rendelkezést tartalmaz a korábban hatályos
  24. évi CXLIV. törvény (
  25. évi Gt.)
  26. §ában foglaltakkal - a betéti társaság beltagja a társaság tartozásaiért akkor felel, ha a társasági vagyon a követelést nem fedezi. Nem osztotta a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság jogi álláspontját a vonatkozásban, hogy az adós bt. tulajdonában álló fenti két ingatlan, (illetve a további két ingatlan) a felperes perbeli követelésének kellő fedezetéül szolgál. A követelés ingatlannal való fedezettsége azt jelenti, hogy a végrehajtási szakba jutott követelés az ingatlanból annak mobilizálhatósága, értékesíthetősége következtében a befolyt ellenértékből ésszerű időn belül kielégíthető. A perbeli esetben a betéti társaság nagy becsértékű ingatlanait néhány kisebb értékű ingatlannal együtt a perbeli követelés behajtása érdekében 1998-ban vonta végrehajtás alá a bírósági végrehajtó. A kitűzött árverések árverési vevő hiányában valamennyi esetben sikertelenül végződtek. 2010-ben - már a jelen per megindítását követően - ugyan sikerült egy 5 millió Ft becsértékű ingatlant 2,500.000 Ft árverési vételárért értékesíteni. Egyéb tartozások miatt azonban a befolyt árverési vételárnak csak egy töredékét fordíthatta a végrehajtó a perbeli követelés kiegyenlítésére. Az adós többi ingatlana már hosszú ideje eladhatatlan, így nem nyújt a valóságban ténylegesen realizálhatóan fedezetet a követelésre. Ezért a Gt.
  27. §-ának /1/ és /3/ bekezdése alapján alkalmazandó, a Gt.
  28. §-ának /1/ bekezdése szerint mögöttes felelősként az alperes, mint a társaság beltagja köteles helytállni a társaság tartozásaiért. A másodlagos felülvizsgálati kérelem vizsgálata a Legfelsőbb Bíróság fenti álláspontjára tekintettel szükségtelenné vált, azt a Legfelsőbb Bíróság mellőzte, függetlenül attól, hogy az a Pp.
  29. § /1/ bekezdésében meghatározott határidőn belül a bírósághoz megérkezett. A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a jogerős ítéletet a Pp.
  30. §-ának /4/ bekezdése szerint hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A felperes felülvizsgálati kérelme sikeres volt, ezért az alperes a Pp.
  31. §-ának /1/ bekezdése szerint köteles a felperesnek a másodfokú és a felülvizsgálati eljárással okozott költségét megtéríteni. A felperes másodfokú és felülvizsgálati együttes perköltsége a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet
  32. §-a /2/ bekezdésének a) pontja és /5/ bekezdése szerint felszámítható, az ÁFA-t is tartalmazó ügyvédi munkadíjat foglalja magában. A felperes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt 379.500 Ft felülvizsgálati eljárási illetéket az
  33. évi XCIII. törvény
  34. §-ának /3/ bekezdése alapján alkalmazandó, a költségmentességről szóló 6/1986.(VI.26.) IM rendelet
  35. §-ának /2/ bekezdése és
  36. §-ának /1/ bekezdése szerint az alperes köteles az államnak az adóhatóság felhívására megtéríteni. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
  37. §-ának /1/ bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,
  38. szeptember
  39. Dr.Vezekényi Ursula sk.a tanács elnöke Gyöngyösiné dr.Gyügyei Klára sk.előadó-bíró Dr.Lőrincz Györgyné sk.bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.